Rész, Fejezet

 1  1,    II|           feleségem vár odahaza. Az asszony nagyon veszekedő. S én szeretem
 2  2,     I| arcfintorral –, hogyha a tekintetes asszony odahaza megtudja a „csókot”;
 3  2,     I|            is megtudja a tekintetes asszony, hogy per „te Katica, te
 4  2,    II|          eszébe jutott a tekintetes asszony odahaza, akinek a nyelve
 5  2,    II|            a faluban véletlenül. Az asszony apprehendált, s rá se nézett.
 6  2,    II|          lefátyolozott dáma nem egy asszony, hanem kettő. A csábító
 7  2,   III|      királyi biztos és a tekintetes asszony jutott egyszerre eszébe.
 8  3,    II|             arról, hogy te nem vagy asszony?~ ~Erre már el kellett mosolyodnia
 9  3,    II|           cseppet sem szeretném, ha asszony volnál. Akkor éjjelenkint
10  3,    IV|          fel, nem mehetek.~ ~Zsuzsa asszony kicammogott a folyosóra
11  3,    IV|         nyomjon a markába.~ ~Zsuzsa asszony a mécsvilágnál felismerte
12  3,    IV|          Tessék besétálni nagyságos asszony.~ ~– De ha a doktor úr lefeküdt
13  3,    IV|          fenn lenni, ha a nagyságos asszony akar vele beszélni.~ ~–
14  3,    IV|           be kérem, elébb.~ ~Zsuzsa asszony meg volt sértve.~ ~– De
15  3,    IV|         Névtelen Várbulo .~ ~Zsuzsa asszony letette a mécsest a konyhaasztalra,
16  3,    IV|      kastélyból kiment. Ilyen beteg asszony, akinek nem kell se orvos,
17  4,     I|             volt magával; hát ez az asszony mindent jobban tud, mint
18  4,     I|            gyanú miatt befogták. Az asszony helységünkben természetesen
19  4,     I|         felőle győződve, hogy az az asszony ártatlan és becsületes.
20  4,    II|           Lajos grófra nézve.~ ~Egy asszony, aki nem kíváncsi!~ ~Eközben
21  4,    II|            Istenem! Milyen jó ez az asszony, hogy olyan türelemmel bánik
22  4,   III|    társaságával, mint a gróf. Egyik asszony a másik után hajtá álomra
23  4,   III|          hozni segített, ugyanaz az asszony, akiről önnek írtam: a híres
24  4,    IV|          viseli magát az a bizonyos asszony, aki az őáltala egyszer
25  5,   III|            Ez volt-e Barthelmy Ange asszony? Akarja visszavenni?”~ ~„
26  5,   III|       férfit nagy veszedelméből egy asszony szabadítson meg. És micsoda
27  5,   III|         vezetek, nem Barthelmy Ange asszony; – nem volt az ön felesége
28  5,   III|       szereti őt, ahogy csak valaha asszony szerethetett. – És amit
29  7,   VII|                 Köszönöm, nagyságos asszony; de nem fogadom el. Én majd
30  7,   VII|             Ettől felderült a kövér asszony kedélye. Most már, felállt.~ ~–
31  8,    II|        mindnyájunknak”. No hát, más asszony is elmegy az ura után a
32  8,   III|   planétáinál érdekesebb – egy szép asszony alakja.”~ ~„A protektor
33  8,   III|           megeshetik, hogy mikor az asszony szerelmes, még a gyermekét
34  8,   III|       elnyerésére ki volt küldve az asszony, azt már körme között tartja….”~ ~„
35  8,   III|         fizetve. Tehát a tábornokné asszony és úrleánya legyenek e kíséretre
36 10,    II|           az egy igen becsületes jó asszony: ennek a szegény fiúnak
37 10,    II|    megőrzése volt bízva, s ha az az asszony nem árulta el az ő kincseit,
38 10,   III|             írni, ha Barthelmy Ange asszony megvolna.~ ~– Igen, de a
39 10,   III|           mellé a pamlagra. Laplace asszony nem ügyelt rá, hogy felségsértést
40 10,   III|        könnyen találhat rá. Hogy az asszony sokat féltékenykedik; mindjárt
41 10,     V|       kellett azt tudni, hogy ez az asszony mennyire megy a szerelmében.
42 10,     V|      fertőszegi korcsmában. Thémire asszony árulása tehát tökéletes.
43 10,     V|        vissza magát többé. Nem volt asszony, hanem fúria. Lerohant a
44 10,    VI|        magyarul beszélt.~ ~– Ah, jó asszony, az Isten irgalmára… hozz
45 10,    VI|     kiöblíté a sisakot, mint rendes asszony szokta tenni vízhordó edénnyel,
46 10,    VI|            istennői düh állta el az asszony szívét. Nem ahogy asszonyok
47 10,    VI|             én feleségem becsületes asszony.~ ~– Tudom, tudom! Derék
48 10,    VI|             Derék fiú és becsületes asszony. De szóljon, az égre kérem.
49 10,    VI|             hölgyet.~ ~– Óh, milyen asszony vagy te!~ ~ ~ ~Vavel fekete
50 12,    II|                Guillaume tábornokné asszony eleinte keserű kifakadásokkal
51 12,   III|        tábornoknál. Adieu!~ ~Margot asszony feledékeny volt. A házigazdától
52 13,     I|        megtudtam, hogy a tábornoknő asszony minő hivatásban jön Magyarországra,
53 13,     I|             hogy aki azt meghallja, asszony, férfi, gyermek, mind egyszerre
54 13,    II|         átfonva. Két véginél ül két asszony: egy úrnő és egy pórnő.~ ~
55 13,    II|          mentén, nyomukban két síró asszony. Távolról árnyaknak nézi