Rész, Fejezet

 1  1,    IV|    kormányzatba vágó kérdésekből. Ezek a veszedelmes szépségek,
 2  1,    IV|      besúgni, amit megtudtak. Óh, ezek nem tesznek mást, mint kedélyesen
 3  1,    IV|         végül azután a lelencház. Ezek mind egy utcában vannak.
 4  1,    IV|          is útban esik: a börtön. Ezek a „koplaló erény” utcájának
 5  2,    II|           Vár?” – „Servitus?” Mik ezek a szavak: Szeretném tudni.~ ~–
 6  2,    II|          Schmidt meg a Schmidtné. Ezek soha a házba be nem lépnek,
 7  2,    II|   névtelen úr vett a számukra. De ezek az asszonyságról soha nem
 8  2,    II|         de a csábítót nem ismeri. Ezek ők.~ ~– Ez a legérthetőbb
 9  3,    IV|        fényes ezüst húszasokat. – Ezek nem bolond emberek! – Erre
10  3,    IV|           fekete bankós világban. Ezek nem bolond emberek!~ ~–
11  3,    IV|          Mégiscsak bolond emberek ezek! Ilyen dolog még nem történt
12  4,     I|  gyermekeinek, miként Vavel gróf. Ezek őtőle a Névtelen Várba siettek,
13  4,    II|     nárcisz, ott tulipán, jácint; ezek itt kökörcsinek, amaz ott
14  4,    II|         húzta fel soha: bántották ezek az ismeretes dallamok; a
15  4,    II|           Marie-t a gróf. Ezentúl ezek a séták is sajátszerű körülményességgel
16  4,    II|           ez összevont szemöldök, ezek a szempillák alá rejtőző
17  4,   III|       lehetett tisztán kivenni.~ ~Ezek rablók.~ ~A hátul jött férfiak
18  4,   III|         kapu mélyedésébe húzódva. Ezek bizonyosan arra vártak,
19  4,    IV|     megragadta a férfi karjait.~ ~Ezek a karok olyanok voltak,
20  4,    IV|       akkor miféle emberek voltak ezek a betörők?~ ~S még nagyobb
21  5,     I|         Barthelmy Léon vicomte is ezek közé tartozott. Bátor katona
22  5,     I|           miként a tiszt urak. Ha ezek az úrnővel, azok meg a parasztmenyecskékkel.
23  5,     I|         vitézek – nemes legények. Ezek a leghíresebb verekedők.
24  5,   III|          a hölgy arcába. Az, amit ezek az égő szemek mondtak, amiről
25  5,   III|         hölgy nem Barthelmy Ange. Ezek az urak itt tanúim, hogy
26  7,     I|          az ötven nehéz márkát.~ ~Ezek közé tartozott Vavel Lajos.~ ~
27  7,     I|          titokban szerelmeskedik. Ezek mind olyan clandestinumok,
28  7,   III|         hiszi Katalin húgom, hogy ezek tán kukoricacsövek? Tessék!
29  8,   III|              De aztán mind igazak ezek a történetek, spectabilis?~ ~–
30  8,   III|          be a sebeiket.~ ~– Pedig ezek mind csak jobbágyfiúk voltak –
31  9,     I|           nincs festve az arcára, ezek a behunyt szemek nem szerepet
32  9,   III|          futott Vavel felé.~ ~Ah, ezek a földet alig érő léptek
33  9,   III|     tartozik a korona. Mire valók ezek a rongyok? Kinek akarnak
34 10,    IV| kaszálásuk eredményét fenyegetik. Ezek a lakosok svábok. S a sváb
35 10,    IV| gólyalábakat kötöttek lábaikra, s ezek segélyével lépegettek az
36 10,     V|       rajta, és csúffá teszi.~ ~– Ezek Vavel volónjai – monda De
37 10,     V|         magához hasonlóra talált. Ezek is a társadalom számkivetettei.
38 10,     V|        társadalom számkivetettei. Ezek is azért jöttek erre a mezőre,
39 11,    II|        tisztekül megválasztott.~ ~Ezek voltak Andrássy csapatjai,
40 11,    IV|       több helyen kitörült sorok. Ezek a legtanulságosabbak. Egy
41 11,    IV|      ilyen lovassági roham. Hanem ezek helytálltak neki, összecsődültek
42 11,    IV|       kitüntetéssel jutalmazva.~ ~Ezek már nem voltak újoncok,
43 11,    IV|          került a sor.~ ~Óh, hisz ezek már veteránok! Már tizenhét
44 11,    IV|           nehéz sebeiből.~ ~Mesék ezek!~ ~A veszprémi ezred Zichy
45 11,     V|     megsebesülteket szállították: ezek is Budának tartottak. Most
46 11,     V|      megelégedését nyilvánítá.”~ ~Ezek meg a kitörült sorok:~ ~„
47 11,    VI|            Maig is ott vannak még ezek a kezdetleges hídfősánc
48 11,    VI|          igazi vasemberek.~ ~Amit ezek itt elkövettek, az már nem
49 12,    II|      ember, mikor odébb mentek.~ ~Ezek Vavel volónjai voltak. A
50 12,    II|          nincs semmi kétségem; de ezek az ön kísérői, ezek rettenetes
51 12,    II|            de ezek az ön kísérői, ezek rettenetes emberek! Nem
52 12,    II| rettenetes emberek! Nem kentaurok ezek?~ ~– De – azoknak az ivadékai.~ ~–
53 12,    II|        tábornokné aztán. – Hiszen ezek csinos emberek, s egynek
54 12,    II|          feküdt sebesülten. Hanem ezek a nyomorult emberek ápolgatták,
55 13,     I|    piquet-partinak” a veszteségét ezek a szegény katonák fizették
56 13,     I|           rettenetes napok voltak ezek! Válogatni a csapások között;
57 13,     I|          kezeiteket a kezemben. – Ezek itt tartanak engem.~ ~
58 13,    II|       Belsazárnak, mit jelentenek ezek a betűk? Pedig azok most