Rész, Fejezet

 1  1,     I|              a mama egy pofont adott ma reggel a Diánának.~ ~– Aha!
 2  1,     I|          vagy vadászkutya.~ ~– Aztán ma este a mama elment az operába,
 3  1,   III|             táncot reggelig. Ön után ma délig nem is fognak tudakozódni.~ ~–
 4  1,   III|             dandárának” nevezik!~ ~– Ma volt szerencséje önnek színről
 5  1,   III|             s aminek főfonalai éppen ma és tegnap tépettek szét
 6  1,    IV|              el akarná adni; mert ha ma azt mondja ön: „nem játszom
 7  2,   III|              fel.~ ~– Tudja, mi lesz ma itt az ebéd? – kérdé a patvarista.~ ~–
 8  2,   III|        beszél a hajdúval.~ ~– János, ma itt nem mi eszünk, hanem
 9  3,    II|                semmi fán termettet!) Ma azonban nem játszott a társaságával,
10  3,    II|            nyakába kapaszkodott.~ ~– Ma nem kocsizunk ki. Hát nem
11  3,    II|         kocsizunk ki. Hát nem tudod? Ma születésem napja van. Ma
12  3,    II|             Ma születésem napja van. Ma én parancsolok a háznál.
13  3,    II|       előadni.~ ~– Jól van, tehát én ma királyné vagyok. Egyetlen
14  3,    II|       azelőtt, meg minden évben.~ ~– Ma már tizenöt éves vagy.~ ~–
15  3,    II|    porfestéket, azzal fizettél ki. – Ma egy éve azt mondtam, hogy
16  3,    II|          szoktak tenni gyermekekkel. Ma már azt mondod, hogy tizenöt
17  3,    II|              megint? Nem tudod, hogy ma nem vagy sem azoké a csúnya
18  3,    II| éjjelvirrasztó telescopiumodé; hanem ma az én jobbágyom vagy.~ ~–
19  3,    IV|                A doktor úr nem mehet ma sehova, most lefeküdt, s
20  3,    IV|            úrhoz villásreggelire; de ma már nem hallgathatja meg
21  4,    II|         minden kertnek dísze voltak, ma már maguk is „elfelejcs”-
22  4,   III|            tudom, mivel lettem adósa ma, s jöhet idő, amikor tartozásomat
23  4,    IV|              jöttem be. Hanem hiszen ma remekeltem. Majd meglátja
24  4,    IV|              Laci csakugyan remekelt ma; megmutatta a grófnak gyakorlatilag,
25  5,     I|          katona veri meg őtet, akkor ma van megverve, ha pedig ő
26  5,   III|            úr!~ ~Igen kérem, mielőtt ma kikocsiznék, fogadjon el
27  5,   III|              beszólt Marie-hoz, hogy ma nem viszi őt magával sétakocsizásra,
28  5,   III|          leány megnyugodott benne.~ ~Ma úgyis megint olyan napja
29  5,     V|               Amiket öntől hallottam ma, azokból megtudtam, hogy
30  5,    VI|       virággal, amiből az első bimbó ma reggelre nyílt ki.~ ~Meg
31  6,     I|  reggelenkint, mikor öltözködtem; és ma nem gondoltam rá, nem ügyeltem
32  6,     I|              Menjen a férjét ápolni. Ma nem lesz ebéd. Az éhséget
33  7,    II|               amik a mezőn ugrálnak: ma még a sárgavirágos mezőn,
34  7,   III|             Várba Vavel grófhoz; aki ma eljegyzést tart, s pár hét
35  7,   III|            hozzá akar jönni?~ ~– Még ma, még ez órában, ebben az
36  7,    IV|        manifesztum. Ez csalhatatlan. Ma kell menni, vagy soha.~ ~
37  7,     V|              gondja volt az ellátás. Ma még a szomszéd kastély úrnője
38  7,    VI|     helyreütni.~ ~– Az én jó barátom ma nemcsak vőlegény, hanem
39  7,    VI|               Először is Marie-t még ma elviszem magamhoz.~ ~– Még
40  7,    VI|           elviszem magamhoz.~ ~– Még ma?~ ~– Tán csak nem féltékeny
41  7,    VI|               De te nem fogsz minket ma már többé látni, s így mégiscsak
42  7,   VII|          színről színre – másodszor. Ma van rá a második eset. Volt
43  7,  VIII|           Marie?~ ~Lajosnak úgysincs ma szüksége a csónakra: aztán
44  7,  VIII|         napfordító volt az életében. Ma kezdett el először „leány”
45  8,    II|           ellenséget még nem látott; ma egy csapatosztállyal elindul
46  8,   III|              sáncban az érdempénzem: ma kihozom onnan!”, s azzal
47  8,   III|                dörmögé a kalandor. – Ma csak Kapuvárról jövök, s
48  8,   III|     tökéletesen bízni ebben a nőben. Ma tudósítottam futár által,
49 10,    II|         vagyunk! s az embert, ki még ma délután hatalmas, erős férfi
50 10,   III|      kreolnőhöz! Hát még a tartalom! Ma santé est bonne. Hogy ő
51 10,     V|            már meg! Jer! Hadd legyen ma a nevem Trentaquarante!~ ~
52 11,     I|           voltak jó barátok, akikkel ma összeölelkezett, s holnap
53 11,     I|   tegnapelőtt a menyasszonyától, – s ma már úgy hozták haza a homlokán
54 11,     V|          franciával többet eszem meg ma vacsorára!~ ~S legelébb
55 11,     V|            azt mondá vitézeinek:~ ~– Ma visszanyerjük zászlóink
56 11,    VI|       adatott meg az alkalom megadni ma a visszatorlást.~ ~A lovasezred
57 12,    II|             éhomra, nem ebéd után, s ma még csak szerda van. Ha
58 12,   III|        többet is mondok önnek. Éppen ma hirdették ki a fegyverszünetkötést
59 12,   III|      hölgyeit elhozza?~ ~– S azt még ma szándékozom tenni.~ ~– A
60 13,     I|         doktort, hogy hadd ne vegyek ma semmi orvosságot. – Szeretnék
61 13,     I|         feltűnt, eljött rám a láz. – Ma elmaradt. – Látjátok, az