Rész, Fejezet

1001  5,    VI|                 nagyságodat is injuriázta, nem mer a színe elé kerülni;
1002  5,    VI|              mérnöknck ajándékozza.~ ~Neki nem volt már több szüksége arra.~ ~
1003  5,    VI|            nagylelkű pártfogónőhöz, bizony nem jutott eszébe, hogy a sáros
1004  6,     I|                 összefogva, a lábain pedig nem volt más, csak harisnya;
1005  6,     I|                   mikor öltözködtem; és ma nem gondoltam rá, nem ügyeltem
1006  6,     I|                    és ma nem gondoltam rá, nem ügyeltem oda, hogy ott repked;
1007  6,     I|                   aki népeket tapos el! És nem siratja meg lábának nyomait,
1008  6,     I|                 meg volt halva.~ ~Most már nem sírt a leány, mikor látta,
1009  6,     I|               bólingatta csendesen.~ ~…. – Nem lesz már, aki engem reggelenkint
1010  6,     I|                        suttogá magának –…. nem csókolgatja már sorba az
1011  6,     I|                  sorba az ujjaim hegyeit…. nem pöröl velem, mikor öltözködöm…
1012  6,     I|                   velem, mikor öltözködöm… nem lopkodja el csészémből a
1013  6,     I|                 szerettem, annak a helyébe nem tudnék én tenni egy másikat,
1014  6,     I|                   mondá Lajos.~ ~– Oh, azt nem engedem. Hogy szegény Dávidomat
1015  6,     I|          üvegszemeivel, mikor már énekelni nem tud; s csaljam magamat azzal,
1016  6,     I|                 várjam, hogy lerepül érte. Nem kell kísértet a szobámba.
1017  6,     I|                volt a gyászkíséret. Lajost nem hítta el. (Az orvost nem
1018  6,     I|                   nem hítta el. (Az orvost nem szokás a temetésre invitálni.)
1019  6,     I|                    halálból, temetkezésből nem jó játékot csinálni. Az
1020  6,     I|                    ahonnan a kardcsattogás nem hallatszott fel Marie szobájáig,
1021  6,     I|                   egymást (mert plasztront nem használtak), hogy ütésfoltoktól,
1022  6,     I|                  állítá. Fájós lábai miatt nem mozoghatott, s emiatt még
1023  6,     I|               semmiféle indulatkifejezésre nem volt már alkalmatos. Az
1024  6,     I|                   a külső ajtaja?~ ~– Mert nem tud fölkelni, hogy kinyissa.~ ~–
1025  6,     I|             pástétomról volna szó.~ ~Vavel nem kérdezett többet, hanem
1026  6,     I|                  magam orvosért.~ ~– De az nem mer többet idejönni. Nincs
1027  6,     I|              furcsán forog.~ ~– De tenéked nem szabad, nem szabad meghalnod!
1028  6,     I|                     De tenéked nem szabad, nem szabad meghalnod! Nem szabad!
1029  6,     I|              szabad, nem szabad meghalnod! Nem szabad! kiálta indulatosan
1030  6,     I|                   indulatosan Vavel. – Hát nem tudod, hogy neked kötelességed
1031  6,     I|               követni. S mire fölébredtem, nem bírtam megmozdulni.~ ~–
1032  6,     I|                   csináltatott. Hiszen már nem kell lovakkal bajlódni.
1033  6,     I|             igazítani eltorzult arcát.~ ~– Nem is magamat sajnálom, hanem
1034  6,     I|                Elvesztettem már mindent, s nem reménylek már semmit. Tudom,
1035  6,     I|                    mi ért. Guta ütött meg. Nem hiszek semmi orvosban. Tudom,
1036  6,     I|         boszorkánynak: jer ide, segíts; én nem tudok semmit, te tudsz mindent;
1037  6,     I|                  ön meg így magát! – Nekem nem kell se orvos, se kuruzslónő. –
1038  6,     I|              nagyon óhajt. Egész életemben nem alkalmatlankodtam vele:
1039  6,     I|                  már tizenhat esztendő óta nem gyóntam meg. Most a végső
1040  6,     I|                  elmondd neki: az én nevem nem az, aminek mindennap mondtam
1041  6,     I|              magamat; hanem ez és ez: – én nem vagyok csendes, szolgálattevő
1042  6,     I|               tudnád, hogy ki az az Isten! Nem rettegnél tőle. Ha te ismernéd
1043  6,     I|                napok és férgek között áll: nem rettegnél színe elé kerülni
1044  6,     I|                 süketen némán, tudatlanul, nem találva az utat, merre menjen.
1045  6,     I|              aminek terhe alatt nyögsz: az nem bűnöd, hanem erényed. S
1046  6,     I|    megszabadításáért követtem el azt!”~ ~– Nem tudok én ily fennyen beszélni,
1047  6,     I|                  beszélni, s ha tudnék is, nem mernék ott!~ ~– Nem is szükség,
1048  6,     I|                    is, nem mernék ott!~ ~– Nem is szükség, fel van az jegyezve
1049  6,     I|                 aki minden szívbe belát, s nem szorul ő se a te mentségedre,
1050  6,     I|            bebocsásson.~ ~A haldoklót mind nem nyugtatá ez meg. Arcát a
1051  6,     I|                    gazember, aki áruló!” – Nem fogsz árulóvá lenni!~ ~Azzal
1052  6,     I|                 válunk-e el egymástól? Hát nem bízol-e már bennem többé?
1053  6,     I|                   az én Henrymat kizárták, nem kell! megyek le hozzá én
1054  6,     I|                   tetszett neki. A kezével nem vonhatta közelebb Lajos
1055  6,     I|              tenyerével.~ ~– Hogy ez nekem nem jutott eszembe! – Várj,
1056  6,     I|                  rögtön visszatérek. Papot nem hozhatok hozzád; de hozok
1057  6,     I|                sírboltot.~ ~– Igaz. Embert nem tudok megsiratni, ha meghal:
1058  6,     I|                   rossz szívem van.~ ~– Az nem azért van, Marie. Hanem
1059  6,     I|              kezdődik a megdicsőülése.~ ~– Nem láthatnám még egyszer a
1060  6,     I|                  azt meg?~ ~– Hát az ember nem tudhatja, hogy lesz-e mindig
1061  6,     I|                 Menjen a férjét ápolni. Ma nem lesz ebéd. Az éhséget elverni
1062  6,     I|              szobájába vonulni. Hanem arra nem volt rábírható a jó Lizett,
1063  6,     I|                   s kinyitá az imakönyvét, nem azért, hogy olvassa az imát,
1064  6,    II|                           II. ~ ~Még aztán nem elég a szegény jámbor embernek
1065  6,    II|                  magát. Szerencsére ez már nem az ő gondja.~ ~Fertőszegen
1066  6,    II|                    ő gondja.~ ~Fertőszegen nem volt római katolikus temető,
1067  6,    II|               Fertő taván keresztül (annak nem árt meg a jégverés) szállíttatta
1068  6,    II|                 Mert ott ugyan egyéb dolga nem volt, mint a ruhákat kitisztítani,
1069  6,    II|                  Hanem a féllábú hadastyán nem állta ki ezt a dicsőséget
1070  6,    II|             udvarába. Azt mondta, hogy ott nem maradna az egész Névtelen
1071  6,    II|                    s az ember éjjel-nappal nem tudja, hogy lakik-e még
1072  6,    II|                   a Névtelen Vár lakójának nem volt magánőrjöngés: el volt
1073  6,    II|                akik abban osztoztak; bárha nem is volt sejtelme mindannyinak
1074  6,    II|               Várba.~ ~Ez utóbbinak a neve nem fog előfordulni történetünkben.
1075  6,    II|                  csupán e nyelven beszélt; nem is lett volna oka más nyelven
1076  6,    II|                 irataiból ismerte meg. (Ha nem akarjuk az ismeretség közé
1077  6,    II|          békeszeretőbb, nyugodalmasabb faj nem létezik a világon. A fiatal
1078  6,    II|                   rendszer ellen; iróniája nem kímélte az ország sorsára
1079  6,    II|              szabad legyen Pesten játszani nem böjti napokon is (szerdán
1080  6,    II|          képviselte), de azt az újonchadat nem azokból válogatták, akik
1081  6,    II|                    a négy lábát, s most az nem tud járni, szegény bakancsosnak
1082  6,    II|                   szép muzsikaszóval össze nem került, az kitelt a „senki
1083  6,    II|                    pajtás katonának.~ ~ ~ ~Nem megyek én, mert levágnak.”~ ~ – „
1084  6,    II|                    diplomaták féltek tőle. Nem akartak fegyvert adni a
1085  6,    II|           leküzdeni: zsoldos had azzal meg nem mérkőzhetik.~ ~Megmutatja
1086  6,    II|                    betörőket. A foglyoknak nem ád kegyelmet, a sebesülteket
1087  6,    II|                  egy ember parancsára.~ ~S nem elég az iszonyat a déli
1088  6,    II|                    feltartóztatta. A lovak nem akartak nekimenni a holttest-garmadáknak.~ ~
1089  6,    II|                    kijárt; hogy amit az el nem költhet többé, megvendégelje
1090  7,     I|          bejelentve hivatalos látogatását; nem hagyta említetlenül a fatális
1091  7,     I|                    méltóztatott lenni.~ ~– Nem én. Tudtommal semmi bajom
1092  7,     I|                 mert onnan gondoltam, hogy nem méltóztatott eljönni a nagy
1093  7,     I|                       Vavel Lajos e szókra nem fojthatta el az önkényt
1094  7,     I|                   azt hiszi, hogy én azért nem álltam elő magamat mutogatni,
1095  7,     I|                    magamat mutogatni, mert nem szabad arany gombokat és
1096  7,     I|                kacagányomra?~ ~–Egyéb okot nem tudok találni.~ ~Vavel gróf
1097  7,     I|                  részéről az igazi okot.~ ~Nem mentem el a lustratióra,
1098  7,     I|          betanítani, fegyverben gyakorolni nem lehet; – azután: „akkor
1099  7,     I|                    királyi hadsereg ellent nem tudna állni”. Azt pedig,
1100  7,     I|                    mikor a rendes hadsereg nem képes helytállni a hatalmasabb
1101  7,     I|                    van, az gyalog; – tehát nem a képesség határoz, hanem
1102  7,     I|           vármegyén alispánt, szolgabírót: nem kérdezve, hogy ki ért a
1103  7,     I|                   ha a kivitelben tréfának nem bizonyulna be.~ ~A hadviseléshez
1104  7,     I|               komédiát nézni sem szeretem, nem hogy játszani benne. – Hagyjuk
1105  7,     I|                arra rendeltetett helyen és nem a szokott öltözetemben.~ ~–
1106  7,     I|            úrhölgyet ismerem, az ugyan meg nem ijed a dohányfüsttől: láttam
1107  7,     I|                 helytállani, ahol az ember nem imerte meg, hogy ki ül átellenében,
1108  7,     I|                    átellenében, s még csak nem is köhécselt tőle. Ez nem
1109  7,     I|                  nem is köhécselt tőle. Ez nem lehet a gróf úr donnája.
1110  7,     I|              kapufélfától vettem búcsut. – Nem, erről nem szólok többet!
1111  7,     I|                vettem búcsut. – Nem, erről nem szólok többet! Hanem az
1112  7,     I|                Ezúttal is, ha őnagysága rá nem beszél, hogy jöjjek a gróf
1113  7,     I|                    donnátul!~ ~Vavel Lajos nem haragudott meg; nevetett.~ ~–
1114  7,     I|                    Az az én feleségem.” – „Nem is azt akartam mondani,
1115  7,     I|                 ellen az adminisztrációnak nem lehet kifogása.~ ~Hát még
1116  7,     I|               elkezdett adomájának a végét nem tudja előre elmondani. Aztán
1117  7,     I|            pisztollyal „állnak eléje!”~ ~– Nem mulaszthatom el, hogy mint
1118  7,     I|           ismeretlen, úrnőjére; s minthogy nem tudhatom, hogy egy-e vagy
1119  7,     I|               Sátán Lacinak megmondá, hogy nem szokott ő olyan emberre
1120  7,     I|                        Én is remélem: mert nem szeretném, ha legközelebb
1121  7,     I|            paragrafusát hajtsam végre.~ ~– Nem emlékezem rá, mi van benne?
1122  7,     I|                     szólt széttekintve, ha nem hallgatózik-e valaki. –
1123  7,     I|         megtizedeltetik is, meg ne haljon. Nem ismeri ön azt az adomát
1124  7,     I|                 magukat az ütközetben?~ ~– Nem ismerem.~ ~– Harminc matróz
1125  7,     I|                  anglus. Az irlandiakat ki nem állhatta. Hát mit csinált?
1126  7,     I|                  járván a refractarius meg nem jelenőket, s mindenütt hasonlóan
1127  7,    II|                visszavonuló hadtestnek már nem volt se ideje, se szállítóeszköze
1128  7,    II|                Traun hídja kőből volt, azt nem lehetett felgyújtani. Felrobbantása
1129  7,    II|                 felgyújtani. Felrobbantása nem ért volna semmit, mert az
1130  7,    II|                egyszer elesett őérte; mely nem harcol, csak ordít és átkoz?
1131  7,    II|                      Harsogott az irgalmat nem ismerő parancsszó, s azzal
1132  7,    II|             lőporos szekerek. A sebesültek nem futhatnak; az utcák lángba
1133  7,    II|                    vannak borulva, a házak nem nyújtanak menedéket: az
1134  7,    II|          lehetetlen, a lőporos szekerekkel nem lehet az utcán megállni,
1135  7,    II|           kengyelét, s azt mondja: bátyám, nem ismersz? – Nem! – A vezér
1136  7,    II|                     bátyám, nem ismersz? – Nem! – A vezér parancsát hajtják
1137  7,    II|                  habozott hozzányúlni, azt nem félt felragadni az egyfejű
1138  7,    II|         következtetések összeállítanak, az nem lehet egyéb, mint lángba
1139  7,    II|             látogatókat a kis gyermek-inas nem tudja elutasítani, berontanak
1140  7,    II|           keresztül, azzal a szóval, hogy „nem vesznek pipaszurkálót?” –
1141  7,    II|                    hangulatból a gróf.~ ~– Nem úgy van az, gróf úr; tegnap
1142  7,    II|               insurrectionalis törvénycikk nem írott malaszt többé; megyünk
1143  7,    II|                  mind beszélt; csak nyelve nem tudott szólni.~ ~Nem tudott
1144  7,    II|                nyelve nem tudott szólni.~ ~Nem tudott erre mit mondani,
1145  7,    II|                    embernek megtestesülve. Nem ez-e hát amaz angyal, aki
1146  7,    II|              idegen szemek égető sugarához nem.~ ~– Óh, Istenem, mit beszél
1147  7,    II|                  ön, Lajos? – rebegé. – Én nem értem önt.~ ~Vavel gróf
1148  7,    II|               elégedve a lustratióval?~ ~– Nem mondhatok rá mást, mint
1149  7,    II|                   azt referálta, hogy „sem nem vagyon, sem nem nincsen”.
1150  7,    II|                  hogy „sem nem vagyon, sem nem nincsen”. Ez a pénz. A domestica
1151  7,    II|                    üres, s az aerarium még nem küldte el az ígért subsidiumot.~ ~–
1152  7,    II|                  pénzével? Itt tenni kell, nem beszélni! Én átadom önnek
1153  7,    II|                  két kezében tartott, hogy nem tiltakozhatott ellene.~ ~–
1154  7,    II|                 hát mégis ennyi pénzzel én nem indulhatok neki a világnak,
1155  7,    II|                   mi célra adták. Azt csak nem mondhatom, hogy „vad pénzt”
1156  7,    II|              átszellemült tekintettel; – s nem engedi meg, hogy legyen
1157  7,    II|              testvéreinek romlását hallja; nem fogja engedni, hogy legyen
1158  7,    II|                    két kezem fehér, amikor nem haragszom senkire, amikor
1159  7,    II|              megbocsátottam mindenkinek, s nem kívánom a világnak semmi
1160  7,    II|              világnak semmi dicsőségét, és nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak
1161  7,    II|             hasonló legyek valaha. Óh, azt nem engedi meg Isten!~ ~Vavel
1162  7,    II|            cirógatta. – Egy csepp hősi vér nem foly ereimben. Én nem vagyok
1163  7,    II|                  vér nem foly ereimben. Én nem vagyok utódja azoknak a
1164  7,    II|                  szeressen. – Ha elmegyek: nem hagylak egyedül; hozok neked
1165  7,    II|             boldogok? Óh, ez – hahahaha!~ ~Nem tudta befejezni az örömtől.~ ~–
1166  7,    II|           Elöljáróm előtt tett ígéretemmel nem űzhetek tréfát.~ ~– Úgy
1167  7,    II|                értem a násznagyi hivatalt. Nem most próbálom először: és
1168  7,    II|                  próbálom először: és soha nem kaptam kosarat. Félóra múlva
1169  7,    II|                  dalolva futott Lajostól – nem a saját szobájába, hanem
1170  7,    II|                    kastély felé nyíltak.~ ~Nem kérdé többé: szabad-e? Merészen
1171  7,    II|                   akinek azt mondják, hogy nem szabad hideg vizet innia,
1172  7,    II|             dobzódhatik, kéjeleghet benne, nem bánja, ha utána meghal is.~ ~
1173  7,   III|                    látott vendégül.~ ~– De nem maradok, mert én kézfogóra
1174  7,   III|                 arany hull a markomba. Ezt nem az aerarium küldte. Mert
1175  7,   III|                  annak a pénze csak puffan,nem csörren. A grófnak meg tele
1176  7,   III|                 jegyesének a nevét?~ ~– Ha nem titok.~ ~– Előttem nem az,
1177  7,   III|                  Ha nem titok.~ ~– Előttem nem az, s odább adhatom. A bájos
1178  7,   III|              arckifejezése elsötétült.~ ~– Nem emlékezik ön e szóra?~ ~–
1179  7,   III|                    grófra nézve?~ ~– Önnek nem vetélytársa, szép Katalin
1180  7,   III|                    húgom! Vavel grófnak se nem felesége, se nem jegyese,
1181  7,   III|                grófnak se nem felesége, se nem jegyese, se nem titkos kedvese.~ ~–
1182  7,   III|               felesége, se nem jegyese, se nem titkos kedvese.~ ~– Hát
1183  7,   III|                 Hát ugyan mije akkor? Csak nem szolgálója?~ ~– Nem. Hanem
1184  7,   III|                   Csak nem szolgálója?~ ~– Nem. Hanem úrnője.~ ~– Úrnője?~ ~–
1185  7,   III|                      szeret engem?~ ~– Azt nem tudom. Mert nekem nem mondta.
1186  7,   III|                  Azt nem tudom. Mert nekem nem mondta. Hanem, hogy ön tudja
1187  7,   III|                annak azt szeretni kell. Én nem nászlakomára jöttem őhozzá,
1188  7,    IV|             higgadtan végiggondolni rajta, nem volt-e korán, amit most
1189  7,    IV|                   korán, amit most tett?~ ~Nem siette-e el féltve őrzött
1190  7,    IV|               titkainak világba kiáltását? Nem tett-e oly lépést, ami egyszer
1191  7,    IV|                   csábító volt az alkalom. Nem hagyta magát az akkori hadjárat
1192  7,    IV|     Franciaországban. Ah, hogy D'Avoucourt nem szabad most! Ő mindezt milyen
1193  7,    IV|                    elrontotta. Most igazán nem lehetett ráismerni a keze
1194  7,    IV|             szívéhez, hogy úgy dobog? Csak nem fél talán? Mitől? A közelgő
1195  7,    IV|           visszaizenni Katalin?~ ~Hisz azt nem is okosan rendezi el az
1196  7,    IV|                    kivallására; de hát ezt nem is ember rendezte így.~ ~
1197  7,    IV|                   madár, sorsának tündére; nem bír más hangon szólni, mint
1198  7,    IV|           képtelenséget!~ ~– No talán csak nem jön az alispán egymaga két
1199  7,    IV|                   egymaga két hintóval? Ha nem hiszesz nekem, jer oda az
1200  7,    IV|                Vedd fel a fekete bársonyt. Nem, az nagyon kackiás lesz.
1201  7,    IV|                   ne álljon oly szanaszét. Nem, nem; ne változtass magadon
1202  7,    IV|                 álljon oly szanaszét. Nem, nem; ne változtass magadon semmit.
1203  7,    IV|               legszebb, ahogy most vagy.~ ~Nem is lett volna mindezekre
1204  7,    IV|               térség volt az; amióta kocsi nem járt rajta, felverte a pázsit;
1205  7,    IV|            megcsókolá azt.~ ~Hanem Katalin nem soká engedte azt át az ő
1206  7,    IV|                 aztán így szólt hozzá:~ ~– Nem őérte jöttem ide ily sietve.
1207  7,    IV|                    szíve anyát kíván, s az nem várathat magára.~ ~E szóra
1208  7,    IV|                 volt a csókja forróbb? Azt nem lehet megmondani. De hogy
1209  7,    IV|            haladtak fel a kastélyba. – Itt nem hagylak tovább. Ebbe a házba
1210  7,    IV|                engedelmeskedem. Ha valamit nem jól teszek, azért megpirongatsz,
1211  7,    IV|                     megdicsérsz.~ ~– Tőlem nem is kérdik már – szólt közbe
1212  7,    IV|                   jól fölfegyverezve; most nem történhetnék meg rajtunk
1213  7,    IV|                   Mikor?~ ~– Hát ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~ ~
1214  7,    IV|                 róla.~ ~– Igen gróf úr, de nem azt, hogy Marie előtt is
1215  7,    IV|                    ujjával az alispánt, ki nem tartóztathatta vissza magát,
1216  7,    IV|                    elmondani.~ ~– A bárónő nem akarta, hogy védencét, a
1217  7,    IV|                    násznagynak mondtuk el, nem az alispánnak – sietett
1218  7,    IV|                    amnesztiát a rablóknak. Nem azoknak, akik a bárónő kastélyába
1219  7,    IV|                    és társai számára, akik nem vettek részt e gaztettben;
1220  7,    IV|                    magukat.~ ~– S te erről nem szóltál nekem soha! – szólt
1221  7,    IV|                tegezve.~ ~Jobb pillanatban nem jöhetett ez indítvány. Lajos
1222  7,    IV|             szívében. – Kéretlenül, de meg nem tagadva, elrablá-e szép
1223  7,    IV|                   megcsókolsz, az én arcom nem lesz attól piros.~ ~Lajosnak
1224  7,    IV|                  piros.~ ~Lajosnak e szóra nem lehetett megtagadni a próbatételt.
1225  7,     V|          szolgáltatva.~ ~A kövér Lizettnek nem kellett soha utasítás. Ha
1226  7,     V|                    menő háztartáson, s ezt nem is hallgatta el Marie előtt.~ ~–
1227  7,     V|           hallgatta el Marie előtt.~ ~– Ez nem az én érdemem, hanem Lizetté;
1228  7,     V|                 érdemem, hanem Lizetté; én nem értek semmi háztartáshoz.~ ~–
1229  7,     V|                    Ki az a Lizett?~ ~Marie nem tudta ezt neki megmondani.
1230  7,     V|                    Lajosra mosolyogva – ön nem fogja azt kívánni, hogy
1231  7,     V|                    ő háza volt: a vőlegény nem mondhatta, hogy a „maga”
1232  7,     V|                  tréfával szólt közbe:~ ~– Nem olyan hamar megy az, türelmetlen
1233  7,     V|                 erre most mondani! De csak nem mondom el. Könnyű volna
1234  7,     V|               diszpenzáció, ha egy akadály nem volna: a hitkülönbség. Ha
1235  7,     V|            távcsövet elcsaltam öntől, s ön nem leskelődhetik többé utánam,
1236  7,     V|                  azután lehetetlen volt el nem mondania Marie előtt mindent,
1237  7,     V|                   Miért volt ez?~ ~Katalin nem tudott mit felelni.~ ~–
1238  7,     V|                   vagyok valaki. – S Lajos nem mondhatta meg neki, hogy
1239  7,     V|                kicsi anyám. Neked szól az. Nem tudtalak másként címezni,
1240  7,     V|                      veté az közbe), akkor nem lett volna ez év az elveszett
1241  7,     V|                   vízzel kínálta.~ ~– Ejh, nem kell víz – suttogá –, hiszen
1242  7,     V|               hölgyek múlékony változásait nem tartotta valami nagy veszedelemnek,
1243  7,    VI|                   VI. ~ ~Ez a kis változás nem zavarta meg a családi ünnepet.
1244  7,    VI|               vőlegény, hanem hadvezér is. Nem éri be egy haditervvel.
1245  7,    VI|              násznagyával. Felszabadítjuk: nem vagyunk féltékenyek. Majd
1246  7,    VI|                haditervnek nevezi?~ ~– Ami nem is olyam könnyű, s sok egyéb
1247  7,    VI|                       Még ma?~ ~– Tán csak nem féltékeny ön miatta? Hát
1248  7,    VI|                   féltékeny ön miatta? Hát nem az én leányom-e? Hát nincs-e
1249  7,    VI|                  De komolyan szólva, ő itt nem maradhat, midőn Vavel grófhoz,
1250  7,    VI|                  előkészületek. Rokonaimat nem kell meghívnom, mert azokkal
1251  7,    VI|            haragban vagyok. Barátaim száma nem sok, de azok annál becsesebbek.
1252  7,    VI|                   a magány házamnál. Talán nem ver meg bennünket az Isten
1253  7,    VI|                   s aligha valami szándéka nem volt ellene; de Marie útját
1254  7,    VI|                     ha vágytársnéd volnék, nem kellene egyebet tennem,
1255  7,    VI|               kellene egyebet tennem, mint nem mondanom meg, hogy mi módon
1256  7,    VI|                  ide valaki, aki bennünket nem enged elveszni.~ ~Abban
1257  7,    VI|                   nincs éjszaka.~ ~– De te nem fogsz minket ma már többé
1258  7,   VII|              számára készült, más szék meg nem bírta volna. Igen vastag
1259  7,   VII|                    festve, csak kopott, de nem szakadt. Nagyon régi lehetett
1260  7,   VII|              alakjai is olyanok, aminőkről nem beszél már senki: nem coeur,
1261  7,   VII|            aminőkről nem beszél már senki: nem coeur, carreau, trefle és
1262  7,   VII|               öléből a kártyákat; de azért nem tette félre: tovább keverte;
1263  7,   VII|               tette félre: tovább keverte; nem állt fel: az neki terhére
1264  7,   VII|                hozzá Katalin nyájasan – ön nem is ismeri tán a szomszédasszonyát?~ ~–
1265  7,   VII|                   volt. Csak „caval” volt, nem „király”.~ ~– Igen. Már
1266  7,   VII|                 kis mamája.~ ~– Úgy?~ ~– Ő nem maradhat itt a nagy fegyverzaj
1267  7,   VII|                között, ugyebár?~ ~– Azt én nem tudom. Nekem csak a konyhára
1268  7,   VII|                  történik a szobákban? azt nem szokták velem közölni.~ ~–
1269  7,   VII|                    nehéz leszek!~ ~– Önnek nem szabad többet fáradni. Lesz
1270  7,   VII|            Köszönöm, nagyságos asszony; de nem fogadom el. Én majd csak
1271  7,   VII|                megnyikkan, és nyekereg, és nem győz rám panaszkodni. Magamnak
1272  7,   VII|                tudom kedvét keresni. Azért nem tartok egy kutyát, egy macskát
1273  7,   VII|                   színi, s az más embernek nem kellemetes. Mikor alszom,
1274  7,   VII|               magamnak. Azt letorkolom. Én nem tudok kijönni senkivel.
1275  7,   VII|                    újra csinálok utána. Ki nem állhatom a fiatal fehércselédnépet.
1276  7,   VII|                mögött, az volna a halálom. Nem jön ki énvelem senki. Én
1277  7,   VII|               bérem. Tehát az én állapotom nem változik.~ ~– Hiszen ne
1278  7,   VII|                 Hiszen ne értsen félre; én nem azt kérdeztem öntől. De
1279  7,   VII|                  egyedül van?~ ~– Embertől nem félek; pénzem nincs, ki
1280  7,   VII|                    félek; pénzem nincs, ki nem rabolhatnak; magamat meg
1281  7,   VII|                rabolhatnak; magamat meg el nem lop senki. Nagyon kevés
1282  7,   VII|                    olvasni, hála Istennek, nem tudok; ez nem bánt. Kötni
1283  7,   VII|                    Istennek, nem tudok; ez nem bánt. Kötni nem szeretek:
1284  7,   VII|                  tudok; ez nem bánt. Kötni nem szeretek: amióta azokat
1285  7,   VII|                   sorban ülni naphosszast, nem nézhetem annak az öt tűnek
1286  7,   VII|                   jött ki. Ezt én soha meg nem unom. Néha megharagszom
1287  7,   VII|                Akkor földhöz csapom. Mikor nem akar kijönni. Aztán eszére
1288  7,   VII|                  kellene még nekem?~ ~– De nem fog önnek a szíve fájni,
1289  7,   VII|                szíve fájni, ha kis úrnőjét nem láthatja mindennap?~ ~–
1290  7,   VII|       vászonköténye fölé.~ ~– No, de nekem nem volt szükség egyebet tudnom,
1291  7,   VII|               megmondják. – Hanem vele már nem megyek. – Ha a legfőbb okát
1292  7,   VII|                 Azért hagytam legutoljára. Nem tudok megválni attól a helytől,
1293  7,   VII|                 oltári szépségtől, aki még nem tud, csak igazat mondani;
1294  7,   VII|                  mondani; feleljen meg rá: nem én vagyok-e az a nő a világon,
1295  7,   VII|        legérzéketlenebb? Nos? Mondja, hogy nem igaz, mon petit garçon!
1296  7,   VII|              szobában voltunk egyedül?~ ~– Nem. Soha.~ ~Katalin közbeszólt.~ ~–
1297  7,   VII|                         Hová lett?~ ~– Azt nem tudom. Érti ön? Nem tudom.
1298  7,   VII|                    Azt nem tudom. Érti ön? Nem tudom. Nem is kérdezem.
1299  7,   VII|                 tudom. Érti ön? Nem tudom. Nem is kérdezem. És akkor el
1300  7,   VII|                Beletelik esztendő, hogy ki nem bontottam ezt a csomagot.
1301  7,   VII|                    elég nagy kincs. Ezt ön nem érti. – Árát adták! – Elég
1302  7,   VII|                    ágy alját, bútor közét, nem bújt-e el oda valami tolvaj?
1303  7,   VII|                  valami tolvaj? Ezután már nem teszem azt. Most már önre
1304  7,  VIII|             Phryxus és Helle már csakugyan nem tudják maguk megkeresni
1305  7,  VIII|                 bolond világ ez nagyon!”~ ~Nem lehet csodálni, ha szegény
1306  7,  VIII|              kormányozta a csónakot. Marie nem látta közelíteni a kastélyt,
1307  7,  VIII|               pávák kiabáltak. Ezt Katalin nem volt képes megérteni. Míg
1308  7,  VIII|             megérteni. Míg aztán Marie meg nem magyarázta neki, hogy mikor
1309  7,  VIII|                   pávák tesznek úgy. Ő azt nem akarta neki elhinni. És
1310  7,  VIII|                pávák kiabálnak úgy. Ezután nem fog e kiáltásoktól úgy félni. (
1311  7,  VIII|           szembenéznek, jó napot kívánnak. Nem fordulni vissza előlük;
1312  7,  VIII|                    fordulni vissza előlük; nem húzni sűrűbbre a fátyolt
1313  7,  VIII|                  ez vajon mit jelenthet? Ő nem érti. Hanem azért csak utánadanolja.
1314  7,  VIII|                 senki se mondja neki, hogy nem szabad belőle egy szálat
1315  7,  VIII|                  kalapját, a mellkendőjét; nem fogja senki a járszalagját
1316  7,  VIII|                 Amíg csak a nap lemegy, be nem csalható a parkból. S minő
1317  7,  VIII|                Marie. – Ha csak hintalovon nem.~ ~– No, majd meg fogsz
1318  7,  VIII|                 kicsiny kis paripa, amiről nem lehet leesni. Láttam a képeskönyvben.~ ~–
1319  7,  VIII|                    járunk el vadászni.~ ~– Nem, nem; azt nem szeretem.
1320  7,  VIII|               járunk el vadászni.~ ~– Nem, nem; azt nem szeretem. Nem akarom
1321  7,  VIII|                vadászni.~ ~– Nem, nem; azt nem szeretem. Nem akarom látni,
1322  7,  VIII|                     nem; azt nem szeretem. Nem akarom látni, ahogy az állatokat
1323  7,  VIII|                      De az újdonság csodái nem hagyták őt megpihenni egy
1324  7,  VIII|            mindjárt megkísérlem.~ ~– De én nem kívánom ilyen nagyban; csak
1325  7,  VIII|               éjjel-nappal zongorázni: így nem marad időd énvelem beszélni.
1326  7,  VIII|                     tudod – addig Lajosnak nem szólunk erről semmit, amíg
1327  7,  VIII|                 szólunk erről semmit, amíg nem tudok valamit. – Csak akkor,
1328  7,  VIII|                   országába, a háládatlan. Nem is nagyon bánom; mert elkezdte
1329  7,  VIII|                    menyasszonya előtt neki nem illik arról beszélni, hogy
1330  7,  VIII|               igazságot választotta. Azért nem hazudott.~ ~– Láttalak a
1331  7,  VIII|          ajándékozta azt, az pedig, miután nem volt rá több szüksége, nagyon
1332  7,  VIII|                bánni, mint Katalin.~ ~– Én nem értek hozzá: én csak zöldet,
1333  7,  VIII|                        Pipáznak? Ah, Lajos nem pipázik soha.~ ~– Jer ide;
1334  7,  VIII|                   hogy az ő feje attul meg nem fájdul.~ ~Marie most már
1335  7,  VIII|                   fájdul.~ ~Marie most már nem tudott megválni a távcsőtől.
1336  7,  VIII|                  rá, hogy már késő az idő, nem akar-e aludni?~ ~– Óh, olyan
1337  7,    IX|                  IX. ~ ~Katalin még sokáig nem tudott elalunni, hogy lefeküdt.
1338  7,    IX|                   egyik; de a küzdelem meg nem szűnik soha, mint a férfinál,
1339  7,    IX|              élményeinek benyomásai alatt. Nem tudott magának számot adni
1340  7,    IX|                    vagyok itt, kis mama; – nem tudok odabenn elaludni;
1341  7,    IX|                   feküdjem a lábadnál.”~ ~„Nem! Nem! Jer ide mellém. Tedd
1342  7,    IX|              feküdjem a lábadnál.”~ ~„Nem! Nem! Jer ide mellém. Tedd a
1343  7,    IX|                   téged. – Imádkoztál már? Nem még? No hát add ide a kezedet.~ ~
1344  8,     I|           kinevetve; a csatadombon hagyva, nem mint tisztességes halott,
1345  8,     I|               halott, akit, ha atyafiai el nem temetnek, eltemeti vadállat,
1346  8,     I|                    ablakából eltűnt, éppen nem ment fejét nyugalomra hajtani,
1347  8,     I|                    pipázni fognak. Anélkül nem esik meg a háború.~ ~– De
1348  8,     I|                    benne semmi.~ ~– Dehogy nem történt semmi – szólt az
1349  8,     I|                  az óramutató, azért, mert nem szalad, tehát áll. Azt ön
1350  8,     I|                   negyvenezer gyalogra. Ez nem az összes fegyverfogható
1351  8,     I|               köteles hadba menni. A kerék nem állt meg. El lett határozva
1352  8,     I|              ismerni, hogy addig az óránál nem kerülhet ütésre a sor, amíg
1353  8,     I|               ezeken a perceken mind végig nem halad.~ ~– Isten neki! Tehát
1354  8,     I|                beleszól, hogy ő csutoráról nem gondoskodik. Ha kell kulacs
1355  8,     I|                magukkal.~ ~– Remélem, ezen nem akad fel a dolog?~ ~– Azonkívül
1356  8,     I|                   tudatta, hogy rézdobokat nem adhat az inszurgenseknek,
1357  8,     I|                 hála az Istennek!~ ~– Csak nem kell még hálálkodni. Az „
1358  8,     I|                    kontinentális zár miatt nem kapni veres festéket; érjék
1359  8,     I|               mondta az „akadályozó”, hogy nem lehet ám posztót venni:
1360  8,     I|                 árát akarja látni: hitelbe nem ád.~ ~– S van erre a célra
1361  8,     I|                  inszurrekció felül: addig nem. A Hofkriegsmontur-commissio
1362  8,     I|            Hofkriegsmontur-commissio addig nem ád az inszurrekciónak posztót,
1363  8,     I|         inszurrekciónak posztót, míg pénzt nem kap, s az aerarium addig
1364  8,     I|                   kap, s az aerarium addig nem ád az inszurrekciónak pénzt,
1365  8,     I|            inszurrekciónak pénzt, amíg fel nem veszi a posztót.~ ~– Eszerint „
1366  8,     I|             Eszerint „se pénz, se posztó”. Nem tesz semmit. Egyenruha nélkül
1367  8,     I|                  újabb szerkezetű puskákat nem adhat, mert nincs.~ ~– Tehát
1368  8,     I|                 ekkor jelentik, hogy kovát nem adhatnak hozzá, mert a tűzkőraktárt
1369  8,     I|                alabárddal.~ ~– No no! csak nem kell az óraművet ráncigálni,
1370  8,     I|                   is az inszurrekció ereje nem a gyalogságban fekszik,
1371  8,     I|                    a gyalogságban fekszik, nem abban, hogy lesz-e mivel
1372  8,     I|                kantár nincs; hatvan év óta nem járt háborúba a magyar nemes;
1373  8,     I|                        Remélem, hogy azért nem fog az ellenség megneheztelni,
1374  8,     I|                        Ejh! A verekedéshez nem kell egyéb, mint ember,
1375  8,     I|                  ló és kard!~ ~Vavel Lajos nem tűrhette tovább az ülve
1376  8,     I|                   a lovasság számára éppen nem adhat, – mert nincs. Hanem
1377  8,     I|                    mondani? Dzsidákat?~ ~– Nem. Bajonettek vannak ajánlva.
1378  8,     I|                     amire még egy villával nem fér. A „nyugtalankodó”-t
1379  8,     I|                   nyugtalankodó”-t az mind nem hozta zavarba. A kerekek
1380  8,     I|                 azt tudatja, hogy (S ugyan nem fogja élelmezni az inszurgens
1381  8,     I|                volna. Egy hadsereg, melyet nem élelmeznek, szét van verve,
1382  8,     I|                 azonban semmiféle szereket nem adhat az élelem szállítására,
1383  8,     I|                  fogják betanítani?~ ~– Az nem lehet. A rendes hadseregben
1384  8,     I|              rendes hadseregben nemesember nem szolgál, ha csak önkényt
1385  8,     I|               szolgál, ha csak önkényt fel nem csapott; tehát a kiszolgált
1386  8,     I|                    mind paraszt. Azt pedig nem lehet kívánni a nemes inszurgenstől,
1387  8,     I|           akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad használni, mivelhogy
1388  8,     I|                lemondással.~ ~– No mármost nem kívánok többet tudni. Lovasság
1389  8,     I|                  kínzott összevissza? mért nem kezdte ön mindjárt ezen?~ ~–
1390  8,     I|             mindjárt ezen?~ ~– Azért, mert nem szokás az égő taplót tenni
1391  8,     I|                    számban együtt lesz; ha nem lesz, torontáli inszurgens
1392  8,     I|                  legyen belőlem! ami pedig nem tréfa; mert a torontáli
1393  8,     I|               fogunk, s akkor majd az, aki nem rabolta el Barthelmy Ange-t,
1394  8,     I|             Barthelmy Diable-t! – Most már nem is hiszem az egész Barthelmy
1395  8,     I|           megvédelmezni üldözői elől, akik nem válogatósak a fegyverekben:
1396  8,     I|                    Ugye, hogy jobb kezekre nem bízhattam volna az én kincsem
1397  8,    II|                olyan, hogy a nép ajkán meg nem honosulhat, s magyar melódiára
1398  8,    II|             honosulhat, s magyar melódiára nem tehető; példának csak egyet:~ ~ ~„
1399  8,    II|                        Panni Miska szemébe nem níz.~ ~ ~ ~Leányvári víz
1400  8,    II|                    kutyák~ ~ ~ ~ ~Ugatják, nem jön: megharapják!~ ~ ~ ~
1401  8,    II|                       Óh szerelmes egek! a nem más:~ ~ ~ ~Rágalmazó nyelvek
1402  8,    II|                    még ellenséget verni el nem mentek; s ha „Miska” alatt
1403  8,    II|                 sár, sem víz, sem ebugatás nem gátolta meg őket, hogy mégis
1404  8,    II|               elején egy halálfő. Az ember nem hinné, hogy milyen szép
1405  8,    II|                 minden idegenre nézve, aki nem közte nevekedett, hogy azt
1406  8,    II|              érteni. Hatszázezer lélek már nem kaszt, hanem egész nemzet.
1407  8,    II|              ijeszti az apja, hogy „ha jól nem tanulsz, mesterembernek
1408  8,    II|                  maga földét míveli, úrnak nem szolgál, utat nem csinál,
1409  8,    II|                    úrnak nem szolgál, utat nem csinál, forspontba nem jár,
1410  8,    II|                utat nem csinál, forspontba nem jár, dézsmát nem fizet,
1411  8,    II|                forspontba nem jár, dézsmát nem fizet, utakon, hidakon szekerével
1412  8,    II|             keresztül; katonát a házába be nem fogad, s semmiféle adó terhét
1413  8,    II|                    adó terhét vállaira fel nem veszi. A nemesember ruhája
1414  8,    II|                  rongyos, lehet foltos; de nem lehet szűrposztó, mint a
1415  8,    II|                     Ns” betűnek pedig soha nem szabad a neve elől elmaradni,
1416  8,    II|                  illeti. A nemesember fiát nem viszik el katonának. A nemesembert
1417  8,    II|                   katonának. A nemesembert nem foghatják el bírói ítélet
1418  8,    II|              nélkül. A nemesember udvarára nem szabad semmiféle potentátnak
1419  8,    II|             nemesembert testi büntetés meg nem alázza, s ha főbejáró bűnt
1420  8,    II|                 főbejáró bűnt követett el, nem a bitófa áll rajta bosszút,
1421  8,    II|                    fogók, akiket a törvény nem kötelezett, akiknek a javára
1422  8,    II|                  bandérium ilyen embereket nem vesz fel a maga díszes soraiba.
1423  8,    II|                   zászlójukra.~ ~Szavakkal nem mondta azt, hanem amint
1424  8,    II|                   hogy a zászlót csakugyan nem dobja el Lajos a kezéből,
1425  8,    II|                  te sem marasztod itthon?” Nem mondod-e neki: „holnaputánra
1426  8,    II|                  kitűzve menyegzőnk napja: nem várod-e azt meg?”~ ~Nem
1427  8,    II|                    nem várod-e azt meg?”~ ~Nem bizony!~ ~Van, aki még jobban
1428  8,    II|               hadseregnek egész maradványa nem megy többre húszezer embernél,
1429  8,    II|                  felhívásai Németországban nem gyújtanak. Kalt, Dörenberg,
1430  8,    II|                  magyar!”~ ~Aki tegnap meg nem tartotta az esküvőjét, holnap
1431  8,    II|                   az esküvőjét, holnap már nem tartja meg azt! Ki gondolna
1432  8,    II|                   Bizony a közbejött napok nem arra valók voltak, hogy
1433  8,    II|                     Az éjszakák világítása nem a holdvilág volt, hanem
1434  8,    II|                  el előle egyet-mást, amit nem volt szabad még meglátnia:
1435  8,    II|                  neki lehet eligazítani, s nem használt semmi szép szó:
1436  8,    II|                    harmadiknak jelen lenni nem szükséges. Azért messze
1437  8,    II|                    szükséges. Azért messze nem távozott. Tudta, hogy majd
1438  8,    II|                 hami várban ül; ha még meg nem halt. Nem bírtam felőle
1439  8,    II|                   ül; ha még meg nem halt. Nem bírtam felőle megtudni semmit
1440  8,    II|             mindene volt az neki; mennyire nem pótolja azt senki a világon!~ ~
1441  8,    II|                 kedvében jártak; de ő csak nem tudta e mosolygó arcokért
1442  8,    II|                    sincsen; ellenséget még nem látott; ma egy csapatosztállyal
1443  8,    II|                    Hölgyek a táborban? Ezt nem vennék jó néven.~ ~– Óh,
1444  8,    II|                mások is megteszik azt. Hát nem olvastad a levelében, itt
1445  8,    II|                   az ellenség erre a tájra nem közelít. Az pedig még Pozsonynál
1446  8,   III|                  azok: az inszurgensek még nem kerültek a harcba; de lelkesítő
1447  8,   III|                   domine frater. (Most már nem „audiát”.) Az ebersbergi
1448  8,   III|                    körülfogta az ellenség: nem volt sehová menekülése.
1449  8,   III|                 zászlóval.~ ~– Hát üldözői nem tudtak utána úszni? – kérdé
1450  8,   III|                   aranyat, hatot. Dobosnak nem dukál vitézi rend, aki csak
1451  8,   III|                    a két fabottal harcol. „Nem halok meg pedig addig, amíg
1452  8,   III|                  pedig addig, amíg azt meg nem kapom” – mondá a dobverő
1453  8,   III|                 feje felett égő várost, és nem adta meg magát.~ ~– Valóságos
1454  8,   III|                 mind sebet kapott, aki meg nem halt közülők; de érdemrend
1455  8,   III|               alakot tartóztatott fel, aki nem tudta a tábori jelszót,
1456  8,   III|               Sátán Laci volt az.~ ~Ő maga nem mondta meg a nevét elfogóinak.~ ~–
1457  8,   III|                   a mi kárunk. Hanem azért nem veszett egészen kárba a
1458  8,   III|                  Maradj itt, míg én vissza nem térek, ott a szögletben
1459  8,   III|                Duguesclin véréből ereiben, nem tehetett mást, mint hogy
1460  8,   III|                ablakon át, s a nemes lovag nem talált mást maga előtt,
1461  8,   III|                    belészeretett; hanem én nem voltam egészen bizonyos
1462  8,   III|                     hogy hát vajon Thémire nem szeretett-e belé a lovagba;
1463  8,   III|              ravasz és furfangos egy róka. Nem engedte szemközt kapni magát.
1464  8,   III|                    le a hölgy arcát. Ezt ő nem fogja megtenni. Ebből párbaj
1465  8,   III|                    párbaj lesz. Ő évek óta nem fogott fegyvert a kezébe;
1466  8,   III|                    közbejött valami, amire nem számítottam. Mikor a rejtélyes
1467  8,   III|                    megáll az eszem. Kezdem nem érteni ezt az asszonyt.
1468  8,   III|                   ezekért a szép szemekért nem azt árulta el minekünk,
1469  8,   III|                         E hatalomnál fogva nem engedem őt láncáról elszabadulni.
1470  8,   III|                nagy baj. Ha Thémire-nél ez nem kiszámított alakoskodás,
1471  8,   III|         fellegtorlatban, mely elkábítá.~ ~„Nem tudok többé tökéletesen
1472  8,   III|                 amint tovább olvasá.~ ~„De nem bízom magamat egészen az
1473  8,   III|                  mérleget. Ha holnap estig nem jön el Thémire oda, ahol
1474  8,   III|               önként, megköszönöm neki, ha nem hozza, elveszem tőle erővel.”.~ ~
1475  8,   III|                   nyugalmát. A levelet még nem olvasta végig. A tűz kialvófélben
1476  8,   III|                grófnő szerepe megszűnik: ő nem lehet semmiféle minőségben
1477  8,   III|              Névtelen Várban őrzök.~ ~– De nem tettem meg neki.~ ~– Most
1478  8,   III|           szőnyegbe, hogy ne mozdulhasson. Nem álltam rá.~ ~– Nem lesz
1479  8,   III|           mozdulhasson. Nem álltam rá.~ ~– Nem lesz szükség azt tenned.
1480  8,   III|           szentelte esküjében?~ ~ ~ ~Vavel nem ment vissza az adomázó társaságba.
1481  8,   III|                   zivatar lehet: a dörgése nem hallik idáig.~ ~ ~ ~Vavel
1482  9,     I|         csapatjával. Százszor, ha többször nem, olvasta már ezt a levelet.~ ~
1483  9,     I|               géniusz ráhág a lúdlábára, s nem ereszti.~ ~A nő sohasem
1484  9,     I|             eltöltött esztendőért, melyben nem volt egyéb komédiája, mint
1485  9,     I|           bevezetné ősi palotájába, melyet nem terhel többé adósság, s
1486  9,     I|                    világnak.~ ~S mindehhez nem kell egyéb, mint befogatni
1487  9,     I|               kincset?~ ~Kincset? De hátha nem volna is az?~ ~Ha Vavel
1488  9,     I|                  igazán szeret egy férfit, nem istene-e az annak? Lehet-e
1489  9,     I|            vesztette el. Akárhová gondolt, nem bírta azt az eszmét elérni,
1490  9,     I|                  férfiszívet, melyet őneki nem szabad boldoggá tenni; aki
1491  9,     I|                    gyermekségétől fogva, s nem kíván egyebet, mint hogy
1492  9,     I|                  ismételni a kérdést, hogy nem küld-e választ a kapott
1493  9,     I|                  az oly kényes dolog, hogy nem bízhatom idegen emberre.
1494  9,     I|                íróeszközöket a pavillonba: nem akarok a kastélyba felmenni
1495  9,     I|                volt:~ ~„Io non posso!”~ ~(„Nem tehetem.”)~ ~Tehát ő nem
1496  9,     I|                   Nem tehetem.”)~ ~Tehát ő nem teheti. – De ez még csak
1497  9,     I|                  tesz, hogy az asszony-erő nem tartott ki a sátáni árulás
1498  9,     I|                   hogy bevégezze más, akit nem kísért úgy a saját szíve,
1499  9,     I|               semmi adósságot kifizetetlen nem hagy: akkor megszabadul
1500  9,     I|               melyet a világ minden kincse nem képes aztán megváltani!~ ~„
1501  9,     I|           megváltani!~ ~„Io non posso…” Ez nem elég. Ennyit Júdás is megtett. „
1502  9,     I|               Ennyit Júdás is megtett. „Én nem tudom kezetekbe adni azt,
1503  9,     I|                      válaszolt az úrhölgy, nem nyitva ki az ajtót.~ ~Néhány
1504  9,     I|                   a hami várbörtönből, azt nem mondhatom el, mert úgy szöktem,
1505  9,     I|                    el, mert úgy szöktem, s nem akarom azokat bajba keverni,
1506  9,     I|              édesanyját akarom felkeresni, nem küld-e hozzá levelet? Azt
1507  9,     I|                hogy önt keresem, és lássa, nem fogtak el az útban: rátaláltam
1508  9,     I|                    De mielőtt átadnám azt, nem nyerhetnék egy serpenyő
1509  9,     I|                  is okát adom egymás után. Nem tudja ön, Madame, hogy mit
1510  9,     I|          ütközetbéíl Franciaországnak?~ ~– Nem tudom.~ ~– No hát én tudom.
1511  9,     I|                dögvésszé lesz. A muszkának nem volt elég, hogy az eylaui
1512  9,     I|                    a levél ragályos lehet, nem akarja Ön elébb kámforfüstre
1513  9,     I|                 világodat ott a külföldön? Nem unatkozol-e nagyon, van-e
1514  9,     I|                 kezdtem magamat megutálni. Nem tudom kitalálni az okát,
1515  9,     I|              kitalálni az okát, de azontúl nem tudtam úgy a tükörbe nézni,
1516  9,     I|                  Megnőtt? Óh, mondja ön. – Nem hozhatta ön el egy arcképét?~ ~–
1517  9,     I|                 megyek önnel oda. Hát mért nem szól ön?~ ~– Gondolkozom
1518  9,     I|                 mondá:~ ~– Igenis, Madame, nem tetteti magát halottnak.
1519  9,     I|              arcára, ezek a behunyt szemek nem szerepet játszanak, ez a
1520  9,     I|                   mez, ez a mirtuszkoszorú nem színpadi jelmez. Ez egy
1521  9,     I|                volt zúzva.~ ~S az irgalmat nem ismerő ember még az összetört
1522  9,     I|                  kezét.~ ~– Madame. Ön még nem hajtotta végre, amire küldve
1523  9,     I|                  kérdé tőle csendesen.~ ~– Nem! Jöjjön ön velem. Itt van
1524  9,     I|              Fusson vele, amerre akar.~ ~– Nem, Madame, – azt én nem tehetem.
1525  9,     I|                      Nem, Madame, – azt én nem tehetem. Én idegen vagyok
1526  9,     I|                 vagyok ebben az országban. Nem tudom, merre van a jó barát,
1527  9,     I|             üldözői rá ne találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. –
1528  9,     I|                   annál: becsülését. – Ezt nem lehet úgy rongyokra tépni,
1529  9,     I|             táborban.~ ~– És Marie?~ ~– Őt nem viheti magával. A leánynak
1530  9,     I|                    és a szekrénynek együtt nem szabad lenniök. Marie-nak
1531  9,     I|                    míg ön visszatér.~ ~– S nem maradhat ön nála, hogy őrködjék
1532  9,     I|              hordja magával veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a halál.
1533  9,     I|                  ez a halál. Én már tudom. Nem fogom már messze hurcolni
1534  9,     I|                  Marie-t. Ez országban még nem ismerik e ragályt. Nem akarom,
1535  9,     I|                 még nem ismerik e ragályt. Nem akarom, hogy én legyek az,
1536  9,    II|                  hogy Cambray-val szemközt nem találkozott. Ő a mellékajtón
1537  9,    II|                vagyok.~ ~Akkor aztán, hogy nem engedte magát felemeltetni
1538  9,    II|                   Óh Istenem! Meghalt?~ ~– Nem! Megöletett! Kegyetlenül,
1539  9,    II|                 hallasz, elbújj, s amíg el nem mennek, elő ne jöjj.~ ~–
1540  9,    II|                 házat, egyedül.~ ~– Hát én nem mehetek veled?~ ~– Ahova
1541  9,    II|                    Ahova én megyek, oda te nem jöhetsz. Én a táborvonalakon
1542  9,    II|               táborban?~ ~– Igen. S azután nem tudom, mi történik velem.~ ~–
1543  9,    II|                 azt hiszed tán, hogy Lajos nem fog téged szeretni, ha megtudja,
1544  9,    II|                         Azért, hogy „van”, nem gyűlölne meg, de azért,
1545  9,    II|                    Ne beszélj így!~ ~– Hát nem látod, hogy halott. Nem
1546  9,    II|                    nem látod, hogy halott. Nem látod ezeket a becsukott
1547  9,    II|                ajkait, és mondja azt, hogy nem én öltem meg őt.~ ~– Katalin!
1548  9,    II|                 meg őt.~ ~– Katalin! Hátha nem igaz ez? Hátha csak ellenségeid
1549  9,    II|        megkeserítsenek? Nézd: ez a két kép nem hasonlít egymáshoz. Ez,
1550  9,    II|                   amelyik oly halavány, ez nem lehetett ugyanaz. Ez nem
1551  9,    II|                   nem lehetett ugyanaz. Ez nem a te leányod! Aki neked
1552  9,    II|                   Aki ezt mondta nekem, az nem hazudik.~ ~– De hazudik.
1553  9,    II|                     hogy hazudik.~ ~… A nő nem tarthatta vissza magát:~ ~–
1554  9,    II|                  távozni akarónak. – Neked nem szabad őt felkeresned.~ ~–
1555  9,    II|                  őt felkeresned.~ ~– Miért nem?~ ~– Cambray kívánta – nem!
1556  9,    II|                 nem?~ ~– Cambray kívánta – nem! parancsolta azt nekem,
1557  9,    II|                 őhozzá ne bocsássalak.~ ~– Nem értelek.~ ~– Hát érts meg.
1558  9,    II|                  Az égbe jutott. Ha sírok, nem őtet siratom, csak magamat. –
1559  9,    II|                    nemes ember! Azt mondá: nem akarom, hogy én ültessem
1560  9,    II|               angyalomnak menedéket adott; nem akarom, hogy védszentemet
1561  9,    II|                  őt. Az ilyen erős agg nők nem félnek a ragálytól. Ő jól
1562  9,    II|                   legyen bízva Cambray? Az nem lehet!~ ~– Hát mit akarsz?
1563  9,    II|                     Senki az egész világon nem tartozik őt szeretni, egyedül
1564  9,    II|             szeretni, egyedül én. – Ugye ő nem kérdezte, mikor engem ápolása
1565  9,    II|                 másnap elveszti a fejét, s nem volt orvosság, mely kigyógyítsa
1566  9,    II|            kétségbeessék?~ ~– Katalin. Hát nem Isten vigyáz-e ránk? Az
1567  9,    II|          sértetlenül járok végig. Ha pedig nem helyesli, hogy amit ő elhatározott,
1568  9,    II|                kezek másfelé fordítsák, ha nem akarja, hogy miattam folyjon
1569  9,    II|              Megteszem. – Franciaországnak nem vagyok uralkodónéja; de
1570  9,    II|               mondanám neki, hogy te pedig nem veszítettél el, nem árultál
1571  9,    II|                  pedig nem veszítettél el, nem árultál el engem, hanem
1572  9,    II|                    hanem megszabadítottál; nem gyűlöltél, hanem szerettél;
1573  9,    II|                  minket, s légy idvezült!” Nem akarod-e, hogy én ezt Cambray-tól
1574  9,   III|                   át.~ ~ ~ ~Vavel Lajosnak nem az volt az egyedüli csapás,
1575  9,   III|                    hazáját védelmezni: azt nem érti meg. Aki pedig megérti,
1576  9,   III|                  Aki pedig megérti, az meg nem katona. Aki tud harcolni,
1577  9,   III|               katona. Aki tud harcolni, az nem lelkesül; aki pedig lelkesül,
1578  9,   III|                     aki pedig lelkesül, az nem tud harcolni. A szabadságbajnokokat
1579  9,   III|                    lehetett hasznát venni, nem ugyan a verekedésnél, mert
1580  9,   III|                  régen feltaláltam már, de nem akarják befogadni. Láttam
1581  9,   III|                    a Dunán innen rekedt, s nem mehetett a másik kétharmadnak
1582  9,   III|                   Az ellenség a pipát csak nem veszi el még a fogolytól
1583  9,   III|                    egy igazi kuvasz, aztán nem bántott, s íme itt vagyok.~ ~–
1584  9,   III|           hazájának. S a francia nemzetnek nem adja vissza az álmodott
1585  9,   III|                 vigasztalás, hogy Napóleon nem legyőzhetetlen.~ ~Igaz,
1586  9,   III|             kellett ismernie, hogy úgy még nem verekedett vele ellenfél,
1587  9,   III|                rónáján, s oly zavarban még nem látta hadseregét, mint mikor
1588  9,   III|       összecsomaszolva, s egész néptömege (nem sereg többé) fogva érezhette
1589  9,   III|                    testőr matróz-ezred meg nem érkezett, s a Duna jobb
1590  9,   III|                 elrontott hidat újra össze nem tákolta; egész vízi csatát
1591  9,   III|             megállni, zivatar elől bundába nem takarózni, étlen-szomjan
1592  9,   III|                   vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni a magyar nemesnek
1593  9,   III|                   ami keblébe volt rejtve. Nem kellett neki azokat elővenni,
1594  9,   III|                   ölni; de elvenni magától nem engedi.~ ~– Van Isten az
1595  9,   III|                     De Thémire azért mégis nem sír, nem panaszol, azt mondja: „
1596  9,   III|               Thémire azért mégis nem sír, nem panaszol, azt mondja: „Nem
1597  9,   III|                 nem panaszol, azt mondja: „Nem vagyok!” – „Meghaltam.”~ ~–
1598  9,   III|                   Nekem a teher nehéz.~ ~– Nem nyithatom azt fel: nincs
1599  9,   III|                    aki üldözi. – Felnyitni nem tudom e szekrényt; de megsemmisíteni
1600  9,   III|             Katalin vagyok? Hogy senki más nem vagyok, csak Katalin. –
1601 10,    II|                    kérdé tőle a lyány.~ ~– Nem tudom; Lizetthez ment be.~ ~–
1602 10,    II|                     Fusson innen rögtön! – Nem jó a cifra palotában, ugye?
1603 10,    II|             Schmidtékhez! – Azok talán még nem árulók. – De hát miért ne
1604 10,    II|                abban, mint Genovéva. – Itt nem maradhat ön!~ ~– Én pedig
1605 10,    II|                 Nincs sehol! – Lefeküdt. – Nem lehet hozzá menni.~ ~– Én
1606 10,    II|                   azt ugyan megmondom hogy nem fogja feltalálni. – Keresheti
1607 10,    II|                    itt van, senki által le nem hagyja magát beszéltetni,
1608 10,    II|                    hozzá.~ ~– Ha csakugyan nem hagyja ön kiverni a fejéből,
1609 10,    II|                  önnek szüksége van rá. Én nem ismerek semmi veszedelmet.~ ~
1610 10,    II|                dohány maradványával. Marie nem ismert rá a hajdani csendes
1611 10,    II|                   de egy szobát bizonyosan nem engedett idegen lábnyomoktól
1612 10,    II|                    azonban üres volt: azon nem feküdt Cambray.~ ~Azután
1613 10,    II|                   Óh, eressz magadhoz! Ott nem messze tőled van egy gomb
1614 10,    II|                  mutatta, hogy nevet, hang nem kísérte azt. Azon nevetett
1615 10,    II|                 neki, majd ő kiszolgál. Én nem őrizlek itt egész éjjel.
1616 10,    II|                   Puskát? Minek?~ ~– Akkor nem félek olyan nagyon.~ ~–
1617 10,    II|                volna alunni! Lehet-e ébren nem lenni ilyen gondolatokkal?
1618 10,    II|                  is föltette magában, hogy nem kérdezősködik többet, s
1619 10,    II|                   melle emelkedik; ezé meg nem mozdul már régen.~ ~Marie
1620 10,    II|                 jelentkezék minden tagján. Nem jó hely ez itt.~ ~Minő iszonytató
1621 10,    II|                    még az éjszaka!~ ~Marie nem mert ebben a szobában maradni
1622 10,    II|               Névtelen Várban. Hacsak szét nem bontják a falat kívülről,
1623 10,    II|                    a falat kívülről, hozzá nem férhetnek. Amíg Lajos vissza
1624 10,    II|               férhetnek. Amíg Lajos vissza nem tér, Cambray-t ki nem hozhatják
1625 10,    II|               vissza nem tér, Cambray-t ki nem hozhatják a magára zárt
1626 10,    II|                   ablakot, azon jött be.~ ~Nem volt szükség sorba kocogtatni
1627 10,    II|                    rugdalva az ajtót. Mind nem használt az semmit. Az ajtódöngetés.
1628 10,    II|                boltozatos tornácon, éppúgy nem szakítá félbe azt a rémséges
1629 10,    II|                   rémséges horkolást, mint nem szakítaná félbe a fűrészmalom
1630 10,    II|                 Reggelig pedig magától fel nem ébred, amíg a legyek el
1631 10,    II|                    ébred, amíg a legyek el nem kezdik az orrát bosszantani.~ ~–
1632 10,    II|                 fiú habozva nézett rá.~ ~– Nem merek magamban menni.~ ~–
1633 10,    II|                    úgyse meglövöm!~ ~– Hát nem ismersz az apádra? Lackó
1634 10,    II|                 apádra? Lackó fiam!~ ~– Én nem vagyok most Lackó fiam,
1635 10,    II|                strázsa? Lövök!~ ~– No, hát nem mozdulok innen. Valami bolondot
1636 10,    II|                    kend ide? Én az úrnőmet nem hagyom bántani!~ ~Most végre
1637 10,    II|                     Ereszd le a puskát! Én nem akarom, hogy lőj! – Mit
1638 10,    II|                   összeborzadt. Sátán Laci nem tudott magából szép embert
1639 10,    II|              reszketve a leány, de szemeit nem tudta levenni e félelmetes
1640 10,    II|                  gondoltam ki. Az én pofám nem arra termett, hogy az valakit
1641 10,    II|                    ám ennek a szíve. Aztán nem olyan rossz ember, mint
1642 10,    II|                  bízva, s ha az az asszony nem árulta el az ő kincseit,
1643 10,    II|                 hogy mit tudok!~ ~– Hát én nem őhozzá megyek?~ ~– Hahhó,
1644 10,    II|                   beszélnek egymással, azt nem való az ilyen gyönge szívnek
1645 10,    II|                  belőle a legutolsó emlék. Nem volna bátorsága egykori
1646 10,    II|               minden ajtaja nyitva maradt. Nem volt abban más, mint két
1647 10,   III|                ütött. A démonoknak itt még nem volt szabad mutogatni a
1648 10,   III|               Bécset szénával. A betörőket nem kellett másnak tartani,
1649 10,   III|              fourage-ozó csapatnak, amiért nem érdemes a főhadiszállásnak
1650 10,   III|                domború volt az oldala.~ ~– Nem rossz bor! – mondá a jövevény,
1651 10,   III|                  Szerelmeslevelet?~ ~– Azt nem tudom.~ ~– Add ide, majd
1652 10,   III|             mindjárt meglátjuk.~ ~Napóleon nem szokta a leveleit borítékba
1653 10,   III|           fejcsóválva. – Bezzeg a „konzul” nem így tudott kalligrafiázni
1654 10,   III|             Joséphine-nek.~ ~– Kutyát? Hát nem elég még neki a két hírhedett
1655 10,   III|                   társaságot hívott össze, nem lehetett az embernek egymást
1656 10,   III|                  szebb volt annál, amit te nem láttál (tudod, a Barthelmy
1657 10,   III|                  pamlagra. Laplace asszony nem ügyelt rá, hogy felségsértést
1658 10,   III|                  harapta meg?~ ~– Azt Clio nem jegyezte fel. Shakespeare
1659 10,   III|                   hogy a chien de Vienne-t nem fabrikálják Bécsben, hanem
1660 10,   III|                 megnő, akkor már Joséphine nem lesz császárnő.~ ~– Ugyan
1661 10,   III|           keresztyén kánonaink ezt másképp nem engedik, fel kell bontania
1662 10,   III|                     Te pedig aligha többet nem tudsz, mint én. Nem ok nélkül
1663 10,   III|                 többet nem tudsz, mint én. Nem ok nélkül unatkoztál három
1664 10,   III| Barthelmy-szezonban.~ ~– Colossaliter!. Az nem szezon volt nekem, hanem
1665 10,   III|               rózsalugas! Hogy ezt Thémire nem láthatta. És hogy nem láthatta
1666 10,   III|              Thémire nem láthatta. És hogy nem láthatta a saját leányát!~ ~–
1667 10,   III|               nélküli ruhaderékkal, aminek nem voltak ujjai. Ah!~ ~– Tehát
1668 10,   III|                lett. A szép kisleány aztán nem mutatta magát az udvarnál
1669 10,   III|                 magát az udvarnál többé, s nem tudom, mi lett belőle.~ ~–
1670 10,   III|                    jó lesz az anyjának meg nem tudni, mert nagyon szerette
1671 10,   III|                     Még olyan kedves leány nem, volt a világon, akit ötmillióért, –
1672 10,   III|                 adtak volna. A párizsi nők nem bosszúállók. Nézd: Tirolban
1673 10,   III|               Thémire egészségére. – Ha el nem visz valamelyikünket az
1674 10,   III|               dörmögé utána De Fervlans –, nem lehet vele egy okos szót
1675 10,   III|              férfiért. Csakhogy az a férfi nem én vagyok, hanem más. –
1676 10,   III|                 lovascsapatok.~ ~– Ez baj. Nem azért, mintha attól félnék,
1677 10,   III|                ugyan sietnem kell most. De nem tesz semmit. Asszonyok éjszaka
1678 10,   III|                  semmit. Asszonyok éjszaka nem mernek nagy utat tenni.
1679 10,   III|            Fertőszeget, nagyon messzire el nem mehetnek. A Duna éppen az
1680 10,   III|                  elviszi, s kompon éjszaka nem szoktak átjárni. Ott utolérem
1681 10,   III|                   őt Jocrisse. – S kalauzt nem. kapni e között a nép között
1682 10,   III|                   aranyért. Furcsa nép ez. Nem szalad el a faluból az ellenség
1683 10,   III|                     hanem kémet, útmutatót nem lehet közötte kapni semmi
1684 10,   III|            lovascsapat előtt, ha azt semmi nem fogja útközben akadályozni:
1685 10,   III|               hamarább a Hanság vidékét el nem érheti, s akkor már De Fervlans
1686 10,    IV|                 elveszett az a valami, ami nem szégyenli magát országútnak
1687 10,    IV|             posvány, mely az utat elállta, nem lehetett szélesebb egy jó
1688 10,    IV|                    de olvadt szurokban még nem tanultam úszni! – kiálta
1689 10,    IV|                   ami utunkat állja. Ezzel nem futhatunk versenyt. Más
1690 10,    IV|                  Néhol a mélyebb bozót még nem vedlette le téli gubancait,
1691 10,    IV|         figyelmessé legyen a tábori tűzre, nem lehetett tartani. Három
1692 10,    IV|              éjszakára a Hanság bozótjában nem marad künn se ember, se
1693 10,    IV|                    volt az? – kérdezé.~ ~– Nem tudom én. Vadállat, vagy
1694 10,    IV|               rettenetesebb volt a pofája. Nem állhattam meg, hogy rá ne
1695 10,    IV|                  meg, hogy rá ne lőjek, de nem bírtam eltalálni, mert egyszerre
1696 10,    IV|                    bizonyosan elé.~ ~Pedig nem olyan kicsiny baj volt az,
1697 10,    IV|                előőrs a vízlakó törpét meg nem lőtte: De Fervlans alig
1698 10,    IV|                borult bozóton nemcsak hogy nem tudtak keresztültörni, hanem
1699 10,    IV|                   ötven-hatvan lépésnyi tó nem akadály lovasember előtt,
1700 10,    IV|                   se embernek, se állatnak nem lehet úszni.~ ~A hinár,
1701 10,    IV|               parton állóknak. De Fervlans nem akarta hinni ezt a csodát,
1702 10,    IV|                 valaki, akit a számításból nem kell kifeledni. Nevezzük „
1703 10,    IV|                  Fervlans csapatjának most nem volt tanácsos a falvakon
1704 10,    IV|     keresztülgázolót.~ ~– No, ezen az úton nem jövünk vissza! – monda De
1705 10,    IV|                  keresztülúsztatni a Rábán nem lehet, mert a partjai cölöpökkel
1706 10,    IV|               vannak burkolva, amiken a ló nem tud kikapaszkodni.~ ~A hídon
1707 10,    IV|                zsombikról zsombikra. Lóval nem lehetett volna őket utolérni.~ ~
1708 10,    IV|                   enni-, innivaló volt. Az nem szolgálhatott nekik egyébbel,
1709 10,    IV|          almaborral, méhserrel (itt pincét nem lehet ásni, hol a bort el
1710 10,    IV|                  őgyelgő inszurgens csapat nem vétetvén semmiféle számba.
1711 10,    IV|                    és osztrák haderő pedig nem eshetik közbe.~ ~
1712 10,     V|                rendes utakon jöttek idáig; nem voltak elcsigázva: vezérük
1713 10,     V|                Valami baj érhet.~ ~De a nő nem hagyta rábeszélni magát.
1714 10,     V|                   Barthelmy Fervlans-t. Ha nem volt elég, még a fejemet
1715 10,     V|                  látni, hogyan győz. Pedig nem igaz. Együtt akar vele meghalni,
1716 10,     V|                    a félelemre, amikor azt nem volna szabad ismernem.~ ~–
1717 10,     V|            elfelejtesz engem, s otthagysz. Nem maradok el tőled.~ ~És nevetett.~ ~
1718 10,     V|                      Nevető asszonyt pedig nem lehet lebeszélni arról,
1719 10,     V|                    te parasztasszony vagy: nem tűnsz fel. Nézz a távcsövemmel
1720 10,     V|             hangzott innen is, túl is, ami nem sok kárt tett.~ ~Azután
1721 10,     V|                    összecsapott. A sűrűben nem lehetett az ellenfél számerejét
1722 10,     V|               ellenfél kezéből. A bozótban nem lehetett másképp, csak apró
1723 10,     V|              keresztül belyukasztottak.~ ~„Nem tudjuk, mi az a görbe, de
1724 10,     V|                 aki azt a kezébe veszi, az nem számít arra, hogy védelmezze
1725 10,     V|                 megmutassuk, hogy a háború nem csillagvizsgálás. – Valamikor
1726 10,     V|                  tartalékban lenni. Ha azt nem tette, megérdemli, hogy
1727 10,     V|                 róna közepén megtámadatlan nem hagyja.~ ~Nemcsak lovagias
1728 10,     V|                    ne sokat lövöldözzenek, nem ér a lóhátról puskázó semmit,
1729 10,     V|                 repkedik kedvesét körül. – Nem ártottak meg annak. A régi
1730 10,     V|               essél!~ ~Azonban De Fervlans nem követte el azon hibát, hogy
1731 10,     V|                pisztolyához kapkodott.~ ~– Nem úgy verik a cigányt! – kiálta
1732 10,     V|                 kedvese. Messze volt az, s nem hallotta a kiáltást. Csak
1733 10,     V|              ellenfelével volt elfoglalva, nem gondolt a szeretőjére. Megmondta
1734 10,     V|                mint az indiánok.~ ~Katalin nem tarthatta vissza magát többé.
1735 10,     V|              tarthatta vissza magát többé. Nem volt asszony, hanem fúria.
1736 10,     V|               nyargalt vele eszeveszetten. Nem gondolt rá, hogy ha meglátják
1737 10,     V|                zsombikos, bozótos csatatér nem volt vágtató rohammal elfoglalható.
1738 10,     V|                nevük, amíg a „hős”-sel fel nem váltják. Itt két olyan vadállat
1739 10,     V|                    egymásba magát, mely el nem ereszti egymást élve.~ ~
1740 10,     V|                    nekirontott betyárosan, nem engedve másnak az első vágást.~ ~
1741 10,     V|                    az! S a másik vágás már nem az ő számára volt rendelve.
1742 10,     V|       mozdulataiban, puskának, pisztolynak nem vehette hasznát, attól tartva,
1743 10,     V|                   úgy belemelegedett, hogy nem hallgatott már semmi trombita
1744 10,     V|                  Hidegvérrel vagdalkozott. Nem jött hevélybe, nem osztott
1745 10,     V|           vagdalkozott. Nem jött hevélybe, nem osztott lesújtó csapásokat,
1746 10,     V|                  tele lett iszappal, azzal nem lehet jelt adni a visszavonulásra.~ ~
1747 10,     V|            komlóberek, s előrohant belőle, nem Trentatrante, akit De Fervlans
1748 10,     V|                  megnyílt a trombitája: de nem a visszavonulásra, hanem: „
1749 10,     V|                 dsindsásban fölköttesse. Ő nem ellenség volt, hanem átszökő: „
1750 10,     V|               éppen a halálfőt találta. De nem csinált halálfőt! A lövés
1751 10,     V|             császári princesszek szalonjai nem fogják őt többé elfogadni;
1752 10,     V|             elfogadni; és Joséphine ölebei nem fogják őt megugatni, se
1753 10,     V|                  se az új császárnő ölebei nem fognak farkat csóválni előtte;
1754 10,     V|                  illatos öltönyű hercegnők nem fogják lesni ajkairól a
1755 10,     V|                   élményeket, és a császár nem fogja őt „kedves hercegem”-
1756 10,     V|                 nek nevezni, – és Grassini nem fogja az ő kedvéért da capo
1757 10,     V|                 ombra chiarát”!; se Isabey nem fogja őt megnevettetni majom-paródiájával; –
1758 10,     V|               esztendő múlva már a mohátul nem fog látszani a süllyesztő,
1759 10,    VI|                  Ezt a mesterséget lóháton nem lehetett utánukcsinálni.~ ~
1760 10,    VI|             lubickol valami. Haldokló, aki nem akarja elhinni, hogy itt
1761 10,    VI|            varjúknak. – Arra gondolt, hogy nem fogja nekik prédára ott
1762 10,    VI|                  egy ital vizet.~ ~Katalin nem kérdezte: ki az? Jó barát-e,
1763 10,    VI|              markotányosné-készülékeit ott nem hagyta volna az öszvéren,
1764 10,    VI|               pocsétanyirok. Azt enyhítőül nem lehetett embernek adni.~ ~
1765 10,    VI|                   emelte.~ ~Katalin bizony nem ismert rá.~ ~A halál nagy
1766 10,    VI|             szemeket, ez elferdült ajkakat nem látta ő soha. Ez az egész
1767 10,    VI|                 soha. Ez az egész tekintet nem volt emléke lapjaira lerajzolva.
1768 10,    VI|                állta el az asszony szívét. Nem ahogy asszonyok dühöngenek,
1769 10,    VI|                    a zöld mohába hajtá, és nem mozdult meg többet.~ ~Katalin
1770 10,    VI|                  rongyos közvitéz mellett, nem sajnálva szép, fehér kezeit
1771 10,    VI|                   elvész, Lajos szívét meg nem gyógyítja az ő szerelme
1772 10,    VI|                 lenni Marie-val Győr felé. Nem találta-e meg a leányt?
1773 10,    VI|                    találta-e meg a leányt? Nem akart-e az vele jönni? Cambray
1774 10,    VI|             akart-e az vele jönni? Cambray nem eresztette-e? Elfutott-e
1775 10,    VI|                    oly makacsul hallgat, s nem felel meg ezekre a kérdésekre.~ ~–
1776 10,    VI|                    Ébredt fel! Ébredj fel! Nem szabad meghalnod!~ ~S Sátán
1777 10,    VI|                 egy kicsinyt.~ ~De Katalin nem engedte őt leszédülni, tele
1778 10,    VI|                Katalin. – Nézzen csak rám, nem ismer meg? Én vagyok az
1779 10,    VI|          kisasszonyt – a Névtelen Várban – nem kell félteni. A Lackó gyerek –
1780 10,    VI|                       Csendesen, a mohában nem hangzó léptekkel odakerült
1781 10,    VI|              állták ki az első kísérletet. Nem váltak szégyenére a nagy
1782 10,    VI|              bandérium pedig merő újonc.~ ~Nem is voltak hálátlanok: Sátán
1783 10,    VI|              Rábcán. Éjjel érkeztek; akkor nem lehetett a megáradt folyón
1784 10,    VI|                  És így, ha a csodák közbe nem jönnek: ég, föld, víz, tűz
1785 10,    VI|                    megfosztani törekedett; nem is lehetett tőle azt rossz
1786 10,    VI|            minélfogva kétségtelen, hogy az nem válik a háború színhelyévé,
1787 11,     I|               azontúl el ne váljon. Ő maga nem kísérhette kedvesét oda,
1788 11,     I|                    ő az ígérete első felét nem válthatta be; mert olyan
1789 11,     I|               válthatta be; mert olyan nap nem virradt rá nézve többé,
1790 11,     I|                szívnek hónapokon keresztül nem lehetett egymással egy pillanatra
1791 11,     I|                   aminőről soha könyvekben nem olvasott.~ ~S voltak jó
1792 11,    II|                 egyenesen a csatatérre; be nem gyakorolva, alig felszerelve,
1793 11,    II|          lovasságot elragadta a harci hév; nem érték be vele, hogy Karakóig
1794 11,    II|            visszaverték, de már lovasságuk nem volt, mert a pesti lovas
1795 11,    II|                    malom elhagyására.~ ~De nem volt az futás! Az egész
1796 11,    II|                  csatában ki tudott vívni, nem volt több, mint amennyire
1797 11,    II|               lovak, amik ágyúlövéshez még nem szoktak, mikor a közéjük
1798 11,    II|                   tűzesőt szóró röppentyű: nem riadtak széjjel. „Előre!”–
1799 11,    II|             kerítve.~ ~A pesti gyalogságot nem vezényelte senki: a maga
1800 11,    II|             találkozás története; híven, a nem magyar ajkú hivatalos tudósításokból
1801 11,    II|                   az inszurrekció harca se nem kezdődött Győrnél, se nem
1802 11,    II|                  nem kezdődött Győrnél, se nem végződött ott: és ott is –
1803 11,   III|                 szakaszonkint. Az ellenség nem láthatta az elvonulást a
1804 11,   III|               ellenség, de a nemes vitézek nem hagyták a tisztjeiket, Béky
1805 11,   III|                    támaszkodott, s ha mást nem tehetett, csonkult kezeivel
1806 11,   III|                   mondta a doktornak, hogy nem kell neki több medicina,
1807 11,   III|                  hogy a beteg katona mellé nem szokták odafektetni a fegyverét,
1808 11,   III|                 bakter hagyhatott ott; azt nem is kérte, csak elemelte
1809 11,   III|         feldicsérte: jó Ferenczy János meg nem foghatta, hogy mi nevezetes
1810 11,   III|                 hideglelésvesztő módot; de nem tudni, hogy használt-e az
1811 11,   III|                 még azoknak a sírása, akik nem találták a végigvonuló hadsorban
1812 11,   III|                  háza előtt végiglovagolt, nem állhatta meg, hogy meg ne
1813 11,   III|                    s egy biztató szót adni nem sajnál szerelmeseinek?~ ~–
1814 11,   III|                    az a védtelen embereket nem bántja. Isten megoltalmaz.~ ~
1815 11,   III|                     Szállj le, maradj itt! Nem tartozol a törvény szerint
1816 11,   III|               estét kíván az atyafiságnak. Nem is gyalog jött pedig, hanem
1817 11,   III|                    a két keresztfiamat ott nem hagyom, mert megöl a két
1818 11,   III|          ellenségnek, szétcsapott közötte. Nem sokat kérdezősködött, hogy
1819 11,   III|                három megszabadított vitézt nem vihette el a maga egy lován.
1820 11,   III|          bajtársainak –, már három nap óta nem láttunk kenyeret, s Győrig
1821 11,   III|                  kenyeret, s Győrig megint nem látunk, s meglehet, hogy
1822 11,   III|               gondolni. Tábori orvos ugyan nem volt az inszurgenseknél;
1823 11,    IV|               Piavétől elkezdve a Marcalig nem volt pihenő éjszakája, nem
1824 11,    IV|                 nem volt pihenő éjszakája, nem egy napja, amelyen az ebédet
1825 11,    IV|           elszántság, s azt a hiányt, hogy nem voltak gyakorlott tiszteik,
1826 11,    IV|            adhatott volna az eseményeknek! Nem döntötte volna-e el másfelé
1827 11,    IV|                Győr alatt csatát elfogadni nem jó lesz. Az ellenség, a
1828 11,    IV|               benne voltak már a futásban. Nem is hagytak a hátuk mögött
1829 11,    IV|               hajtotta volna, ha reggelire nem lett volna hivatalos a főherceghez,
1830 11,    IV|                 hivatalos a főherceghez, s nem lehet csodálni, ha aztán
1831 11,    IV|                 lovasság, akik még e napig nem láttak ellenséget.~ ~A barsi
1832 11,    IV|                    a derék férfiaknak, kik nem hagyták megcsúfolni a zászlójukat.
1833 11,    IV|                  inszurekció történetében, nem ugyan a mai napon, hanem
1834 11,    IV|                   volt, úgyhogy azt másnap nem lehetett az ütközetbe vinni.
1835 11,    IV|                akire ez az egész bolondság nem tartozik.~ ~Csak a két gyönge
1836 11,    IV|                 védi magát.~ ~– Ejnye, hát nem hagytok békét annak a szegény
1837 11,    IV|                  csak közvitéz volt már, ő nem volt vezér) támadt egy elmés
1838 11,    IV|                    egész éjjel, de biz azt nem találták sehol. Valószínű,
1839 11,    IV|            kipihenheti magát – ha mindjárt nem is a babérain.~ ~Az egész
1840 11,    IV|                   ugyanazt tette volna, ha nem hiányzott volna az ebédhez
1841 11,    IV|                    ezredek már hat nap óta nem kaptak élelmet, a tarisznyájuk
1842 11,    IV|                fognak csatlakozni.~ ~Tehát nem volt mit enni.~ ~Ekkor a
1843 11,    IV|                     Vállat vontak rá. Neki nem volt itt szava.~ ~Abban
1844 11,    IV|               Ekkor elkezdtek ágyúzni.~ ~– Nem pajtások, már elkéstünk –
1845 11,    IV|                pecsenye, de a két bajtársa nem hagyta ott veszni. Odavették
1846 11,    IV|               idevonni a főhadsereghez már nem volt idő. Még reggel lehetett
1847 11,    IV|                velem! Harcoljatok vitézül. Nem fáj a halál! Gyönyörűség
1848 11,    IV|                    Alvinczy. ~ ~A győzelem nem volt se könnyű, se olcsó.~ ~
1849 11,    IV|              ágyútüze és puskagolyói ellen nem védte őket semmi. Utoljára
1850 11,    IV|                 védte őket semmi. Utoljára nem tűrhették tovább. Ezredesük,
1851 11,    IV|       kitüntetéssel jutalmazva.~ ~Ezek már nem voltak újoncok, mert hiszen
1852 11,    IV|                    mély vízárok a távolból nem volt észrevehető, s a vitéz
1853 11,    IV|                    Azt ő maga nevelte fel; nem is adta volna tíz más paripáért. „
1854 11,    IV|                   Dejsz az én hóka lovamat nem viszed el franciának!”–
1855 11,    IV|             sikerrel. Ez azután taps volt: nem tenyerek, kardok csattogtak
1856 11,    IV|                 ellenség előtt. De az időt nem a kalendárium és a klepsidra
1857 11,    IV|                  minden áron. Az a szégyen nem érheti a veszprémi ezredet,
1858 11,    IV|             legénye volt: Fodor István. Az nem akarta engedni a kapitányát.
1859 11,    IV|                   búgtak el soraik között: nem rettenték őket vissza. Most
1860 11,    IV|                    És a mi hadvezéreinknek nem volt egy térképük, mely
1861 11,    IV|                   rendelve Komárom felé.~ ~Nem volt az vad futamodás. Rendben,
1862 11,    IV|             zászlóaljak; lövéseiket, miket nem pazaroltak a csata alatt,
1863 11,    IV|                    ágyút, egyetlen zászlót nem vett el tőlük az ellenség.
1864 11,    IV|              szolgáltak, egyetlen dobot el nem vetettek maguktól.~ ~A nádor
1865 11,    IV|                  melyet a győztes ellenség nem bírt előtte elzárni, biztosítá
1866 11,    IV|                  ágyúütegét. Ezt a kincset nem adták ingyen. Mind elsorolni
1867 11,    IV|                 levágott egymás után, akik nem akarták neki elhinni, hogy
1868 11,    IV|                 akarták neki elhinni, hogy nem adja meg magát: az csak
1869 11,    IV|                     és azon semmi híd, oda nem futhattak. Ők az ellenfél
1870 11,    IV|                ellenséges tábor hosszában: nem az üldöző ellenség elől,
1871 11,    IV|                    tanulatlan inszurgensek nem adták meg magukat ezredenkint,
1872 11,    IV|               Alvinczy se semmiféle vezére nem volt az inszurgens seregnek,
1873 11,    IV|                  Boldizsár vezetése alatt. Nem úgy tévedtek ide: rendelve
1874 11,    IV|                védhette magát.~ ~– Ohó! ez nem járja! – kiáltja ezt látva
1875 11,    IV|              sütötte volna, ha csütörtököt nem adott volna: hanem azért
1876 11,    IV|               megölve.~ ~ ~ ~A győztes fél nem üldözte a visszavonulót.
1877 11,    IV|                   meglepte a franciákat.~ ~Nem volt az tömegharc, ahol
1878 11,    IV|                 keresztes vitézeknél, akik nem kérdezték, mekkora a támadó
1879 11,    IV|                  visszajöttek újrakezdeni. Nem látott Európa ilyen harcmodort
1880 11,    IV|             mosolygott a bosszantásokra, s nem mondta el senkinek, hogy
1881 11,    IV|                   szánva. Ha ez a véletlen nem jő közbe, most én sem írom
1882 11,     V|               arról a gyalázatos futásról? Nem történt az meg? Nincs abban
1883 11,     V|                 Győr felé.~ ~A történetíró nem nevezi meg a zászlóaljat.
1884 11,     V|                     Névtelenek maradtak.~ ~Nem szépítjük a dolgot. Feljegyezzük,
1885 11,     V|                 hogy nincs rossz puska! Ha nem sül el a likas vége, elsül
1886 11,     V|               gyűrni. A mi nemes legényünk nem sajnálta tőle a fáradságot,
1887 11,     V|               fizetni a pénzt, azt mondta: nem kell neki, csak úgy barátságból
1888 11,     V|            bográcsban halászók – mert majd nem marad!~ ~– Az se nekem lesz
1889 11,     V|                    az csapta fel az orrát. Nem kell a franciának töltött
1890 11,     V|               heringgel. Akármi legyek, ha nem láttam, mikor a cserebogarat
1891 11,     V|          Sámsonverő híres választó kortes: nem jó lesz őt megbántani.~ ~–
1892 11,     V|                  jókora csorbát kapott. De nem olyan kardok voltak ám azok,
1893 11,     V|             tehetett. Nagyon kinevetik, ha nem meri a fringiáját kitenni
1894 11,     V|                kardjával kommandérozni. De nem is ő kommandérozott azoknak,
1895 11,     V|                 azoknak, hanem azok őneki. Nem „sorakozz!”volt a vezényszó,
1896 11,     V|                  vették, megvivátozták; de nem fogadták meg a szavát.~ ~–
1897 11,     V|                járni kár!”~ ~ ~…Dejszen ki nem mozdítja ezeket innen mai
1898 11,     V|       elhatározásról a visszavonulás iránt nem tudott semmit; hanem az
1899 11,     V|                 lovast, úgy nekiiramodott. Nem volt nagy a sár a sárga
1900 11,     V|              ellenség az utolsó emberig le nem kaszabolt.~ ~A felriasztott
1901 11,     V|                   felriasztott népek aztán nem kérdezték, hogy ki a nemes,
1902 11,     V|                  megérkezett, az már akkor nem zászlóalj volt, hanem tábor.
1903 11,     V|              átszabadulhat a Dunán, ez meg nem áll, hanem felszedi valamennyi
1904 11,     V|               hallott volna, s annak ugyan nem volt miért panaszt emelni
1905 11,     V|            ellenség elé fognak menni.~ ~De nem az ellenséggel találkoztak.~ ~
1906 11,     V|                     megvénültek, elhaltak, nem szóltak. – Hírlap nem volt,
1907 11,     V|            elhaltak, nem szóltak. – Hírlap nem volt, mely közzétegye. –
1908 11,    VI|            épülheté, amit ott elvesztett – nem a hansági vérzésben, mint
1909 11,    VI|                ezek itt elkövettek, az már nem hősköltemény, az tündérmese.
1910 11,    VI|                    harcoltak. Ezeken pedig nem volt varázsing. Ezeket nem
1911 11,    VI|                 nem volt varázsing. Ezeket nem mártogatták sarkaiknál fogva
1912 11,    VI|               kötve. Valóságos ördög volt, nem ember. A két sebéhez még
1913 11,    VI|                  hordszekéren.~ ~Aligha el nem érte azt, ami után olyan
1914 11,   VII|                    gróf.~ ~Ez a sok mágnás nem mint felsőtáblai tag került
1915 11,   VII|                     A terv merész volt; de nem kivihetetlen.~ ~Győr vára
1916 11,   VII|            lehetetlenség. Meskó dandárának nem lehet egyébre számítani,
1917 11,   VII|                 elrendelve. A gyalogságnak nem számítottak a karjaira,
1918 11,   VII|                    le tudták gyalogolni. – Nem futni: az nem virtus, hanem
1919 11,   VII|                gyalogolni. – Nem futni: az nem virtus, hanem gyalogolni!~ ~
1920 11,   VII|             körülfogott dandár elmenekült. Nem erre várták a kitörést,
1921 11,   VII|                   Azt hitték: a Rábca felé nem mehetnek. S ha mehetnek,
1922 11,   VII|                nyertek. Az alkirály serege nem üldözhette őket új hídverés
1923 11,   VII|             kedvezett. A Marcal semlyékein nem lehetett a lovassággal másutt
1924 11,   VII|              nemesség csak hazát ismert és nem népfajt.~ ~A mocsári ereken,
1925 11,   VII|                   a lovasság üldözését fel nem tartóztaták, mert amely
1926 11,   VII|                 izzadó arcokat. Egy szellő nem akart lengeni. A kutakból
1927 11,   VII|                nyalka verbunkos táncra, de nem háromhetes masírozásra voltak
1928 11,   VII|               annak a torkába.~ ~Az előhad nem volt e meglepetésre készen.
1929 11,   VII|                    meghátrált, a gyalogság nem bírt a rögtöni támadás előtt
1930 11,   VII|                szabályos támadását látjuk. Nem egyes vitézek válnak ki,
1931 11,   VII|                pozsonyi lovasezredéé volt, nem mutat fel a hadak krónikája:
1932 11,   VII|                megtanulta a leckéből, hogy nem gyáva himpellérekkel van
1933 11,   VII|                   a Balaton mellett.~ ~Aki nem sajnálja a térképen megnézni,
1934 11,   VII|                     S minthogy az ellenség nem tette meg neki azt a barátságot,
1935 11,   VII|                     egy is azok közül bele nem botlanék Zalabérbe.~ ~Itt
1936 11,   VII|                     Mind felzúdultak, hogy nem azért jöttek ők ilyen nagy
1937 11,   VII|                tisztek kijelenték, hogy ők nem fogadnak el mástól parancsot,
1938 11,   VII|           Nekivágtak.~ ~De a visszamenetel nem ment olyan gyorsan, mint
1939 11,   VII|                    akkor a genfi konvenció nem létezett, a magyar inszurgensek
1940 11,   VII|            létezett, a magyar inszurgensek nem verték a francia sebesülteket
1941 11,   VII|                magyar király seregei ellen nem fognak harcolni, s aztán
1942 11,   VII|              mögött. Most azután csakugyan nem lehetett a legjobb akarat
1943 11,   VII|            kergette Chasteler tábornok; de nem tudta ütközetre bírni.~ ~
1944 11,   VII|                   a veszprémivel. Most már nem állhatta az útjokat senki.~ ~
1945 12,     I|                  Vavel Lajosnak semmi rész nem jutott.~ ~Ő csak Veszprémig
1946 12,     I|                 négy olyan hét, amelyikben nem volt se „tegnap”, se „holnap”, –
1947 12,     I|                  húzni a kardot, s amikből nem lehetett inni a vér miatt,
1948 12,     I|                    a házak közé, amik elől nem volt hová menekülni?~ ~Vagy
1949 12,     I|                     Árulás vagy csacskaság nem fedezte-e fel kilétüket,
1950 12,     I|               hírmondója.~ ~Noé a bárkában nem várta nagyobb szívszakadva
1951 12,     I|               sebeibe, szegény?~ ~– Azokba nem. Azokból még feltámadott.
1952 12,     I|            csatában kapott. Hanem a golyót nem tudták kivenni belőle, s
1953 12,     I|                    ha csak személyesen ott nem lett volna. Szegény László,
1954 12,     I|                        Hát most ötödnapja. Nem hallotta még a gróf úr?
1955 12,     I|                   be az én dupla ágyúimat! Nem fogadták meg. Most aztán
1956 12,     I|             megnyerte?~ ~– Azaz, hogy mink nem vesztettük el: csakhogy
1957 12,     I|              vesztettük el: csakhogy éppen nem nyertük meg. Azért nincs
1958 12,     I|                    még a rosszabb.~ ~Vavel nem tűrheté már, sürgetve kérdezé:~ ~–
1959 12,     I|                     Beszéljen. Látta őket? Nem ostromolták a várost?~ ~–
1960 12,     I|               indulatosan.~ ~Mátyás mester nem hagyta magát kivenni a sodrából.~ ~–
1961 12,     I|                  embert is megölt, – ha el nem szaladt előle. Egy jó részét
1962 12,     I|                 égették; hanem azért Pécsy nem adta meg magát, míg utoljára
1963 12,     I|                   magát, míg utoljára bele nem lőttek a puskaporos raktárába.
1964 12,     I|                   aztán a levegőbe repült, nem volt neki mivel ágyúzni
1965 12,     I|               kommandírozta a sereget: hát nem tehetett mást a jámbor,
1966 12,     I|     haditörvényszék, s azt mondta ki, hogy nem tehetett másképp.~ ~– De
1967 12,     I|              egymás után. Tőlük jövök.~ ~– Nem történt velük semmi veszedelem?~ ~–
1968 12,     I|             veszedelem?~ ~– Veszedelem? Az nem történt. Egy kis magányházban
1969 12,     I|                  Igen fain, modális ember; nem mortifikálta a lakosokat:
1970 12,     I|              Görömbölyi alispán húgai?~ ~– Nem biz azok. Magam olvastam
1971 12,     I|                 álló helyében az álom.~ ~– Nem használt semmit a vicispán
1972 12,     I|                vádolá magát Vavel. – Miért nem tettem azt, amit kívánt,
1973 12,     I|               vannak, mint vannak.~ ~Vavel nem hallott már semmit.~ ~–
1974 12,     I|                  azt olvasni. De a könnyei nem engedték. Utoljára elkezdett
1975 12,     I|                  könnyeit. Restellte, hogy nem bírt magán uralkodni. Hogy
1976 12,     I|                        Értesültem róla; de nem akartam e hírrel elcsüggeszteni
1977 12,     I|                   a foglyul tartó ellenség nem fogja őket egy búcsú-kézcsóknál
1978 12,     I|                     monda a tábornok. – De nem csoda. No hát eredj, és
1979 12,     I|                magaddal a volónjaidat.~ ~– Nem szükség senkinek arról tudni,
1980 12,    II|                   énekli a népdal, hogy „….Nem is Isten madara, Kinek fején
1981 12,    II|          gyanakodók voltak: a lovaikról le nem szálltak, hanem mind a kezében
1982 12,    II|                senki se mondta volna, hogy nem francia chasseurök. Még
1983 12,    II|                   volna most találkozni.~ ~Nem jártak az országúton. Nekivágtak
1984 12,    II|                 idén elég gubics az erdőn. Nem tudtak velük beszélni, nem
1985 12,    II|                 Nem tudtak velük beszélni, nem kérdezhették meg.~ ~Egész
1986 12,    II|                      Mátyás mester azonban nem maradt ott pihenni, hanem
1987 12,    II|              portul, míg a fiatalabb hölgy nem tűrte halvány arca előtt
1988 12,    II|                 vértesek, akik e támadásra nem voltak készen, az első taszításra
1989 12,    II|           avatkozik ön a mi dolgainkba? Mi nem vagyunk kombattáns felek!~ ~–
1990 12,    II|                  ifjú tisztnek, amit annak nem volt szükség a szívére kötni.
1991 12,    II|                       Hát az én hölgyeimet nem tartja-e fogva az ön férje?~ ~–
1992 12,    II|                   ezek rettenetes emberek! Nem kentaurok ezek?~ ~– De –
1993 12,    II|                    a szokást elhagyták. De nem lehetetlen, hogy most, mikor
1994 12,    II|                  divatot Párizsban még fel nem kapták.~ ~– Mit gondol ön?
1995 12,    II|                  egészen el volt bágyadva; nem tudott odább menni.~ ~Ekkor
1996 12,    II|                    s arra a nagy ijedségre nem árt egy korty abból a badacsonyiból.~ ~
1997 12,    II|                badacsonyiból.~ ~Az úrhölgy nem merte a kínálást visszautasítani,
1998 12,    II|                   visszautasítani, s aztán nem is bánta azt meg.~ ~– Ah,
1999 12,    II|               kezeit a párizsi nő.~ ~Vavel nem állhatta meg, hogy ne nevessen.~ ~–
2000 12,    II|               ahová ön visz bennünket?~ ~– Nem éppen oly nagyszerűek, mint