Rész, Fejezet

 1  2,     I|          tagjai egy csoportban: az alispán, a megyei mérnök, a falu
 2  2,     I|          hajdú, sáfár és írnok; az alispán patvaristájának is ott kellene
 3  2,     I|         mint elnök, középeno ül az alispán, hatalmas faragott tajtékpipából
 4  2,     I|           úr – tréfálkozik vele az alispán –, mint nemrégiben Csokonai * ;
 5  2,     I|            elég szép ár – szólt az alispán. – De még szebb az, hogy
 6  2,     I|         itt kell lennünk. – Ezt az alispán úr kérdezte a pipaszopókán
 7  2,     I|              Úgy látszott, hogy az alispán úr előtt legmegvetettebb
 8  2,     I|      idehaza.~ ~Erre azt mondta az alispán, hogy:~ ~„Kisztihand.”~ ~–
 9  2,     I|          meg a többi urakkal.~ ~Az alispán sorba vette a bemutatandókat.~ ~–
10  2,     I|           még senki sem – szólt az alispán –, csak a patvarista. Ezt
11  2,    II|            babérai nem engedték az alispán urat nyugodni.~ ~– Audiát! –
12  2,    II|           tizenöt esztendősnél? Az alispán úr végét szakította ennek
13  2,    II| asztalkáihoz, s ott a bárónő és az alispán egymás mellé ültek, ahonnan
14  2,   III|           van-e a gróf? – kérdé az alispán.~ ~– Igen.~ ~– Jelentsen
15  2,   III|     Magnifice comes * … – kezdé az alispán latinul.~ ~– Én beszélek
16  2,   III|        éppen tengeri csoda volt az alispán előtt: hisz ő eddig úgy
17  2,   III|  Drávakeresztúri Görömbölyi Bernát alispán úr.~ ~Minden hiba nélkül
18  2,   III|           felmondani, s tekintetes alispán úr a bárónő felhívására
19  4,    II|        fiatal jogtudóstól, akit az alispán kelletlen látogatása alkalmával
20  5,    IV|         azok között első helyen az alispán, ki maga is szintén egyenes
21  5,    IV|          tanúskodásával sietett az alispán érvelését lerontani.~ ~–
22  5,    IV|         tetszésben részesült.~ ~Az alispán még exceptivázni * akart,
23  7,     I|  Drávakereszturi Görömbölyi Bernát alispán úr is, amidőn a megye rendei
24  7,     I|        tartozott Vavel Lajos.~ ~Az alispán feladata volt e refractariusokat
25  7,     I|        Szívesen látott vendégem az alispán úr.~ ~– Ugyan kemény időnk
26  7,     I|      kolerikus nevetést.~ ~– Tehát alispán úr azt hiszi, hogy én azért
27  7,     I|         kezdte észrevenni, hogy az alispán iróniázik.~ ~– Hát megmondom
28  7,     I|          bohóságot. Azt mondom én, alispán úr, hogy mulassunk valami
29  7,     I|       kifogyhatatlan volt, mint az alispán, aki kénytelen volt megvallani,
30  7,     I|            felé olyan nagy lett az alispán bizalma a grófhoz, hogy
31  7,    II|          helyett. Régi ismerős, az alispán. – Mikor benyit a gróf dolgozószobájába,
32  7,    II|    elhívatott?~ ~Az erős férfi, az alispán megdöbbenve nézett a leányra.
33  7,    II|          az utolsó töltényig.~ ~Az alispán elbámult a sorba rakott
34  7,    II|            igazi kivert pénz.~ ~Az alispán dehogy nyúlt volna hozzá.~ ~
35  7,    II|      hirtelen teletöltötte vele az alispán süvegét, amit az a két kezében
36  7,    II|          engem még szeressen?~ ~Az alispán odadörmögött Vavel fülébe.~ ~–
37  7,    II|             minő egy magyarországi alispán, illő megadni a kellő tiszteletet,
38  7,    IV|           No talán csak nem jön az alispán egymaga két hintóval? Ha
39  7,    IV|            Milyen ember!~ ~Erre az alispán is figyelmes lett.~ ~– Micsoda?
40  7,    IV|       Katalin –, de kérem előre is alispán urat, hogy senkit üldözőbe
41  7,    IV|     szeretném megérteni – szólt az alispán –, hogy miért tartották
42  7,    IV|                 Jól van – szólt az alispán – megígérem, hogy amnesztiát
43  7,     V|            jött a felelettel.~ ~Az alispán segíteni akart rajta, s
44  7,     V|            animan! – kiálta fel az alispán. – Beillenék vizsgálóbírónak,
45  7,     V|     legdrágább barátom, Görömbölyi alispán („Akit az első találkozáskor
46  7,     V|            nagy örömhír – szólt az alispán – akkor üssük össze poharainkat
47  7,     V|             hogy miért zokog.~ ~Az alispán, ki a fiatal hölgyek múlékony
48  7,    VI|      részről meg a mi barátunk, az alispán. Akkor elmegyünk Sopronba,
49  7,    VI|   diplomata veszett el! – mondá az alispán.)~ ~Ezzel aztán kacagva
50  8,     I|           történt semmi – szólt az alispán –; azt csak a paraszt hiszi,
51  8,     I|               De már bocsásson meg alispán úr, ön az én hiszékenységemet
52  8,     I|           tudnia engedte.~ ~– Ejh, alispán úr, hát miért kínzott összevissza?
53  8,     I|         hívunk.~ ~– El ne felejtse alispán úr, kérem, amnesztiát eszközölni
54  8,     I|     tisztaságát. Érti ön most már, alispán úr, a rejtélyt? Egy reggel
55  8,     I|          meghalsz! – Hanem ugyebár alispán úr, imádásra méltó hölgy
56  8,     I|         fekhelyét fölkeresni.~ ~Az alispán is, re optime gesta, kiverte
57  8,    II|       lehet belőle „vármegye ura”, alispán, még nádorispán is! És viszont
58 10,    VI|          levágták volna. Kivált az alispán. Az volt csak nagyra az
59 12,     I|        elrejtőzve, ahol Görömbölyi alispán úr úgy adta ki őket, mint
60 12,     I|          mint saját húgait.~ ~– Az alispán is ott van?~ ~– Ott ám.
61 12,     I|     meghívást.~ ~– Mint Görömbölyi alispán húgai?~ ~– Nem biz azok.
62 13,     I|          oda vitte ki őket a bölcs alispán.~ ~Mikor ezt a házat messziről
63 13,     I|         medvesüveges a kapuban! Az alispán hajdúja strázsál ott most.~ ~
64 13,     I|    katonásan tisztelgett előtte az alispán hajdúja, kivont karddal.
65 13,     I|           Vavel közéjük lépett. Az alispán arca ugyanazt a furcsa átalakulást
66 13,     I|            hangon Vavel.~ ~Erre az alispán némán inte a fejével, s
67 13,    II|         őtet itten!~ ~Jól mondá az alispán: „Nem való tinektek, franciáknak