Rész, Fejezet

 1  2,    II|             Őkelme az a híres Sátáno Laci szeretője.~ ~– Ennek volt
 2  3,    IV|              róla, hogy az nem Sátán Laci, a híres zsivány, felnyitotta
 3  4       |                 Negyedik rész~ Sátán Laci~ ~
 4  4,     I|         bírnak kézre keríteni: Sátán Laci. Ennek az anyját terhelő
 5  4,     I|        családi neve alatt élt, Sátán Laci csak tolvajnév. Most szabadon
 6  4,   III|           házához került. Ez a sátán Laci felesége.~ ~– Arról szó
 7  4,   III|           egyszerre: „Ezeket a Sátán Laci felesége idézte oda; annak
 8  4,    IV|                   Én vagyok a „Sátán Laci” – monda az idegen halkhangon.~ ~
 9  4,    IV|              hogy azt mondták: Sátán Laci cselekedte ezt! Hát csak
10  4,    IV|              azt mondják, hogy Sátán Laci mívelte ezt a cudarságoto ;
11  4,    IV|            cudarságoto ; pedig Sátán Laci csak egy van, s azt ismeri
12  4,    IV|           kérdé tőle a gróf.~ ~Sátán Laci megvetésre fintorította
13  4,    IV|              azt mondják, hogy Sátán Laci volt az, akit negyedmagával
14  4,    IV|             saját szobájába.~ ~Sátán Laci azt mondá neki a kezében
15  4,    IV|           benne van a kulcs?~ ~Sátán Laci aztán megmutatta a grófnak
16  4,    IV|           ezermestert? – kérdé Sátán Laci.~ ~– Föltéve, hogy az ember
17  4,    IV|         amennyit beszélek. Nem Sátán Laci a legnagyobb rabló a világon.
18  4,    IV|           szomszédok, hogy ő a Sátán Laci felesége, s azontúl nem
19  4,    IV|  keresztülsajtolhatta magát.~ ~Sátán Laci csakugyan remekelt ma; megmutatta
20  4,    IV|            Mi összefüggése van Sátán Laci felesége eltűnésének a bárónő
21  5,     I|         nyugtatva Vavel Lajos. Sátán Laci tanácsa egészen bevált.
22  6,    II|            egykori védencét, a Sánta Laci kisfiát, aki már jártas
23  7,    IV|    pernahajderok voltak, hanem Sátán Laci és társai számára, akik
24  7,     V|                  A kis inas, a Sánta Laci zavarta meg a jelenetet.
25  8,    II|           volt Vavel Lajosnak, Sátán Laci embereiből, lőfegyverrel
26  8,    II|           maga díszes soraiba. Sátán Laci csapatja valami huszonnégy
27  8,   III|              az én emberem”.~ ~Sátán Laci volt az.~ ~Ő maga nem mondta
28  8,   III|          nádsátorába vissza.~ ~Sátán Laci már aludt, a puszta földön
29  8,   III|             már, és készülj!~ ~Sátán Laci talpra ugrott.~ ~– Ülj fel
30  8,   III|         Minden meglesz – mondá Sátán Laci, elhagyva a kunyhót, s mire
31  8,   III|          helye bizonyítá, hogy Sátán Laci itt járt.~ ~Tehát a rablóra
32 10,    II|           egy mogorva gyermek, Sátán Laci fia.~ ~Marie csengetésére
33 10,    II|          sáljával betakarózva, a kis Laci pedig odaállt a rácsfüggöny
34 10,    II|      önkénytelen összeborzadt. Sátán Laci nem tudott magából szép
35 10,    II|            büszkeség ragyogott Sátán Laci szemeiben!~ ~– De majd én
36 10,    II| gyolcskendővel, parasztosan, a Sátán Laci felesége melléje ült, a
37 10,    II|            porfelleges úton.~ ~Sátán Laci egy darabig utána nézett
38 10,     V|         pedig szemközt találta Sátán Laci cimboráit, akik iszaptői
39 10,     V|            sántuljon! – ordítá Sátán Laci a vezényszót.~ ~A megrémült
40 10,     V|            hát az én nevem meg Sátán Laci! S mármost hát „cseréljünk
41 10,     V|              a másikat?~ ~Ámde Sátán Laci puszta kézzel sem volt rest
42 10,     V|             döfte keresztül.~ ~Sátán Laci legényei többségben voltak,
43 10,     V|           Fervlans várt, hanem Sátán Laci.~ ~A véres, sáros had szuronnyal
44 10,     V|               előre! előre!”~ ~Sátán Laci véres fejjel, s ellenfele
45 10,     V|             vágott a kardjával Sátán Laci fejére, ágaskodó lova kengyelében
46 10,    VI|         liliomos címerrel.~ ~– Sátán Laci! – sikolta fel a hölgy örömteljes
47 10,    VI|          szabad meghalnod!~ ~S Sátán Laci csakugyan jó szófogadó ember
48 10,    VI|          vizet, azzal locsolta Sátán Laci arcát, míg az újra magához
49 10,    VI|       dörmögé, hogy „No mi baj?”~ ~– Laci bácsi! – beszélt hozzá szépen
50 10,    VI|              szóljon, az égre kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi,
51 10,    VI|              kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi, kedves, jó Laci bácsi!
52 10,    VI|          édes Laci bácsi, kedves, jó Laci bácsi! Ne hunyja be a szemeit;
53 10,    VI|        prédalovakat.~ ~Azonban Sátán Laci csapatjához sem szabad hálátlanoknak
54 11,    VI|        tartozik ez a nap is.~ ~Sátán Laci a komáromi kórodában annyira
55 11,    VI|         aznap délután megtudta Sátán Laci, kinek mindenütt voltak
56 11,    VI|            harcolt a közelében Sátán Laci. A feje még akkor is be
57 12,     I|          hogy maga se hinné el Sátán Laci, ha csak személyesen ott