Rész, Fejezet

 1  1,     I|               onnan – az öreg férfi – egyedül.~ ~Nem sír itt senki.~ ~
 2  1,     I|               Nem sír itt senki.~ ~Az egyedül maradt úr felhúzza ismét
 3  1,    II|              a Szajna-hídon, mely még egyedül volt házakkal beépítve,
 4  1,   III|                            III. ~ ~Az egyedül maradt öregúr csak reggel
 5  1,   III|              ide.~ ~– Óh, én szeretek egyedül lenni. Nappal nem félek
 6  1,   III|        mondani a képzelt hallgatónak. Egyedül hagyott gyermekek félnek,
 7  1,   III|         számára. A hírhedett táncosnő egyedül lakott benne: maga és hozzátartozói.~ ~
 8  1,   III|               kiküldött a szobából, s egyedül maradt a grófnővel és kisleányával.~ ~…
 9  1,    IV|                De ennek már csakugyan egyedül rajtam keresztül lehet megtörténni.
10  2,    II|           baronesse és társalkodónője egyedül képviselték a szépnemet.~ ~–
11  2,    II|             nagyon csendes ember.~ ~– Egyedül van? Nincs családja?~ ~–
12  2,    II|           kettő. A csábító idegen nem egyedül szöktette el a francia tábornoknét,
13  2,   III|               kerülni.~ ~A szobájában egyedül járogatva a nesztelen posztócipőkben,
14  2,   III|                A tekintetes úr megint egyedül maradt, s várta, hogy mi
15  3,     I|         leülhetett kártyázni. Magában egyedül, két képzelt ellenféllel,
16  3,    II|               beszélhessek, ne legyek egyedül: akkor hoztál nekem macskát,
17  3,    IV|     komornyiknak őt egy pillanatig is egyedül hagyni egy idegen házban
18  3,    IV|          kérek, gróf úr. Nem Henry úr egyedül jött értem, hanem a nagyságos
19  4,    II|      bennünket valaki?~ ~– Senki sem. Egyedül vagyunk.~ ~E szóra a leány
20  4,    II|           rajta a lefátyolozott hölgy egyedül. A Schmidtné erre megindult
21  4,   III|               hogy sohase merne többé egyedül aludni. Ha azt hinné, hogy
22  4,    IV|               kontár ki tudja nyitni. Egyedül az olyan ajtók kinyithatatlanok,
23  4,     V|              nyitva tartja, mikor így egyedül maradok, s csendesség támad
24  4,     V|    csodagépével. Nem kezdett hozzá az egyedül kártyázáshoz; már tíz órakor
25  5,   III|               jöttem a szandolinomon, egyedül; senkinek se szabad idejöttömrülo
26  5,   III|           lényt, akinek az egészségét egyedül ez a kis szabad légen mozgás
27  5,   III|              szomszéd városban, ahová egyedül fog menni. A leány megnyugodott
28  5,   III|         mordálynak az agyát. – Megyek egyedül felkeresni azt az urat,
29  5,   III|         elhatározással indul el, hogy egyedül akarja felkeresni az ezredest,
30  5,   III|           délceg, daliás lovag lakik, egyedül egy hölggyel, akinek az
31  5,   III|               hevesen a bárónő, amint egyedül maradtak.~ ~– Kimondtam
32  5,   III|             itt. Eltalálok csónakomig egyedül is. Senki sem tudja a kastélyban
33  5,    IV|              elrágalmazott asszonynak egyedül csak tiszteletes Mercatoris
34  5,     V|           volt ránézni.~ ~Mikor aztán egyedül voltak a bezárt négy fal
35  5,     V|              S nem vagyok-e én is oly egyedül, mint ön?~ ~– S azt hiszi
36  5,     V|          egész világ: joga van hozzá; egyedül önnek nincs. Ha élne még
37  5,    VI|         népének nyomoruságán segíteni egyedül ez úton lehet gyökeresen,
38  6,     I|                  Óh Istenem! – Milyen egyedül maradunk.~ ~– Az jut önnek
39  6,    II|         járt-kelt magányos szobájában egyedül, perlekedve a sorssal és
40  6,    II|               núbiai fenevad, tombolt egyedül, sötét falai közt Vavel,
41  7,     I|         hogyan fog ön engemet magamat egyedül megtizedeltetni?~ ~– Azt
42  7,    II|             mégy, hogy maradok én oly egyedül, hová leszek akkor én? Ki
43  7,    II|              Ha elmegyek: nem hagylak egyedül; hozok neked anyát, asszonyt,
44  7,   VII|             hall emberhangot, azontúl egyedül van?~ ~– Embertől nem félek;
45  7,   VII|            napot egy szobában voltunk egyedül?~ ~– Nem. Soha.~ ~Katalin
46  7,  VIII|         vacsoránál csak hárman voltak egyedül. Marie mindent rendkívül
47  8,    II|        ülhetett vele szemközt, némán, egyedül!~ ~Egyszer-egyszer, mikor
48  8,   III|            Csak annyira menj, hogy őt egyedül találod. Akkor, mielőtt
49  9,     I|              úgy a saját szíve, mikor egyedül van.~ ~Még egy órája volt
50  9,    II|              is elhagyom ezt a házat, egyedül.~ ~– Hát én nem mehetek
51  9,    II|             nem tartozik őt szeretni, egyedül én. – Ugye ő nem kérdezte,
52 10,    II|           Máriád! Hogy fekszel itten? Egyedül: be sem takarva! Nincs,
53 10,    VI|           szükségetek van. A Dunántúl egyedül Győr a biztosított hely,
54 11,    II|          vissza. Ezáltal Zichy Ferenc egyedül maradt az egész ellenséges
55 11,    IV|            már az inszurgens lovasság egyedül maradt.~ ~Még ez sem volt
56 11,    VI|               közvitéz: Melegh János, egyedül magában bevágtatott a főhadiszállásig;
57 12,   III|             pihent, a két vitéz pedig egyedül maradt.~ ~– Íme, itt van
58 12,   III| Descourselles-nek semmi érdeme nincs. Egyedül önnek, Vavel gróf. Ez pokoli
59 13,     I|           kivonult. Csak Vavel maradt egyedül hátra Mátyás mesterrel,