Rész, Fejezet

 1  1,     I|            hangoztatta a „mama! óh kedves mama! egyetlen szeretett
 2  1,     I|           a játékszer után; „ah be kedves szép buba! Jaj, de aranyos
 3  1,   III|          érzékenyülnio .~ ~– No de kedves kicsikém – monda kis vendégének –
 4  1,   III|     Köszönöm. Ez bizonyosan valami kedves leányáról maradt önre, aki
 5  1,   III| összecsapva. – Az volna nekem csak kedves! Hiszen még csak most tanulom
 6  1,   III|            i grec”-nek hívják.~ ~– Kedves kis ártatlan bohó! – mondá
 7  1,   III| kérdezősködés nélkül. – Óh, drága, kedves virágom!~ ~S azzal megcsókolta
 8  1,   III|       adott.~ ~– A kis grófnő igen kedves volt.~ ~Ekkor a szép grófnő
 9  1,   III|     mellképét engedi látni.~ ~– Ha kedves önnek a kis talált gyermek
10  1,   III|         bennünket hagyni? Megfoszt kedves jelenlététől? Nem engedi
11  1,   III|           férfi lépett be hozzá: a kedves de Fervlans márki. Ezúttal
12  1,    IV|        virágkoszorús levélkére:~ ~„Kedves kicsikém. Én most rögtön
13  3,     I|          megköszönték, s egymásnak kedves egészségére kívánták, akkor
14  3,     I|           pedig egy leánynak az is kedves időtöltés az egyedüllétben.
15  3,    II|          kis porontyot. Ah, milyen kedves kis állat! Hogy dobog szegénykének
16  3,    II|        dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot hozott neki.~ ~
17  3,    II|        óhajtásomat? Te jó vagy, te kedves vagy! – S a férfi hasztalan
18  3,   III|           fog e tótulo .~ ~– Az én kedves szép tavamtulo ? – sóhajta
19  3,    IV|        táncolt, szökellt örömében. Kedves Lajoskájának nevezte érte.
20  4,    II|      nyílni kezdtek: a jó régimódi kedves európai virágok, miket még
21  4,    II|        volt a papíron elkezdve:~ ~„Kedves Lajos. – Szeress te engemet.”~ ~
22  4,    II|     szemlélő fülét e szó üti meg: „Kedves Lajos!”~ ~Összerezzen. Azt
23  4,    II|             s fülébe súgta nevét: „Kedves Lajos!”~ ~Az ifjú felugrott
24  4,   III|  kellemetlenség történt, ezen a mi kedves, csendes vidékünkön, ahol
25  4,     V|          semmi kívánságod se volt, kedves Marie? – kérdé tőle Lajos
26  4,     V|           felelt:~ ~– Volt bizony, kedves Lajos. Elvesztettem valamit,
27  4,     V|       komolysággal monda:~ ~– Nem, kedves Lajos, az lehetetlen.~ ~–
28  5,     V|          rá írva:~ ~„– A szép, jó, kedves szomszédnőnek.”~ ~– Ön Landsknechtsschild
29  5,     V|            ami belül volt írva.~ ~„Kedves, szép, jó asszonyom!~ ~Szeresse
30  6,     I|        magam öltem őt meg. Szegény kedves kis Dávidomat.~ ~S ismét
31  6,     I|         volna az szép is, okos is, kedves is, csak azt gondolnám mindig:
32  7,    II|          Óh, be szép világ! Óh, be kedves, szép világ!”~ ~És Vavel
33  7,   III|           szép bárónő fogadta.~ ~– Kedves szép Katinka húgom, ahogy
34  7,   III|           Igen köszönöm a jóságát, kedves Bernát bácsi; de már én
35  7,     V|     Lajosra nézett.~ ~– Ő egy igen kedves barátomnak az özvegye, az
36  7,     V|       üssük össze poharainkat a mi kedves hazánkért. Vivát! – A mi
37  7,     V|            arra köszöntök. – Az én kedves kis leánykámat,az én jó
38  7,   VII|            neki terhére esett.~ ~– Kedves Lizett – szólt hozzá Katalin
39  7,   VII|        Katalin elé tartva.~ ~– Egy kedves kis baba.~ ~– Egy kedves
40  7,   VII|           kedves kis baba.~ ~– Egy kedves kis baba. Valóban az hiányzik
41  7,  VIII|            kacagott fel Katalin, – kedves kis leánykám! Te egész nap
42  8,     I|            kapitulációt. Maga a mi kedves barátunk, a derék Barthelmy
43  9,     I|     levelet. Abba ez volt írva:~ ~„Kedves kicsi mama, öreg barátném.~ ~
44 10,    II|       álmatag gyönyörrel tekinte a kedves csengő hang kútforrása felé,
45 10,    II|           földszinten.~ ~– Lizett! Kedves Lizett! – ébresztgeté őt
46 10,   III|       tudod te békíteni. Még olyan kedves leány nem, volt a világon,
47 10,   III|        igazat mondott! Nincsen oly kedves leány, akit oda ne adjanak
48 10,     V|       magát. Nevetett.~ ~– No, már kedves barátom, én igen nagy belépti
49 10,     V|            a császár nem fogja őt „kedves hercegem”-nek nevezni, –
50 10,    VI|            bácsi, édes Laci bácsi, kedves, jó Laci bácsi! Ne hunyja
51 11,     I|     akármerre kalandozott, azzal a kedves levéllel, melynek egyik
52 11,    IV|           még megújult a tusa. Egy kedves legénye volt: Fodor István.
53 11,     V|      szaladt, akinek csak az élete kedves.~ ~A futó embert hazuggá
54 13,     I|          képzeletének idáig hozott kedves ábrándjait.~ ~– Valaki beteg? –