Rész, Fejezet

 1  1,     I|                 egyszerre.~ ~– Topp! Ez igaz! – szólt az öreg. – Megértettem
 2  1,   III|      megalkotjuk az államot.~ ~– Az nem igaz! Az állam alapja a gyermekek
 3  1,   III|                mondhat valamit, ami nem igaz: de a nemesember nem hazudhatik! –
 4  1,    IV|                elhagyja őt magától?~ ~– Igaz, igaz! – szólt felsóhajtva
 5  1,    IV|          elhagyja őt magától?~ ~– Igaz, igaz! – szólt felsóhajtva a grófnő. –
 6  1,    IV|      felügyeletéről. Nyugodt lehet.~ ~– Igaz… Rosszabb kézbe nem fog
 7  2,     I|                domina nevét.~ ~– Már az igaz, hogy perversus * egy név!
 8  2,     I|              benevolumon * kezdte), ami igaz, az igaz. A baronesse pompás
 9  2,     I|                   kezdte), ami igaz, az igaz. A baronesse pompás mobiliákat
10  2,     I|                 én mondok, mégis mindig igaz. Hát azt mondják, hogy a
11  2,    II|                 A falubeli leányokra az igaz, hogy rá sem néz. Eljár
12  2,    II|                is meg lehet tudni, hogy igaz keresztyének. Húsvét napján
13  2,    II|                ért a doktor úr!~ ~– Ah, igaz, igaz! – szólt általános
14  2,    II|                doktor úr!~ ~– Ah, igaz, igaz! – szólt általános kacagásban
15  3,    II|            nekem?~ ~A gyermek vágya oly igaz, oly szívből eredő volt.
16  3,   III|              mind tófenék volt, s ez is igaz lehet. A Fertő igen szeszélyes
17  3,   III|                 a grófot.~ ~– Az megint igaz.~ ~– Aztán ön nem tesz semmit.
18  3,    IV|               ami önt megrémítette.~ ~– Igaz. El kellett azt neki mondanom.~ ~–
19  4,    II|                 suttogva:~ ~– Hát mégis igaz, amit nekem mondtál; nem
20  4,   III|               ide? mi dolgod itten?~ ~– Igaz a! Nekem nem szabad lármát
21  4,    IV|             enélkül nem megy odább.~ ~– Igaz a. Ámbár furcsa vendég voltam.
22  4,     V|             magát egy kicsit.~ ~– Ez is igaz, Mátyás mester – mondá a
23  5,     I|       parasztmenyecskékkel. A mulatság, igaz, hogy másforma: tömörebb,
24  5,   III|                  annálfogva – vendégem. Igaz, hogy szívesen látott vendégem.~ ~
25  5,   III|              keserűség volt kifejezve. (Igaz! Hisz őróla azt hiszik,
26  5,    IV|                 a dolog. Katalin bárónő igaz, hogy egész cselédsége láttára
27  5,     V|            mindig erről álmodtam; tehát igaz!~ ~Lajos átérezte, hogyha
28  5,    VI|         szállnak perbe az Istennel!~ ~– Igaz – monda rá Lajos; s még
29  5,    VI|          mondani. A vármegyegyűlésen az igaz, hogy mikor referált a bevégzett
30  6,     I|                Mi történt vele? – kérdé igaz részvéttel Lajos.~ ~– Óh,
31  6,     I|                meg neki biztos hittel: „igaz: vétettem sok parancsolatod
32  6,     I|        elhagyhatja ezt a sírboltot.~ ~– Igaz. Embert nem tudok megsiratni,
33  7,     I|               haza áldozatokat követel: igaz honfinak kötelessége azokat
34  7,    II|              szokva csak a visszhang. – Igaz, hogy csak egy ember jő,
35  7,   III|            Hozzámegyek. Tiszta szívből. Igaz lelkem szerint.~ ~– Repülhetek
36  7,     V|             lakjunk, ha összekelünk?~ ~(Igaz, hogy ez is az ő háza volt:
37  7,    VI|          kétszer megesküszünk arra, ami igaz.~ ~(Ebben az úrhölgyben
38  7,   VII| legérzéketlenebb? Nos? Mondja, hogy nem igaz, mon petit garçon! Én kérem,
39  8,     I|                ember és ló van elég: az igaz, hogy nyereg és kantár nincs;
40  8,   III|            századtól védett majorházat! Igaz, hogy mind sebet kapott,
41  8,   III|           szeretetreméltóságától. Ha ez igaz, akkor ez nagy baj. Ha Thémire-nél
42  9,     I|            talált a szív abban, hogy az igaz hálakönnyeket megismerheté,
43  9,    II|                      Katalin! Hátha nem igaz ez? Hátha csak ellenségeid
44  9,   III|          Napóleon nem legyőzhetetlen.~ ~Igaz, hogy az óriás tréfás szavakint
45 10,    IV|                Van ennek más útja is.~ ~Igaz. A Hanság lakóinak a kenyere
46 10,     V|                  hogyan győz. Pedig nem igaz. Együtt akar vele meghalni,
47 11,     V|               az meg? Nincs abban semmi igaz?~ ~Megtörtént. Egészen igaz.~ ~
48 11,     V|             igaz?~ ~Megtörtént. Egészen igaz.~ ~A tiszántúli inszurgens
49 11,     V|                amikből egy szó sem volt igaz. Hanem a megrémült ember
50 11,    VI|                 e meglepő támadás.~ ~Az igaz, hogy úgy verekedtek a vasiak,
51 12,    II|       chasseurök. Szénázni jártak.~ ~Az igaz, hogy a csalódás kedvéért
52 12,    II|                azoknak az ivadékai.~ ~– Igaz, hogy még most is emberhúst
53 12,    II|       vadkanagyara. Az sem lesz mármost igaz, hogy az úrnőik leányvért
54 13,    II|                egy történetet, mely nem igaz?~ ~Vagy írták volna rá az