Rész, Fejezet

 1  1,     I|               Hogyan kezdődött ez? Mondja csak.~ ~– Hát a mama egy
 2  1,     I|               dörmögé az öregúr. – Mondja csak kedveském: szokott
 3  1,     I|     elalszik?~ ~– Nem én. Mama azt mondja, hogy erre ráérünk, majd
 4  1,     I|     csendesen zokog. Egy másik azt mondja: „szszsz!” Arra mély csendesség
 5  1,   III|       hogyan talált rám? De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos
 6  1,   III|       valami kész öltözetet hozni. Mondja csak: körülbelül milyenforma
 7  1,   III|            én elfelejtem: csak azt mondja: „papa Alfred”. Azt megtartom!~ ~
 8  1,   III|            elébb; én hátramaradok. Mondja el neki, hogy elhozott,
 9  1,   III|               Ah, legyen olyan jó, mondja el nekünk, a grófnő barátainak,
10  1,   III|           összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram, kinek a gyémántjait
11  1,   III|    árulásra engedje használni!~ ~– Mondja ön inkább: bámulatos és
12  1,   III|      ellenfél. Mellőzött tehetség. Mondja meg ön, mi a nagyravágyása?
13  1,    IV|         szeszélyesen.~ ~– Hát mért mondja ön ezt nekem? Nincs önöknek
14  1,    IV|           Ha lesz egy, amelyik azt mondja, hogy ő nem volt az éjjel
15  1,    IV|        akarná adni; mert ha ma azt mondja ön: „nem játszom tovább!”
16  1,    IV| visszakapni?~ ~– Nem adja ide: azt mondja, hogy ez neki talizmánja
17  2,     I|           mit is mondok?~ ~– Ugyan mondja ki már egyszer! – nógatá
18  2,    II|            ember?~ ~– Annak is azt mondja, hogy „lelkem maga!”~ ~–
19  2,    II| összegörnyedőo . Az erdőkerülő azt mondja, hogy a lefátyolozott dáma
20  2,    II|         okunk sincs rá, mert ő nem mondja, hogy az – mindennap elküldi
21  2,    II|        fogunk számára összeszedni. Mondja csak tisztelendő úr: tehát
22  2,    II|         Ugyan, az Isten áldja meg, mondja ki hát! – unszolá a doktor.~ ~–
23  2,    II|              mit is mondok!~ ~– De mondja már!~ ~– Minthogy ő a „disznófejű
24  2,    II|            ah! – szólt a bárónő. – Mondja csak, milyen volt? Jöjjön
25  2,    II|   léghajóból leszállt utazót, hogy mondja el, mit látott azokban az
26  2,   III|   poroszlói töltésen * : „no uram, mondja a forspontos, most fogja
27  2,   III|                    A komornyik azt mondja, hogy a gróf pisztolyait
28  2,   III|         Meg akar lőni valakit. Azt mondja, hogy aki a grófné felől
29  3,   III|         beteg lett! Hogyan? Ön azt mondja, hogy talán meg is halhat?
30  3,    IV|        ördöggel. Menjen ki Zsuzsa, mondja meg neki, ha maga a Herkópáter
31  3,    IV|          úgy, hogy valakinek el ne mondja.~ ~Azon sárosan, ahogy az
32  3,    IV|           Menjen csak be Georg, és mondja meg a bárónőnek, hogy most
33  4,     V|            a gróffal beszélni. Azt mondja, hogy egy olyan ágyút talál
34  5,   III|          Ez nem pajkos csíny, – ne mondja azt! Ez egy nagy áldozat
35  5,   III|          nyújtsa a hölgynek, s azt mondja:~ ~– Menjünk, asszonyom!~ ~
36  5,   III|           tájról. És még egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek,
37  5,    IV|          mondanék valamit.~ ~– Hát mondja el!~ ~– Hát mondok, azt
38  5,    VI|   valakinek szép búzája terem, azt mondja dicsekedve: íme, ezt én
39  5,    VI|       selejtes a termés, akkor azt mondja: e bizony csak olyan, ahogy
40  5,    VI|     sulykot. – Ez az én sulykom! – mondja neki – én ejtettem a Dunába
41  6,     I|       gazdag Henry?” s ha arra azt mondja a szent kapuőr, hogy „nincs
42  6,     I|             megvárva, míg az utána mondja.~ ~Henry nyelve mind lassabban,
43  7,    II|           a lovas kengyelét, s azt mondja: bátyám, nem ismersz? –
44  7,    II|            a haldoklók fölött, azt mondja: „jól van,”, s aztán nézd
45  7,   VII|          mindenkinek. Ha senki sem mondja, megmondja a kis karszékem,
46  7,   VII|             legérzéketlenebb? Nos? Mondja, hogy nem igaz, mon petit
47  7,  VIII|           ibolyával. Most senki se mondja neki, hogy nem szabad belőle
48  8,     I|         meg a háború.~ ~– De ugyan mondja meg, spektábilis – kezdé
49  8,     I|          akkor az „akadályozó” azt mondja, hogy azonban semmiféle
50  9,     I|            kezét az ő kezébe téve, mondja el utána a mindkettőjük
51  9,     I|    megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk! Üldözőid
52  9,     I|            Szép lett? Megnőtt? Óh, mondja ön. – Nem hozhatta ön el
53  9,     I|         önt, hogy Marie-nak meg ne mondja, hogy itt vagyok. Ő engem
54  9,    II|           nyissa fel az ajkait, és mondja azt, hogy nem én öltem meg
55  9,   III|         nem sír, nem panaszol, azt mondja: „Nem vagyok!” – „Meghaltam.”~ ~–
56  9,   III|            a fizetés az én dolgom. Mondja meg ön, hol találom meg
57 10,    II|           s aztán a szép hölgy azt mondja a védencének: fuss innen,
58 10,    II|          bizonyosan rátalálok.~ ~– Mondja meg neki, kérem, hogy siessen
59 10,    VI|         kis percig legyen ébren, s mondja meg, hova lett az a leány,
60 12,     I|           örvendetes. Az egyik azt mondja, hogy a mieink vesztettek
61 12,    II|           A fiatal vértestiszt azt mondja a kíváncsi hölgyeknek:~ ~–
62 13,     I|            nem mondhatta, – sohase mondja el.~ ~Marie Lajos nyakába