Rész, Fejezet

 1  1,     I|            Diánának.~ ~– Aha! Tehát mégis szolgálattevő személy az
 2  1,     I|             beszélünk?~ ~– Szeretem mégis, ha vigyázunk – szólt az
 3  1,     I|              hanem a parkett kockái mégis elárulják, egy-egy halk
 4  1,     I|         csukódik; bármily óvatosan, mégis felhangzik az is.~ ~Akkor
 5  1,   III|         grófnőhöz, akinek már ezóta mégis meg kellett tudni, hogy
 6  1,   III|           eltávozottak után húzott, mégis erősebb volt a másodiknál,
 7  1,   III|             feltalálni; hanem azért mégis tudjuk jól, hogy ön tegnap
 8  1,   III|       ország, ahol nincs rendőrség, mégis van rend,eredj féltett kincsünkkel
 9  1,    IV|      öntudatával cselekszünk, de az mégis rettenetes gondolat volt:
10  2,     I|          mint a karikacsapás, azért mégis remeg. Örök trémája van,
11  2,     I|          Már azért, amit én mondok, mégis mindig igaz. Hát azt mondják,
12  2,    II|             semmije nincs; de azért mégis mindennel ő rendelkezik”.~ ~–
13  2,    II|            hallani is.~ ~– De akkor mégis mi magyarázata van a lefátyolozott
14  2,    II|           másikat is?~ ~Azonban hát mégis igyekezett ki-ki halkabban
15  2,   III|        marasztalják.~ ~Hanem azután mégis történt valami különös.~ ~
16  2,   III|              meg kardom is. – De ez mégis bolond história. – Hogy
17  3,     I|            leány sem tudhat, s hogy mégis gyönyörködjék a zenében,
18  3,   III|             a torkában; hanem azért mégis megtiltotta Marie-nak a
19  3,    IV|             a sűrű fátyol miatt. Ha mégis láthatná az ember azokat
20  3,    IV|          Hanem a doktor megjelenése mégis meghasználto a betegnek.
21  4,     I|          nevelni.~ ~– Hanem a végin mégis az asszonyé maradt a győzelem.
22  4,     I|    országban, ahol nincs rendőrség, mégis van rend – míg csak nem
23  4,    II|            hangon suttogva:~ ~– Hát mégis igaz, amit nekem mondtál;
24  4,   III|             volt is nyugtatva, csak mégis inkább a kastély erkélyén
25  4,   III|           kezdte valami nehéz, hogy mégis odacsempészett a zsebébe
26  4,   III|             karomat, hanem azért én mégis megtanítom őt ember módjára
27  4,    IV|          meg ne tudta volna. Annyit mégis megtudakolt egyszer a lelkésztől,
28  4,    IV|         hogy amaz éjjeli betöréshez mégis volt valami köze a pórnőnek.
29  4,    IV|             több, mint a templom. S mégis azt mondják, hogy Sátán
30  4,     V| világosságot eleget kapjon, és maga mégis hozzájárulhatlan és láthatatlan
31  5,     I|       mindezekhez?~ ~De valami köze mégis volt hozzá; mert a lovas
32  5,     I|     jelszavak.~ ~Hanem valami öröme mégis volt ezalatt. Lajos többször
33  5,    IV|         tudnia, hogy ő valami módon mégis rá van szedve.~ ~Szerencsére
34  5,     V|      árulják magukat arcvonásain.~ ~Mégis remegett, mikor összejött
35  5,     V|        találkozhatni.~ ~Hanem azért mégis az lett a vége a dolognak,
36  5,    VI|          fogta ki azt a Fertőből. – Mégis az enyim; bizonyságául mondhatom,
37  6,     I|            temetésre invitálni.) De mégis jólesett neki, mikor a kertbe
38  6,     I|  házifogságban tartotta magát, hogy mégis valami testmozgást szerezzen,
39  6,     I|         kuruzslónő. – Hanem valamit mégis kívánok.~ ~– Mi kívánságod
40  6,     I|           fog ön érte haragudni, de mégis elmondom; hisz egy haldoklónak
41  7,     I|          Hanem az a másik donna: az mégis szeget ütött a fejembe.
42  7,     I|            ez a nagy buzgóság nekem mégis gyanús dolog attul a másik
43  7,    II|            óriások!~ ~– Azonban hát mégis ennyi pénzzel én nem indulhatok
44  7,    IV|           örök terveket épített. És mégis fél; mégis reszket a keze:
45  7,    IV|     terveket épített. És mégis fél; mégis reszket a keze: míg kitalálja,
46  7,    IV|             rablóhistóriát már csak mégis szeretném magam is megtudni –
47  7,     V|            előre elhárítsa. Mármost mégis nagy kedvem volna elmondani
48  8,    II|          nem gátolta meg őket, hogy mégis egymás szemébe nízzenek.~ ~
49  8,    II|      elindulási parancsot megkapta, mégis kellett annyi időt szakítania
50  8,    II|             meglepetésért.~ ~És így mégis ő kapta az utolsó csókot.~ ~ ~ ~
51  8,   III|      láncáról elszabadulni. Azonban mégis megeshetik, hogy mikor az
52  8,   III|           Azt felrázta álmából.~ ~– Mégis alszol?~ ~Csak akkor feküdt
53  9,     I|           se idegent.~ ~Pedig azért mégis kocogtattak az ajtaján.~ ~–
54  9,   III|               Az asperni ütközetből mégis maradt meg számára annyi
55  9,   III|        egyetlenét. De Thémire azért mégis nem sír, nem panaszol, azt
56  9,   III|              Tehát kezét nyújtja ön mégis? Tehát elhiszi, hogy Katalin
57 10,    IV|        futott, mint a farkas, tehát mégis állat.~ ~– Ah, az bizonyosan
58 10,    VI|             iszonyatos eszményképe. Mégis leöblítgeté azt a hideg
59 10,    VI|      csontba. Iszonyat rájuk nézni! Mégis kimosta azokat. Volt egy
60 11,    IV|           már meg van sebesítve, de mégis védi magát.~ ~– Ejnye, hát
61 11,     V|             hatalom!~ ~Valami aztán mégis kimozdította.~ ~A győri
62 11,    VI|    sarkaiknál fogva a Lethe vizébe. Mégis úgy küzdöttek, mint akinek
63 11,    VI|      Mihálynak is lelőtték a lovát, mégis kivágta magát tizenhét sebbel,
64 12,     I|           az a lehetetlenséggel, és mégis bizonyos. Én kiszabadítom
65 12,   III|          Semmi esetre sem. Hanem az mégis következik, hogy mindkettőnk
66 13,     I|         mondá Vavelnek:~ ~– De most mégis bosszút fogok önön állni
67 13,     I|           azokat, akiket szeretett, mégis elszorítá a szívét.~ ~A