Rész, Fejezet

   1  1,     I|                  az az oka, hogy a párizsi nem szeret a hóesésben kóborolni.
   2  1,     I|              színházból hazatérő hintók el nem kezdenek rajta végigrobogni.
   3  1,     I|               valahonnan, azoknak a léptei nem hangzanak a friss hóban,
   4  1,     I|         tisztességes ember e század elején nem szokott kimenni, s ha a
   5  1,     I|                   s ezáltal igazolta, hogy nem bolt-feltörő és nem összeesküvő.~ ~
   6  1,     I|                   hogy nem bolt-feltörő és nem összeesküvő.~ ~Az egyik
   7  1,     I|               kapun bemenetelre. Még akkor nem voltak azok az álmatlanságra
   8  1,     I|                    Micsoda grófné?~ ~– Azt nem tudom.~ ~– De hát hol lakik?~ ~–
   9  1,     I|                   micsoda utcában?~ ~– Azt nem tudom.~ ~– Igazi párizsi
  10  1,     I|                 azon alul öltözve. Valóban nem volt rajta egyéb, mint az
  11  1,     I|                  fehér öltönydarab, amiben nem szokás az öltözőszoba küszöbén
  12  1,     I|                aminek a nevét, eddigelé ki nem nyomozható okokból, a mai
  13  1,     I|              nyakláncomat, függőimet, s én nem tudom miért hagyott itt
  14  1,     I|                   önre, különben a mamának nem volna holnap kis comtesse-e –
  15  1,     I|         történettel?~ ~– Itt az utcán csak nem hagyhatjuk ezt a szegény
  16  1,     I|               vinni is bajos.~ ~– Ah, csak nem tartunk talán egy kis ártatlan
  17  1,     I|                         Azt elhiszem, hogy nem tudja, hanem ha tart az
  18  1,     I|                    nagyon jó a rendőrséget nem háborgatnunk, mikor alszik.~ ~
  19  1,     I|                volt kiejtve.~ ~– No de fel nem vihetjük a szállásunkra;
  20  1,     I|                    semmit, kis grófnécska. Nem lesz semmi baj. Holnap majd
  21  1,     I|            megijedni.~ ~– De hallják önök, nem fognak önök engemet megölni?~ ~–
  22  1,     I|                   fel az öregúr. – Ön csak nem nézi valamelyikünket a „
  23  1,     I|                  Az öregúr meghökkent.~ ~– Nem, kedveském: nekünk még feleségünk
  24  1,     I|           imádkozni, mielőtt elalszik?~ ~– Nem én. Mama azt mondja, hogy
  25  1,     I|                 tojásos puncs, úgy hiszem, nem lesz önnek a meggyőződései
  26  1,     I|                    nyűgösködött, hogy mért nem adják mind neki, ami a tányérban
  27  1,     I|                  gyermekek szoktak. S hogy nem tették meg a kívánságát,
  28  1,     I|                    az ifjabb. – Itt tovább nem maradhatunk. Tudja ön, mi
  29  1,     I|             reményt költött fel egyszerre, nem más, mint egy csaló: egy
  30  1,     I|                  No a „Monsieur” + * iránt nem voltak ilyen skrupulózusok –
  31  1,     I|                  keresték, csak a közelben nem. De azt nem lehet tovább
  32  1,     I|                csak a közelben nem. De azt nem lehet tovább kockáztatni.
  33  1,     I|                 olyan helyre visszük, ahol nem avatkozik semmi rendőrség
  34  1,     I|     veszélyeztetett állapotok vannak, hogy nem lehet a letelepedést kockáztatni.~ ~–
  35  1,     I|                    várnak rám, helyüket el nem hagyva. – Mihelyt túl lesz
  36  1,     I|                  nyugtalan leszek. Amíg ön nem tudósít, mindennap álmodni
  37  1,     I|          vénasszony leszek. Sajnálom, hogy nem mehetek önnel tovább; de
  38  1,     I|                 acélszekrénykét.~ ~– Abban nem kételkedem. Azonban ez a
  39  1,     I|           kételkedem. Azonban ez a feladat nem fiatalembereknek való. Gondolja
  40  1,     I|          elátkozott sors?~ ~– Óh, az iránt nem aggódom. Akik most fölül
  41  1,     I|                    húzott bűvkört elhagyni nem lesz szabad.~ ~– Megvénülök;
  42  1,     I|                         Megvénülök; de meg nem halok addig.~ ~– Az, hogy
  43  1,     I|                    ezt kikerülje. És önnek nem lesz szabad e szerelem viszonzásáról
  44  1,     I|                      Ez” a gyermek azonban nem aludt; hanem ágyában fél
  45  1,     I|                   Az öregebb úr jött be.~ ~Nem hozott magával gyertyát;
  46  1,     I|                   az” ott. Minthogy szemei nem győzték meg felőle a félsötétben,
  47  1,     I|                   székre.~ ~Hiszen a csere nem válik a meglopottnak a kárára.~ ~
  48  1,     I|                  visszamegy a szobába, már nem húzza be maga után az ajtót.
  49  1,     I|                    öreg férfi – egyedül.~ ~Nem sír itt senki.~ ~Az egyedül
  50  1,     I|                   tűzbe jutnak?~ ~Utoljára nem marad más, csak egy pár
  51  1,    II|                    polgár vagyok, mint ön! Nem vagyunk-e egyenlők?~ ~Az
  52  1,    II|   belécsimpajkozzék, mint a bojtorján.~ ~– Nem vagyunk egyenlők, polgártárs –
  53  1,    II|                    várni.~ ~A blúzos ember nem távozott el messzebbre,
  54  1,    II|                    blúzos ember markába. – Nem volna önnek ideje velünk
  55  1,    II|                      jó borravalóért?~ ~Ha nem kérte volna erre az ifjú,
  56  1,    II|                 szemmeltartás köréből.~ ~– Nem tehetem, polgár! A feleségem
  57  1,    II|             azonban élével esett a hóba, s nem volt se fej, se írás. Nem
  58  1,    II|                  nem volt se fej, se írás. Nem is ment a blúzos ember se
  59  1,    II|                    eltévedt a mamájától, s nem tudja sem az utcát, sem
  60  1,    II|                  szökőkutat.~ ~A bérkocsis nem kérdezett többet, felült
  61  1,    II|                       Az első két szökőkút nem volt az igazi.~ ~Akkor az
  62  1,    II|                fiatalúr.~ ~Erre a kérdésre nem felelt semmit a hosszú ember,
  63  1,    II|                neki a futárcsizmás férfi – nem lesz önnek semmi baja. Csupáncsak
  64  1,    II|                    míg tökéletesen hasonló nem lett az előtte lebegő eszményképhez.~ ~–
  65  1,    II|                keresztülkötik, az embernek nem kell messze menni, hogy
  66  1,    II|                    a Vendőme-szoboré * ) – nem jelent-e meg ott álmában
  67  1,    II|                    volt házakkal beépítve, nem kiáltott-e fel hozzá a Szajnából
  68  1,    II|               bagatell-vár” * volt a neve, nem visszhangzott-e még a falak
  69  1,    II|                   a nagyobb sietés végett, nem csendült-e meg érkezésére
  70  1,    II|               templomból salétrom-raktárt. Nem mondta-e álmában ez a harang: „
  71  1,   III|                   odahaza. Milyen jó, hogy nem hallom a nevelőnőt zsémbelni.
  72  1,   III|               nevelőnőt zsémbelni. Ugye ön nem szokott zsémbelni? Pedig
  73  1,   III|               nagyon rossz voltam az este. Nem akartam elaludni. Pedig
  74  1,   III|              szeretem a hideg puncsot. Meg nem engedem, hogy ön fárassza
  75  1,   III|                  Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett még?~ ~– Nem
  76  1,   III|                   nem kerestetett még?~ ~– Nem biz ao , kicsikém. Hanem
  77  1,   III|                    őt felkeresni. A grófné nem is tudhatja még, hogy ön
  78  1,   III|                  találja, ha onnan éjszaka nem bocsátják haza a kis táncosnőket,
  79  1,   III|                 reggelig. Ön után ma délig nem is fognak tudakozódni.~ ~–
  80  1,   III|                  szeretetreméltó. Ez nekem nem jutott eszembe. Féltem,
  81  1,   III|                   hogy azt kérdeztem, hogy nem akar-e ön megölni? Este
  82  1,   III|                   át a barátja számára. Őt nem csókolnám meg, mert nagyon
  83  1,   III|                   kis vendégének – ebben a nem utcára való öltözetben csakugyan
  84  1,   III|                  való öltözetben csakugyan nem mehetünk ki várost járni,
  85  1,   III|                 zel és rövid ujjakkal.~ ~– Nem felejtem el. Amíg odajárok,
  86  1,   III|             szeretek egyedül lenni. Nappal nem félek semmitől.~ ~– Addig
  87  1,   III|                   szomorúan.~ ~– Ah, akkor nem fogok vele játszani. Elteszem
  88  1,   III|       üvegszekrényembe, karszékbe ültetve. Nem szabad neki a földön heverni.
  89  1,   III|                mellém, szép Philine. – Azt nem is mondtam önnek, hogy engem
  90  1,   III|                     Akkora úrhölgy azonban nem született a világra többé,
  91  1,   III|                    Egy „pékin” * -nel csak nem utazhatott egy kocsiban.
  92  1,   III|                 benne gyermeki gyöngédség: nem rémíti meg az anyát szokatlan
  93  1,   III|                 vele született óvatossága: nem bocsátani közhírré, hogy
  94  1,   III|                  palotát építtetéo ; talán nem is Cambray-nak hívták mindig.
  95  1,   III|                  vezette Cambray urat. Ott nem volt senki.~ ~Innen átléptek
  96  1,   III|              akkori férfidivattól elütően, nem volt a homlokára szemöldig
  97  1,   III|               önnek, derék férfi. Ezt soha nem fogjuk elfelejteni.~ ~–
  98  1,   III|                  Alig tudott suttogni.~ ~– Nem bírom önnek megköszönni,
  99  1,   III|                    úr pedig hallgatott is, nem is, ezekre az ömledezésekre.
 100  1,   III|              fekete zsinóron egy medalion. Nem értékes külső, csak elefántcsont,
 101  1,   III|                 volt.~ ~Cambray úr azonban nem tette azt a keblébe; gondolta
 102  1,   III|                   de ebben a meleg szívben nem fog az őhelyette pihenni.~ ~
 103  1,   III|              Megfoszt kedves jelenlététől? Nem engedi magát marasztaltatni?~ ~
 104  1,   III|                  hazaküldésére.~ ~– De ezt nem engedem magamtól elvitatni! –
 105  1,   III|                    vetett felé, s addig be nem ment az előterem ajtaján,
 106  1,   III|                ajtaján, amíg Cambray úr el nem távozott a vestibule ajtaján.~ ~……
 107  1,   III|                  be.~ ~Az ő lakása kapuján nem lehet hintóval bemenni.~ ~
 108  1,   III|                   szemközt.~ ~– De hisz ez nem az én szállásom – szól az
 109  1,   III|            szállásom – szól az öregúr.~ ~– Nem ám – felel a sergeant. –
 110  1,   III|              tengerész, ha zátonyra kerül. Nem kellemetes helyzet; de készen
 111  1,   III|                       Csak az összefüggést nem értette még az események
 112  1,   III|            Fervlans márki. Ezúttal azonban nem volt leereszkedő, sőt inkább
 113  1,   III|                   szíve, Cambray úr. Önnel nem lehet a megkezdett hangon
 114  1,   III|                  egyezzünk meg abban, hogy nem vesszük a dolgot vallatásnak,
 115  1,   III|                mondani, semmiért indulatba nem jövünk. Áll az egyezség?~ ~
 116  1,   III|              Bocsánat, uram: francia lovag nem szokott se kérdezősködni,
 117  1,   III|                 érdekelnek.~ ~– Ez azonban nem volt a célzott kategóriába
 118  1,   III|                    ha elfogták volna, most nem kínálnám önt spanyol rapé-val,
 119  1,   III|                    termetkülönbséget észre nem tudta venni; hanem azután
 120  1,   III|                  utolérnünk lehetetlen! De nem is tudjuk, hogy merrefelé
 121  1,   III|                terhe meg akart szabadulni. Nem árulta el megnyugvását.~ ~–
 122  1,   III|                családi titkuk ez, amibe én nem tolakodtam soha.~ ~– Ezt
 123  1,   III|                 soha.~ ~– Ezt a sakkhúzást nem tűröm, Cambray úr! Tanúk
 124  1,   III|                   is összetörettük (amiért nem mulasztjuk el bocsánatot
 125  1,   III|             terhelő iratot vagy egyéb jelt nem tudtunk feltalálni; hanem
 126  1,   III|              Hogyan? – kiálta fel Cambray, nem bírva felgerjedésének ura
 127  1,   III|                 kirabolta s itthagyta; aki nem tudta az anyja nevét, meg
 128  1,   III|               legügyesebb detektívünk, aki nem egy gonosz összeesküvőt
 129  1,   III|                    aztán magához tért.~ ~– Nem! A gyermek nem hibás. Azok
 130  1,   III|                   tért.~ ~– Nem! A gyermek nem hibás. Azok a vétkesek,
 131  1,   III|               egymásnak, afölött indulatba nem jövünk.~ ~– Már lecsendesültem –
 132  1,   III|             megalkotjuk az államot.~ ~– Az nem igaz! Az állam alapja a
 133  1,   III|               erkölcse.~ ~– Azonban hát mi nem azért jöttünk össze ezen
 134  1,   III|                   én fonalamat is.~ ~– Azt nem fogjuk tenni, Cambray úr;
 135  1,   III|             beszélhet milliókban! Az állam nem fillérkedik. Kezében van
 136  1,   III|               vagyok ugyan, hanem szédelgő nem vagyok. Azt, ami birtokomban
 137  1,   III|                     ami birtokomban nincs, nem adhatom el.~ ~– Jól van,
 138  1,   III|             adhatom el.~ ~– Jól van, önnek nem kell pénz. – Ön nem is bankár. –
 139  1,   III|                  önnek nem kell pénz. – Ön nem is bankár. – Ez csak mese. –
 140  1,   III|               szépen megköszönöm, uram; de nem nyúlhatok utána. Nincs tudomásom
 141  1,   III|               helyettem elkölteni. De amit nem tudok, azt nem tudom.~ ~–
 142  1,   III|                     De amit nem tudok, azt nem tudom.~ ~– No, hát mármost
 143  1,   III|               bankár, mondhat valamit, ami nem igaz: de a nemesember nem
 144  1,   III|                  nem igaz: de a nemesember nem hazudhatik! – Marquis d'
 145  1,   III|             belőlük, mert egyéb úton ugyan nem kaphatott felőlük tudósítást.~ ~
 146  1,    IV|                  nevű hidak * építésére ki nem volt adva a teremtő parancs –
 147  1,    IV|                    aminek politika a neve, nem törődik. A bájos Dealba
 148  1,    IV|                 szalonjaiban soha egy szót nem lehetett hallani az államügyekbe,
 149  1,    IV|              észrevétlenül dolgoztak.~ ~Ők nem voltak a közönséges kémek
 150  1,    IV|                   amit megtudtak. Óh, ezek nem tesznek mást, mint kedélyesen
 151  1,    IV|               senki állni. Pasquier * urat nem is ismerik. Ha valaki a
 152  1,    IV|                alak a hálóba! Az aztán meg nem menekül.~ ~Egy ilyen napon
 153  1,    IV|                    hogy az államrendet fel nem fordította, nehéz azt megőrizni,
 154  1,    IV|          vitatkozik, hogy lehet-e az, vagy nem lehet. Ami már veszedelmes
 155  1,    IV|                  percre a társaságot; most nem veszik észre. A télikertben
 156  1,    IV|              grófnő legfölyül tündökölt.~ ~Nem lehet mulatságosabbat képzelni,
 157  1,    IV|                  olyan tárgyakról, amikhez nem értünk. Fulton úrnak semmi
 158  1,    IV|                jázminbokrozat lugasában, s nem talált volna ezen semmi
 159  1,    IV|                   hogy semmi személyleírás nem illik rájuk. A bérkocsira,
 160  1,    IV|                 amelyik azt mondja, hogy ő nem volt az éjjel a sorompókon
 161  1,    IV|                       Az első, úgy hiszem, nem lesz nehéz – szólt a márki
 162  1,    IV|                    Az elfogott márki ugyan nem vallott semmit; de a szeretetreméltó
 163  1,    IV|                   még sincs”. A találgatás nem lesz nehéz. Legközelebb
 164  1,    IV|                  míg a jelzett alakokra rá nem talál. Ők titkolózni fognak.
 165  1,    IV|                  hagyjam a leányomat? Csak nem kívánja ön?~ ~– Hát nem
 166  1,    IV|                    nem kívánja ön?~ ~– Hát nem elég jó gondviselés alatt
 167  1,    IV|                  meg az igazat. Hisz annak nem a „rezsim” az oka, hogy
 168  1,    IV|                    utána a zálogház, ettől nem messze esik a szegény bukott
 169  1,    IV|                   Sainte Pélagieeles-t meg nem látogatják: mert az is útban
 170  1,    IV|                  öl – a hazája érdekében – nem tartozik a lelkiismeretének
 171  1,    IV|            megnyugtató szóval? Annak talán nem fáj a szíve, mikor haldokolni
 172  1,    IV|                    Ha ellenségre találunk, nem kérdezzük: fáj-e neki? Megöljük.
 173  1,    IV|                 amit ellenfeleink tesznek, nem erkölcstelenség? Mikor egy
 174  1,    IV|                    összeesküvést: – hát az nem erkölcstelenség? Hát az
 175  1,    IV|                  hát az ő sima udvaroncaik nem sikamlanak-e a mi termeinken
 176  1,    IV|               halálos játékhoz!~ ~– De hát nem tőlük jött-e a példa? Hát
 177  1,    IV|               tőlük jött-e a példa? Hát az nem rettenetes gondolat-e őtőlük:
 178  1,    IV|          átalakuljanak a nemzet bitófáivá? Nem, Madame, ez nem szégyenelnio
 179  1,    IV|                 bitófáivá? Nem, Madame, ez nem szégyenelnio való, amit
 180  1,    IV|                    csábító szofizmákkal; – nem is volt szükséges a pénzkérdést
 181  1,    IV|                 mert ha ma azt mondja ön: „nem játszom tovább!” ezen a
 182  1,    IV|                   ön benne, akkor a levele nem jut kézhez. Egyébiránt önön
 183  1,    IV|                       Igaz… Rosszabb kézbe nem fog jutni, mint az anyja
 184  1,    IV|                 bérkocsit. A saját fogatát nem használhatja erre. Senkit
 185  1,    IV|               hölgyek átöltözhetnek. Ha ön nem tudná még, majd tudja a
 186  1,    IV|             Thémire! Ön érzelegni kezd. Ez nem katonának való.~ ~– Ha ezt
 187  1,    IV|                   való.~ ~– Ha ezt sejtem, nem adom oda esztelen komédiából
 188  1,    IV|               Amélie arcképét Cambray-nak. Nem lehetne azt tőle visszakapni?~ ~–
 189  1,    IV|                  azt tőle visszakapni?~ ~– Nem adja ide: azt mondja, hogy
 190  1,    IV|                    annak.~ ~Thémire többet nem szólt, hanem elsietett öltözőszobájába.
 191  1,    IV|                  önöket általam. (Ez ugyan nem volt a levélben; de illett
 192  1,    IV|                 Fervlans úr aligha rosszul nem utasította őt el; mert az
 193  1,    IV|                    a menekülők igyekeztek, nem Svájc, hanem valami más.~ ~
 194  2,     I|              csoportosultak az árokparton: nem keresik az árnyékot; azért,
 195  2,     I|            napernyőik is vannak, ami akkor nem volt tréfadolog. Benn a
 196  2,     I|                    kereszt; hanem azért az nem a katolikus templom. A helység
 197  2,     I|          megfagyott; de úgy szekér még meg nem rázta bennem a lelket, mint
 198  2,     I|                    mérnök volt. Kezéből le nem tette volna egy világért
 199  2,     I|              férfiú volt; de a beszélgetés nem volt kenyere; amihez hozzáfogott,
 200  2,     I|                     amihez hozzáfogott, az nem ment ezen túl:~ ~– Én azt
 201  2,     I|                   mit is mondjak?…~ ~Aztán nem vártak rá, hanem beszéltek
 202  2,     I|                 valami vén klepsidra. (Ami nem más, mint egy hajdankori
 203  2,     I|                   maga a cirkalom mellett! Nem trigonometria ez!~ ~Úgy
 204  2,     I|                megáll, s akkor látják hogy nem ül abban senki. Csak a levetett
 205  2,     I|                árnyékos erdőn keresztül, s nem tette meg a tisztelgők kedvéért,
 206  2,     I|           szemükből, s társalkodónéját, ki nem bírt vele bodzás lábaival *
 207  2,     I|             szépség volt. Semmi kendőzésre nem szorult eleven arcszín,
 208  2,     I|                 vele, s semmiféle fejdíszt nem tűrt el a hajfonadékon kívül,
 209  2,     I|               mikor megmondtam, hogy nekem nem kell egyéb, mint egy „hozott
 210  2,     I|                  méltóságodat, de amit itt nem mondhat el, mert azon kezdődik,
 211  2,     I|               velem foglalkozni, azért, ha nem vagyok is klepsidra.~ ~A
 212  2,     I|                 csak a patvarista. Ezt még nem hívják, csak kiáltják, hogy „
 213  2,     I|                     Határi Ádám úr, akinek nem szükség azt mondani, amit
 214  2,     I|                     Óh, az én tisztjeimnek nem lesz panaszuk ellenem.~ ~–
 215  2,     I|                   főszolgabíró. – Hát ugye nem „klepsidra”, Doboka barátunk?~ ~
 216  2,     I|                  meg ezt a baronesse. Csak nem a patvarista fecsegett tán
 217  2,     I|           becsületérzés doktor úrban, hogy nem pletykázza el.~ ~– Már hiszen
 218  2,     I|                    hogy mit mondok?” akkor nem állok jót a titokról. Kivált
 219  2,    II|                    igazgyöngy; más ékszert nem viselt; s a fekete ruha
 220  2,    II|                Megmondom baronesse, nálunk nem tegeznek senkit, csak a
 221  2,    II|                   az evés, s amíg azzal el nem készült, addig rá nézve
 222  2,    II|                    készült, addig rá nézve nem létezett semmi diskurzus.~ ~
 223  2,    II|                  nélkül, Bernát bácsi?~ ~– Nem végeztetett biz az; sőt
 224  2,    II|                        Hogy híják?~ ~– Azt nem tudni. Éppen azérto nevezik
 225  2,    II|                    Igen egyszerűen. Ő maga nem auffirolja magát * sehol,
 226  2,    II|                  magát * sehol, a cselédei nem híják másként, mint a „gróf”.~ ~–
 227  2,    II|                    írni tudnék, ha olvasni nem is; majd találnék én valakit,
 228  2,    II|                  senki azokhoz a cifrákhoz nem ért, ami az ő adresszén
 229  2,    II|                 kikerül.~ ~– Hát a hatóság nem vonhatja őt kérdőre?~ ~–
 230  2,    II|               engedelme nélkül.~ ~– De hát nem ügyelnek itt fel arra, hogy
 231  2,    II|                   a királyi fiskus gondja, nem az enyim.~ ~– Hátha hamispénzverő?~ ~–
 232  2,    II|               engem pikiroz * ! Hát hogyan nem lehet tudni? Láthatatlan?~ ~–
 233  2,    II|              fátyollal van betakarva, hogy nem lehet kivenni, hogy vajon
 234  2,    II|                szakácsné a kastélyban, aki nem megy sehova; azt mondják,
 235  2,    II|                  megy sehova; azt mondják, nem tud járni. Azután van két
 236  2,    II|            Schmidtné. Ezek soha a házba be nem lépnek, hanem rendesen reggel
 237  2,    II|                 ezek az asszonyságról soha nem beszéltek; azért, mert sohase
 238  2,    II|                     de megnem gyónik soha. Nem enged tudakozódni magától:
 239  2,    II|            mindennel ő rendelkezik”.~ ~– S nem fogadnak el látogatásokat?~ ~–
 240  2,    II|             szobákba zárkózik, és onnan ki nem jön. Ha valaki ebédre is
 241  2,    II|                    ahol a dáma van. Az elő nem jön soha. Kérdezősködni
 242  2,    II|              idegen nyelven, amit a cseléd nem értett. Másnap a gróf összetalálkozott
 243  2,    II|                 azért a szívességért, hogy nem látta őt meg. Haute Sauterne-i
 244  2,    II|              asztalukon. Templomba azonban nem járnak, s pap nem jár hozzájuk.~ ~–
 245  2,    II|                  azonban nem járnak, s pap nem jár hozzájuk.~ ~– S minő
 246  2,    II|                   tudom is: csakhogy eddig nem juthattam szóhoz – a mérnök
 247  2,    II|                   az arcát fátyolozatlanul nem mutathatja soha.~ ~– Ah,
 248  2,    II|                      szólt a bárónő. – Ezt nem fogadjuk el. Adja elő a
 249  2,    II|             másodikat.~ ~– Tudtam, bogy ez nem fog tetszeni, azért eresztettem
 250  2,    II|                   az ujjamból. A másik már nem ilyen rémséges. A névtelen
 251  2,    II|                  félreeső kastélyba; ezért nem mutatja az arcát soha senkinek,
 252  2,    II|                 kívül.~ ~– Ez regényes, de nem valószínű. Ha egy apáca
 253  2,    II|                   a szíve választottjához: nem kénytelen se bűnös életet
 254  2,    II|               rettegni, se elrejtőzni. Ezt nem hisszük el.~ ~– Akkor a
 255  2,    II|              dieppe-i fürdőből egy idegen: nem tudni ki. A kijátszott férj
 256  2,    II|               egész világon, de a csábítót nem ismeri. Ezek ők.~ ~– Ez
 257  2,    II|                  hogy a lefátyolozott dáma nem egy asszony, hanem kettő.
 258  2,    II|                    kettő. A csábító idegen nem egyedül szöktette el a francia
 259  2,    II|                   társalkodónő. – Ilyesmit nem lett volna szabad doktor
 260  2,    II|           csakugyan el volt, s visszavenni nem lehetett: ennélfogva az
 261  2,    II|                ilyen gonosztevőt csakugyan nem szabad tovább megtűrni a
 262  2,    II|               semmi okunk sincs rá, mert ő nem mondja, hogy az – mindennap
 263  2,    II|                    hozzám leveleket; de az nem férfi írás, világosan nőkéz
 264  2,    II|                 bárónő élénken.~ ~– Azokat nem ismerem.~ ~– S mi iránt
 265  2,    II|                   vonatkozólag tette, akit nem nevezett meg, csak azt írta: „
 266  2,    II|                  hogy a rejtélyes férfi se nem büntetés elől bujkáló gonosztevő,
 267  2,    II|                elől bujkáló gonosztevő, se nem regényes asszonyszöktető
 268  2,    II|          asszonyszöktető kalandhős, de még nem is világgyűlölő szerencsétlen
 269  2,    II|                    hagyjanak el. Feje fáj, nem tűrheti. Mulassanak a mai
 270  2,    II|                    ő, se cselédei a néppel nem érintkeznek?~ ~– Igen egyszerű
 271  2,    II|                   hogy az anyját elvitték, nem volt hová lenni. Az idegen
 272  2,    II|                    a tópartra, s mivelhogy nem adott neki senki enni, a
 273  2,    II|               annak hirdetik, bárha szavát nem hallani is.~ ~– De akkor
 274  2,    II|         lefátyolozott nő titkának?~ ~– Ezt nem tudom, mert ezt a tárgyat
 275  2,    II|            erőszakkal tart magánál?~ ~– Az nem lehet – szólt a lelkész –,
 276  2,    II|                disznófejű kisasszony!”~ ~E nem várt megoldás rengeteg kacajra
 277  2,    II|             asztaltársaságot.~ ~– De pedig nem olyan nevetnivaló ez, amit
 278  2,    II|              tarisznyám küirült, ahhoz meg nem szoktam, hogy mint armer
 279  2,    II|                   aztán, hogy a patvarista nem akart előrejönni a maga
 280  2,    II|                         Nagyon fiatal még. Nem lehet több tizenöt évesnél –
 281  2,    II|                   patvarista. – Főkötő még nem is illett volna a fejére. (
 282  2,    II|                 ment nők a főkötőt soha le nem tették, s a leányok viszont
 283  2,    II|                   viszont semmi fejtakarót nem viseltek.)~ ~– Hahaha! –
 284  2,    II|                   látott.~ ~– Igenis, hogy nem értem cselekedte azt, ahogy
 285  2,    II|              fiatal joggyakorló – az, hogy nem azzal a szóval hítta a macskákat,
 286  2,    II|                által aratott siker babérai nem engedték az alispán urat
 287  2,    II|                  Az asztaltársaság azonban nem osztotta ezt a véleményt.
 288  2,    II|              látott azokban az embertől be nem járt régiókban?. Milyen
 289  2,    II|               rejtélyes hölgyön? Csakugyan nem volt-e fejkötő a fején?
 290  2,    II|                    fejkötő a fején? Igazán nem több-e tizenöt esztendősnél?
 291  2,    II|                 pillanatnyi látás után? Ez nem authenticum * …. Majd „én”
 292  2,    II|                       Tiszttartó úr bizony nem talált volna abban semmi
 293  2,    II|                ki-ki halkabban beszélni, s nem mutogatni a Névtelen Vár
 294  2,    II|              aktust, ami nélkül a statutio nem volna perfekt. Az ágens
 295  2,    II|                    patvaristát, akinek még nem szabad a nasivasiba beleszólni,
 296  2,    II|           patvaristával hált egy szobában, nem lévén más, akit bosszantson,
 297  2,   III|                      No én, Katinka húgom, nem veszek búcsút, mert még
 298  2,   III|                    mert ebben a kastélyban nem szeretik a csizmakopogást;
 299  2,   III|                  tisztaságtól. Egy pókháló nem volt a szegletbeno : nem
 300  2,   III|                   nem volt a szegletbeno : nem is lett volna annak semmi
 301  2,   III|                    a bútorokon egy porszem nem látszotto .~ ~Bernát úr
 302  2,   III|               patvarista elment, de vissza nem tért. Ezekben a posztócipőkben
 303  2,   III|           állatokat ábrázoltak; egy arckép nem fordult elő.~ ~A hosszú,
 304  2,   III|                 karja össze volt fonva; de nem elöl a mellén, mint Bonaparte
 305  2,   III|                     hanem hátul, ami éppen nem kézszorongatásra invitáló
 306  2,   III|                  keresztül lehet menni!”~ ~Nem nevettek az adomáján. Ami
 307  2,   III|          felhívására jött ide.~ ~Bernát úr nem szerette, ha a beszédébe
 308  2,   III|                   háziúr, hanem azért csak nem vette elő a kezeit a hátáról,
 309  2,   III|                  mindent tud, hát ezt hogy nem tudja?~ ~– Nem értem az
 310  2,   III|                    ezt hogy nem tudja?~ ~– Nem értem az alkalmazást – monda
 311  2,   III|                  hogy micsoda név az, amit nem tud semmi emberfia kibetűzni?~ ~
 312  2,   III|                    csak kívánni lehet.~ ~– Nem felejtem el! Igen jó memóriám
 313  2,   III|              tágultak szét, a két szemében nem a tenger látszott most,
 314  2,   III|                 Bernát úr bámult és ámult: nem tudta mire vélni a dolgot.
 315  2,   III|                   Ezzel a kérdéssel ő csak nem sérthetett meg senkit. Utoljára
 316  2,   III|                senkit. Utoljára is, a gróf nem jött vissza: nem maradt
 317  2,   III|                    a gróf nem jött vissza: nem maradt más teendő, mint
 318  2,   III|                 Mit beszél audiát?~ ~– Én? Nem beszélek semmit.~ ~– Hol
 319  2,   III|                hajdúval.~ ~– János, ma itt nem mi eszünk, hanem minket
 320  2,   III|                 Mit beszél audiát?~ ~– Én? Nem beszélek semmit.~ ~– Hát
 321  2,   III|                   duellálni. Hát hiszen én nem ijedek meg az ő pisztolyától.
 322  2,   III|                azzal a bárónővel! Miért is nem bíztam az egész statutiót
 323  2,   III|                   pisztolyok elől csak meg nem szaladok. – A magyar nemes:
 324  2,   III|                mert ennél a háznál pipázni nem szabad. Első dolog az, hogy
 325  2,   III|                   Még Bécsbe is csak azért nem megyek soha, hogy a véki
 326  2,   III|                     hogy a véki dohányomat nem engedik bevinni a vámon. –
 327  2,   III|             parancsol, azt nekem gróf uram nem fogja megtiltani. – Megyünk!
 328  2,   III|               holmiaimért. Nekem gróf uram nem parancsol. Megmutatom.~ ~
 329  2,   III|              szorosból, bebizonyítva, hogy nem gyáva futással, de fegyveres
 330  2,   III|                   hogy magyar nemes ingyen nem szokott ajándékot elfogadni,
 331  2,   III|                Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem a kezemet!”~ ~ ~ ~
 332  2,   III|                    aki kormányzó ugyan, de nem rendőr), hogy arra a kérdésre: „
 333  3,     I|                  metszett ajk szegletei el nem árulnák földi eredetét;
 334  3,     I|                 gazdag: ahogy fiatal leány nem szokott öltözve lenni; hanem
 335  3,     I|               tanúskodik. Semmi journalban nem található fonadékok, előre-hátra
 336  3,     I|                      két mopsz. A kis úrnő nem elégedve meg azzal, hogy
 337  3,     I|               azokkal, válogathat belőlük. Nem segít neki az öltözködésnél
 338  3,     I|                   ami semmi vonást kivenni nem enged. Néhány perc múlva
 339  3,     I|               leány kalapja széléhez, hogy nem lebbentheti-e föl a szél.
 340  3,     I|                    alatt; a szemközt jövők nem köszöntenek feléjük, tudják
 341  3,     I|               feléjük, tudják jól, hogy az nem tetszik azoknak. Kapuban
 342  3,     I|       visszahúzódnak előlük, s az ablakono nem kandikál ki utánuk kíváncsi
 343  3,     I|                    e virágokból szakítania nem szabad. Miért nem? Azt nem
 344  3,     I|               szakítania nem szabad. Miért nem? Azt nem mondják meg neki.
 345  3,     I|                 nem szabad. Miért nem? Azt nem mondják meg neki. Talán
 346  3,     I|               saját olvasmánya is: egyebet nem tud vele közölni. Regényt
 347  3,     I|                  tud vele közölni. Regényt nem adnak a leányka kezébe;
 348  3,     I|                 Idegen mester, gouvernante nem jön ide. Minthogy a férfi
 349  3,     I|                Minthogy a férfi zongorázni nem tud, annálfogva a leány
 350  3,     I|            konyhából felhozta, az ebédlőbe nem jött be, hanem letette a
 351  3,     I|                 elolvasta a hírlapokat. Ez nem tartott akkor sokáig. Mai
 352  3,     I|                   tudja hányadszor. Ez még nem volt regény.~ ~S ez így
 353  3,     I|                 bejöttét, se kimentét soha nem veszi észre. A fiatal leány
 354  3,     I|                 mélyen alszik, s a mopszok nem ugatják meg a háziurat,
 355  3,     I|                  pedig magában, hogy addig nem alszik el, míg Lajos be
 356  3,     I|                    alszik el, míg Lajos be nem jön; de hasztalan volt minden
 357  3,     I|                     édes Lajos!” már akkor nem volt ott senki.~ ~Ez az
 358  3,     I|                   ott senki.~ ~Ez az ember nem alszik többet naponkint
 359  3,    II|                maga megfogni a kis egeret? Nem meg volt magának mondva,
 360  3,    II|                     hogy semmi kis állatot nem szabad bántani? Hát illik
 361  3,    II|                 kis egérkének a mamája, ha nem találja a kisleányát!~ ~
 362  3,    II|             bocsánatot kért Miurától a meg nem érdemlett dorgálásért: hisz
 363  3,    II|                 fán termettet!) Ma azonban nem játszott a társaságával,
 364  3,    II|                  meg volt lepetve.~ ~– Még nem vagyunk felöltözve a kikocsikázáshoz? –
 365  3,    II|               nyakába kapaszkodott.~ ~– Ma nem kocsizunk ki. Hát nem tudod?
 366  3,    II|                   Ma nem kocsizunk ki. Hát nem tudod? Ma születésem napja
 367  3,    II|                fejemben kifőztem. És aztán nem feleded el, hogy ezen a
 368  3,    II|                   fél térdét és a fejét, s nem szólt hozzá semmit. Vannak
 369  3,    II|               könyv nélkül tudom már. Mért nem adsz nekem azokból a könyvekből,
 370  3,    II|                 Hát ha valakit, aki beteg, nem gyógyítanának, meghalna?~ ~–
 371  3,    II|                    S rossz az a halál?~ ~– Nem tudom. Mert még nem próbáltam.~ ~–
 372  3,    II|                        Nem tudom. Mert még nem próbáltam.~ ~– Ah, haha! –
 373  3,    II|                    kacagott a leány. – Így nem hagyom magam kifizetni.
 374  3,    II|            kifizetni. Te tudsz sokat, amit nem is próbáltál: olvastál felőle.
 375  3,    II|      elcsűrés-csavarásnak.~ ~– Apropó! Még nem mondtam el neked, hogy én
 376  3,    II|                  híják, hogy haza.~ ~– Hát nem minden föld „haza?”~ ~–
 377  3,    II|                  Ahol ellenségeink laknak, nem az.~ ~– Mi az az ellenség?~ ~–
 378  3,    II|                      Mi az a harag? Én még nem láttam olyat soha. Te mért
 379  3,    II|                 láttam olyat soha. Te mért nem haragszol?~ ~– Mert terád
 380  3,    II|                   nincs okom, mással pedig nem érintkezem.~ ~– S mit csinálnak
 381  3,    II|                 vagy, mikor haragszol. Hát nem fájt?~ ~– De fájt. Látod.
 382  3,    II|               megharagítottalak.~ ~– Óh ez nem harag! – sóhajta fel az
 383  3,    II|                  Annak nincs neve.~ ~– Hát nem szabad nekem téged megcsókolni?
 384  3,    II|                    meg mindig, az idén már nem az? Már nem szeretsz?~ ~–
 385  3,    II|                    az idén már nem az? Már nem szeretsz?~ ~– Veled van
 386  3,    II|                  hogy tizenöt éves vagyok: nem lehet úgy bánni velem, mint
 387  3,    II|                 megtenni, s azzal bolonddá nem tehetsz.~ ~– Akkor meg is
 388  3,    II|         kívánságomat meg kell tenned. Erre nem mondhatod, hogy nem tudsz
 389  3,    II|                   Erre nem mondhatod, hogy nem tudsz hozzá; mert egyszer,
 390  3,    II|               nagyon sietős volt az útunk (nem tudom miért?) s egy folyónál
 391  3,    II|               tudom miért?) s egy folyónál nem találtunk az innenső parton
 392  3,    II|               hullámokat szelem. Egész nap nem látom az Isten egét; – mikor
 393  3,    II|                 sikoltozni, bohóskodni; de nem merek: félek, hogy meghallják
 394  3,    II|                   felett lebeghetnék, ahol nem találkozhatik velem senki:
 395  3,    II|            találkozhatik velem senki: ahol nem láthat meg senki, felnézve
 396  3,    II|                    vickándó halaktól, akik nem beszélik el senkinek, mit
 397  3,    II|                 túlvilági boldogság lenne! Nem szerzed-e meg azt nekem?~ ~
 398  3,    II|                  éves vagy. Ily nagy leány nem csókol kezet férfinak.~ ~–
 399  3,    II|                  tehetek én arról, hogy te nem vagy asszony?~ ~Erre már
 400  3,    II|               mosolyodnia Lajosnak.~ ~– De nem, nem! – tiltakozott gyorsan
 401  3,    II|          mosolyodnia Lajosnak.~ ~– De nem, nem! – tiltakozott gyorsan a
 402  3,    II|                 hogy én ott vagyok?~ ~– Én nem tudom. De már nagyon kicsiny
 403  3,    II|                   lőfegyvert megtöltik. De nem láttalak még soha; mert
 404  3,    II|                sóhajtott, magában mondva: „nem jövök be többet”.~ ~Menni
 405  3,    II|                 hová akarsz sietni megint? Nem tudod, hogy ma nem vagy
 406  3,    II|                 megint? Nem tudod, hogy ma nem vagy sem azoké a csúnya
 407  3,    II|        holdvilágnál?~ ~– Mert holdvilágnál nem lehet távolból távcsővel
 408  3,    II|           templomba visz.~ ~– Hát mi miért nem járunk a templomba soha?~ ~–
 409  3,    II|                   imádkoznak, mint mi?~ ~– Nem. Ők is ugyanazt az Istent
 410  3,    II|                    mi.~ ~– Hát akkor miért nem férünk meg mindannyian ugyanegy
 411  3,    II|                    Azokat az apró sárgákat nem bánom, ha kiosztod; hanem
 412  3,    II|                  monda Lajos.~ ~Ez a leány nem tudja, hogy mire való a
 413  3,   III|                 részben kiszáradt: eltűnt, nem volt tó. Otthagyta a fenekét
 414  3,   III|                férfi ült.~ ~Azt már azután nem lehetett látni a kastély
 415  3,   III|         örömujjongás, melyet az úszó leány nem tudott magától megtagadni.~ ~
 416  3,   III|               hullám fölött. Esti úszáshoz nem volt szüksége kalapra; hosszú
 417  3,   III|                    alak a kísérő naszádot. Nem félt már semmitől. A hullám
 418  3,   III|                   Hogy az, ott a csónakban nem haragudott érte, onnan bizonyos,
 419  3,   III|                   kellett kikerülniök. Itt nem kellett a leánynak fátyolt
 420  3,   III|                    a hullámtükrön, a leány nem fáradt ki bele. Ez az áldott
 421  3,   III|                valami ócska journalban fel nem fedezi azt a Melusine-köntöst,
 422  3,   III|    Melusine-köntöst, Lajos magától soha rá nem jött volna, hogy milyen
 423  3,   III|            megedződött a leánynak ezáltal. Nem volt olyan ijedős, olyan
 424  3,   III|                     Tudott valamit, amihez nem kell senkinek másnak a segítsége.~ ~
 425  3,   III|               Robinson Crusoe letelepedve? Nem laknak-e ott is vademberek?
 426  3,   III|                   szigeten semmiféle ember nem lakhatik, mert ott nincs
 427  3,   III|                 más vízi szörnyet ez égalj nem tenyészt, s a Fertő tó legnagyobb
 428  3,   III|                 fokozta az ingert.~ ~Marie nem volt Lajosnak a rabja: meg
 429  3,   III|           Hanságból: a „török récéké”, mik nem engedik magukat megközelíteni,
 430  3,   III|            Találgatni lehet, de megtalálni nem.~ ~Egyszer csak az éjszaka
 431  3,   III|               vacogtak össze a fogai, hogy nem tudott felelni; a lélegzete
 432  3,   III|                      Lajos körülbámult, és nem látott semmit.~ ~De néhány
 433  3,   III|                  szorulva, hogy semmi ajka nem látszik, orrcimpái összelapultak,
 434  3,   III|           hullámban, hogyan szökellt tova, nem embermódra úszva, hanem
 435  3,   III|                homályában, hol ember szeme nem lát többé, csak a halé.
 436  3,   III|               többé, csak a halé. És aztán nem látta őt Lajos felmerülni
 437  3,   III|                    is ellenségei laknak?~ ~Nem gondolt egyébre, mint az
 438  3,   III|              reszketve a csónak fenekén, s nem szólt többet, még a szepegését
 439  3,   III|                gyermekek mindannyian, hogy nem lehet csodálni, ha Marie
 440  3,   III|               Marie azt mondta, hogy éppen nem fázik, s hogy szépen le
 441  3,   III|                 keresi fegyverrel, rálő, s nem találja: az fickándozva
 442  3,   III|                      kiáltao fel; de senki nem felelt kérdésére. Lajos
 443  3,   III|                  születésnapi köszöntő óta nem töltötte az ő négy óráig
 444  3,   III|               kellett maradnia. Egész este nem látta őt Marie. Csak a macskáinak
 445  3,   III|                    azok is álmosak voltak, nem hallgattak rá.~ ~Pedig semmi
 446  3,   III|                   a távolban mennydörgött. Nem merte eloltani a gyertyáit,
 447  3,   III|           csillanjon, mikor sötét van.~ ~– Nem mernék ilyenkor kimenni
 448  3,   III|                   meg, s a megszólaló hang nem Lajosé volt, hanem a komornyiké.~ ~–
 449  3,   III|                        Hát mit csinál?~ ~– Nem tudom én. Én azt hiszem,
 450  3,   III|                tegyünk? Én Istenem!~ ~– Én nem tudom. Ha máskor miközülünk
 451  3,   III|                saját magát úgy látom, hogy nem képes orvosolni; ágya előtt
 452  3,   III|                    Én is gondoltam azt; de nem merem.~ ~– Miért nem meri?~ ~–
 453  3,   III|                    de nem merem.~ ~– Miért nem meri?~ ~– Azért, mert a
 454  3,   III|                   kastély kapuján is. – Én nem merem ezt tenni.~ ~– De
 455  3,   III|                  Lajos meghaljon? – Azt én nem engedem!~ ~– Hát mit akar
 456  3,   III|                   tenni, Madame?~ ~– Ha ön nem mer elmenni az orvosért,
 457  3,   III|                   gondolni is erre!~ ~– Én nem gondolok másra, mint hogy
 458  3,   III|                   azt megteszem.~ ~– És ha nem teszi, ön öli meg a grófot.~ ~–
 459  3,   III|                  megint igaz.~ ~– Aztán ön nem tesz semmit. Én teszem,
 460  3,   III|                    Felveszem a fátyolomat, nem mutatom meg az arcomat senkinek.~ ~–
 461  3,   III|                sárban, vízben.~ ~– Ejh, én nem félek se erdőtől, se zivatartól:
 462  3,   III|               iszamos agyagono . – S aztán nem volt félelmes a puszta udvar,
 463  3,    IV|                  is halszálka a torkán, ki nem mozdulnék most innen az
 464  3,    IV|           mozdulnék most innen az odúmból. Nem, száz aranyért se! Még ha
 465  3,    IV|                cataplasmákat * raktam fel, nem mehetek.~ ~Zsuzsa asszony
 466  3,    IV|                 meggyőződött róla, hogy az nem Sátán Laci, a híres zsivány,
 467  3,    IV|        kiszólhasson rajta.~ ~– A doktor úr nem mehet ma sehova, most lefeküdt,
 468  3,    IV|                   ezüst húszasokat. – Ezek nem bolond emberek! – Erre már
 469  3,    IV|                    A gróf is vele van?~ ~– Nem. A komornyik kísérte idáig.~ ~
 470  3,    IV|                     ezer örömmel! Azazhogy nem annak örülök, hogy a nagyságos
 471  3,    IV|             odaérünk a hintóval.~ ~– De mi nem jöttünk hintón.~ ~– Hát?~ ~–
 472  3,    IV|                     Valamint, hogy Hamlet (nem a drámai, hanem a históriai)
 473  3,    IV|                 nagyságos grófnénak. Miért nem fogatott be?~ ~Marie érezte,
 474  3,    IV|               érezte, hogy erre a kérdésre nem lehet felelni: ha megmondja
 475  3,    IV|                  majd úgy megijed, hogy el nem megy.~ ~– Hát doktor úrnak
 476  3,    IV|               Marie.~ ~– Hát az a forspont nem ló?~ ~– Azaz, hogy mikor
 477  3,    IV|                  ló; de mikor nincs, akkor nem ló. – De hát a komornyik
 478  3,    IV|                    hintóval megint.~ ~– Az nem lehet.~ ~– De hát miért
 479  3,    IV|                    lehet.~ ~– De hát miért nem?~ ~Marie gondolkozott rajta,
 480  3,    IV|                   ami eltér az igazságtól. Nem boldogult vele. Nem tudta,
 481  3,    IV|            igazságtól. Nem boldogult vele. Nem tudta, hogyan kell hazudni.
 482  3,    IV|                   hazudni. Az igazat pedig nem mondhatta meg: hogy a komornyiknak
 483  3,    IV|             érdemes gonosztett volna, s az nem is vállalkoznék erre. Megint
 484  3,    IV|                  kérdezett.~ ~– Doktor úr, nem jöhetne el velünk gyalog?~ ~
 485  3,    IV|                  tudott „úgy”, ahogy Marie nem tudott. Egyszerre készen
 486  3,    IV|                   az ajkaihoz esedezve. De nem lehetett hatása e néma kérelemnek,
 487  3,    IV|                   könyörgésre kulcsolt kéz nem használt semmit, akkor a
 488  3,    IV|               fekete bankós világban. Ezek nem bolond emberek!~ ~– De csak
 489  3,    IV|              hintón hozza vissza. Erre már nem lehetett ellenvetést tenni,
 490  3,    IV|                   a nőalak, kinek most már nem volt kire támaszkodnia,
 491  3,    IV|                    foszforeszkált. Öltönye nem volt levetve, csak széttépve
 492  3,    IV|                   gróf úr, a nyelvét.~ ~De nem mutatta az neki a nyelvét;
 493  3,    IV|                   kiáltott:~ ~– De énnekem nem kell se orvos, se gyógyszer.
 494  3,    IV|                 térdére emelkedve.~ ~Henry nem mert a helyéből mozdulni.~ ~–
 495  3,    IV|                 Engedelmet kérek, gróf úr. Nem Henry úr egyedül jött értem,
 496  3,    IV|                   ajtón a szakadó záporba, nem kellett neki se üveges hintó,
 497  3,    IV|                  hogy ezt cselekedte. Hogy nem lehetett szemmel látó tanúja
 498  3,    IV|                    forró dühnek epesalakja nem oszolhatott szét az ereibe,
 499  3,    IV|                      rebegé a leány, ki el nem távozott mellőle, s a kezét
 500  3,    IV|                    ígérje meg, hogy többet nem tesz ily iszonyú merényletet
 501  3,    IV|           vigasztalá meg Marie-t.~ ~– Ugye nem bántotta önt nagyon?~ ~–
 502  3,    IV|                      Megérdemeltem azt, és nem fájto .~ ~A leány megszorítá
 503  3,    IV|              emberek ezek! Ilyen dolog még nem történt doktorral soha!~ ~
 504  3,    IV|          embergyilkoló rohama. Az ilyennel nem fekhetik le az ember úgy,
 505  3,    IV|                       Ez furcsa. Az orvost nem szokták máskor bejelenteni,
 506  3,    IV|                    a mentséget hozta, hogy nem lehet a bárónővel beszélni,
 507  3,    IV|                 villásreggelire; de ma már nem hallgathatja meg az érdekes
 508  3,    IV|                   akar.~ ~Doktor Tromfszky nem győzte fejét rázni bámulatában,
 509  3,    IV|                Ilyen beteg asszony, akinek nem kell se orvos, se pletyka,
 510  3,    IV|                  se orvos, se pletyka, még nem fordult elő praxisában.~ ~
 511  3,    IV|                  öröme van: neki semmi. Őt nem mulattatják hízelgő udvarlók,
 512  3,    IV|              mulattatják hízelgő udvarlók, nem ingerli a táncvigalmak hevélye * ;
 513  3,    IV|                   feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött bennük; színházat
 514  3,    IV|                semmi meg ne ijessze. Aztán nem megyünk messze, csak itt
 515  3,    IV|                        Lajos! Emelj ki! Én nem tudok úszni többé. – Félek.~ ~
 516  3,    IV|           kedvesétől örökre el kell válni. Nem úszhatik többet.~ ~E naptól
 517  3,    IV|                     a locspocs idő, amikor nem volt mit tenni mást, mint
 518  3,    IV|               befogott szájú, emberszót ki nem ejtő vízi vad, ki úsztában
 519  3,    IV|                 sáshajtást, tukorcát), már nem tépi le a ruháit, s ha megéhezik,
 520  3,    IV|                  ember) vízlakó állattá, a nem számára rendelt elemhez
 521  3,    IV|                     hogy Marie megrémítője nem volt valami ellenség által
 522  3,    IV|                     Ugyebár, a jövő nyáron nem fog ön többé félni a tó
 523  3,    IV|                   e rendkívüli alakot.~ ~– Nem! – szólt indulatosan a férfi,
 524  3,    IV|              visszaküldte a lelkésznek.~ ~„Nem!”~ ~De hát miért „nem”?~ ~ ~ ~
 525  3,    IV|                      Nem!”~ ~De hát miért „nem”?~ ~ ~ ~
 526  4,     I|            csillagvizsgálásainak tárgya, s nem mulasztá el az észleleteket
 527  4,     I|                  zárkózott életet folytat. Nem jár ki a falaiból, s nem
 528  4,     I|                   Nem jár ki a falaiból, s nem fogad el látogatókat.~ ~
 529  4,     I|                  köszönte meg azokat, hogy nem újították meg többet.~ ~
 530  4,     I|                bárónő, ha látogatója jött, nem hagyta el belső szobáit.
 531  4,     I|             felállított koldusoknak.~ ~Ezt nem helyeselte a gróf. Ő is
 532  4,     I|                    szegények számára, akik nem tudtak kérni. A nyilvános
 533  4,     I|                pálca volt a kezében, s már nem volt féllábú: két lábon
 534  4,     I|                   most már masinalába van. Nem is fogadta el az alamizsnát.~ ~–
 535  4,     I|              fogadta el az alamizsnát.~ ~– Nem koldulok már, tudok fát
 536  4,     I|               ütközniök.~ ~Az összeütközés nem is soká váratott magára.
 537  4,     I|                    a kifejezések előkelők, nem keresettek, semmi szenvelgés,
 538  4,     I|                    egész tervem alapelveit nem osztja, vagy azt, hogy egy
 539  4,     I|                  egy magára vállalt terhet nem akar átengedni másnak. Ha
 540  4,     I|                  olyan felhívás volt, amit nem lehetett válasz nélkül mellőzni.
 541  4,     I|                 nélkül mellőzni. A bárónőt nem volt szabad az iránt kétségben
 542  4,     I|           intézményének éppen az alapelvei nem helyeseltetnek. A gróf kárhoztatja
 543  4,     I|                 két tábora egymást soha le nem győzve, s munícióból és
 544  4,     I|                   és tartalékokból soha ki nem fogyva küzdhet a napok elfogyásáig,
 545  4,     I|                csak polémia lett. A bárónő nem adta fel a saját elfoglalt
 546  4,     I|                    végsor alá. E leveleket nem kérette ugyan vissza, mint
 547  4,     I|             pecséten, mely azokat lezárta, nem volt semmi címer, semmi
 548  4,     I|             magához a kis árvagyermeket, s nem restellte azt a térde közé
 549  4,     I|           bárónőtől. (Egymáshoz élő szóval nem szóltak még.) A levélben
 550  4,     I|                   az ön védencének az apja nem más, mint az a hírhedett
 551  4,     I|                    a hírhedett rabló, akit nem bírnak kézre keríteni: Sátán
 552  4,     I|                  eresztették a nőt, miután nem sült ki rá semmi. Ide jött
 553  4,     I|                 annyira magasan állt, hogy nem lehetett föléje kerülni.
 554  4,     I|              közöttük a további levelezés: nem volt rá többé közvetítő
 555  4,     I|               közvetítő alany.~ ~Pedig azt nem tagadhatta el magától Lajos,
 556  4,     I|                   fiatal bárónőt.~ ~A gróf nem tudott az indokban egészen
 557  4,     I|               azonos személy, s hogy Marie nem más, mint az akkori kisleány,
 558  4,     I|                   habár titkaik mélyébe be nem hatolhatunk is.~ ~Neki őrködnie
 559  4,     I|                  mégis van rend – míg csak nem híják.~ ~De mikor fogják
 560  4,     I|               akinek ő a mindene, és kinek nem szabad arra gondolni, hogy
 561  4,     I|                    részéről; de ám a leány nem ígért semmit. S ha érezte
 562  4,     I|               éretlen leánykával. Hanem ez nem tarthatott örökké. A következő
 563  4,    II|                kastélyban lakó nőt. Ráért. Nem volt sürgősebb dolga. S
 564  4,    II|                Hanem azért se zárdahölgyet nem csinál magából, se amazont.
 565  4,    II|                   a hölgy megmaradt nőnek, nem lehetett rajta se búskomorságot,
 566  4,    II|                 szenvedélye van hozzá.~ ~S nem látszott semmit tudni afelől,
 567  4,    II|                övszalagjába: ami még ugyan nem bizonyít semmit, mert egy
 568  4,    II|            látogatást tegyen: ha más módon nem, legalább egy látogatójegynek
 569  4,    II|                     hogy Marie rejtélyéről nem tud semmit, vagy elég finom
 570  4,    II|                  nézve.~ ~Egy asszony, aki nem kíváncsi!~ ~Eközben tanult
 571  4,    II|                hozott mindent, s a grófnak nem volt egyéb dolga, mint kinevezni
 572  4,    II|                   virágok, miket még akkor nem szorítottak ki a kertekből
 573  4,    II|                kapaszkodotto karjába. Arca nem mondhatta meg, hogy mire
 574  4,    II|                    mért sóhajtott ön most? Nem örül neki?~ ~– Nagyon örülök.~ ~–
 575  4,    II|                         Azért, hogy én ezt nem tudom önnek megköszönni.~ ~–
 576  4,    II|                   kémlelhet senki. Ezentúl nem kell önnek az eget fátyolon
 577  4,    II|               festékekhez; a csavarorgonát nem játszatta többé, még az
 578  4,    II|             tapasztalta, hogy a tanítványa nem olyan tanulékony, mint ezelőtt
 579  4,    II|             tanulékony, mint ezelőtt volt. Nem sokat ügyel az ő tudós előadására,
 580  4,    II|                    s a feladott penzumokat nem végzi el. Emiatt sokat kell
 581  4,    II|                  Mikor a pedáns mogorvaság nem segít, akkor aztán a tanító
 582  4,    II|                   minő szégyen lesz az, ha nem fogja ismerni hazája történetét!
 583  4,    II|           tekintete találkozott az övével. Nem szégyenlette, amit leírt;
 584  4,    II|                  szégyenlette, amit leírt; nem restellte, hogy az el lett
 585  4,    II|                  keserűen tört ki:~ ~– Hát nem szeretlek-e én téged? Ahogy
 586  4,    II|           karthauzi szereti Szűz Máriáját: nem szeretlek-e én téged olyan
 587  4,    II|                 játszani.~ ~És attól fogva nem akart többé semmit tanulni
 588  4,    II|               asztalnál.~ ~A kerti sétáira nem kísérte el többé Marie-t
 589  4,    II|                  mögött jövő alakra vissza nem tekintve. Mikor a kertajtót
 590  4,    II|                   kíváncsi őt látni, mérto nem megy oda hozzá? Mért nem
 591  4,    II|                   nem megy oda hozzá? Mért nem beszél vele élőszóval? Mért
 592  4,    II|                   szájára zárt lakat. Neki nem volt szabad ismerkedést
 593  4,    II|                     Az eltemetett embernek nem szabad elhagynia kriptáját.
 594  4,    II|              távolban. Akinek kiáltott, az nem jön elé. Most hangosabban
 595  4,    II|                    Összerezzen. Azt a szót nem a közel hozott fantom mondta
 596  4,    II|            megtudja, mit csinál ott. Eddig nem merte azt tenni; de most
 597  4,    II|               merte azt tenni; de most már nem félt tőle. Amióta azt a
 598  4,    II|                    oly lopva jött, hogy az nem vette észre, csak mikor
 599  4,    II|                    meglepetés zavarával, s nem tudott a leánynak mit mondani.
 600  4,    II|                   leánynak mit mondani. Az nem is várta azt, hogy ő beszéljen;
 601  4,    II|                  igaz, amit nekem mondtál; nem akartál megcsalni.~ ~– Mit
 602  4,    II|                   felöltöztetve. A kalapot nem akarja tűrni a fején, s
 603  4,    II|       összeáztatták az ifjú arcát.~ ~De az nem a fájdalom sírása volt.~ ~
 604  4,   III|                   amit Vavel gróf elkövet, nem teheti-e meg Landsknechtsschild
 605  4,   III|            megteheti észrevétlenül. Külről nem lehet meglátni világosról,
 606  4,   III|                   hogy már álmodik.~ ~– Én nem várom meg a holdfogyatkozás
 607  4,   III|            planétáinak elsötétüléseért föl nem áldozott.~ ~– Akkor jó lesz
 608  4,   III|               színházi látcsővel. – No, az nem sok árulásra képes. – Eziránt
 609  4,   III|                vidéket; kakasszó, ebugatás nem hallatszott sehol. A Névtelen
 610  4,   III|                aludt védence szobájában, s nem akarta, hogy valami ebvonítás
 611  4,   III|              kezeikben balták. Öltözetüket nem lehetett tisztán kivenni.~ ~
 612  4,   III|                  vidéken rablók tanyáznak, nem merne itt maradni többé,
 613  4,   III|                    kötve.~ ~– Hát én akkor nem tudom, mit tegyünk. Bemenjek
 614  4,   III|                   itten?~ ~– Igaz a! Nekem nem szabad lármát ütnöm.~ ~–
 615  4,   III|               Előhozzam a pisztolyait?~ ~– Nem kellenek. Hányszor mondjam
 616  4,   III|                   mondjam már, hogy nekünk nem szabad lövöldöznünk. Add
 617  4,   III|                 azok. Álarcot viselnek. Ez nem igazi zsivány. Az ilyen
 618  4,   III|       duplapisztolyt.~ ~Sietnie kellett.~ ~Nem kerülte körül a földnyelvről
 619  4,   III|                volt az a találkozás előtt. Nem az orvokkal, hanem azzal
 620  4,   III|                   elhagyta helyét, ahonnan nem lett volna szabad elmozdulnia.~ ~
 621  4,   III|           angolkert bozótjai közé.~ ~Vavel nem futott utána, hanem egyenesen
 622  4,   III|                   rablók elfutottak már, s nem vittek el semmit. Ön elég
 623  4,   III|                 jókor jött segélyemre.~ ~– Nem bántották önt, bárónő?~ ~–
 624  4,   III|           megkötözésen kívül egyéb rosszat nem tettek velem; hanem fenyegettek,
 625  4,   III|                  fognak, ha a pénzemet elő nem adom; az ékszerekkel nem
 626  4,   III|                   nem adom; az ékszerekkel nem voltak megelégedve. A pénzt
 627  4,   III|            toalettben ült vendége előtt, s nem mert felállni, hogy fedetlen
 628  4,   III|                   volt. Legkisebb ijedelem nem látszott az arcán; semmi
 629  4,   III|                    az arcán; semmi remegés nem árulta el, hogy fél az elfutott
 630  4,   III|                nyűgeitől, hanem azért a nő nem mozdult meg. Úgy tetszett,
 631  4,   III|                  tekintve Lajosra.~ ~– Meg nem halt… – szólt Vavel az ágyon
 632  4,   III|                   holmi illatszerektől föl nem ébred. Ennek érvágás kell.~ ~–
 633  4,   III|                 Hát mit tegyünk? Az orvost nem hívathatom most, nem is
 634  4,   III|                orvost nem hívathatom most, nem is akarnám, hogy mindent
 635  4,   III|                  míg a műtétet végzem.~ ~– Nem akarom, hogy felköltsünk
 636  4,   III|                  hogy felköltsünk valakit. Nem tehetem-e én meg?~ ~– Ah!
 637  4,   III|                  Ah! Ön akarna segédkezni? Nem fél a vér látásától?~ ~–
 638  4,   III|                    rémület hatása volt az? Nem kellett neki más, csak nyugodtan
 639  4,   III|                   az ellen nincs orvosság. Nem felelt a kérdésre mást,
 640  4,   III|                    erszényét az udvarán, s nem lopják el. Úgyhogy én meg
 641  4,   III|                  lopják el. Úgyhogy én meg nem foghatom, honnan kerültek
 642  4,   III|                 hatalmas, bátor szabadítót nem küld számomra.~ ~– Azt valóban
 643  4,   III|                 nincs, s én azt távcsőmmel nem vizsgálom, s ha történetesen
 644  4,   III|                   okozta szünet alatt szét nem nézek a vidék felett is,
 645  4,   III|                   a vidék felett is, akkor nem veszem észre, hogy önhöz
 646  4,   III|                 tenni a bárónő, ha jövőben nem hagyja nyitva éjszakára
 647  4,   III|                  közelben hálatja.~ ~– Óh, nem, nem! Jövőre pénzt is fogok
 648  4,   III|             közelben hálatja.~ ~– Óh, nem, nem! Jövőre pénzt is fogok itthon
 649  4,   III|                lovagias vakmerőséget, amit nem tudom, hogy ki utánozna
 650  4,   III|                egyébreo gondolt, csak arra nem, amit a bárónő kívánt tőle.~ ~–
 651  4,   III|             szívesen megállom, bárónő.~ ~– Nem akarom, hogy a hatóság vizsgálatot
 652  4,   III|            mondhatom önnek, hogy az. És én nem fogom őt elbocsátani magamtól,
 653  4,   III|                 egyszer pártul fogtam, azt nem engedem nyomorultul elveszni.~ ~
 654  4,   III|                figyelmesen körülnézett, ha nem rejtőzött-e el a rablók
 655  4,   III|              itthon? – kérdé tőle. – Marie nem ébredt fel?~ ~– Nem. Hanem
 656  4,   III|                  Marie nem ébredt fel?~ ~– Nem. Hanem álmában kiáltott
 657  4,    IV|                               IV. ~ ~Lajos nem tagadhatta el magában, hogy
 658  4,    IV|                együttérzés tanai között, s nem bírt összes bölcsészeti
 659  4,    IV|                annyi hatalommal, hogy őt a nem létező lények közé disputálja.~ ~
 660  4,    IV|                   Távcsövét soha e nap óta nem fordította a szomszéd kastély
 661  4,    IV|                  ott ne lakjanak nála, azt nem volt képes kieszközölni.
 662  4,    IV|                   Csakhogy ilyen válasszal nem lehet azokat megcsalni,
 663  4,    IV|                     hát a szép szomszédnőt nem nézi ön?~ ~– Nem nézem.~ ~–
 664  4,    IV|               szomszédnőt nem nézi ön?~ ~– Nem nézem.~ ~– Miért nem nézi
 665  4,    IV|                       Nem nézem.~ ~– Miért nem nézi ön?~ ~– Mert sem annak
 666  4,    IV|                   akikről azt hiszik, hogy nem kell nekik mindent megtudni.~ ~
 667  4,    IV|                megtudni.~ ~Marie pedig már nem volt gyermek.~ ~Odaigazította
 668  4,    IV|                    mondá Lajosnak.~ ~Lajos nem vette azt tudomásul.~ ~–
 669  4,    IV|               miért olyan szomorú?~ ~Lajos nem mondott róla véleményt.~ ~
 670  4,    IV|              kérdésre.~ ~– Most bizonyosan nem szereti őt senki.~ ~És aztán
 671  4,    IV|                  őt senki.~ ~És aztán csak nem tudott megválni a távcsőtől.~ ~–
 672  4,    IV|                    a csúf Marinka, ni!” és nem kellene fátyolt viselnem
 673  4,    IV|                 tegyen úgy, Marie!~ ~– Hát nem mindegy-e az önnek, akár
 674  4,    IV|                       S ha csúf lennék is, nem szeretne-e ön akkor is úgy, –
 675  4,    IV|                  diktálta; saját kéziratát nem látta e vidéken senki. Eszerint
 676  4,    IV|                  volt miatta illetődve; de nem engedte, hogy az eltűntet
 677  4,    IV|        kinyilatkoztatá, hogy a kastélyából nem vitt el semmit, és neki
 678  4,    IV|                ágyasházábano , s az éji őr nem vigyázott jobban a szomszéd
 679  4,    IV|                  ismeretlen férfi, e tájon nem dívó népviseletben.~ ~Ez
 680  4,    IV|                    volna elég, ha kellene. Nem jöttem ide rosszat tenni.~ ~
 681  4,    IV|              megmondjam a gróf úrnak, hogy nem én voltam az, aki a bárónő
 682  4,    IV|                    s őt ki akarta rabolni, nem is az én cimboráim. Pedig
 683  4,    IV|                jöttem megmondani, hogy ezt nem én tettem. Templomot már
 684  4,    IV|                 ismeri minden ember. Annak nem adhatja ki magát semmi emberfia;
 685  4,    IV|                    furcsa éjjeli vendég. – Nem ettem maszlagot, hogy a
 686  4,    IV|           keresztvas az ablakon a rablónak nem akadály. – Ahogy én bejöhettem,
 687  4,    IV|                    nagy kincset őriz. – Én nem tudom, nem is keresem, hogy
 688  4,    IV|              kincset őriz. – Én nem tudom, nem is keresem, hogy mi az. –
 689  4,    IV|                    magára.~ ~Amióta ő maga nem foglalta el helyét azon
 690  4,    IV|                hogy az ember okos ember és nem fecsegő.~ ~– Ez pedig bolond
 691  4,    IV|                    mindig fecseg. De azért nem szükség tőle visszahökkenni;
 692  4,    IV|                   úgy, de soha ahhoz hozzá nem szól, amiről vele beszélnek.
 693  4,    IV|                  vassal vallatják, egyebet nem tudnak meg tőle, mint Napóleon
 694  4,    IV|                többet ér, mint száz lakat. Nem ok nélkül mondom én, hogy
 695  4,    IV|                    mint amennyit beszélek. Nem Sátán Laci a legnagyobb
 696  4,    IV|                Elhiszi-e hát gróf úr, hogy nem én voltam és nem az én cimboráim,
 697  4,    IV|                  úr, hogy nem én voltam és nem az én cimboráim, akik a
 698  4,    IV|                    itt a dolgomat.~ ~– Még nem végezte ön el – szólt Vavel,
 699  4,    IV|            vendégül köszönt be, az enélkül nem megy odább.~ ~– Igaz a.
 700  4,    IV|                Majd meglátja azt, gróf úr. Nem köszöntöm fel, mert az én
 701  4,    IV|                   fel, mert az én szavamra nem sokat hallgatnak az égben.~ ~
 702  4,    IV|               nemesembernek lenni: ha lop, nem szabad őt megbotozni, s
 703  4,    IV|                megbotozni, s ha embert öl, nem akasztják fel, hanem fejét
 704  4,    IV|                     Disznópásztornál egyéb nem lehettem ezzel az ábrázattal.
 705  4,    IV|              világcsúfja legyek. Még akkor nem tanultam lopni. A medvék
 706  4,    IV|                     hogy elvegyem a másét. Nem is tudnék dolgozni már.
 707  4,    IV|                    is tudnék dolgozni már. Nem tudnék szobában hálni, embereknek
 708  4,    IV|                   Laci felesége, s azontúl nem volt helyben maradása, s
 709  4,    IV|                    Semmihez sem értek már. Nem tudnék egy barázdát szántani.
 710  4,    IV|                   utánam. Még egy dologhoz nem mondom, hogy nem volna kedvem:
 711  4,    IV|                  dologhoz nem mondom, hogy nem volna kedvem: valami nagy
 712  4,    IV|           szerettem volna lenni, hanem hát nem fogadott el soha a verbunk,
 713  4,    IV|             elkergettek; azt mondták, hogy nem csúfítják el velem a regementet.
 714  4,    IV|                    volna. – No de hát, ami nem lehet, az nem lehet. – Megyek
 715  4,    IV|                  de hát, ami nem lehet, az nem lehet. – Megyek vissza az
 716  4,    IV|                 kastélyból kijutok.~ ~– Én nem lövök arra, akinek az asztalomon
 717  4,    IV|                 töltöttem.~ ~– No lám. Ezt nem tudtam. Zsivány vagyok:
 718  4,    IV|                    tudtam. Zsivány vagyok: nem tudom, mi a szokás a derék
 719  4,    IV|                 mind tisztíttassa ki, mert nem lehet velük lőni.~ ~Vavel
 720  4,    IV|                    kastély minden zugát, s nem tudott rájönni, hogy hová
 721  4,    IV|          kastélyába jutni. Azok a minapiak nem voltak igaziak, hanem csak
 722  4,    IV|          pernahajderek.~ ~Vavel gróf addig nem nyugodott meg, amíg ki nem
 723  4,    IV|                 nem nyugodott meg, amíg ki nem nyomozta annak a furcsa
 724  4,    IV|                      Páriz–Pápaiban bizony nem volt arról felvilágosítás
 725  4,    IV|                   őneki elmondja azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái követték
 726  4,    IV|                elmondja azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái követték el
 727  4,    IV|                     Amíg egyszer valaki el nem fogja neki mondani az érthetetlen
 728  4,    IV|              hogyan? Saját kezűleg levelet nem ír soha. – Marienak pedig
 729  4,    IV|                  soha. – Marienak pedig le nem diktálhatja azt, ami ez
 730  4,     V|                   lehet okvetlenül lelőni. Nem hágy békét, hogy csak jelentsemo
 731  4,     V|                   ujja is volt, ha akarta, nem volt. Még a saruja is saját
 732  4,     V|                  ahogy azt a csizmadia meg nem tudná önteni. Szakálla hosszúra
 733  4,     V|                   mosolyogni.~ ~– Azon már nem segíthetünk, Mátyás mester;
 734  4,     V|                  Gvozdanovics generálisnak nem volt annyi talentuma, hogy
 735  4,     V|              folyvást. A svalizsér * utána nem tudott volna másznio , mind
 736  4,     V|                           De már ezt Henry nem állta ki, anélkül, hogy
 737  4,     V|                     pedig amit mondott, az nem volt szomorú.~ ~– Hát ha
 738  4,     V|            megkötözöm, hogy se té, se tova nem tud mozdulni saját ármádiájával,
 739  4,     V|                rajta; őneki semmi golyóbis nem árthat, ő meg mind lepuskázhatja
 740  4,     V|               golyóbisokat ki találta fel: nem én? Hogy ólom helyett mágnesvasból
 741  4,     V|              minden lövésre emberto talál. Nem addig van! Nekünk szélpuskás
 742  4,     V|                    formálnunk. A szélpuska nem durranik. Akkor aztán éjszaka
 743  4,     V|                    kezdett már bámulni, és nem nevetett.~ ~– Megnyugszom
 744  4,     V|                   megnyugodva a gróf. – De nem akar ön némi kis rajzot
 745  4,     V|                    Kopf ab! *~ ~De már ezt nem bírta elviselni Henry, ki
 746  4,     V|                 ami körülötte történik, se nem látja, se nem hallja; se
 747  4,     V|                 történik, se nem látja, se nem hallja; se arról tudomást
 748  4,     V|                 még beszélni is érdemesnek nem találja. Ilyen ember kellett
 749  4,     V|                    ő a Névtelen Várban, az nem történt meg. Az ő társaságában
 750  4,     V|                    Mikor a valódi indokkal nem lehet őt megismertetni.~ ~
 751  4,     V|                   őt üdvözölni, de a leány nem adott neki elő semmi kívánságot;
 752  4,     V|                   se felnyitni, se betörni nem lehetett. Azután megint,
 753  4,     V|                   valamit, de te azt nekem nem adhatod vissza.~ ~– Mi az,
 754  4,     V|                régi jó álmomat. S ahelyett nem hozhatsz nekem újat se Bécsből,
 755  4,     V|                imádságomat az ágyban, s ha nem siettem jól az Amennel,
 756  4,     V|                  örültem a sötétségnek. És nem jutott eszembe, hogy a sötétben
 757  4,     V|            képzelek, akik ott guggolnak, s nem merek odamenni, hogy meglássam.
 758  4,     V|                  az óraütéssel, hogy miért nem több. Bár jönne már a reggel!
 759  4,     V|                    úgy fáj, hogy én azt ki nem tudom mondani! Valamit érzek,
 760  4,     V|              kifejlődve, hogy sejtse, amit nem tud?~ ~Szelíd komolysággal
 761  4,     V|                    komolysággal monda:~ ~– Nem, kedves Lajos, az lehetetlen.~ ~–
 762  4,     V|                 Mire gondolt most?~ ~Lajos nem hagyta őt kétségben.~ ~–
 763  4,     V|            kívülről senki az ércredőnyt el nem mozdíthatja. Hanem, ha a
 764  4,     V|                    munkámat itt, ami téged nem fog zavarni. Itt ez alkovenben
 765  4,     V|                   legyen körüled. Te akkor nem fogsz félni, s ismét megtalálod
 766  4,     V|          megtalálod az álmodat.~ ~Most már nem csókolta meg a leány ez
 767  4,     V|                   tehessen a csodagépével. Nem kezdett hozzá az egyedül
 768  4,     V|                   munkálatait.~ ~A leány – nem lett volna leány – ha az
 769  4,     V|                  az ércfüggönyön keresztül nem nézte volna sokáig csodálatos
 770  4,     V|                fölé hajol, s egy vonás meg nem mozdul rajta. Mintha e homlok
 771  4,     V|                     a régi jó álmát ismét. Nem üldözte se rémlátás, se
 772  4,     V|                    hajdanta korán is jött; nem váratott magára. A leány
 773  5,     I|                  pandúrjaink, valószínűleg nem voltak a legutolsók; hanem
 774  5,     I|                    maga a rablóélet nálunk nem regény már, csak genrekép;
 775  5,     I|                 XVII-ik században: azokkal nem kedveskedhetünk többé.~ ~
 776  5,     I|                 fenyegeti.~ ~Saját kezűleg nem írhatott neki. Egyik elővigyázati
 777  5,     I|                  levelezési mód. Marie-nak nem szabad megtudni a rabló
 778  5,     I|              taréjos sisakjuk mutatá; hogy nem vértesek, azt könnyű lovaikról
 779  5,     I|                  Vavel gróf, hogy a rablók nem fognak rátörni a bárónő
 780  5,     I|                kastélyára: van eszük, hogy nem őgyelegnek olyan helyen,
 781  5,     I|                  kedélyesen elmulattatják, nem szorul ő többé az ő unalmas
 782  5,     I|              amikor a katonák ebédelnek.~ ~Nem is akadtak bele egymásba
 783  5,     I|                bele egymásba soha.~ ~Attól nem kellett tartania, hogy az
 784  5,     I|                    rajta zsidónak lakni; s nem szabad bele katonát szállásolni.~ ~
 785  5,     I|                    valaha valamit? De csak nem jutott eszébe. Megnyugodott
 786  5,     I|                    s a látogatási kísérlet nem lehetett egyéb udvariassági
 787  5,     I|                  fel a viszontlátogatásra; nem találta őt otthon, s ott
 788  5,     I|                  be van zárkózva, ilyenkor nem lehet hozzáférni. – Barthelmy
 789  5,     I|                huszonnégy óra alatt vissza nem adni erős gorombaság.~ ~
 790  5,     I|             lefeküdt.~ ~– Beteg talán?~ ~– Nem a. Ez a rendes lefekvési
 791  5,     I|                  hogy a közeledő jó barát, nem gátolta meg abban, hogy
 792  5,     I|              fekszik.~ ~– Beteg talán?~ ~– Nem a. De ilyenkor még alunni
 793  5,     I|                    magának való ember, aki nem szereti az ismertségkötést,
 794  5,     I|           főhadnagyot.~ ~S asszonyok körül nem kevésbé volt hódításra kész,
 795  5,     I|                volt. Értve ellens ég alatt nem a franciát, bár annak is
 796  5,     I|                    így feljebb. Ahol tehát nem volt fölösleges a kaució,
 797  5,     I|                   fölösleges a kaució, ott nem volt fölösleges a cautela.
 798  5,     I|                    hogy neje van; de azzal nem él együtt, el sincs válva
 799  5,     I|                    el sincs válva tőle. Ez nem volt titok. Gyöngéden érző
 800  5,     I|               titok. Gyöngéden érző szívek nem kockáztatták azt, hogy komoly
 801  5,     I|         Landsknechtsschild Katalin bárónő, nem kellett aggódnunk. Ő nagyon
 802  5,     I|                     Bizonyos határokon túl nem enged semmi közelítést.~ ~
 803  5,     I|                párt az ellenkezőt vitatta. Nem a bárónőt csalták meg, hanem
 804  5,     I|               Hanem a kedélyes mulatságtól nem volt a bárónő idegen.~ ~
 805  5,     I|                   környékbeli földesurakat nem fogadta el kastélyában,
 806  5,     I|                  discretusok, s hölgyeiket nem kompromittálják.~ ~Máskor
 807  5,     I|                  összeverekesznek. Enélkül nem is volna mulatság tökéletes.
 808  5,     I|               pandúrok, meg a kisbírák meg nem jelennek a hadjárat színhelyén
 809  5,     I|               mediatio végetto , s kétfelé nem választják a harcoló feleket.~ ~
 810  5,     I|                 megérdemlett jutalmakat el nem engedik.~ ~Vavel gróf korát
 811  5,     I|                kalodába zárattak.~ ~A gróf nem késett ez észrevételét közölni
 812  5,     I|                    verekedők. S csak azért nem kapnak botot a virtusaikért,
 813  5,     I|                   van annyi logikája, hogy nem megy oda mulatni, ahol katonák
 814  5,     I|                    azokat az embereket?” – Nem volt neki szabad megmondani
 815  5,     I|                rideg és komoly volt is, de nem találta meg rajta többé
 816  5,     I|                  nők léleklátó szeme előtt nem lehet eltitkolni.~ ~Katinka
 817  5,    II|           röppentyűket bocsátottak fel, ki nem mert jönni a szobájából;
 818  5,    II|                   voltak, hogy a hangjukat nem hallhatá. Mindentől félt,
 819  5,    II|                  zsinegen feleresztenek.~ ~Nem is mert a leány ez éjjel
 820  5,    II|                   állíttassék, s a katonák nem rokonszenveztek vele.)~ ~
 821  5,    II|                Csak a kis szörnyeteg arcán nem mozdult semmi vonás. Ő csak
 822  5,    II|                  rá, hogy ennél furcsábbat nem láttak életükben.~ ~Katalin
 823  5,    II|                   itt farkasok?~ ~ ~ ~Hej, nem is angyalok!~ ~ ~ ~A megszólított
 824  5,    II|                szorította a pipát, s abból nem szítta, de fújta a füstöt,
 825  5,    II|               fogható torzalakot csakugyan nem mutogattak még pénzért soha.~ ~
 826  5,    II|               megörökítse?~ ~– Rettenetes! Nem nézhetek rá! – sápított
 827  5,    II|             gondviselő apja leszek.~ ~– De nem adom, mert magamnak is szükségem
 828  5,    II|                   egy sajtár vízzel nyakon nem öntik. De nem engedte magát
 829  5,    II|                vízzel nyakon nem öntik. De nem engedte magát lefülelni.
 830  5,    II|            lefülelni. Rúgott, harapott, ha nem engedték a tűz közé rohanni.
 831  5,    II|                hogy az embert ha megverik, nem illik neki többet két lábon
 832  5,    II|                   hogy elfogja.~ ~És aztán nem is jött vissza többet.~ ~
 833  5,   III|                   hadcsapat elvonulásával. Nem lesz több lárma a helységben;
 834  5,   III|                 beszélni akar ővele. Miért nem teszi ezt a saját lakásán?
 835  5,   III|               ahova még soha nőlátogató be nem lépett? És aztán mi fontos
 836  5,   III|                lehet a bárónőnek őhozzá?~ ~Nem tudta kitalálni.~ ~Aztán „
 837  5,   III|                 teljesíteni. Saját kezűleg nem írhat. Róla az a hír van
 838  5,   III|                  kezdenek. Marie-nak pedig nem diktálhat egy olyan levelet,
 839  5,   III|                     okos ember, de annyira nem vitte, hogy írni tudjon.~ ~
 840  5,   III|                 tizenegy órakor, eljön; ha nem érti meg, otthon marad.~ ~
 841  5,   III|                nyugtalanítá a kíváncsiság. Nem maradhatott a házban, kisuhant
 842  5,   III|                     Hogy jött ide, bárónő? Nem hallottam hintógördülést.~ ~–
 843  5,   III|              szabad idejöttömrülo tudni. – Nem lát meg bennünket valaki?~ ~–
 844  5,   III|                   csodálkozzék ön, mint én nem csodálkoztam az önén. Ez
 845  5,   III|             fürdőből elszöktette valaki, s nem lehetett megtudni, hogy
 846  5,   III|                     s azt súgá fülébe:~ ~– Nem ön az, aki elszöktette Barthelmy
 847  5,   III|                   elől, s akinek az. arcát nem szabad az embernek meglátni.~ ~
 848  5,   III|                 embernek meglátni.~ ~Lajos nem nevetett többé. Igen komolyan
 849  5,   III|                     Ön is?~ ~– Én? Talán – nem. Hanem Barthelmy ezredes
 850  5,   III|                  nekem nincs családom.~ ~– Nem lehetett volna önnek kikerülni,
 851  5,   III|                következménye súlyos.~ ~– S nem hiszi a bárónő, hogy én
 852  5,   III|            leghiúbbak.~ ~– Ki tudja, hátha nem voltam mindig ilyen kontemplatív
 853  5,   III|                    fogva reszkessen, ha én nem akarom.~ ~A hölgy hevesen
 854  5,   III|                    sem sütött el; sem kard nem volt a kezében; míg Barthelmy
 855  5,   III|                  ment a vér.~ ~– De hát az nem történhetett-e meg, hogy
 856  5,   III|                   az önnek?~ ~– Arra, hogy nem szándékom itt ebben a bagolykalitkában
 857  5,   III|                   titkot lát. Ha egy ajtót nem nyitnak ki előtte, amelyen
 858  5,   III|               hamispénzverő is vagyok?~ ~– Nem tréfálok. Barthelmy ezredes
 859  5,   III|                bérletszerződését velem meg nem újította, – annálfogva –
 860  5,   III|                föléje került ez a nő. Arra nem gondolt, hogy ha a birtokosnő
 861  5,   III|              gondolt, hogy ha a birtokosnő nem megy a per útjára, akkor
 862  5,   III|                  egész ittléte alatt többé nem kísérté meg önnel találkozni.~ ~–
 863  5,   III|                    tartozom – monda Lajos, nem minden iróniától menten.~ ~–
 864  5,   III|                     hogy egy nő két férfit nem enged összeverekedni, higgye
 865  5,   III|      felvillanyozza; a mienket kínozza. Én nem tudtam volna itt maradni
 866  5,   III|                   vendége lenni, s azontúl nem köt le semmi tekintet. Én
 867  5,   III|                  hölgy, aki ön mellett ül, nem Barthelmy Ange asszony-e.~ ~
 868  5,   III|                   ez a hölgy itt mellettem nem Barthelmy Ange asszonyság.
 869  5,   III|               tisztelni.~ ~– De ha ő azzal nem lesz megelégedve, s meg
 870  5,   III|                  Akkor meghal!~ ~Csakugyan nem kiáltotta a szót; csak dörmögte.
 871  5,   III|                   kard, mely csak szúr, de nem hárít; két golyó, mely egyszerre
 872  5,   III|                       Férfiak, tudom, hogy nem szokták azt kérdeni. Hát
 873  5,   III|                 másra is kell gondolni. Ön nem a magáé…~ ~Vavel megdöbbent;
 874  5,   III|               kezeivel tiltakozott.~ ~– Én nem akarok az ön rejtélyének
 875  5,   III|                 világában, amit felfedezni nem szabad. De annyi bizonyos,
 876  5,   III|                akinek, ha önt elveszítio , nem lesz senkije a világon;
 877  5,   III|                lesz senkije a világon; aki nem fogja tudni, hogy hová forduljon?
 878  5,   III|                hazáig, „ventre è terre!” * Nem jó ötlet ez tőlem?~ ~– Köszönöm,
 879  5,   III|                nevessen hát ki.~ ~– Hiszen nem önt nevetem, hanem a magam
 880  5,   III|                   hintóba beültetem, magam nem ülhetek mellé, hanem kénytelen
 881  5,   III|                   velem jöjjön kikocsizni? Nem gondolta-e ön meg, hogy
 882  5,   III|                   úgy eshetett volna, hogy nem teszik meg. Én is azt mondom.
 883  5,   III|              teszik meg. Én is azt mondom. Nem tétovázok a veszély percében
 884  5,   III|                hogy az, aki ön mellett ül, nem Barthelmy Ange. Én hiszem,
 885  5,   III|                    olyan sebet kaphat, ami nem gyógyul be soha.~ ~A hölgy
 886  5,   III|                    szoktuk mondani, s amit nem szoktunk magunktól megtagadni,
 887  5,   III|               tudhatják, hogy a két nőalak nem lehet egy. – Barthelmy ezredével
 888  5,   III|               együtt ezt a „jux”-ot. Ha én nem félek tőle: ön csak nem
 889  5,   III|                    nem félek tőle: ön csak nem fél talán?~ ~Vavel még tétovázott.~ ~–
 890  5,   III|                 tétovázott.~ ~– Bárónő. Ez nem pajkos csíny, – ne mondja
 891  5,   III|                  aminőnél nagyobbat nő már nem tehet. Szégyenpír – ok nélkül.~ ~–
 892  5,   III|              Szégyenpír – ok nélkül.~ ~– S nem látott volna ön még nőt,
 893  5,   III|               látott volna ön még nőt, aki nem vette áldozatnak azt, hogy
 894  5,   III|                    Aki szerelmeért pirult, nem szenvedett vele; de barátságért,
 895  5,   III|                 önt és még valakit, akiről nem tudom, hogy ki, de aki önnek
 896  5,   III|              szégyenpír vérontásának árán! Nem lehet azt elfogadni.~ ~–
 897  5,   III|                 beszólt Marie-hoz, hogy ma nem viszi őt magával sétakocsizásra,
 898  5,   III|                    fog magával vinniü?~ ~– Nem.~ ~– Hát a másikat?~ ~–
 899  5,   III|                   neki egy nőt, akiről még nem mondta el senki, hogy milyennek
 900  5,   III|                ragadá meg Lajos kezét.~ ~– Nem! Azt én nem engedem megtörténni.
 901  5,   III|               Lajos kezét.~ ~– Nem! Azt én nem engedem megtörténni. Várjon
 902  5,   III|               lovával és batárjával odaér, nem fog ott találni senkit.
 903  5,   III|                   elé, hogy olvashassa, de nem adta ki kezéből, mintha
 904  5,   III|                  mintha féltené, hogy majd nem kapja vissza.~ ~A levélben
 905  5,   III|                 vonagló ajkak tanúskodtak: nem lehetett játék. Annak, ami
 906  5,   III|               kitalálta Vavel Lajos, akkor nem tehetett egyebet, mint hogy
 907  5,   III|                    S egy óra múlva annyira nem lesz az övé, mint a holt
 908  5,   III|                 megint ügettek sebesebben. Nem kellett nekik ostor.~ ~A
 909  5,   III|                   semmi sem történt velük. Nem várt rájuk senki.~ ~Talán
 910  5,   III|                    mogorva szóval, hogy az nem szabad.~ ~Ősszel a vadrózsákon
 911  5,   III|                hogyha egy ilyet az alunnio nem tudó gyermek feje alá tesznek,
 912  5,   III|                     hintóhoz.~ ~Ez azonban nem történt meg akadály nélkül.~ ~
 913  5,   III|                   fehér köpenyébe, az első nem viselt burkoló felöltönyt.~ ~–
 914  5,   III|               arcán semmi indulatváltozást nem lehetett észrevenni. Nyugodtan
 915  5,   III|         szerencsétlen voltam, hogy kétszer nem találtam önt honn, egyszer
 916  5,   III|       szerencsétlen voltam, hogy két ízben nem voltam odahaza, egyszer
 917  5,   III|                   odahaza, egyszer meg még nem keltem föl, mikor ön keresett.
 918  5,   III|                férjekkel közös. Én azonban nem tartozom azon flegmatikus
 919  5,   III|                   tőlem valakivel, akit én nem ismerek. Ennek már négy
 920  5,   III|                    összekutattam utánuk. – Nem találtam rájuk sehol. –
 921  5,   III|              hölggyel, akinek az arcát még nem látta senki, mert a világ
 922  5,   III|                    le van fátyolozva. – Ön nem fog engem szigorúan megítélni,
 923  5,   III|        körülménynél fogva bennem a soha el nem aludt láng újra fellobbant;
 924  5,   III|                 jelenik meg a világ előtt, nem Barthelmy Ange-e: az én
 925  5,   III|               hölgy, akit karomon vezetek, nem Barthelmy Ange asszony; –
 926  5,   III|                  Barthelmy Ange asszony; – nem volt az ön felesége soha.
 927  5,   III|             nincsen becsületszó.~ ~– Akkor nem tudom kitalálni, hogy mit
 928  5,   III|                nyertem. S anélkül innen el nem távozom.~ ~– Akkor sajnálom
 929  5,   III|                 gróf:~ ~– Azt a célt pedig nem fogja ön elérni, uram!~ ~
 930  5,   III|                 bocsánatkérésemet. E hölgy nem Barthelmy Ange. Ezek az
 931  5,   III|             meggyalázó gúnytekintet éri.~ ~Nem volt indulatainak ura többé.
 932  5,   III|                   Lajost az indulásra. Nők nem bocsátanak meg oly könnyen.~ ~
 933  5,   III|                 látni kellett azt, hogy ők nem kergetik egymást, hanem
 934  5,   III|                    a hintóban, ott szintén nem lehetett semmi beszédet
 935  5,   III|                 valamit kiáltott, amiből a nem alvók is megtudhatták, mit
 936  5,   III|                    is szereti azt a nőt.~ ~Nem volt hazugság, amit mondott,
 937  5,   III|                 Hysteron proteron.” *~ ~Az nem csupán kényszerítő körülmények
 938  5,   III|                 egymással levelezzünk.~ ~– Nem értem ezt.~ ~– Ha csak egy
 939  5,   III|                    ön rajta, megértené. Én nem kérdem, hogy e rejtélyes
 940  5,   III|                tudnék lenni, e nőtől, akit nem is ismerek, elrabolni az
 941  5,   III|              elrabolni az ő egész világát. Nem tudok hazudni. Nem tudom
 942  5,   III|                világát. Nem tudok hazudni. Nem tudom a tettetést. Mélyebben
 943  5,   III|                    fenekén valami, amit ön nem látott. Büszkeség. Én nem
 944  5,   III|                  nem látott. Büszkeség. Én nem fogom önt elszakítani egy
 945  5,   III|                    sietnem kell, míg észre nem veszik. És most arra kérem,
 946  5,    IV|         gonosztevők felett, ha csak tetten nem kapattak, mind fölmenté
 947  5,    IV|                       A jóakaratú pártfogó nem is sejté, hogy amíg ekként
 948  5,    IV|              Névtelen Várban, ő maga volt, nem más. A statutió alkalmával
 949  5,    IV|                    a szóval, hogy a bárónő nem bocsát be, mert beteg! Hát
 950  5,    IV|                 bocsát be, mert beteg! Hát nem abszurdum ez? Nem bocsátja
 951  5,    IV|               beteg! Hát nem abszurdum ez? Nem bocsátja be a háziorvosát;
 952  5,    IV|                     hogy a bárónőhöz azért nem eresztettek be „engem”,
 953  5,    IV|               eresztettek be „engem”, mert nem volt otthon.~ ~Ez a bizonyítás
 954  5,    IV|           kegyetlenül rágalmazzák.~ ~Vajon nem szól-e bele a családja?~ ~
 955  5,    IV|                   titkolózásra?~ ~De miért nem veszi nőül a gróf, ha már
 956  5,    IV|                   inkább, hogy e napon túl nem lehetett többé a lefátyolozott
 957  5,    IV|                  látni Vavel gróf mellett. Nem kocsiztak ki többé együtt.~ ~
 958  5,     V|               ismét össze Marie-val. Odáig nem mutatta magát előtte. Azt
 959  5,     V|              bántotta lelkiismeretét. Neki nem volt szabad a szívét elajándékoznia.
 960  5,     V|                    hátha látott valamit?~ ~Nem történhetett-e az meg, hogy
 961  5,     V|                    a leányt.~ ~– Köszönöm. Nem megyek – monda Marie.~ ~–
 962  5,     V|                     monda Marie.~ ~– Miért nem?~ ~– A kocsizás nekem rosszat
 963  5,     V|               valami baja?~ ~– Semmi. Csak nem szeretem a kocsirázást.~ ~–
 964  5,     V|                 esett. Ha olyan nagyon jól nem őrizte volna a leányt, hajlandó
 965  5,     V|                    de hisz annak még azóta nem volt semmi alkalma Marie-val
 966  5,     V|             csendes, szótalan legény volt, nem járt korcsmába.~ ~Meg volt
 967  5,     V|                  rendelete volt soha hátra nem tekinteni, amit az nem szegett
 968  5,     V|               hátra nem tekinteni, amit az nem szegett volna meg egy világért.~ ~
 969  5,     V|                amígo odáig leér, őrá éppen nem vigyázhat. Ez bizonyos.~ ~
 970  5,     V|                    Amíg a Schmidtnéo hátra nem tekintve haladt előre, ő
 971  5,     V|                szerelmi vallomásnál, s így nem lett e kész szerencséjéből
 972  5,     V|                    akart írni?~ ~– A nevét nem ismerém, azért írtam így.~ ~
 973  5,     V|                    ő nagyon jó ember. – Én nem vagyok rá nézve senki és
 974  5,     V|                    zokogni.~ ~A leány most nem ment oda hozzá, hogy megkérlelje.
 975  5,     V|                    leánya leszek: soha meg nem szomorítom, ellene nem mondok; –
 976  5,     V|                 meg nem szomorítom, ellene nem mondok; – akárhogy bánik
 977  5,     V|                  már az egyedülléttől.~ ~– Nem vagyunk-e ketten? – szólt
 978  5,     V|                  tompa hangon a férfi. – S nem vagyok-e én is oly egyedül,
 979  5,     V|                  hogy ez az ön márványarca nem az én lelkemnek a terhe?
 980  5,     V|                hosszú éjszakáim! Óh, miket nem tanulok én abban a mély
 981  5,     V|                 elvállalta az én sorsomat. Nem tudom, mi lett belőle azután.
 982  5,     V|                     Egy nő, aki szeret, el nem árulja azt.~ ~– De ki szeretne
 983  5,     V|                  sírbolt, aminek az ajtaja nem nyílik meg elébb, mint a
 984  5,     V|                 Hiszem, – és tudom, – hogy nem sokáig! Az idők jelenségei
 985  5,     V|                 sokáig! Az idők jelenségei nem csalnak. Feltámadásunk közelít.
 986  5,     V|                   Maria!~ ~Hanem a levelet nem adta neki vissza.~ ~
 987  5,    VI|                    A lovait már eladta; ki nem vihette magával Marie-t,
 988  5,    VI|                 vitája. Némely híres nevet nem tűrt meg a virágházában.
 989  5,    VI|                    Hortensia” * név alatt, nem akart helyet adni a növényei
 990  5,    VI|           tudományos névvel „hydrangeának” nem keresztelték.~ ~Egyszer
 991  5,    VI|                   egy órára lemenni (onnan nem szökhetett el), egy újon
 992  5,    VI|             olvasmánya volt, még egy eddig nem ismert kötetét fedezi fel
 993  5,    VI|         látogatásától eltiltsa.~ ~Lajosnak nem maradt már egyéb összeköttetése
 994  5,    VI|                 föld népe, akinek a télire nem maradt a vízár miatt semmi
 995  5,    VI|                 vízár miatt semmi elesége. Nem kergetett el senkit, hanem
 996  5,    VI|                  neki a kertész, hogy mind nem használ neki az semmit,
 997  5,    VI|                   igazi okát.~ ~„Az bizony nem Istennek az ő csapása, hanem
 998  5,    VI|              koldusokká. Amit a tudósok ki nem bírtak találni, arra rájött
 999  5,    VI|              tórulo és környékéről, az már nem is hajaz a mostani alakjához.
1000  5,    VI|             távolságokat, amik lánccal meg nem mérhetők, kivehesse. Ilyen