IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] égtek 1 égtol 1 égvillogás 1 egy 1395 egy-e 1 egy-egy 22 egy-ketto 1 | Frequency [« »] 2346 hogy 2291 s 2075 nem 1395 egy 1143 is 1140 volt 1075 azt | Jókai Mór Névtelen vár Concordances egy |
Rész, Fejezet
1 1, I| Gázvilágításnak még híre sincs.~ ~Egy pislogó olajlámpa küzd a 2 1, I| szűznek a kőszobra, melyet egy katonája a Fronde * -nak, 3 1, I| lámpa lángját, előtűnik egy pillanatra az időtől megbarnult 4 1, I| szél a lámpavilágot, akkor egy didergő kisleány alakját 5 1, I| kapumélyedésben. Egész alakja egy durva, veresből megfakult 6 1, I| hópelyhek ködfátyolából egy durva szövésű blúzba öltözött 7 1, I| rézlámpást, s a másik kezében egy hatalmas görcsös fütyköst 8 1, I| Mondja csak.~ ~– Hát a mama egy pofont adott ma reggel a 9 1, I| csak nem tartunk talán egy kis ártatlan gyermektől, 10 1, I| hiszen tudja ön!~ ~– Eh! Egy jó ötletem támadt. Ezt az 11 1, I| öregebb azalatt előresietett egy erősen kikoptatott falépcsőn 12 1, I| van.~ ~A sötét folyosóról egy még sötétebb előszobába 13 1, I| előszobába léptek; onnan egy ódon faragványokkal cifrázott 14 1, I| faragványokkal cifrázott szárnyajtó egy boltozatos, régi szőnyegzetű 15 1, I| értünk hozzá, hogyan kell egy kicsi leányt jól ellátni.~ ~ 16 1, I| megdörzsölgeté a lábait egy flanelldarabbal, s lefekteté 17 1, I| Ejh, milyen kíváncsi egy kis portéka ez! – dörmögé 18 1, I| felvilágosodott asszonyság! Hanem egy findzsa tojásos puncs, úgy 19 1, I| meggyőződései ellen. Még talán egy kis piskóta is el fog kelni, 20 1, I| piskóta is el fog kelni, meg egy szeletke pástétom.~ ~A véletlen 21 1, I| viszik át a puncs és csemege egy részét a másik szobába? 22 1, I| fiatalabb valahonnan előkerített egy szép, nagy felöltöztetett 23 1, I| egyszerre, nem más, mint egy csaló: egy St. Leu-i szabónak 24 1, I| nem más, mint egy csaló: egy St. Leu-i szabónak a fia, 25 1, I| őrzik. Hanem a véletlen egy igen jó ötletet adott.~ ~– 26 1, I| önnek valamit. Én tudok egy országot Európában, ahol 27 1, I| hatóság; és ami legfőbb, egy olyan hely, ami „extra ictum” * 28 1, I| Gondolt-e már ön erre?~ ~– Egy idegen planéta lakójának 29 1, I| azzal mind a ketten átmentek egy mellékajtón az oldalszobába, 30 1, I| szűrődött végig a sötétben egy világsugár.~ ~A gyermek 31 1, I| azután, visszahoz ugyanonnan egy szép új skót szövésű gyapjúsált, 32 1, I| férfihang csendesen zokog. Egy másik azt mondja: „szszsz!” 33 1, I| teljes sötétségben elkezd egy férfi hangosan, keservesen 34 1, I| csendesen tovavonul. Felváltja egy közeledő, s megint eltávozó 35 1, I| Utoljára nem marad más, csak egy pár selyemharisnyácska.~ ~ 36 1, II| imént, s a karján emelve egy leánykát hozott, ugyanabba 37 1, II| a mamának a palotájára? Egy szökőkút van előtte? Azon 38 1, II| szökőkút van előtte? Azon egy kőember háromágú villával, 39 1, II| kőember háromágú villával, meg egy halfarkú kőkisasszony. Na, 40 1, II| olyan nehéz azt megállni egy kisleánynak, hogy ne sírjon, 41 1, II| úton ment el!~ ~Azonban egy durva blúzba öltözött férfi 42 1, II| először is az én karomon egy gyermek van, aki amellett 43 1, II| annálfogva tegyen ön inkább egy szívességet a szerencsétlennel, 44 1, II| polgártárs – monda az ifjú, egy húsz sous-s pénzdarabot 45 1, II| megszolgáld a húsz frankodat egy órára, Peroquin!~ ~Az a 46 1, II| lámpásos házzal szemben egy kapu alá, s onnan figyelt 47 1, II| annyira emlékezik, hogy a ház egy téren van, ahol egy szökőkút 48 1, II| ház egy téren van, ahol egy szökőkút áll. Mármost hát 49 1, II| carmagnol kalappal, a nyakán egy véghetetlen vászonpólya, 50 1, II| fognak jutni.~ ~Az pedig egy szűk, kanyargós utca volt: 51 1, II| des Blancs Manteaux * .~ ~Egy földszinti ház elé érve, 52 1, II| s azt mondta, hogy itt egy percre ki akar szállni.~ ~ 53 1, II| rögtön felnyílt, s azon egy hórihorgas, csontos, vállas 54 1, II| lépett elő, futársarukban, egy, sarkában következő, kövér, 55 1, II| hosszú ember, hanem felugrott egy szökéssel a bérkocsis mellé 56 1, II| bérkocsis mellé s annak egy tapasszal beragasztotta 57 1, II| megtámadója még izmosabb.~ ~Egy szobába vitték, aminek az 58 1, II| támasztva guggolt mozdulatlanul, egy toalett-tükröt helyeztek 59 1, II| amiknek a használatáért, egy napra óránkint húsz frankot 60 1, II| köpcös asszonyság lépett ki – egy fiúcska kapaszkodott a karjába. 61 1, II| azonfelül a gondos „mama”egy szörnyű nagy sált kötött 62 1, II| pisztolyait. A fiatalúr egy bőrtokba rejtett ládikát 63 1, II| szétszórt szegletköveknek, amik egy király szobrának az alapját 64 1, II| s amelynek helyén most egy szomorú faalkotvány van 65 1, II| felállítva, két cölöp között egy harántos élű ekevas (a halál 66 1, II| guillotine), míg a tér közepén egy megkezdett óriási oszlop 67 1, II| jelent-e meg ott álmában egy halavány hölgy alakja, veres 68 1, II| kiáltott-e fel hozzá a Szajnából egy kardal: „maradj itt!” – 69 1, II| kivették a nyelvét, azóta, hogy egy szerencsétlen asszonynak 70 1, III| nagyon jó volt. Nézze csak. Egy pohárral megmaradt még tegnapról. 71 1, III| Azzal felugrott az ágyból, s egy nyolcéves gyermek ártatlan 72 1, III| hogy az minden házban van egy.~ ~Az öregurat még meg is 73 1, III| ön?~ ~Azzal eléje hozott egy porcelán virágvedret, amiben 74 1, III| porcelán virágvedret, amiben egy nárcisz volt. Egy évtized 75 1, III| amiben egy nárcisz volt. Egy évtized előtt a szalonok 76 1, III| A kisleány leszakított egy virágot, s azt gyermek kacérkodással 77 1, III| eléje, mintha az ő szíve is egy harang volna, amit kétoldalt 78 1, III| elárverezték, azazhogy kisorsolták. Egy úrhölgy nyerte el azt 120 79 1, III| született a világra többé, aki egy egész palotát be tudjon 80 1, III| szakaszú lakosztályokká: egy teremből kitelt salon, antichambre * , 81 1, III| lakóhelyéül lett fölkapva, akiket egy évben „nárciszoknak” hittak, 82 1, III| saját rangja méltóságának. Egy „pékin” * -nel csak nem 83 1, III| nel csak nem utazhatott egy kocsiban. A szegény Favras, 84 1, III| kellene lármáznunk. Van itt egy melléklépcső, amelyen én 85 1, III| jól ismeré már a kisleány. Egy ódon ruhaszekrényekkel még 86 1, III| szűkebbre szorított tornácon át egy öltözőszobába vezette Cambray 87 1, III| senki.~ ~Innen átléptek egy budoárba, melyben egy asztalon 88 1, III| átléptek egy budoárba, melyben egy asztalon hímzések és képes 89 1, III| kiterítve. Ott sem volt senki, egy rikácsoló kakadún s egy 90 1, III| egy rikácsoló kakadún s egy orrfintorgató kapucinus 91 1, III| keresztül lehetett hallani egy harmónion méla hangját, 92 1, III| retour” szimfóniáját, s egy percre megállt azt hallgatni.~ ~– 93 1, III| azután meglepetve állt meg.~ ~Egy pompás nagy termet látott 94 1, III| E pillanatban azonban egy ezüstös bérruhás inas törte 95 1, III| le közéjük a kerevetre, egy szőke delnő jobb felül, 96 1, III| szőke delnő jobb felül, egy kreol szépség bal felül, 97 1, III| deli ifjak voltak. Csupán egy volt közötűik idősebb úr, 98 1, III| bámulatra felnyílt szemeikkel. Egy szép szöszke princessz a 99 1, III| öregurat a budoárba.~ ~A grófnő egy perzsa szövetű ottománon 100 1, III| üterét vizsgálta, a másikban egy zsebórát tartott; az alsó 101 1, III| alkoven függönyei mögött egy komornaféle tartott a kezében 102 1, III| komornaféle tartott a kezében egy drága porcelán medencét, 103 1, III| sopánkodás amiatt, hogy egy kis comtesse-ről lehúzták 104 1, III| hagyták az utcán; pedig van egy másik leány, akivel még 105 1, III| volt.~ ~Ekkor a szép grófnő egy nagy elhatározásra vette 106 1, III| függött fekete zsinóron egy medalion. Nem értékes külső, 107 1, III| ujjai hegyével az ajkaitól egy üdvözletet vetett felé, 108 1, III| nagyon kedvére, hogy ő most egy úri hintóban kocsizik, ami 109 1, III| úri hintóban kocsizik, ami egy olyan nagy úrnak a tulajdona, 110 1, III| lepte meg, hogy a hintó egy kapubejárat alá gördül be.~ ~ 111 1, III| ajtaját, s a lelépő Cambray úr egy kivont kardú sergeant-nal 112 1, III| elkoboztak, felvezették egy második emeleti szobába, 113 1, III| egyszer nyitotta rá az ajtót egy vén, mogorva porkoláb, aki 114 1, III| felnyíló ajtón keresztül egy szép, hódító tekintetű férfi 115 1, III| haladni. Tehát kezdjünk egy kis kedélyes beszélgetéshez. 116 1, III| beszélgetéshez. Tetszik önnek egy szippanat burnót? Igen jó 117 1, III| elején kezdjem. Önnek volt egy jó barátja, ki önnel egy 118 1, III| egy jó barátja, ki önnel egy szálláson lakott. Ez a múlt 119 1, III| Kérem. Önök szállásán egy leány is volt elrejtve, 120 1, III| kategóriába eshető hölgy, hanem egy gyermekded leányka, mintegy 121 1, III| éves.~ ~– De hogy lehet egy hölgynek az életkorát meghatározni, 122 1, III| a múlt este önök ketten egy eltévedt leánykát szedtek 123 1, III| takart eltévedt leánykát, s egy óra múlva visszahozott ugyanazon 124 1, III| veres kendőbe burkoltan egy másik lánykát, azzal a nesszel, 125 1, III| hogy ön tegnap barátjától egy cédulát kapott, melyben 126 1, III| hogy önök az éjjel ketten egy szökési tervet dolgoztak 127 1, III| legügyesebb detektívünk, aki nem egy gonosz összeesküvőt kerített 128 1, III| indulatosan Cambray, – hogy egy nyolcéves leánygyermek, 129 1, III| nyolcéves leánygyermek, egy főnemes leánya, magát kémkedésre, 130 1, III| szorítva –, hogy a hatalom egy egész szövetséget tart fenn, 131 1, III| van bizonyítva, hogy ön egy szövevényben részes, mely 132 1, III| tudósítása így szól: „Van egy ország, ahol nincs rendőrség, 133 1, IV| grófnő szalonjaiban soha egy szót nem lehetett hallani 134 1, IV| például, hogy tegnap, éppen egy császári unokaöcs a Rue 135 1, IV| Hanem azután kerüljön egy célba vett alak a hálóba! 136 1, IV| aztán meg nem menekül.~ ~Egy ilyen napon pedig, amikor 137 1, IV| mondják ki a halálítéletet egy veszedelmes összeesküvés 138 1, IV| összeesküvés miatt, mely egy hajszálon múlt, hogy az 139 1, IV| a politika áramlatába.~ ~Egy szép merveilleuse elkezd 140 1, IV| már hozzáteszi, hogy ezt egy amerikai ember találta fel 141 1, IV| többet tud Fultonról. Ez egy gépet talált fel, melyet 142 1, IV| kiszállni a brit szigeten. Egy ötödik már értette is egészen 143 1, IV| neki Fulton úr, s ő azt egy legyező, egy kereplő meg 144 1, IV| úr, s ő azt egy legyező, egy kereplő meg egy teáskanna 145 1, IV| legyező, egy kereplő meg egy teáskanna segélyével vállalkozott 146 1, IV| felkérje, hogy énekelje szét egy szép áriával ezt az új armada 147 1, IV| fülébe:~ ~– Hagyja el ön egy percre a társaságot; most 148 1, IV| felnőttek pompáztak, úgyhogy egy ilyen gyermektársaság egy 149 1, IV| egy ilyen gyermektársaság egy csoportban olyan volt, mintha 150 1, IV| fecsegő alakot látott volna egy jázminbokrozat lugasában, 151 1, IV| hanem az üldözöttek még egy hajszállal ügyesebbek. Magukat 152 1, IV| feljegyeztettek. Ha lesz egy, amelyik azt mondja, hogy 153 1, IV| messziről. Mármost csak egy mód van. A szökevényeket 154 1, IV| megtudtunk annyit, hogy egy olyan országban szándékoznak 155 1, IV| kétségem afelől, hogy ön egy év alatt közelükben fog 156 1, IV| alatt közelükben fog lenni. Egy évre háromszázezer frankot 157 1, IV| a kis acél ládikára. De egy a három közül is sokat fog 158 1, IV| Tehát induljon ön rögtön. Egy veszteni való perc sincs.~ ~– 159 1, IV| hagyogatni a kapuk alatt, egy rendőrkém felügyelete alatt! 160 1, IV| magammal együtt!~ ~– De egy igen szépen jövedelmező 161 1, IV| éves korában férjhez ment egy fiatal rouéhoz * , aki önnek 162 1, IV| vagyonát eltékozolta, s akkor egy kötéltáncosnő miatt párbajban 163 1, IV| agyonlövette magát; hagyva önnek egy eszes kisleányt, meg félmilliónyi 164 1, IV| azután a lelencház. Ezek mind egy utcában vannak. A vándorlás 165 1, IV| szíve, mikor haldokolni lát egy embertársat, akit ő megölt, 166 1, IV| nem erkölcstelenség? Mikor egy országot körös-körül megtámad 167 1, IV| megy rongyosan, mezítláb, egy darab száraz kenyérrel az 168 1, IV| kenyérrel az egyik kezében, egy darab vassal a másikban, 169 1, IV| rettenetes gondolat-e őtőlük: egy örökké fenyegető pokolgépet 170 1, IV| fenyegető pokolgépet tartani egy nemzet feje fölött, egy 171 1, IV| egy nemzet feje fölött, egy ártatlan mosolygó gyermek 172 1, IV| seregeink magukra halmoztak, egy kikiáltott jelszóra köddé 173 1, IV| Ötmillió frank megérdemel egy kis áldozatot. Azzal ön 174 1, IV| Thémire elgondolkozott.~ ~– Egy csókot sem szabad neki adnom, 175 1, IV| hónapban fog nekem kézbesíteni egy szépen írt levelet az ön 176 1, IV| a budoárjába, s ezt írta egy virágkoszorús levélkére:~ ~„ 177 1, IV| hogy hozzon az ön számára egy bérkocsit. A saját fogatát 178 1, IV| könyörgött Thémire –, csak egy függöny mögé elrejtőzve 179 1, IV| asszonyom! Ön érzeleg, mint egy német professzor leánya. 180 1, IV| mely szokást kiegészített egy legújabb vívmánya az ínyencségnek. 181 1, IV| császárné télikertjében egy egész osztály van berendezve 182 1, IV| és hölgyeim! – monda. – Egy kis meglepetés. A mama hirtelen 183 2, I| ártatlanokkal elénekeltetni. Egy emelvényen pirospozsgás 184 2, I| parasztleányok vannak felállítva, kik egy óriási fonott kast fognak 185 2, I| mozsarak vannak kiszegezve. Egy terepély bükkfa árnyékában 186 2, I| statutio * hivatalos tagjai egy csoportban: az alispán, 187 2, I| csapszék leveles színjében egy banda cigány pengeti hangszereit, 188 2, I| harangot.~ ~A falunak csak egy tornya van, azon kereszt; 189 2, I| huncutka, s takarja a főt egy hatalmas nyestkalpag, kifityegő 190 2, I| szomszédságra kvalifikál. Ez pedig egy tudománytól összegörnyedt 191 2, I| tudós férfiú elő-előhúzogat egy bőrkötésű könyvet, s nagyokat 192 2, I| pedig hozzákezdett, akkor egy Demosthenes.~ ~– Aztán úgy 193 2, I| elcserélték a prédikációs könyvét egy szakácskönyvvel, s csak 194 2, I| az igaz, hogy perversus * egy név! Eleget utaztam Soprontól 195 2, I| Lantz-k-nek-htsz-sild! – Ez sok egy embernek.~ ~– Pedig magyar 196 2, I| indigenálták * az ősét.~ ~Ezt egy harmadik úr mondta, aki 197 2, I| Terézia idejében ment férjhez egy morva kapitányhoz; ez most 198 2, I| Kezéből le nem tette volna egy világért azt a nagy bádogtokot, 199 2, I| clavicordiumot is küldött le, egy stimmelő meisterrel; s a 200 2, I| történt, hogy jegyben járt egy bajor majorescoval, a lakodalom 201 2, I| klepsidra. (Ami nem más, mint egy hajdankori fövényóra.)~ ~ 202 2, I| nemsokára jön nyargalva egy kengyelfutó, három strucctollas 203 2, I| kutyakocogásban; s utána egy nehéz négylovas hintó, jágerrel 204 2, I| a faluból a deputációhoz egy hajdú, fél kezével a forgós 205 2, I| bosszúság! Amihez minden ember egy hét óta készült, azt egy 206 2, I| egy hét óta készült, azt egy asszonyi szeszély mind dugába 207 2, I| dugába dönti.~ ~Lett is rá egy általános megjegyzés, nyíltan 208 2, I| fogadta a földesasszonyt. Azt egy héttel előbb ideküldték, 209 2, I| nekem nem kell egyéb, mint egy „hozott Isten!” aztán egy 210 2, I| egy „hozott Isten!” aztán egy kézszorítás. Ami hivatalos 211 2, I| helységünk lelkésze; ki egy szép szónoklattal várta 212 2, I| Ez már aztán kapitális egy menyecske! – mondá az uraknak 213 2, I| egymással; ezt nehéz lesz egy anekdotával elütni.~ ~Az 214 2, II| Feltűnt, hogy a díszlakomához egy hölgy sem volt hivatalos. 215 2, II| Kalmár” lehetett; hanem egy időben a tudományos férfiak 216 2, II| megláthatja húgomasszony. Az egy vadászkastély. amit egy 217 2, II| egy vadászkastély. amit egy Markóczy ős építtetett a 218 2, II| volt. Ezelőtt három évvel egy külföldi úr jött ide, akinek 219 2, II| van-e kedve Katinka húgomnak egy ilyen „tilalmast” a birtoka 220 2, II| lehet az, hogy valakinek egy helyen, ahol három esztendeig 221 2, II| Magyarországon útlevelet kérnék, vagy egy „Salva guardiába” * betenném 222 2, II| valóban. Cselédjeik vannak. Egy komornyik, aki egyúttal 223 2, II| beszél. Rajta kívül van egy kövér szakácsné a kastélyban, 224 2, II| visszatérnek, akkor már egy kosár van kitéve a rondella 225 2, II| rendeletet. Ez a két ember egy zsellérházban lakik, amit 226 2, II| száján, hogy „az ő úrnője egy szegény árva leány, akinek 227 2, II| úr minden ételből szed ki egy tányérra, s azt saját maga 228 2, II| kötni. Pünkösd vasárnapján egy szép bokrétát formált az 229 2, II| grófnénak küldött bukéton ; egy húszast adott neki, s ugrált, 230 2, II| az, hogy ez a névtelen úr egy külföldön grasszált nagy 231 2, II| rémséges. A névtelen lovag egy apácát szöktetett el a kolostorból. 232 2, II| ezért zárkózik el vele egy félreeső kastélyba; ezért 233 2, II| regényes, de nem valószínű. Ha egy apáca annyira megy, hogy 234 2, II| négy évvel híreszteltek el egy nevezetes asszonyszöktetési 235 2, II| asszonyszöktetési esetet. Egy francia előkelő tisztnek 236 2, II| elszöktette a dieppe-i fürdőből egy idegen: nem tudni ki. A 237 2, II| volna a talánynak. Hanem egy hibája van. Ha a szerelmespár 238 2, II| az igazi magyarázat. Van egy öreg erdőkerülő, aki mindennap 239 2, II| őket kikocsizni. Az erdőnek egy tisztásán le szoktak szállni 240 2, II| szoktak szállni a hintóból, s egy kis sétát tesznek a gyalogösvényen, 241 2, II| könnyed járással lépeget, mint egy tündér. A termete is egyszer 242 2, II| a lefátyolozott dáma nem egy asszony, hanem kettő. A 243 2, II| hogy ez már szörnyűség! Egy ilyen gonosztevőt csakugyan 244 2, II| Csak egyszer láttam rajta egy címert, három virággal.~ ~– 245 2, II| nevében panaszolta el, hanem egy harmadik személyre vonatkozólag 246 2, II| leghevesebb disputába elegyedtünk, egy nap tízszer is megfordult 247 2, II| A kastély tornyában van egy hatalmas telescopiuma elhelyezve. 248 2, II| osztogatja ki közöttük. Sőt egy igen nevezetes esetet mondhatok 249 2, II| jellemzi az embert. Egyszer egy szerencsétlen asszonyt, 250 2, II| házastársi viszonyban él egy rossz hírű férfival, a vármegye 251 2, II| szeretője.~ ~– Ennek volt egy kisfia. Annak azután, hogy 252 2, II| Pakoljon össze a süteményekből egy jó csomót, s vigye el majd 253 2, II| Ekkor az asztal végén egy még eddig csak bevétellel 254 2, II| patvarista. A senki. Még egy ember, akinek nincs neve.~ ~ 255 2, II| volt; amint egyszer csak egy ablakzörrenés riaszt fel. 256 2, II| félig kihajolva tekint ki egy csodálatraméltó szépség, 257 2, II| elbeszélő arcába, nehogy egy szót elveszítsen abból, 258 2, II| Az egész alak olyan, mint egy angyal, aki az égből letekint.~ ~– 259 2, II| játszottak a kastély ereszén. Egy fehér, egy fekete, egy veres 260 2, II| kastély ereszén. Egy fehér, egy fekete, egy veres és egy 261 2, II| Egy fehér, egy fekete, egy veres és egy cirmos; s amik 262 2, II| egy fekete, egy veres és egy cirmos; s amik egyszerre 263 2, II| ilyen fiatalember mondani? egy pillanatnyi látás után? 264 2, II| minden erőhatalom nélkül, ami egy magyar tisztviselőnek tiltva 265 2, II| könnyen a körmére koppinthat egy pálcával.~ ~A hölgyek azután 266 2, II| átmentek a dohányzószobába: egy kis múlhatatlan nasivasival 267 2, II| ki a patvaristával hált egy szobában, nem lévén más, 268 2, III| reggeli után, mely teljes egy órát vett igénybe, az úrivendégek 269 2, III| Névtelen Várnak hitt kastély egy keskeny földnyelvre volt 270 2, III| egyúttal kocsis és mindenes: egy öles termetű, szikár, széles 271 2, III| ragyogott a tisztaságtól. Egy pókháló nem volt a szegletbeno : 272 2, III| mint a tükör, s a bútorokon egy porszem nem látszotto .~ ~ 273 2, III| gyümölcs-csoportokat, állatokat ábrázoltak; egy arckép nem fordult elő.~ ~ 274 2, III| Névtelen Vár rejtélyes lakója. Egy magas, daliás alakú férfi, 275 2, III| letisztázza szépen. Hanem hát egy adomát kell elmondanom elébb 276 2, III| aki mindent tud. Ekkor egy tanítványától azt kérdi: 277 2, III| megül a kezeit, mégpedig egy olyan mozdulattal, amely 278 2, III| repeszteni valakit, s vetett egy oly tekintetet Bernát úrra, 279 2, III| A haragra kelt férfi még egy fejjel magasabbá látszott 280 2, III| után megfordult a sarkán, s egy szót sem szólva többet, 281 2, III| Hogy én most birokra menjek egy idegen asszonyért, akit 282 2, III| actus majoris potentiae * ! Egy nemesembernek elzárni a 283 2, III| Mi kell ahhoz?~ ~– Egy esztendei jurátusság; meg 284 2, III| esztendei jurátusság; meg egy arany a diplomáért.~ ~– 285 2, III| elfogadni, az adott aranyért egy utasítást kérek öntől. Ön 286 2, III| énnekem ebbűlo a Fertő tóbúlo egy darab vizet úgy elfoglalnom, 287 2, III| a birtoka. Akkor, ha ön egy ilyen darab földet megvásárol, 288 2, III| Magyarországon történhetett meg egy megye főnökével (aki kormányzó 289 3, I| négy macska, két mopsz, egy magányos veréb; meg egy 290 3, I| egy magányos veréb; meg egy leány.~ ~A leány, alakjáról 291 3, I| sohasem ér az Isten napjának egy sugara, csaknem átlátszó 292 3, I| szivárvány szemöldeivel egy szentképnek lehetne mintája, 293 3, I| fejeiketo negédesen hajtogatják. Egy velencei mozaik-asztalkán 294 3, I| ezüstöt, a harmadik rezet. Egy háromlábú alacsony jaspistáblán * 295 3, I| fasípokkal. Az ablakhoz közel áll egy festőasztal; azon papírdarabok 296 3, I| üvegek porfestékekkelo . Van egy edénytartó almáriom is, 297 3, I| edénykék állnak; azután meg egy kocsiszín egy ruganyos hintócskával; 298 3, I| azután meg egy kocsiszín egy ruganyos hintócskával; remek 299 3, I| sajátszerű bebútorzást: egy arasznyi magas gömbölyű 300 3, I| melyet kereken fog körül egy szintoly alacsony bőrkerevet. 301 3, I| szabad” szó után, belép egy férfi, úti öltözetben, tisztelettel 302 3, I| nyújtja neki: a jobb keze egy hatalmas bottal van elfoglalva, 303 3, I| gyönyörködjék a zenében, vettek neki egy kintornát, s abba minden 304 3, I| férfi festeni sem tud, pedig egy leánynak az is kedves időtöltés 305 3, I| s átvezette az ebédlőbe. Egy nagy asztalnak a két végén 306 3, I| akkor sokáig. Mai világban egy távirat nagyobb terjedelmű, 307 3, I| nagyobb terjedelmű, mint akkor egy hírlap volt. Lajosnak voltak 308 3, I| szobájában levő bőrpamlagra egy vastag selyem pokrócot terített, 309 3, I| jókor fölébredjen, hogy egy jóreggelt kívánhasson neki, 310 3, I| szendereg, hogy a leánynak egy álomnyöszörgésére felébred. 311 3, I| a bőrpamlag mellett van egy fehér fénymázos rokokóasztal; 312 3, II| II. ~ ~Egyszer egy esztendőben aztán van olyan 313 3, II| leány születésnapja.~ ~Ez az egy nap az övé kicsi gyermek 314 3, II| ez a szép kis teremtés? Egy kis egérke. Ejnye Miura, 315 3, II| szabad bántani? Hát illik az egy Miurához? Egy okos, nevelt 316 3, II| Hát illik az egy Miurához? Egy okos, nevelt cicához, aki 317 3, II| hozzáfogott az öltözéshez. Egy spanyolfal mögött végezte 318 3, II| volt rajta, amit csak egy derekára hurkolt selyemzsinór 319 3, II| tartott össze: a haja mind egy csomóba tekergetve volt 320 3, II| halál? Rosszabb az, mint egy rossz álom? Fáj az nagyon, 321 3, II| minden emberhez tartozik egy darab föld? Hát az a darab 322 3, II| neked, hogy én veszek itten egy szép darab földet a tópart 323 3, II| veszedelmes kíváncsiság. Kivont egy gombostűt a ruhájából, s 324 3, II| ünnepén mindig szabad volt „egy” kívánságomat elmondanom, 325 3, II| azzal fizettél ki. – Ma egy éve azt mondtam, hogy zenézni 326 3, II| kértelek: rendelj meg számomra egy Melusine-köntöst Párizsból.~ ~– 327 3, II| állt az elbűvölt ifjú előtt egy olyan öltözetben, amilyenben 328 3, II| útunk (nem tudom miért?) s egy folyónál nem találtunk az 329 3, II| találtunk az innenső parton egy csónakot, te magad úsztál 330 3, II| eszme ellen. – Én bizony egy cseppet sem szeretném, ha 331 3, II| királyném. Ha úszni tanulsz, egy öltöző-sátort kell készítenem 332 3, II| került a házhoz.~ ~– Ah! Egy hölgy? Szép-e?~ ~– Fiatal.~ ~– 333 3, II| én kölcsön akarok kérni egy kis bölcsességet. Úgy teszesz, 334 3, III| tengerit vetettek belé, egy esztendőben kétszer is arattak, – 335 3, III| kastély a falu keleti szélén egy lejtős domb oldalába volt 336 3, III| keleti tóöbléből elősiklott egy kis könnyű gondola, hosszú 337 3, III| ott maradt. E csónakban egy magányos férfi ült.~ ~Azt 338 3, III| hogy e csónak mellett úszik egy nőalak; innen azt a csónak 339 3, III| Gyönyörűen úszott, mint egy hattyú. Vállai sohasem merültek 340 3, III| akarta, hevert rajta, mint egy duzzadó párnán, mint a ringatott 341 3, III| járástól; itt pedig, mint egy najád, sikamlott tova, egész 342 3, III| történik, fogjunk a sorsra.~ ~Egy este, mikor már a fogyóban 343 3, III| Névtelen Vár irányában is volt egy ilyen kis gömbölyű szigetke, 344 3, III| abban? Nincs-e abban is egy Robinson Crusoe letelepedve? 345 3, III| ijeszteni.~ ~Hanem hát lehet egy leánynak azt mondani, hogy „ 346 3, III| éjszaka rejtelmes hangjai közé egy éles sikoltás vegyül.~ ~ 347 3, III| visszahajlott, s kezdett egy nagy V betűvé alakulni.~ ~ 348 3, III| zegzúg szökellésekkel, mint egy ősvilági csoda, lökve magát 349 3, III| sóhajta fel a leány, még egy keserves pillantást vetve 350 3, III| tudta azt már. Esténkint egy viráglevelet tett a takaróra, 351 3, III| mindennapi sétakocsizás alatt egy szót sem szólt, s az ebédnél 352 3, III| ebédnél alig evett valamit.~ ~Egy férfi, aki legkeserűbben 353 3, III| vadászni.~ ~Szegény tárgy: egy olyan harag számára, amilyen 354 3, III| számára, amilyen az övé. Egy vidra, vagy talán egy hód, 355 3, III| övé. Egy vidra, vagy talán egy hód, aminek a feje úgy hasonlít 356 3, III| gyújtson ön lámpást, s vegyen egy jó botot a kezébe; addig 357 3, III| lefátyolozott hölgyalak, egy kezével a komornyik karjába 358 3, III| a szakadó zápor elől, s egy öles husánggal támogatta 359 3, IV| a hézag elég volt, hogy egy gyönge női kéz benyúljon 360 3, IV| rajta, s a gazdasszonynak egy csomó pénzt nyomjon a markába.~ ~ 361 3, IV| hogy a komornyiknak őt egy pillanatig is egyedül hagyni 362 3, IV| pillanatig is egyedül hagyni egy idegen házban valóságos 363 3, IV| keblébe nyúlt, s elővont egy kétszárú selyem erszényt, 364 3, IV| forspontnak.~ ~Doktor úr egy nagy tarisznyába összeszedte 365 3, IV| kúra, ami csupa gyönyörűség egy szenvedélyes orvosnak, a 366 3, IV| volt. A betegen kívül csak egy élő lélek volt még a nagy 367 3, IV| az üterét vizsgálnom. Itt egy kis paroxizmus van jelen, 368 3, IV| megtudni valóm, csak az az egy, hogy ki hozta önt ide.~ ~– 369 3, IV| megragadva annak a torkát, s mint egy pokolból elszabadult démon 370 3, IV| másik embert, s mint akit egy varázsszó bénává ütött, 371 3, IV| gyöngéden bánt vele, mint egy gyermekkel az anyja.~ ~– 372 3, IV| mondta neki, hogy tessék egy kicsit várni, majd elébb 373 3, IV| orvosi szereinek csomaga, egy levélborítékkal, amibe százforintos 374 3, IV| látogatás salláriumául; de egy betű se hozzá. Erre aztán 375 3, IV| színházat sohasem látott. Egy barátnéja nincs, akivel 376 3, IV| kiolvasta, visszaküldte.~ ~Egy alkalommal a lelkész is 377 3, IV| lelkész is küldött a grófnak egy füzetet, amire büszke önérzettel 378 3, IV| írta latinul.~ ~E művecske egy hírhedetté vált természeti 379 3, IV| nevezetességei közé tartozik: egy ember, aki a vízben él: 380 3, IV| ember, aki a vízben él: egy halember. Egy elzüllött 381 3, IV| vízben él: egy halember. Egy elzüllött árvagyermek, aki 382 3, IV| védi, az egész tünemény egy csodálatos bizonyítéka annak, 383 3, IV| bárónő értesülve róla, hegy egy ilyen vízi szörny több alkalommal 384 3, IV| lesbe, és fogják el; ami egy mesterséges vizafogó segélyével 385 3, IV| hogyan tudott átalakulni egy szárazföldi állat (ember) 386 3, IV| gyakorlott búvár, hanem egy öntudatlan természeti rendkívüliség; 387 4, I| be. Itt volt felállítva egy erősen nagyító távcsöve, 388 4, I| oroszlánfej” és a tízek tanácsa egy személyben * . Az volt a 389 4, I| külföldi celebritásoknak egy darab Párizsto mutattak 390 4, I| kapuja előtt is megálltak egy időben, s azoknak a tulajdonosait, 391 4, I| hogy azok közül éjszakára egy se maradt ott. A bárónő, 392 4, I| korcsolyázás közben sem vetett soha egy kíváncsi pillantást se a 393 4, I| egyszerre letért az útról, s egy mellékösvényt választott, 394 4, I| haragosan.~ ~Kivételt csak egy féllábú koldus képezett, 395 4, I| jönni – mankó nélkül; csak egy kis pálca volt a kezében, 396 4, I| nézze csak, az áldott bárónő egy masinalábat csináltatott 397 4, I| is soká váratott magára. Egy napon a gróf tiszteletes 398 4, I| tiszteletes Mercatoris uramtól egy szépen indokolt felhívást 399 4, I| ezeknek sorsát enyhítendő, egy gyermekmenházat szándékozik 400 4, I| nem osztja, vagy azt, hogy egy magára vállalt terhet nem 401 4, I| tollba a gróf, s ő csak egy V betűt jegyzett a végsor 402 4, I| ugyan, őszintén megvallva, egy kis kegyes csalás mind a 403 4, I| győzelem. Ami ekként történt:~ ~Egy napon Vavel gróf megint 404 4, I| ajtót. Kinek volna kedve egy rabló feleségét befogadni 405 4, I| feleségét befogadni a házához? Egy nőt, akit most eresztettek 406 4, I| Nőknél ritkaság az, hogy „egy” csalódás miatt az egész 407 4, I| elvállalta, azt mondta magában: „egy év múlva célnál leszünk! 408 4, I| hogy magával együtt még egy fiatal leányt is eltemessen 409 4, I| Mi történik akkor?”~ ~„Egy idegen planéta lakójának 410 4, II| hozzájárultával alkotott magának egy kiegészített képet, – ami 411 4, II| Vár obszervatóriumában őt egy figyelmes vizsgáló folytonosan 412 4, II| nem bizonyít semmit, mert egy pár istennői lábat és bokát 413 4, II| lábat és bokát elárulni egy leskelődő férfi előtt lehet 414 4, II| hogy a Névtelen Várban egy hölgy is lakik; aki lehet, 415 4, II| szabályai követelik, hogy ha egy úrnő valahol letelepedik, 416 4, II| más módon nem, legalább egy látogatójegynek a kapusnál 417 4, II| volt Lajos grófra nézve.~ ~Egy asszony, aki nem kíváncsi!~ ~ 418 4, II| birtokát tulajdonába bocsátá egy compossessor, a Névtelen 419 4, II| illattalan kegyencei: akkor egy szép verőfényes délután 420 4, II| kertje. Most van önnek is egy darab földje, ami önhöz 421 4, II| látja azt meg. Mindennap egy órára eltávolítom innen 422 4, II| vele zsémbelni. – Ez is egy neme a jégbehűtésnek. A 423 4, II| legjobban bebizonyítja, hogy ő egy más planétáról való lény.~ ~ 424 4, II| emlékezetes lábnyomait. Az pedig egy előtte fekvő papírra írt 425 4, II| Lajostól.~ ~Az ifjú azt az egy sort eltette ereklyéi közé: „ 426 4, II| az ablakon beadta. Akkor egy sípszóra előjött Schmidtné, 427 4, II| lehangzott az éles sípszó, egy kéz az ablakredőnyön keresztül 428 4, II| élvezet volt abban, hogy egy nőt, kivel szellemileg érintkezett 429 4, II| megszólal. Valakit hívott. Egy nevet kiáltott tán. Az alak 430 4, II| fantom mondta ki, hanem egy élő tünemény, aki mellette 431 4, II| leány felfedezte, hogy van egy nőalak, varázsló szép, akinek 432 4, II| kastély parkjábanio jelenetet. Egy úrhölgy, fiatal és szép, 433 4, II| azzal a feladattal, hogy egy rusnya, csivasz * szörnyetegbe 434 4, II| hölgy elragadó szép, mint egy tündér, türelmes, mint egy 435 4, II| egy tündér, türelmes, mint egy szent; s védence makrancos, 436 4, II| védence makrancos, mint egy ördög, és csúf, mint egy 437 4, II| egy ördög, és csúf, mint egy majom.~ ~Aztán mi oka van 438 4, III| Landsknechtsschild bárónő is? Hogy egy erős telescopiummal kikémlelje, 439 4, III| meglátni világosról, ami egy sötét szobában történik.~ ~ 440 4, III| magának Vavel gróf, mégpedig egy igen emlékezetes alkalommal.~ ~ 441 4, III| A csillagászati naptár egy júliusi éjszakára ritka 442 4, III| kalendáriumi arcképe szerint egy becsületes pufók, orral, 443 4, III| egyszerre meglátott maga előtt egy kietlen fényes jégtányért, 444 4, III| annyiban gyermek volt, hogy egy édesded álmot a világ minden 445 4, III| holdfogyatkozást nézte – egy színházi látcsővel. – No, 446 4, III| fénytányéron, s úgy találta, hogy egy gömbölyű fehér váll, mely 447 4, III| is eltűnt, s az égen csak egy nagy, ismeretlen látványú 448 4, III| rézveres gömb libegett, egy izzó árny.~ ~Mikor már csak 449 4, III| Aristarchus” mellé még egy darab „sinus iridum” * is 450 4, III| elterülő park bokrai közül egy férfi jött elő; az körültekintett, 451 4, III| háta mögé, s arra azután egy második férfi jött elő, 452 4, III| második férfi jött elő, majd egy harmadik, meg egy negyedik.~ ~ 453 4, III| majd egy harmadik, meg egy negyedik.~ ~A homályban 454 4, III| hátul jött férfiak egyike egy sajátszerű eszközt hozott 455 4, III| kinyúlik az egész, mint egy hágcsó.~ ~Azt az eszközt 456 4, III| négyen vannak.~ ~– Négyen egy ellen, akinél nincs más, 457 4, III| akinél nincs más, csak egy fütykös!~ ~– Hiszen háromélű 458 4, III| odacsempészett a zsebébe a hű szolga egy duplapisztolyt.~ ~Sietnie 459 4, III| melynek visszfénye most mint egy réz bálványkép csillámlott 460 4, III| elfutottak.~ ~A lámpavilág még egy ajtóval odább eredt, s az 461 4, III| ezüstneművel. A padlaton pedig volt egy serpenyő tele parázzsal, 462 4, III| Az alkoven előtt volt egy karszék, abban ült egy hölgyalak, 463 4, III| volt egy karszék, abban ült egy hölgyalak, két keze a függönyzsinórokkal 464 4, III| a földig hosszasan, mint egy aranyzuhatag. A rablók valószínűleg 465 4, III| szabadító hálótermébe betoppant: egy hős, aki egy szál görcsös 466 4, III| betoppant: egy hős, aki egy szál görcsös bottal jön 467 4, III| szál görcsös bottal jön egy rablóbanda ellen – és győz!~ ~– 468 4, III| mellékkamrába, ott fog találni egy nőcselédet, akit szintén 469 4, III| s ott meglátott az ágyon egy megkötözött nőt, kinek a 470 4, III| elájulva talál.~ ~– Csak egy nőcselédre volna szükségem, 471 4, III| olyan nagyon, mint hogy önt egy cselédem meglássa itt, ebben 472 4, III| vége.~ ~– Igen, ha az ég egy hatalmas, bátor szabadítót 473 4, III| egész komolyan kérem önt még egy nemes tettre, ami különös 474 4, III| milói Vénusz elvesztett, egy friss harapás nyomaival 475 4, IV| önnek, Lajos? – szólítá meg egy délben, hallgatag együttülés 476 4, IV| arcvonásokból, szemekből.~ ~Egy délután ismét nesztelenül 477 4, IV| nézett, s látott maga előtt egy paréjjal benőtt parasztudvart, 478 4, IV| parasztudvart, aminek a házküszöbén egy öreg anyóka ült megfordított 479 4, IV| aztán csinált nagy erőltetve egy olyan fintorképet, amilyent 480 4, IV| körülményeiről, s azokkal egy újabb, minden erőszakra 481 4, IV| sorba rakva minden éjjel.~ ~Egy este későn kényszerű félbeszakítást 482 4, IV| volna az ottlétét, azt, mint egy világítótornyot látta volna 483 4, IV| ez asztalnak állt előtte egy egészen ismeretlen férfi, 484 4, IV| pedig Sátán Laci csak egy van, s azt ismeri minden 485 4, IV| emberfia; mert olyan csak egy van a világon. – Olvashatta 486 4, IV| egyetlen ember a házból egy görcsös bottal! Pernahajder 487 4, IV| fizetni. – Hát ugyan mivel tud egy zsivány fizetni? – Zsiványtudománnyal. – 488 4, IV| furcsa játékszer volt letéve: egy arasznyi emberalak, mely 489 4, IV| arasznyi emberalak, mely egy kerekes gépet hajt; hasonlót 490 4, IV| fogalmam.~ ~– Én ismerek egy ezermestert itt valahol 491 4, IV| asztalos, lakatos, órás egy személyben.~ ~A gróf csodálkozva 492 4, IV| tőle visszahökkenni; csak egy bolondsága van, s mindig 493 4, IV| vele beszélnek. Neki csak egy dolga van: hogyan kellene 494 4, IV| magyarázza, hogyan kellett volna egy ütközetet megnyerni. Ebbe 495 4, IV| szobában, ahol a kincse áll. Egy bátor férfi többet ér, mint 496 4, IV| szekrényéhez lépve, kivett abból egy szalmába font üveget és 497 4, IV| szalmába font üveget és egy kis poharat, s ezt teletöltötte. – 498 4, IV| leült az asztal mellé.~ ~Még egy szóra. Most én akarok önnek 499 4, IV| kijárt nekik két kenyér. Egy nap a falu végén egy putriban 500 4, IV| kenyér. Egy nap a falu végén egy putriban megláttam egy szegény 501 4, IV| végén egy putriban megláttam egy szegény zsellérasszonyt, 502 4, IV| sem értek már. Nem tudnék egy barázdát szántani. Ott kell 503 4, IV| puska előttem, utánam. Még egy dologhoz nem mondom, hogy 504 4, IV| hosszas keresés után akadt rá egy áruló jelre, egy sáros lábnyomra 505 4, IV| akadt rá egy áruló jelre, egy sáros lábnyomra egy ablak 506 4, IV| jelre, egy sáros lábnyomra egy ablak hídján. A rabló ott 507 4, IV| hogy azon a szűk nyíláson egy izmos férfi keresztülsajtolhatta 508 4, IV| egypár év előtt (1804-ben) egy geniális magyar munka (latin 509 4, IV| becsületét”.~ ~Ezzel aztán egy újabb talány állt Vavel 510 4, IV| minden találgatás.~ ~ ~ ~Egy hézagot talált Vavel gróf 511 4, V| grófhoz jelenteni, hogy egy bolond ember van itt, aki 512 4, V| beszélni. Azt mondja, hogy egy olyan ágyút talál fel, amivel 513 4, V| mi dolguk lehet egymással egy olyan okos embernek, mint 514 4, V| embernek, mint az ő ura, s egy olyan bolond embernek, mint 515 4, V| lett volna rá. Aztán volt egy kurta plajbásza, azt beszéd 516 4, V| kertjébe távozott sétálni, ahol egy órát el szokott tölteni, 517 4, V| töltötte volna a puskát, egy meg lőtt volna folyvást. 518 4, V| fordulva, ki ne nevesse magát egy kicsit.~ ~– Ez is igaz, 519 4, V| letámasztja maga elé, azon csak egy akkora nyílás van, hogy 520 4, V| ellenséget. Az olyan lesz, mint egy megerősített vár, amit odább 521 4, V| olyan magasra felrúgja őket, egy ugrással az ellenség sáncára.~ ~ 522 4, V| úgyhogy a töltéskamrájuk egy lesz, hanem a két szájuk 523 4, V| golyóbist tesznek bele, amik egy hosszú lánccal egymáshoz 524 4, V| Mátyás mesterrel. Talált egy embert, aki tökéletesen 525 4, V| mester elébb a kastélynak egy földszinti szobájából rögtönözötto 526 4, V| megismertetni.~ ~Lajos főzött ki egy tervet.~ ~Nemsokára elkövetkezett 527 4, V| sütni.~ ~Az a remekmű * egy furfangos göngyöleg függöny 528 4, V| fülke-boltozatot emelé. Egy zsinór meghúzására az ércfüggöny 529 4, V| lehetett. Azután megint, ha egy gombot megnyomtak a padlón, 530 4, V| mire arra került a sor, egy más világban jártam. S ha 531 4, V| ha a lábaddal megnyomsz egy rézfogantyút, amit láthatsz 532 4, V| rajta.~ ~– És aztán még egy fortélya van e csodagépezetnek – 533 4, V| ád az én dolgozószobámban egy csengettyűvel, s akkor én 534 4, V| lesz.~ ~Szegény gyermek! Egy kicsit megcukrozták neki 535 4, V| néma könyv fölé hajol, s egy vonás meg nem mozdul rajta. 536 5, I| Lajost ebből a tépelődésből. Egy este trombitaszó csalta 537 5, I| kitekintett, az országúton végig egy zászlóalj lovasságot látott 538 5, I| a Névtelen Vár kapujára egy nagy kétfejű sas volt festve, 539 5, I| voltak alkalmazva, hogy egy széles sávot feszítsenek 540 5, I| három húszast számítva egy forintra, és így feljebb. 541 5, I| kánonaink.~ ~S különösen egy olyan okos nő miatt, mint 542 5, I| bárónő egyszer csalódott egy férfiban, s azóta egynek 543 5, I| ragadják el a nézőket.~ ~Még egy más különös érdemük is van, 544 5, I| választják a harcoló feleket.~ ~Egy körülményt megjegyzett Vavel: 545 5, I| rovást nyugtatványozott egy keserves felkiáltással: 546 5, II| II. ~ ~Végre valahára egy késő őszi napon arról értesült 547 5, II| révén, hogy a dragonyosezred egy várossal odább fog költözni 548 5, II| magát venni. A bárónőnek egy szavára eljátszotta Galimafré * 549 5, II| bravúrját is tudta utánozni, egy kalapból tizennyolcféle 550 5, II| tökéletes legyen a torzkép, még egy kurta szárú makrapipa is 551 5, II| átalakítva megpillantá. Hanem egy perc múlva hirtelen félbeszakítá 552 5, II| színfalak mögül megszólalt egy csimpolya * hangja, rákezdte 553 5, II| hírhedetto idomár vagyok. Lovat egy hét alatt, kutyát tíz nap 554 5, II| meglepte.~ ~– Miért nincs most egy Hogarth * közöttünk, hogy 555 5, II| az ellenséget? – S azzal egy nagyot cserdített feléje 556 5, II| sikoltott fel.~ ~A furcsa kobold egy szökéssel elillant a színpadról. 557 5, II| maga is odaégett volna, ha egy sajtár vízzel nyakon nem 558 5, II| lábon járni.~ ~Egyszer aztán egy röppentyű harántos irányt 559 5, III| meg ne lepje a rozsda.~ ~Egy tehertől megkönnyebbült 560 5, III| Marie-nak pedig nem diktálhat egy olyan levelet, melyben a 561 5, III| Azt tette a gróf, hogy egy látogatójegyének a hátára 562 5, III| ön szabadított ki engem egy nagy bajból, egy merész 563 5, III| ki engem egy nagy bajból, egy merész megjelenéssel, most 564 5, III| hallja, amit beszélek.~ ~Egy fenyőkkel körített helyre 565 5, III| alatt mellőzték. Ez és még egy másik eset kényszeríté, 566 5, III| végrevalahára szemközt kaphatom, s egy jó karddöfés vagy egy ostoba 567 5, III| s egy jó karddöfés vagy egy ostoba golyó árán száműzetésemtől 568 5, III| hiszi a bárónő, hogy én egy ilyen súlyos következményt 569 5, III| elé helyezni. Azonban hát egy szabályszerű rencontre-hoz 570 5, III| bátorság; az a másik férfi egy professzionátus katona, 571 5, III| professzionátus katona, ön pedig egy tudományoknak élő philosoph, 572 5, III| a Névtélen Várban lakik, egy pisztolyt sem sütött el; 573 5, III| történhetett-e meg, hogy egy hangnemadó fegyverrel, amit 574 5, III| ahol valami titkot lát. Ha egy ajtót nem nyitnak ki előtte, 575 5, III| nagyon hízelgő. Valószínűleg egy kissé hamispénzverő is vagyok?~ ~– 576 5, III| észre a nyert előnyt, s azt egy futó mosolyával elárulta.~ ~– 577 5, III| hálálkodásra. Azt, hogy egy nő két férfit nem enged 578 5, III| kérdeni. Hát aztán? Könnyebb egy kardtól keresztülszúrva 579 5, III| keresztülszúrva meghalni, mint egy szemszúrástól megkarcolva 580 5, III| mert itt megölnek. Kivált egy asszonytól. Még a feleségétől 581 5, III| félbeszakadt ajkán.~ ~Katalin egy lépéssel hátrált tőle, s 582 5, III| mennyi örök szentség van egy nőszív világában, amit felfedezni 583 5, III| van önnek oltalma alatt egy nő, akinek ön mindene, s 584 5, III| ne bocsássak a levegőre egy gyöngéd, éteri finom lényt, 585 5, III| jó teremtés, oly vastag egy persona, hogy ha azt a hintóba 586 5, III| meggondoltam, mint ön, mikor egy szál bottal odajött a házamhoz, 587 5, III| mondta: eh mit? gyávák azok: egy szavamra szét fognak futni! 588 5, III| Én nevetek azon! Nekem ez egy „jux” * , ahogy mi bécsiek 589 5, III| hogy ő két hónapig lakott egy szép asszonynak a házában, 590 5, III| hogy a két nőalak nem lehet egy. – Barthelmy ezredével együtt 591 5, III| csíny, – ne mondja azt! Ez egy nagy áldozat öntülo . Olyan 592 5, III| Én meg akarom szabadítani egy súlyos veszélytől önt és 593 5, III| ajánlat elfogadása ellen. Hogy egy erős férfit nagy veszedelméből 594 5, III| férfit nagy veszedelméből egy asszony szabadítson meg. 595 5, III| legdrágább vér pazarlásával. Egy tiszta női arcon fellángoló 596 5, III| az urat, aki mindenáron egy lefátyolozott nőt akar meglátni, 597 5, III| meglátni, s majd mutatok neki egy nőt, akiről még nem mondta 598 5, III| engedem megtörténni. Várjon ön egy pillanatig. Tudja meg hát 599 5, III| Olvassa ön el.~ ~E szavakkal egy levelet vont elő oldalzsebéből 600 5, III| rosszabb; mert Barthelmynek egy írott bizonyítvány lesz 601 5, III| lehetett játék. Annak, ami egy nőt arra késztet, hogy „ 602 5, III| elfordítsa a halálveszélyt egy férfiról, csak egy neve 603 5, III| halálveszélyt egy férfiról, csak egy neve lehet.~ ~Ha ezt a nevet 604 5, III| mellett látta ülni, akivel egy órára a legszorosabb, a 605 5, III| lánccal van egybefűzve. Csak egy órára. Ez idő alatt annyira 606 5, III| embernek a saját lelke. S egy óra múlva annyira nem lesz 607 5, III| Érzi, hogy rá nézve ez a nő egy egész új világ: az égi üdv 608 5, III| szokott megállni a fogat, ahol egy gyalogösvény egy kellemes 609 5, III| fogat, ahol egy gyalogösvény egy kellemes csaliton keresztül 610 5, III| kellemes csaliton keresztül egy tágas, pázsitos térre vezetett. 611 5, III| gubancok szoktak teremni, mint egy csodálatos borzas bogácsfő. ( 612 5, III| Azt regélik, hogyha egy ilyet az alunnio nem tudó 613 5, III| dolog biz az, gróf úr. Engem egy sajátszerű baleset ért, 614 5, III| ez temperamentum dolga. – Egy fokkal hevesebb vérem van, 615 5, III| vezetett. – Itt hírét hallom egy rejtélyes kastélynak, amit 616 5, III| megtudom, hogy abban egy délceg, daliás lovag lakik, 617 5, III| daliás lovag lakik, egyedül egy hölggyel, akinek az arcát 618 5, III| becsületszónak a keletét abban az egy kérdésben, ahol asszonyokról 619 5, III| szájához kapta kezét, mintha egy indulófélben levő szót akarna 620 5, III| magát, a bárónőre vetett egy oldalpillantást, s e tekintet 621 5, III| ez úrhölgy?~ ~Vavel gróf egy percig sem gondolkozott 622 5, III| Önök tanúi voltak, hogy én egy oktalanul elkövetett sértést 623 5, III| Nem értem ezt.~ ~– Ha csak egy pillanatig gondolkoznék 624 5, III| nem fogom önt elszakítani egy hölgytől, akihez ön hozzá 625 5, III| való találkozásunkat. Talán egy másikban újrakezdhetjük 626 5, III| akit ez érdekelo , hogy egy rossz órában ki foglalta 627 5, IV| azonban ott volt a közelben egy rosszakaratú pártfogó is: 628 5, IV| volt a tóöblön keresztül. egy maga hajtotta szandolinon, 629 5, IV| ilyen a világon? Akiben egy szikrája van a pszichológiának, 630 5, IV| Landsknechtsschild bárónő egy kifinomított kacér nő, s 631 5, IV| Lukács evangélista szerint egy bűnös asszonyi állatnak 632 5, IV| nőnek az esze gépezetéből egy kerék hiányzik!~ ~Ritka 633 5, IV| hiányzik!~ ~Ritka eset, hogy egy nő, még inkább egy leány, 634 5, IV| hogy egy nő, még inkább egy leány, mulatságosnak találja, 635 5, V| arra sem volt szükség? Elég egy sympathicus léleknek a sugallat, 636 5, V| ajándékképpen vesztegette el egy helybeli parasztgazdának, 637 5, V| őt Marie mindannyiszor.~ ~Egy késő őszi délután, amint 638 5, V| az nem szegett volna meg egy világért.~ ~Marie, amint 639 5, V| kertészlegény közelébe ért, egy pillanatra megállt. E pillanat 640 5, V| Vavel gróf, dühösen, mint egy vadállat. Egyik kezével 641 5, V| hitben maradt, hogy őbelé egy elátkozott hercegasszony 642 5, V| leányt a tanulóterembe. Egy szót sem szólt addig hozzá. 643 5, V| lélekkel gazdagon; és soha egy mosolyt, soha egy örömsugárt 644 5, V| és soha egy mosolyt, soha egy örömsugárt rajta: kifosztva, 645 5, V| titkomat megtudják.~ ~– Egy nő, aki szeret, el nem árulja 646 5, V| gondolat volna-e tőlem, még egy harmadik lényt, egy napsugárnak 647 5, V| még egy harmadik lényt, egy napsugárnak örvendő lelket 648 5, V| annak a számára ez a ház egy sírbolt, aminek az ajtaja 649 5, V| Amen. – És aztán adasson ön egy pohár bort annak a szegény 650 5, VI| Marie-t, mint azelőtt, amidőn egy órai szabad légszívás volt 651 5, VI| megengedve. Az idő is elromlott. Egy őszi dér megfosztotta a 652 5, VI| világért: azt gondolta ki, hogy egy üvegházat építtetett a számára, 653 5, VI| után szabad volt Marie-nak egy órára lemenni (onnan nem 654 5, VI| onnan nem szökhetett el), egy újon nyílt virággal jött 655 5, VI| Menjen le. Még van rajta egy, azt önnek a számára hagytam. 656 5, VI| könyv nélkül ismert, még egy kötete oda van dugva Lajos 657 5, VI| megbocsátható kíváncsiság egy leánynál, ha egyszer egy 658 5, VI| egy leánynál, ha egyszer egy olyan munkának, mely kedvenc 659 5, VI| kedvenc olvasmánya volt, még egy eddig nem ismert kötetét 660 5, VI| sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el volt előle dugva.~ ~ 661 5, VI| túlérzékennyé lett, azoknak egy gondolat is elég, hogy őket 662 5, VI| gondolat is elég, hogy őket egy kedvenc hely látogatásától 663 5, VI| az egyetlen gyönyörűségét egy szivacstörléssel elpusztítani! 664 5, VI| bírtak találni, arra rájött egy bolond ember. Lakik itt 665 5, VI| ember. Lakik itt e vidéken egy mindenhez értő mester, akit 666 5, VI| Fertő tájékára, megismeri egy hajdanio bodnár * gazdája 667 5, VI| megvolna. Hanem mármost még egy kitűnő távcsőre volna szüksége 668 5, VI| Nagyságodnak, mint tudjuk, van egy ilyen telescopiuma. Ezért 669 5, VI| munkával a bárónőt, hogy az még egy drága brilliántos melltűvel 670 6, I| I.~ ~Egy délelőtt Vavel Lajost olvasmányai 671 6, I| volt a könnyektől; csak egy pongyola-öltöny volt rajta, 672 6, I| Hm! Hogy tud sírni – egy veréb miatt, – akit eltaposott! – 673 6, I| el, agyongázolva! Ön már egy madár halálát sem tudja 674 6, I| helyébe nem tudnék én tenni egy másikat, hogy azt szeressem. 675 6, I| kényszerítsék ott állni mereven egy darab fához kötve, s nézzen 676 6, I| virágoskertemben. Tudok egy jó kis magányos zugot ottan. 677 6, I| mellé, ahol pihenni szoktam. Egy orgonafa tövébe. Ott hadd 678 6, I| játszótársaknak kellett egy hantocskát gördíteni elhunyt 679 6, I| gondolkozott; végre eszébe jutott egy, azt lassan dúdolva elénekelte:~ ~ ~„ 680 6, I| szolga közötti viszony.~ ~Egy reggel Hasztalan várta Henryt 681 6, I| ember lesz belőlem. Az éjjel egy fényes ruhás hölgy jelent 682 6, I| hiszem, a Schmidtéknek van egy katonaviselt fiúk, az jó 683 6, I| hallottam hírét itt a környékben egy vájákos asszonynak, ki csodaszerekkel, 684 6, I| kitanult, hogy mondaná azt egy ostoba boszorkánynak: jer 685 6, I| de mégis elmondom; hisz egy haldoklónak csak szabad 686 6, I| vigasz?~ ~– Az utolsó vigasz egy haldokló embernek. – Bűnös 687 6, I| állnak elejbém bűneim, mint egy hadcsoport, ami mustrálásra 688 6, I| Elmondanád: „én csaló voltam; egy napon, mikor az uramat és 689 6, I| volt minden vétkem, mert egy angyalodnak megszabadításáért 690 6, I| hozzá én is a pokolba, s egy társaságban leszek vele!” 691 6, I| sokáig; – majd jön utánunk egy harmadik; – s az mind a 692 6, I| hozhatok hozzád; de hozok ide egy angyalt.~ ~Lajos sietett 693 6, I| a belépő leányt.~ ~Mint egy tünemény, mint egy álomlátás, 694 6, I| Mint egy tünemény, mint egy álomlátás, suhant az oda 695 6, I| malasztteljes igéket.~ ~Azután még egy Úr imáját: Mi atyánk az 696 6, II| annálfogva Lajos azt tette, hogy egy rábcai dereglyét fogadott 697 6, II| szállíttatta a koporsót egy átelleni faluba, ahol aztán 698 6, II| az egész Névtelen Várért egy esztendeig, ahol egész nap 699 6, II| egész nap senki se szól egy szót is. Még a szakácsnő 700 6, II| lelkét: egyik a rajongás egy magas eszményért, mely, 701 6, II| eszményért, mely, amidőn egy bűbájos leányalakban találta 702 6, II| Mindaz az érzés, amivel egy mély kedélyű férfi át tudja 703 6, II| trónokat, s istenné tette magát egy világrész fölött.~ ~Ez a 704 6, II| volna?~ ~Lesznek, akik ez egy vonásból is kitalálják, 705 6, II| ifjú tudós; pedig az csak egy igen kicsiny, a nemzettömegből 706 6, II| pénteken), mint eddig, s hogy egy szépirodalmi folyóiratra 707 6, II| azokból válogatták, akik egy hazáért, egy eszméért lelkesülve 708 6, II| válogatták, akik egy hazáért, egy eszméért lelkesülve indulnak 709 6, II| hadsereggel szemben, melyet egy nagy nemzeti öntudat alkotott 710 6, II| öntudat alkotott meg; melyben egy lánglelkű nép színe-java 711 6, II| körös-körül az egész földrészt. S egy ember parancsára.~ ~S nem 712 6, II| holttest-garmadáknak.~ ~S volt egy francia tábornok (Lannes), 713 6, II| mint a mongol, az indián. Egy francia tábornok napiparancsában 714 6, II| akit ő imád. És mindezt „egy” ember nagyravágyása miatt!~ ~ 715 7, I| Engedelmet kérek, hogy egy kérdéssel eléje vágjak a 716 7, I| erszény. – Minden város ád egy lovast, s azt maga szereli 717 7, I| vállrózsáikat! – Ah, uram! Ez egy rettentő merényletnek tűnnék 718 7, I| merényletnek tűnnék fel egy nemzet színe-java ellen: 719 7, I| róla többet. – Ha egyszer egy igen komoly dologról lesz 720 7, I| felett. – Van ebben a házban egy csendes kis pncebolt, ott 721 7, I| Természetesen.~ ~– De hisz akkor egy makulányi igazság sincs 722 7, I| magasztalásokkal, amennyi egy embernek sok is: hát a főbírámat 723 7, I| koncert végén megkérdez egy mellette álló urat: „Ugyan 724 7, I| bizalma a grófhoz, hogy még egy áldomást is mert indítványba 725 7, II| a látnok evangélista.~ ~Egy szép lakályos német város 726 7, II| elszörnyed feladatától, mikor egy piacot lát maga előtt, ellepve 727 7, II| folyóba zuhogni a vért…~ ~Ez egy jelenet a „Látások könyvéből!” – 728 7, II| visszhang. – Igaz, hogy csak egy ember jő, de beszél az három 729 7, II| helyett, s kardot csörtet egy egész dandár helyett. Régi 730 7, II| utolsó szavak alatt, mint egy életre feltámadó halottnak 731 7, II| teremtést, s átszorítva, mint egy gyermeket, sietett vele 732 7, II| dolgozószoba egyik oldalát egy nagy, ódon könyvtár foglalta 733 7, II| szárnyoldalai között volt egy magas fülke, valami istenszobornak 734 7, II| szánva, s annak az alját egy roppant földteke foglalta 735 7, II| hogy őt odaültesse; mintha egy oltáron ülne, lábait a földtekén 736 7, II| Bámulatos hasonmása egy szerencsétlen királynénak! – 737 7, II| könyvszekrénnyel átellenben volt egy nagy térkép felfüggesztve. 738 7, II| nagy térkép felfüggesztve. Egy zsinórrántásra felgöngyölődött 739 7, II| felgöngyölődött az, mint egy előfüggöny, s mögötte egy 740 7, II| egy előfüggöny, s mögötte egy hosszú nagy terem tűnt fel, 741 7, II| Én magam kiállítok egy lovas bandériumot, s vezetem 742 7, II| van, amit megüljön: csupán egy dolog az, amiről a Turóc 743 7, II| is.~ ~S azzal felnyitva egy nagy vasládát, mely a padlóhoz 744 7, II| megtudják, hogy ki vagy?~ ~– Egy hét múlva majd a kezem csapásairól 745 7, II| engedi meg, hogy legyen egy francia nő a világon, kit 746 7, II| fogja engedni, hogy legyen egy nő a világon, aki arra vár, 747 7, II| világon, aki arra vár, hogy egy csonthalmot rakjanak össze 748 7, II| Lajos arcát cirógatta. – Egy csepp hősi vér nem foly 749 7, II| leányt. – Azt mondtad nekem egy napon: „hozzon ön nekem 750 7, II| tragikai gyötrelem kifejezése egy varázsütésre a gyönyör ragyogásává. 751 7, II| akkor kérjen tőle választ egy általam rég kimondott szóra.~ ~– 752 7, II| arra is megemlékezett, hogy egy olyan magasztos alak előtt, 753 7, II| gróf rejtélyes védence, még egy olyan hatalmas férfiúnak 754 7, II| hatalmas férfiúnak is, minő egy magyarországi alispán, illő 755 7, II| aztán egyszer hozzájuthat egy egész tele kanna üde, kristálytiszta 756 7, II| még a sárgavirágos mezőn, egy hó múlva majd a pirosvirágos 757 7, III| jöttem. Magának a kezét kérem egy derék, szép, magához illő, 758 7, III| mint azok a betűk, amiket egy inszurgens zászló számára 759 7, III| felszerelésre. (Azzal kivett egy csomót a hátulsó zsebéből 760 7, III| az izenettel, hogy ami „egy szót” egyszer mondott önnek 761 7, III| és a felelet között áll egy „vékony fátyol”, ami azt 762 7, IV| rendezi el az ember, hogy egy napon határozza el magát 763 7, IV| szerelem és a hősiesség egy csodálatos harmóniában találkozva 764 7, IV| egymással, amilyen csodatételre egy nőarc bűvtükre képes.~ ~ 765 7, IV| után először ölelhetett át egy nőt, akinek azt mondhatta, 766 7, IV| Odadobhatta magát valahára egy szív fölé, mely e szóval 767 7, IV| mint űzte el valamennyit egy bottal a kezében, hogy jelent 768 7, IV| az a két gyöngysor! Csak egy ember van ilyen a világon, 769 7, IV| Hát azzal hol beszélt?~ ~– Egy éjjel idejött e kastélyba, 770 7, IV| megbánta. Valami hajszálrugója egy alvó ösztönnek azt a gondolatot 771 7, IV| e szóval hideget okozott egy másik szívnek. Sietett azt 772 7, IV| érte, olyan volt, aminővel egy búcsúzó testvér ajka érinti 773 7, V| megmondani. Lajosra nézett.~ ~– Ő egy igen kedves barátomnak az 774 7, V| volna az a diszpenzáció, ha egy akadály nem volna: a hitkülönbség. 775 7, V| lefátyolozott hölgy, aki egy napon elfoglaltad a helyemet 776 7, V| No! És azóta már elmúlt egy ősz, egy tél, egy tavasz, 777 7, V| azóta már elmúlt egy ősz, egy tél, egy tavasz, egy nyár, 778 7, V| elmúlt egy ősz, egy tél, egy tavasz, egy nyár, megint 779 7, V| ősz, egy tél, egy tavasz, egy nyár, megint egy ősz, megint 780 7, V| tavasz, egy nyár, megint egy ősz, megint egy tél. És 781 7, V| megint egy ősz, megint egy tél. És ti mégsem lettetek 782 7, V| tárcáját, s kikeresett belőle egy összegyűrt levelkét.~ ~Marie 783 7, V| büntetésül.~ ~– Ah, hiszen ha egy évvel hamarább jön a mai 784 7, V| áldomásra.~ ~– És most még egy vivát az én királynémra! – 785 7, V| veszedelemnek, jónak látta egy kedélyes megjegyzéssel visszaadni 786 7, VI| hadvezér is. Nem éri be egy haditervvel. Ég a föld a 787 7, VI| Ebben az úrhölgyben egy híres diplomata veszett 788 7, VI| mindennap meg szoktál adni. Egy jóéjszakakívánást a függönyön 789 7, VII| hogy csak úgy égett. – Maga egy kis alacsony tölgyfaszéken 790 7, VII| hogy van a szomszédban egy igen szép úrhölgy. Ön bizonyosan 791 7, VII| leszek?~ ~– Az természetes. Egy derék ifjú férfi meg egy 792 7, VII| Egy derék ifjú férfi meg egy szép fiatal hölgy, egymás 793 7, VII| háborúba készül; maga alakít egy bandériumot, amit személyesen 794 7, VII| Lesz önnek a kastélyomban egy külön kis szobája, konyhácskával, 795 7, VII| keresni. Azért nem tartok egy kutyát, egy macskát sem, 796 7, VII| Azért nem tartok egy kutyát, egy macskát sem, hogy ne legyen 797 7, VII| szüksége volt rám. Akkor bezzeg egy negyedórára sem hagytam 798 7, VII| epekedtem tán? Mikor éjt napot egy szobában voltunk egyedül?~ ~– 799 7, VII| ládát felnyitá, s annak egy oldalfiókjából előhúzott 800 7, VII| oldalfiókjából előhúzott egy gondosan bepólált csomagocskát. 801 7, VII| becsavargatva. Kibontogatta. Egy hosszú leányingecske, elején 802 7, VII| virágos hímzet között, meg egy felöltő rózsaszín szoknyácska 803 7, VII| Katalin elé tartva.~ ~– Egy kedves kis baba.~ ~– Egy 804 7, VII| Egy kedves kis baba.~ ~– Egy kedves kis baba. Valóban 805 7, VIII| szívnyomás. – Csináljunk egy tréfát Lajosnak – monda 806 7, VIII| élveznivaló volt itten!~ ~Egy csoport dámvad hosszú sorban 807 7, VIII| Olyan szelídek voltak, hogy egy nőstény dám megállt az ünőjét 808 7, VIII| látott belőlük még sülve sem egy egészet, csak a fehér hasát, 809 7, VIII| hogy nem szabad belőle egy szálat is leszakítani. Dúskálkodhatik 810 7, VIII| parkból. S minő naplement az! Egy hosszú jegenyefa sétány 811 7, VIII| végig, amiben kevélyen áll egy rigyető hímszarvas fekete 812 7, VIII| nagy örömmel.~ ~– Nekem van egy igen jó szelíd lovam. Neked 813 7, VIII| lépcsőin az előtornácba.~ ~Egy öreg komornyik meg egy igen 814 7, VIII| Egy öreg komornyik meg egy igen csinos fiatal szobaleány 815 7, VIII| nem hagyták őt megpihenni egy tárgynál; szemébe ötlött 816 7, VIII| tárgynál; szemébe ötlött egy festőállvány, rajta készülőben 817 7, VIII| képecskét szeretnék, ami egy medalionban elfér. Tudod, 818 7, VIII| egyik kezére se nézni, hanem egy vonalazott papíron apró 819 7, VIII| ragadja. Óh, a jó Isten egy részét a paradicsomnak előlegezte 820 7, VIII| Lottival kidolgozunk a számodra egy napirendet, hogy minden 821 7, VIII| megfoghatatlan csodát, hogy Lajos egy hosszú szárú pipából, amit 822 7, VIII| olyan szép este van: s én egy cseppet sem vagyok álmos, 823 7, IX| álmodott is már.~ ~Ekkor egy érintés fölébreszté. ~ ~ 824 8, I| tanúi, hogy az ellenség egy napig sem volt ura a csatatérnek, 825 8, I| hatvanhét esztendő múlva (1876) egy darab papirost, melyre föl 826 8, I| fegyverfogható nemesség, mert egy családból csak egy férfi 827 8, I| mert egy családból csak egy férfi köteles hadba menni. 828 8, I| felrúgtatták rőfének az árát egy forinttal.~ ~– Teringettét, 829 8, I| hát rá kell fizetni azt az egy forintot!~ ~– Csak ne tessék 830 8, I| káromkodni, mert aztán mi marad egy óra múlva? Hát a vármegyék 831 8, I| vármegyék elvállalták az egy forint árfelemelést, s kérték 832 8, I| szénásszekér, amire még egy villával nem fér. A „nyugtalankodó”- 833 8, I| mielőtt kezdete lett volna. Egy hadsereg, melyet nem élelmeznek, 834 8, I| elsüti az az ágyút, mint egy orációt.~ ~– Hát a gyalogságot 835 8, I| hevenyében készíttetett velük egy új hadiszabályzatot, kommandószavakat 836 8, I| szerencsére van az óraműnek egy gazdája, aki amint észrevette 837 8, I| észrevette a mutatórul a késést, egy ujjával odaigazította az 838 8, I| kötöttem már a keszkenőmre. – Egy hét alatt Fertőszeghy Lajos 839 8, I| Moiselle és Lefèbre tábornokok egy puskalövés nélkül adták 840 8, I| énértem – és Marie-ért. Ami egy nőnek legdrágább: hírnevének 841 8, I| alispán úr, a rejtélyt? Egy reggel idejött hozzám e 842 8, II| II. ~ ~Még csak egy harcra buzdító csatadala 843 8, II| minden megyében támadt egy buzgó poéta, aki megverte 844 8, II| kedvük hozzá. Dalra csak az egy induló mars volt téve; a 845 8, II| Valamennyi között az egy Vitkovics Mátkabúcsúja érdemlé 846 8, II| egész 1809-iki hadjáratot egy népdal mellett végezték 847 8, II| csákója; a csákó elején egy halálfő. Az ember nem hinné, 848 8, II| megismerni. Hat évig lakott egy nép között, melyet távcsöve, 849 8, II| között, melyet távcsöve, egy lelkész és egy fiatal tudós 850 8, II| távcsöve, egy lelkész és egy fiatal tudós levelei tettek 851 8, II| földműves; ritkaságul kerül egy kézművesnek: a nemes fiút 852 8, II| joga van és szavazata, mint egy férfinak. Az értelmiség, 853 8, II| féltékeny falusi orákulumot: – egy hét alatt mind jó katonát 854 8, II| őrnagy mai nyelven).~ ~(Még egy másik voloncsapatja is volt 855 8, II| óriás akkorákat lép, hogy egy–egy ország esik a két lábnyoma 856 8, II| akkorákat lép, hogy egy–egy ország esik a két lábnyoma 857 8, II| várnak. Az angolok sietnek – egy szigetet elfoglalni maguknak 858 8, II| saját hazájában: csak az egy jámbor török marad meg hű 859 8, II| orosz betörés ellen.~ ~Ekkor egy új Hiób-hír érkezik. Jellachich 860 8, II| Ilyenkor nagy számot vet egy olyan derék csapat, mint 861 8, II| jelentetlenül betört az ajtón, mint egy – inszurgens; hirtelen dugtak 862 8, II| menyasszony búcsúznak, ott egy harmadiknak jelen lenni 863 8, II| helyét ezen a szép homlokon egy golyó foglalná el.~ ~– Te 864 8, II| meg, mi van benne!~ ~Lajos egy acél pecsétnyomó gyűrűt 865 8, II| címerlapját félretolva, abból egy finom kulcs tolla ugrott 866 8, II| rábízott kincset elrejté egy a falba rótt vasajtajú szekrénybe, 867 8, II| fog lenni.~ ~S most még egy utolsó csókot!~ ~Annak a 868 8, II| megsiratott.~ ~De rövid időn lett egy örömnapja. Lajos levelet 869 8, II| ellenséget még nem látott; ma egy csapatosztállyal elindul 870 8, II| ni: „A minap az alispánné egy egész zsák pogácsát hozott 871 8, II| szerezték Lajosnak, hogy ők is egy levélnek mind a két oldalát 872 8, II| neki, s mellékeltek hozzá egy arcképet (vajon ráismer-e: 873 8, II| vajon ráismer-e: ki az?) meg egy kezdetleges pasztellrajzot, 874 8, II| kezdetleges pasztellrajzot, aminek egy pensée-t kellett ábrázolni. ( 875 8, II| Vajon lesz-e bátorsága egy istentelen golyónak átfúrni 876 8, III| sátrakat lehetett rögtönözni, s egy domb tetejét elfoglaló jegenyésről 877 8, III| az egyben most teljesen egy véleményen van a hajdani 878 8, III| elemében van: adomázik. Egy gyökérbozontjával fölfelé 879 8, III| fordított zsombikon ülve, mint egy karosszéken, két öklét a 880 8, III| hírét.~ ~S a fiatal tudós, egy juhászbundára hosszant fekve, 881 8, III| fekve, jegyezi plajbásszal egy ív papirosra az „arany könyv” 882 8, III| Az ebersbergi vérontásnál egy magyar csapat, a Benyovszky-ezred 883 8, III| tudtak utána úszni? – kérdé egy fiatal hang onnan hátulról.~ ~ 884 8, III| dobot nyakából, s felkapva egy puskát, odakiálta a bajtársainak: „ 885 8, III| Eckmühlnél ötödmagával megpillant egy öt ágyúból álló lovas battériát, 886 8, III| szorította a mieinket, hogy azok egy mély útban kénytelenek voltak 887 8, III| János és Dorogházi János, egy káplár Horbál Boldis biztatására, 888 8, III| ágyúinkat, összeszednek egy csomó puskát, amit a futók 889 8, III| tizedmagával elfoglal Montebellónál egy egész századtól védett majorházat! 890 8, III| jelkiáltást hallák.~ ~Az őrjárat egy fegyveres alakot tartóztatott 891 8, III| A vitnyédi bozótban egy francia futárt fogtunk el, 892 8, III| táskáját, s abban találtunk egy lepecsételt levelet. Az 893 8, III| szökevényeinknek. – Azok egy magyarországi félreeső helységben 894 8, III| gondolta ki. Azon helység egy indigenált bécsi báróé volt, 895 8, III| Thémire, hogy a protektor egy erős látcsővel szokott tudomást 896 8, III| szétmállott. Ez abbul állt, hogy egy hírhedett rablóját a vidéknek 897 8, III| cselszövényét elfogadni.”~ ~„Egy éjjel, amikor előre lehetett 898 8, III| Amilyen bizonyos az, hogy egy férfira, kivált egy remetére 899 8, III| hogy egy férfira, kivált egy remetére nézve az ég minden 900 8, III| planétáinál érdekesebb – egy szép asszony alakja.”~ ~„ 901 8, III| lovag, ki ezt látta, ha egy csepp folyott még a Duguesclin 902 8, III| talált mást maga előtt, mint egy megkötözött csodaszép hölgyet, 903 8, III| nagyon ravasz és furfangos egy róka. Nem engedte szemközt 904 8, III| fegyverben virtuóz vagyok. Egy remete egy spadassin ellen! 905 8, III| virtuóz vagyok. Egy remete egy spadassin ellen! Megölöm. 906 8, III| költeményem: én iktattam be azt egy vidéki hírlapba, ahonnan 907 8, III| annyi nővel megesett, hogy egy férfiért, akibe igazán belészeretett, 908 8, III| még rejtély előttem. – Van egy eszközöm, amivel ezen nő 909 8, III| homályból, maga alakított egy lovas bandériumot, s azt 910 8, III| Óh, mily jól esett az az egy napsugár Vavelnek, ebben 911 8, III| fogok vonulni a határon, s egy meghatározott helyen lesben 912 8, III| ingatag szeszélyre. Annál egy szerelmeslevél, egy elejtett 913 8, III| Annál egy szerelmeslevél, egy elejtett könny is lenyomhatja 914 8, III| szökevényünktől. Azonkívül egy más föladat is vár önre, 915 8, III| uralkodói koronát hoz magával. Egy házasság, mely a császári 916 8, III| semmiről sem tudó, amilyen csak egy uralkodónői eszménykép lehet.”~ ~ 917 8, III| liliomszálát támadjon utánuk egy új ivadék, mely örökké fennmaradjon 918 8, III| márki.”~ ~ ~ ~Vavel Lajos egy pillanatig sem gondolkozott 919 8, III| a jámbor.~ ~De Vavelnek egy örökkévalóság volt az, amíg 920 8, III| Emlékezel még rá, hogy egyszer egy hatalmas úr arra szólított 921 8, III| vezessem?~ ~– Készen tartasz egy szekeret, jó négy lóval 922 8, III| Arról, ami rád van bízva, egy teremtett léleknek se szólj, 923 8, III| Győrött, hogy az ellenségnek egy csapatja Nezsidernél betört 924 9, I| komédia?~ ~Hátha valóban egy új, ismeretlen gyönyört 925 9, I| csillogásainál?~ ~De ötmillió frank egy tömegben!~ ~Olyan szó-e 926 9, I| akarta volna ez a férfi, egy királyleány szerelmét foglalhatta 927 9, I| minden milliójáért megvenni egy ilyen kincset?~ ~Kincset? 928 9, I| az?~ ~Ha Vavel Lajos csak egy közönséges, mindennapi ember 929 9, I| de ha a nő igazán szeret egy férfit, nem istene-e az 930 9, I| föllázadt, hogy eláruljon egy barátnét, aki az ártatlanság 931 9, I| bízta magát az ő védelmére, egy gyermeket, aki őt anyjának 932 9, I| mindkettőjük imáját?… Lehet-e egy nőnek egy nőt ily hidegvérrel 933 9, I| imáját?… Lehet-e egy nőnek egy nőt ily hidegvérrel semmivé 934 9, I| dicsőséget: talán volna egy mentség annak a számára, 935 9, I| mikor egyedül van.~ ~Még egy órája volt a hölgynek démonával 936 9, I| rajztanórája, amiből az egy percet sem enged elveszni. 937 9, I| hagy: akkor megszabadul egy olyan nagy szenvedéstől, 938 9, I| kocogtattak az ajtaján.~ ~– Egy idegen úr van itt – dörmögé 939 9, I| lehetett rajta csúsztatni.~ ~Egy elefántcsont medalion volt 940 9, I| engedett órán túl elmúlt – egy perc.~ ~– Cambray! – kiáltá 941 9, I| átadnám azt, nem nyerhetnék egy serpenyő parázst és valami 942 9, I| ugyebár? Majd meghallja. Ez egy ragályos betegség, mely 943 9, I| hazatértek, úgyhogy Párizsban egy külön kórházat kellett a 944 9, I| ügyességemért. Egyszer aztán jött egy olyan nap, amikor kezdtem 945 9, I| S ha be akarod fogadni egy öreg barátnédnak jóakaró 946 9, I| mikor a pellengérre kikötnek egy szép vétkező hölgyet, s 947 9, I| ön. – Nem hozhatta ön el egy arcképét?~ ~– De elhoztam.~ ~– 948 9, I| Amélie legutóbbi arcképe.~ ~Egy kis miniatűr festmény ugyanolyan 949 9, I| tokban. mint a másik.~ ~Egy fehér arc, behunyt szempillákkal, 950 9, I| nem színpadi jelmez. Ez egy igazi, őszinte másvilág 951 9, I| E pokoli kínzásra, mint egy dühödt fúria, szökött fel 952 9, I| szemei világlottak, mint egy hagymázos őrjöngőé, s elkékült 953 9, I| hozzám – és őhozzá. Hanem egy súlyos aggodalmam van. Én 954 9, I| során keresztül csak mint egy nyomasztó sejtelmet, mint 955 9, I| nyomasztó sejtelmet, mint egy bántó emléket hordja magával 956 9, I| Vár most egész üres; csak egy régi jó barátném, a komoly 957 9, I| barátném, a komoly Lizett meg egy kis mogorva gyermek laknak 958 9, I| leghamisabbika. Lesve lesi, hogy egy szép, fiatal, ártatlan leánykát 959 9, I| leány!~ ~Az eltávozó Cambray egy könnyeiben feloszló nőalakot 960 9, I| hordja ereiben, annak elég egy olyan tó tükrére vetni a 961 9, II| romjai között.~ ~Két arckép, egy levél, meg egy széttépett 962 9, II| Két arckép, egy levél, meg egy széttépett irat pilléi. 963 9, II| hazudott.~ ~Katalin arcán egy pillanatra valami örömsugár 964 9, II| ott van, ahol én vagyok, egy szót ne akarjon szólni hozzám. 965 9, II| a betegeket ápolva, mint egy hősnő, mint egy szent. Jól 966 9, II| ápolva, mint egy hősnő, mint egy szent. Jól járt! Az égbe 967 9, II| ragályosnak hisz, aki fél benyitni egy szoba ajtaját, ahol valaki 968 9, II| folyjon nemzetek vére: akkor egy vékony pókfonallal, aminő 969 9, II| az vagyok!~ ~Katalin még egy kétségbeesett fogáshoz folyamodott, 970 9, III| majorlakba: a majorosnénak volt egy fiatal leánya, annak az 971 9, III| parasztnővé alakult át. Egy kis mátkához illő tréfát 972 9, III| híre, se hamva. Mint ha egy század múlt volna el azóta, 973 9, III| Láttam a légballont, amiben egy inzsenér ezredes felemelkedett, 974 9, III| magasra szállt fel, mint egy sárkány, kötélen tartották 975 9, III| öl hosszúságú hidat, amit egy darabban szállítanak odább, 976 9, III| futni a fehér paripáján, s egy csónakon érkezni meg az 977 9, III| földtúrásokat csináltunk, mint egy vár.~ ~– S tudta ön valahogy 978 9, III| Hogy meg ne fulladjak, egy nádszálat tartottam a számban, 979 9, III| úgy tudok én ahhoz, mint egy igazi kuvasz, aztán nem 980 9, III| kellett meghátrálnia, mert egy hatalmas új hadviselő fél 981 9, III| messziről lehetett hallani egy öszvér csengettyűjét, mely 982 9, III| süvöltve, sikoltva fújt elő egy vékony füstsugár, jajkiáltó 983 9, III| bizonyítványok, – az arcképek, – és egy csomó hitvány pénz. Mától 984 9, III| hitem tökéletes legyen: egy kérdésemre adjon ön választ. 985 9, III| kérdésemre adjon ön választ. Egy ember, aki magát marquis 986 9, III| valahol vár önre, hogy ön egy régi tartozását lefizesse 987 10, I| Napóleon hadseregénél volt egy hírhedett csapat, a VI-ik 988 10, I| rongy, drágakő és szemét egy rakáson. A mellükön érdemrend, 989 10, I| áldozatával szabadították ki. Egy „démon” a csatában megölt 990 10, I| démon” a csatában megölt egy angol tisztet. A haldokló 991 10, I| Ennek a démon-légiónak egy szakasza, mely az olasz 992 10, II| Várban: a komoly Lizett és egy mogorva gyermek, Sátán Laci 993 10, II| kinyitott ajtón legelébb is egy vas szénlapátot toltak eléje, 994 10, II| köménymag, s az ajtó mögül egy mérges hang rivallt elő:~ ~– 995 10, II| gömbölyűségéből a szűk keret csak egy kockányit engedett kilátszani. 996 10, II| az üres most. – Keressen egy odvas fát, egy barlangot, 997 10, II| Keressen egy odvas fát, egy barlangot, rejtőzzék el 998 10, II| keressük őt.~ ~Az önző Lizett egy darabig nézett utána, odanyomva 999 10, II| vissza. – Jöjjön vissza egy szóra!~ ~Marie visszatért 1000 10, II| elpusztítja a pestist.~ ~Egy hosszú üveget nyújtott ki