Rész, Fejezet

 1  1,    IV|       Cambray-nak. Nem lehetne azt tőle visszakapni?~ ~– Nem adja
 2  1,    IV|       professzor leánya. Én kezdek tőle tartani, hogy rosszul végzi
 3  2,    II|            mert száz alkalma volna tőle megszökni, vagy segélyt
 4  2,   III|      jogtudóst, s azt sem kérdezte tőle, hogy kinek híják.~ ~De
 5  3,   III|         amit a mostoha föld elvett tőle. Ott oly fáratag volt; száz
 6  3,   III|      tartós. Azt is megirigyletteo tőle – talán a sors. Minden rosszat,
 7  3,    IV|           a börtön. – Ezt vette el tőle az a végzetes ijedelem.~ ~
 8  4,    II|      kíváncsi!~ ~Eközben tanult is tőle valamit, amit Marie-ra nézve
 9  4,    II|          melege, ami eddig el volt tőle tiltva; hanem azért a gyermeteg
10  4,    II|        tenni; de most már nem félt tőle. Amióta azt a szót le merte
11  4,   III|          tiszttartóhoz, vegyék fel tőle szépen; amikor ön megzavarta
12  4,   III|          nem, amit a bárónő kívánt tőle.~ ~– Ne szóljon ön arról,
13  4,   III|          semmi baj itthon? – kérdé tőle. – Marie nem ébredt fel?~ ~–
14  4,    IV|            az éji betörők? – kérdé tőle a gróf.~ ~Sátán Laci megvetésre
15  4,    IV|           de még azt sem restellte tőle, hogy maga becses személyében
16  4,    IV|       fecseg. De azért nem szükség tőle visszahökkenni; csak egy
17  4,    IV|             egyebet nem tudnak meg tőle, mint Napóleon elpusztítására
18  4,     V|        volt, kedves Marie? – kérdé tőle Lajos a születésnapi lakoma
19  4,     V|     végtelenség érzete is elmaradt tőle.~ ~Igen, de a régi jó álom
20  5,     I|          él együtt, el sincs válva tőle. Ez nem volt titok. Gyöngéden
21  5,    II|           rá; hanem majd elvétetem tőle a tűzszerszámot, s szüntelen
22  5,   III|       Katalin egy lépéssel hátrált tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel
23  5,   III|           jux”-ot. Ha én nem félek tőle: ön csak nem fél talán?~ ~
24  5,   III|           minden percben el akarna tőle maradni, egész addig a kígyószerű
25  5,   III|            annak csendes álma lesz tőle: azért hívják „álomalmá”-
26  5,     V|      akárhogy bánik velem, eltűröm tőle, s megáldom az órát, amelyben
27  6,     I|            az Isten! Nem rettegnél tőle. Ha te ismernéd őt kegyelmességének
28  6,     I|            csúnya szegény. Irtózom tőle. S úgysem tudok rajta segíteni.~ ~
29  6,    II|  professzionátus diplomaták féltek tőle. Nem akartak fegyvert adni
30  7,     I|          még csak nem is köhécselt tőle. Ez nem lehet a gróf úr
31  7,    II|              Mit akarsz? – kérdezé tőle szelíden.~ ~– Írni.~ ~–
32  7,    II|          szólt a leány, elfordítva tőle arcát.~ ~– Miattad vagyok
33  7,    II|   jegyajándékul. – És akkor kérjen tőle választ egy általam rég
34  7,    II|           vizet innia, mert meghal tőle, s aztán egyszer hozzájuthat
35  7,    IV|           az ő csókjainak, elvonta tőle nagy hamar, hogy Marie-hoz
36  7,    IV|      vendégterembe, s elszedhessen tőle kalapot, nagykendőt; rögtön
37  7,    VI|          hogy tagadhatta volna meg tőle Lajos?~ ~– A másik feladatunk
38  7,  VIII|        hátul. Katalin el-elmaradoz tőle, cselédjeivel beszélgetni,
39  8,     I|       nélkül verik meg.~ ~– Tartok tőle, hogy szégyenleni fogja.~ ~–
40  8,    II|      hagyott, hogy azt Katalin, ha tőle utasítást kap, a rendelt
41  8,    II|        Pozsonynál van, s elválaszt tőle bennünket az egész Fertő.
42  8,   III|           a rouénak, hogy megveszi tőle százezer forintért a birtokot,
43  8,   III|             ha nem hozza, elveszem tőle erővel.”.~ ~Vavel Lajos
44  9,     I|         amire küldve volt? – kérdé tőle csendesen.~ ~– Nem! Jöjjön
45  9,    II|    Cambray-hoz menni, hogy megtudd tőle: ki vagyok én? Hogy meghallhasd
46  9,    II|     Katalint.~ ~De a hölgy elvonta tőle arcát, s visszatartá őt
47 10,    II|          van az idegen úr? – kérdé tőle a lyány.~ ~– Nem tudom;
48 10,    II|         hogy hozzá sem lehet jutni tőle. El is temette magát egyúttal.
49 10,    IV| iszapfolyamon, de az is visszariad tőle, pedig a disznó csak szereti
50 10,    VI|        törekedett; nem is lehetett tőle azt rossz néven venni.~ ~–
51 11,    IV|            Csoda fordulatokat várt tőle, mind a csatatéren, mind
52 11,    IV|            veszprémi ezredet, hogy tőle ágyúkat vettek el.~ ~S ugyanekkor
53 11,    IV|       alatt. Csak annyit hallottam tőle mint gyermek, hogy az ütközet
54 11,    IV|         eléje állt, s azt kérdezte tőle, hogy hány óra. Abban a
55 11,     V|       nemes legényünk nem sajnálta tőle a fáradságot, s úgy teremtette
56 11,   VII|     egyszerre. Bianchi azt kívánja tőle, hogy siessen Pozsonyt felmenteni;
57 11,   VII|         parancsban követelt vissza tőle, mint az inszurrekció tulajdonát.~ ~
58 12,    II|            ön eléje, hogy megvegye tőle kedveseit, nem hallgatta
59 12,    II|          volna ön rá, hogy kivívja tőle, nem kapta volna meg; de
60 13,     I|             s még aztán ő kérdezte tőle aggódva:~ ~– Nem sebesültél