Rész, Fejezet

 1  3,    IV|     meggyőződött róla, hogy az nem Sátán Laci, a híres zsivány, felnyitotta
 2  4       |                     Negyedik rész~ Sátán Laci~ ~
 3  4,     I|         nem bírnak kézre keríteni: Sátán Laci. Ennek az anyját terhelő
 4  4,     I|            családi neve alatt élt, Sátán Laci csak tolvajnév. Most
 5  4,   III|        bárónő házához került. Ez a sátán Laci felesége.~ ~– Arról
 6  4,   III|      népajk kificamította a nevét: Sátán Laciéo . Ha most kitudódnék
 7  4,   III|       mondaná egyszerre: „Ezeket a Sátán Laci felesége idézte oda;
 8  4,    IV|           a gróf.~ ~– Én vagyok a „Sátán Laci” – monda az idegen
 9  4,    IV|    férfiakkal, mint ő, s azok mind Sátán Lacit fognák elöl-hátul
10  4,    IV|           tudom, hogy azt mondták: Sátán Laci cselekedte ezt! Hát
11  4,    IV|            mégis azt mondják, hogy Sátán Laci mívelte ezt a cudarságoto ;
12  4,    IV|          ezt a cudarságoto ; pedig Sátán Laci csak egy van, s azt
13  4,    IV|               kérdé tőle a gróf.~ ~Sátán Laci megvetésre fintorította
14  4,    IV|            mikor azt mondják, hogy Sátán Laci volt az, akit negyedmagával
15  4,    IV|       hálószobája felé. Ott hagyta Sátán Lacit a szobájában magára.~ ~
16  4,    IV|    visszatért a saját szobájába.~ ~Sátán Laci azt mondá neki a kezében
17  4,    IV|      belülről benne van a kulcs?~ ~Sátán Laci aztán megmutatta a
18  4,    IV|            az ezermestert? – kérdé Sátán Laci.~ ~– Föltéve, hogy
19  4,    IV|        mint amennyit beszélek. Nem Sátán Laci a legnagyobb rabló
20  4,    IV| kifirtatták a szomszédok, hogy ő a Sátán Laci felesége, s azontúl
21  4,    IV|      keresztülsajtolhatta magát.~ ~Sátán Laci csakugyan remekelt
22  4,    IV|          volt az, hogy mi oka volt Sátán Lacinak a Névtelen Várba
23  4,    IV|   előadásában. Mi összefüggése van Sátán Laci felesége eltűnésének
24  5,     I|    lehetett nyugtatva Vavel Lajos. Sátán Laci tanácsa egészen bevált.
25  5,     I|           Az elsőbbek közé sorozta Sátán Lacit, az utóbbiak alatt
26  5,     I|          azt, amit majd nehéz lesz Sátán Lacinak visszalopni: a szívét.~ ~
27  6,    II|      ismeretség közé számítani még Sátán Lacit, a rablót s Mátyást,
28  7,     I|            nobel ember volt: ahogy Sátán Lacinak megmondá, hogy nem
29  7,    IV|        pernahajderok voltak, hanem Sátán Laci és társai számára,
30  7,    IV|         ezt a gróf úr?~ ~– Magától Sátán Lacitól.~ ~– Hát azzal hol
31  8,     I|       kérem, amnesztiát eszközölni Sátán Laciéknak: azoknak nagy
32  8,     I|            rabolni.” Semmi kétség. Sátán Lacit Barthelmy vagy cinkostársai
33  8,     I|         volt a sikerüléshez. Uram! Sátán Lacinak ne felejtsen el
34  8,    II|            is volt Vavel Lajosnak, Sátán Laci embereiből, lőfegyverrel
35  8,    II|         fel a maga díszes soraiba. Sátán Laci csapatja valami huszonnégy
36  8,   III|  Bocsássátok: ez az én emberem”.~ ~Sátán Laci volt az.~ ~Ő maga nem
37  8,   III|      Sietett nádsátorába vissza.~ ~Sátán Laci már aludt, a puszta
38  8,   III|        Kelj fel már, és készülj!~ ~Sátán Laci talpra ugrott.~ ~–
39  8,   III|             Minden meglesz – mondá Sátán Laci, elhagyva a kunyhót,
40  8,   III|         üres helye bizonyítá, hogy Sátán Laci itt járt.~ ~Tehát a
41  9,   III|            vezetni fogja. A gyűrűm Sátán Lacinál van.~ ~A hölgy eltakarta
42 10       |                    Tizedik rész~ A sátán és a démon~ ~
43 10,    II|            és egy mogorva gyermek, Sátán Laci fia.~ ~Marie csengetésére
44 10,    II|          önkénytelen összeborzadt. Sátán Laci nem tudott magából
45 10,    II|         Milyen büszkeség ragyogott Sátán Laci szemeiben!~ ~– De majd
46 10,    II|     gyolcskendővel, parasztosan, a Sátán Laci felesége melléje ült,
47 10,    II|   elrobogott a porfelleges úton.~ ~Sátán Laci egy darabig utána nézett
48 10,     V|        rész pedig szemközt találta Sátán Laci cimboráit, akik iszaptői
49 10,     V|         meg ne sántuljon! – ordítá Sátán Laci a vezényszót.~ ~A megrémült
50 10,     V|            No, hát az én nevem meg Sátán Laci! S mármost hát „cseréljünk
51 10,     V|          meg hát a másikat?~ ~Ámde Sátán Laci puszta kézzel sem volt
52 10,     V|       kardjával döfte keresztül.~ ~Sátán Laci legényei többségben
53 10,     V|            De Fervlans várt, hanem Sátán Laci.~ ~A véres, sáros had
54 10,     V|           hanem: „előre! előre!”~ ~Sátán Laci véres fejjel, s ellenfele
55 10,     V|         dühösen vágott a kardjával Sátán Laci fejére, ágaskodó lova
56 10,     V|  kengyelében felemelkedve. Ez volt Sátán Lacinak mai nap már a második
57 10,    VI|       három liliomos címerrel.~ ~– Sátán Laci! – sikolta fel a hölgy
58 10,    VI|          Nem szabad meghalnod!~ ~S Sátán Laci csakugyan jó szófogadó
59 10,    VI|            a vizet, azzal locsolta Sátán Laci arcát, míg az újra
60 10,    VI|            prédalovakat.~ ~Azonban Sátán Laci csapatjához sem szabad
61 10,    VI|          Nem is voltak hálátlanok: Sátán Lacit keresztbe fogott puskákra
62 11,    VI|            tartozik ez a nap is.~ ~Sátán Laci a komáromi kórodában
63 11,    VI|         Még aznap délután megtudta Sátán Laci, kinek mindenütt voltak
64 11,    VI|            Ott harcolt a közelében Sátán Laci. A feje még akkor is
65 11,    VI|        vitéz vasi lovasezrednek.~ ~Sátán Lacit is úgy szállíták vissza
66 12,     I|       hozzá.~ ~– Hát biz a szegény Sátán Lacit tegnap temettük el.
67 12,     I|        neki, hogy maga se hinné el Sátán Laci, ha csak személyesen