Rész, Fejezet

 1  1,   III|            önnek, derék férfi. Ezt soha nem fogjuk elfelejteni.~ ~–
 2  1,   III|           az arcot. Szívedbe vésd; soha el ne felejtsd. Ő téged
 3  1,   III|            amibe én nem tolakodtam soha.~ ~– Ezt a sakkhúzást nem
 4  1,    IV|        Thémire grófnő szalonjaiban soha egy szót nem lehetett hallani
 5  1,    IV|        Hogy ne szilárdulhasson meg soha a béke és hatalom idebenn?
 6  2,    II|      Schmidt meg a Schmidtné. Ezek soha a házba be nem lépnek, hanem
 7  2,    II|           De ezek az asszonyságról soha nem beszéltek; azért, mert
 8  2,    II|        templomba; de megnem gyónik soha. Nem enged tudakozódni magától:
 9  2,    II|           dáma van. Az elő nem jön soha. Kérdezősködni senki se
10  2,    II|     fátyolozatlanul nem mutathatja soha.~ ~– Ah, ez nagyon rémségesen
11  2,    II|         ezért nem mutatja az arcát soha senkinek, őrajta kívül.~ ~–
12  2,    II|         bajairól a névtelen úr, ha soha se ő, se cselédei a néppel
13  2,    II|     távolról sem érinti leveleiben soha.~ ~– Rabja neki az a nő,
14  2,    II|            én még festve se láttam soha.~ ~– Ah! ah! – szólt a bárónő. –
15  2,    II|         férjhez ment nők a főkötőt soha le nem tették, s a leányok
16  2,   III|           is csak azért nem megyek soha, hogy a véki dohányomat
17  3,     I|           se bejöttét, se kimentét soha nem veszi észre. A fiatal
18  3,    II|            Én még nem láttam olyat soha. Te mért nem haragszol?~ ~–
19  3,    II|     megtöltik. De nem láttalak még soha; mert nagyon későn jössz
20  3,    II|       miért nem járunk a templomba soha?~ ~– Mert mi más valláson
21  3,   III|    Melusine-köntöst, Lajos magától soha rá nem jött volna, hogy
22  3,    IV|            ily iszonyú merényletet soha! Alugyék szépen.~ ~– Mindent
23  3,    IV|          még nem történt doktorral soha!~ ~Amint az urasági kastély
24  4,     I|     korcsolyázás közben sem vetett soha egy kíváncsi pillantást
25  4,     I| philosophjainak két tábora egymást soha le nem győzve, s munícióból
26  4,     I|        munícióból és tartalékokból soha ki nem fogyva küzdhet a
27  4,    II|            zeneművét sem húzta fel soha: bántották ezek az ismeretes
28  4,    IV|          ne lássa többé. Távcsövét soha e nap óta nem fordította
29  4,    IV| magyaráznak, el is készíti úgy, de soha ahhoz hozzá nem szól, amiről
30  4,    IV|          hanem hát nem fogadott el soha a verbunk, elkergettek;
31  4,    IV|       Saját kezűleg levelet nem ír soha. – Marienak pedig le nem
32  5,     I|           is akadtak bele egymásba soha.~ ~Attól nem kellett tartania,
33  5,    II|         nem mutogattak még pénzért soha.~ ~Az egész társaság tombolt
34  5,    II|            Bécsben sem produkáltak soha.~ ~– De hátravan még a kritika! –
35  5,   III|        lakásába bejutni, ahova még soha nőlátogató be nem lépett?
36  5,   III|         kaphat, ami nem gyógyul be soha.~ ~A hölgy keserűen monda:~ ~–
37  5,   III|        körülménynél fogva bennem a soha el nem aludt láng újra fellobbant;
38  5,   III|            nem volt az ön felesége soha. Erre önnek nemesi becsületszavam
39  5,     V|             s annak rendelete volt soha hátra nem tekinteni, amit
40  5,     V|           szófogadó leánya leszek: soha meg nem szomorítom, ellene
41  5,     V|      erővel, lélekkel gazdagon; és soha egy mosolyt, soha egy örömsugárt
42  5,     V|     gazdagon; és soha egy mosolyt, soha egy örömsugárt rajta: kifosztva,
43  6,     I|            egymás körül, hogy azok soha össze ne ütközzenek, s aki
44  6,    II|   szakácsnő se nyitja föl a száját soha, s az ember éjjel-nappal
45  7,    II|          most próbálom először: és soha nem kaptam kosarat. Félóra
46  7,    IV|  csalhatatlan. Ma kell menni, vagy soha.~ ~Ezelőtt négy évvel is
47  7,    IV|            erről nem szóltál nekem soha! – szólt Marie Lajoshoz. –
48  7,     V|        kövér Lizettnek nem kellett soha utasítás. Ha vendég állt
49  7,   VII|         még sohase jött ki. Ezt én soha meg nem unom. Néha megharagszom
50  7,   VII|          voltunk egyedül?~ ~– Nem. Soha.~ ~Katalin közbeszólt.~ ~–
51  7,  VIII|    Pipáznak? Ah, Lajos nem pipázik soha.~ ~– Jer ide; nézd meg.~ ~
52  7,    IX|            küzdelem meg nem szűnik soha, mint a férfinál, ki vagy
53  8,    II|           ártatlanabb harci dallal soha még ellenséget verni el
54  8,    II|         vel, az „Ns” betűnek pedig soha nem szabad a neve elől elmaradni,
55  9,     I|        hogy egymással meghasonlva, soha egésszé ne váljanak többé.~ ~–
56  9,   III|    Meghaltam.”~ ~– Föl ne támadjon soha!~ ~– Köszönöm. – Rövid halotti
57 10,    VI|      elferdült ajkakat nem látta ő soha. Ez az egész tekintet nem
58 10,    VI|    átkozott! Megölted a leányomat! Soha meg ne bocsásson neked érte
59 10,    VI|            gyógyítja az ő szerelme soha. Ha ezt a leányt veszedelem
60 11,     I|        tanult megismerni, aminőről soha könyvekben nem olvasott.~ ~
61 11,   III|            S a haza nincs elveszve soha!~ ~S azzal megcsókolva kisfiait,
62 11,   III|            S a haza nincs elveszve soha!”~ ~S az többet ért száz
63 11,    IV|      akadémiát se rendeznek többet soha a világon!~ ~ ~ ~Most a
64 11,     V|           a magyar vitéz elfáradva soha, hogy ha a lába alá húzzák
65 11,     V|          ez mind feledésbe ment. – Soha köztudomásra se jött. –
66 13,     I|      álmodtuk. – Nem jártunk közel soha se a trónhoz, se a vérpadhoz. –
67 13,     I|           Ne beszéljetek Marie-ról soha többet. Az haragot, keserűséget