Rész, Fejezet

 1  1,     I|      lámpavilágtól belobogtatott kapu elé ért a magasabbik polgártárs,
 2  1,     I|            kiterjeszti egyenkint maga elé: aztán összegöngyölve a
 3  1,    II|        kilépett a kapun. A világosság elé érve, ugyanazon öltözet
 4  1,    II|                    Egy földszinti ház elé érve, a fiatalúr meghúzta
 5  1,    II|             az ifjú úr odaült a tükör elé, s a saját két pofaszakállát
 6  1,   III|               zsámolyra ült le a lába elé, úgy hallgatta. Mindenki
 7  1,   III|               csipkezsebkendőjét arca elé tartá, hogy kitörő nevetését
 8  1,    IV|                 Azzal a lorgnont ajka elé nyomva, halkan odaszólt
 9  2,     I|           kast fognak az érkező lábai elé tenni, melyen érett dinnyék,
10  2,     I|            tiszteletes utoljára húzza elé zsebéből a fekete könyvet,
11  2,    II|          társaságot úgy odaviszi maga elé, mintha körülötte ülnénk.~ ~
12  2,    II|              a már lenyugodott doktor elé az éjszekrényre.~ ~– Mi
13  4,     I|              mankón ugrálva az utasok elé (a világ tökéletességét
14  4,    II|           Akinek kiáltott, az nem jön elé. Most hangosabban felkiált,
15  4,    II|               a kezével, melyet Lajos elé tartott visszatiltó mozdulattal,
16  4,   III|              Hogy azután a szolgabíró elé híjanak, s ottan mint tanúnak
17  4,   III| önkénytelenülo nyújtá kezét a bárónéo elé, amit annak kézszorítása
18  4,    IV|          újabb talány állt Vavel gróf elé.~ ~Hát akkor miféle emberek
19  4,     V|        ellenség, azt letámasztja maga elé, azon csak egy akkora nyílás
20  4,     V|              e napon odajönnek a kapu elé, s körtáncot járnak, és
21  5,   III|          azokban senkit sem fognék ön elé helyezni. Azonban hát egy
22  5,   III|           szétbontva, odatartá a gróf elé, hogy olvashassa, de nem
23  5,   III|              gyöpön, a szemközt jövők elé. Azok bizonyosan a gróf
24  5,   III|                Gróf úr! – szólt Vavel elé lépve – van szerencsém bemutatni
25  5,   III|           kezét.~ ~Katalin ismét arca elé rántá a fátyolát, s durcásan
26  5,    VI|           injuriázta, nem mer a színe elé kerülni; hanem én kérem
27  6,     I|              áll: nem rettegnél színe elé kerülni e szóval: „Uram,
28  6,     I|              Azzal odatérdelt az ágya elé, s kinyitá az imakönyvét,
29  7,    II|              volna az üldöző ellenség elé, azokon az keresztülgázolt
30  7,    II|       sebeiket tárják az üldöző rokon elé, csonka tagjaikat emelik
31  7,    II|              önkénytelenül tartá maga elé két kezét. A napsugárhoz
32  7,    IV|               nyújtá szép kezét Lajos elé, s meleg hangon rebegé neki
33  7,   VII|              keverte, és kirakta maga elé a két térde fölött szétsimított
34  7,   VII|              öltönydarabkákat Katalin elé tartva.~ ~– Egy kedves kis
35  7,  VIII|         Katalin aztán leült a zongora elé, s Marie-t maga elé ültetve,
36  7,  VIII|           zongora elé, s Marie-t maga elé ültetve, megmutatta neki,
37  7,  VIII|        farkcsóválva tötyögtek úrnőjük elé két hátulsó lábaikra felállva.
38  8,   III|        Odahozták nagy diadallal Vavel elé, hogy kémet fogtak.~ ~Vavel
39  9,     I|                köpenye gallérját arca elé húzva. Aki az influenza
40 10,    II|             kezét rémülten tartá maga elé, mintha el akarná őt magától
41 10,    II|           pedig odaállt a rácsfüggöny elé, s őrködött.~ ~Óh, dehogy
42 10,    II|          nevezni.. Előreugrott, Marie elé, s a felvont puskát arcához
43 10,   III|      parasztszekér hajtatott a fogadó elé. Abból Jocrisse úr szállt
44 10,    IV|          rakott tűzre jött bizonyosan elé.~ ~Pedig nem olyan kicsiny
45 10,     V|             rögtön kisietett a csárda elé, s lovasainak felülésre
46 10,     V|             nőtt elő.~ ~Mikor e nádas elé értek a megkerülő csapat
47 10,    VI|          lázas nyöszörgés hangja kelt elé. A megszólító magyarul beszélt.~ ~–
48 10,    VI|              s kezét védelemre emelte elé.~ ~E névre, e hangra valami
49 11,    IV|               hogy odacsalja egy árok elé, melyben egy csapat gyalogság
50 11,    IV|              most ide állok kegyelmed elé. Kegyelmednek felesége,
51 11,    IV|   odaterítette Ferencet a bátyja lába elé. Erre Berecz István elkeseredetten
52 11,     V|               azt hitték, az ellenség elé fognak menni.~ ~De nem az
53 12,     I|              is ölelte, mikor a szeme elé került.~ ~– Mi hír, Mátyás
54 12,    II|               bekanyarodva, a templom elé hajtattak.~ ~Az egész faluban
55 13,     I|          Cologne-os zsebkendőjét arca elé kapta, s ott tartotta addig,