Rész, Fejezet

 1  1,     I|          törekedve megvilágítani a gyermek arcát.~ ~Az pedig most már
 2  1,     I|           találjuk lefoglalva.~ ~A gyermek lehetett valami nyolc esztendős;
 3  1,     I|        nagymamáik.~ ~– Ah, szegény gyermek – szólt erre egészen elérzékenyülve
 4  1,     I|   tollasbálba.~ ~– Az ám – szólt a gyermek durcásan –, pedig milyen
 5  1,     I|         lett vágva minden sírás: a gyermek nagy kedvteléssel kapott
 6  1,     I|                 Csitt! Mintha az a gyermek most sem aludnék.~ ~– Ejh,
 7  1,     I|         énrólam többet! Alszik-e a gyermek?~ ~– „Ez” idekinn alszik;
 8  1,     I|      szobában sötét lett.~ ~„Ez” a gyermek azonban nem aludt; hanem
 9  1,     I|       sötétben egy világsugár.~ ~A gyermek felugrott az ágyból, s odafutott
10  1,     I|            Mire az felnyílt, már a gyermek ismét lélekgyorsan visszasuhant
11  1,     I|   félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek arcához.~ ~Az csendeso ,
12  1,    II|       először is az én karomon egy gyermek van, aki amellett még szerencsétlen
13  1,    II|         kocsis, hogy hová.~ ~ ~ ~A gyermek a bezárt hintóban mélyen
14  1,   III|           hatolt szempilláira.~ ~A gyermek ezúttal igen szeretetreméltó
15  1,   III|            ágyból, s egy nyolcéves gyermek ártatlan naivságával odafutott
16  1,   III|       virág! – csodálkozék rajta a gyermek. – Jaj, ha egyet szabad
17  1,   III|     leszakított egy virágot, s azt gyermek kacérkodással az inge szalagcsokrába
18  1,   III|         virágnak?~ ~– Nárcisz.~ ~A gyermek a szórao felugrott helyéből
19  1,   III|              S azzal megcsókolta a gyermek hálateljesen azt a virágot,
20  1,   III|      öregúr a lépcsőn aláhaladt, a gyermek fennhangon kezdé el a dajkamesét
21  1,   III|            az öregúr eltávozott, a gyermek felugrott helyéből, s elkezdett
22  1,   III|         esett a karjai közé rohanó gyermek előtt, sírásgörcsöketo kapott,
23  1,   III|          kedves önnek a kis talált gyermek emléke: fogadja el ezt tőlem,
24  1,   III|           ez a tanú?~ ~– Ugyanaz a gyermek, akit önök az utcáról fölvittek.~ ~–
25  1,   III|           magához tért.~ ~– Nem! A gyermek nem hibás. Azok a vétkesek,
26  1,    IV|    méltóságos applomb * , amivel a gyermek e feladatnak megfelelt,
27  1,    IV|        Uraim és hölgyeim – monda a gyermek, mikor a mamája helyét elfoglalta –,
28  1,    IV|      fölött, egy ártatlan mosolygó gyermek alakjában? Hogy ne szilárdulhasson
29  2,    II|    viaszgyertyákkal, s azon minden gyermek számára apró ajándékok,
30  3,    II|            az egy nap az övé kicsi gyermek korátulo fogva.~ ~Ezen a
31  3,    II| tündéralakja: ártatlan és csábító; gyermek és szirén.~ ~Lajos meglepetve
32  3,    II|            akarsz verni? – szólt a gyermek, félig sírva, félig nevetve.~ ~–
33  3,    II|       szerzed-e meg azt nekem?~ ~A gyermek vágya oly igaz, oly szívből
34  3,   III|            a ringatott bölcsőben a gyermek. Ha akarta, összetette kezeit
35  3,   III|     elfojtotta, mint a csínyt tett gyermek.~ ~Mikor aztán a parthoz
36  3,    IV|           lehetett megítélni, hogy gyermek, fiatal vagy agg nő szava-e
37  4,     I|           azon számtalan elhagyott gyermek sorsát, kiknek apjaik messze
38  4,     I|      akkori kisleány, kit a talált gyermek kendőjébe burkolva, üldözői
39  4,   III|       álmos vagyok.~ ~Még annyiban gyermek volt, hogy egy édesded álmot
40  4,    IV|           Marie pedig már nem volt gyermek.~ ~Odaigazította a távcsövet
41  4,     V|         pompájában fejlődött ki, a gyermek naivságoto felváltotta nála
42  4,     V|            igen jó lesz.~ ~Szegény gyermek! Egy kicsit megcukrozták
43  5,   III|          ilyet az alunnio nem tudó gyermek feje alá tesznek, annak
44  6,     I|         mint a szikla.~ ~– Ne légy gyermek! – kiálta a haldoklóra haragosan
45  6,     I|        elragadtam a megszabadított gyermek számára. Hamis tanúbizonyságot
46  6,     I|         őrtállók. Félek, rettegek. Gyermek vagyok, aki a sötétben eltévedt,
47  7,     I|      lustratióra, mert tréfának és gyermek játéknak tartom a meghozott
48  7,    II|      ifjúnak, nevetett, sikoltott, gyermek volt.~ ~– Te azt tennéd?
49  8,     I|      gúnyszónak egymás ellen, mint gyermek, döntő érvnek, mint embernyi
50  9,     I|         Lizett meg egy kis mogorva gyermek laknak benne. Ott jó lesz
51 10,    II|       komoly Lizett és egy mogorva gyermek, Sátán Laci fia.~ ~Marie
52 10,    II|              Szép kérdés! Mintha a gyermek azt kérdezné, hogy hol áll
53 10,    II|     közelítsen kend! – rikoltott a gyermek –, mert Isten úgyse meglövöm!~ ~–
54 11,   III|            haza elébb való, mint a gyermek és a feleség! S a haza nincs
55 11,    IV|         annyit hallottam tőle mint gyermek, hogy az ütközet tüzében
56 12,     I|          hevesen zokogni, mint egy gyermek, akit mostohája megvert.~ ~
57 13,     I|         meghallja, asszony, férfi, gyermek, mind egyszerre előveszi