Rész, Fejezet

 1  1,     I|         hagyott itt a kapu alatt. Hisz itt nincs zene. Aztán hova
 2  1,     I|        most sem aludnék.~ ~– Ejh, hisz mit érti az, miről beszélünk?~ ~–
 3  1,   III|           még, hogy ön elveszett. Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz
 4  1,   III|    találja magát szemközt.~ ~– De hisz ez nem az én szállásom –
 5  1,    IV|            Sehogy! Mit gondol ön? Hisz Amélie-t már ismeri az az
 6  1,    IV|            Valljuk meg az igazat. Hisz annak nem a „rezsim” az
 7  2,     I|     pletyka és hírharang.~ ~– Ah! Hisz ez nagyon szeretetreméltó
 8  2,   III|         szívesen látja magánál.~ ~Hisz ez igen simán kezdődik.~ ~
 9  2,   III|      csoda volt az alispán előtt: hisz ő eddig úgy tudta, hogy
10  2,   III|       végén a-ypsilonnal: gróf.~ ~Hisz ez olyan simán megy, amint
11  2,   III|          Relata refero * .~ ~– De hisz ez actus majoris potentiae * !
12  2,   III|            hogy kinek híják.~ ~De hisz ez sem kérdezte azt a gróftólo .~ ~
13  3,    II|        nem érdemlett dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot
14  3,    II|           jobbágyom vagy.~ ~– Hát hisz éppen a te parancsodat megyek
15  3,   III|              Hogyan tenné ön azt? Hisz a kocsizörgést meghallaná
16  3,    IV|          van a bárónőnek.~ ~– Hát hisz akkor meg éppen eggyel több
17  3,    IV|    emberhez szokott állatoknál; – hisz a kutya már gondolkozik,
18  4,   III|          irányozta a távcsövet.~ ~Hisz erre is alaposabb oka volt
19  4,   III|      megijednének.~ ~– Van eszed? Hisz akkor Marie-t is úgy megijesztenők,
20  4,   III|           ebben az órában.~ ~– De hisz ez is meg fog látni, ha
21  5,   III|           a hír merő képtelenség, hisz önök három évig jártak itt
22  5,   III|           mi meséket fog mondani? Hisz anélkül is fog mondani. –
23  5,   III|  keserűség volt kifejezve. (Igaz! Hisz őróla azt hiszik, hogy neje
24  5,    IV|        legyen a birtok úrnőjével; hisz az három évvel később származott
25  5,     V|       három dragonyostiszttel; de hisz annak még azóta nem volt
26  6,     I|     haragudni, de mégis elmondom; hisz egy haldoklónak csak szabad
27  6,     I|        hogy olvassa az imát, mert hisz könyv nélkül tudta azt,
28  7,     I|        hatalmasabb ellenségnek. – Hisz ez gúny! – S milyen az egész
29  7,     I|        Latakia…~ ~– Mit? Latakia? Hisz az dohány!~ ~– Mégpedig
30  7,     I|             Természetesen.~ ~– De hisz akkor egy makulányi igazság
31  7,     I|      pipázik, de még adomázik is. Hisz ez talpig derék ember. Ezzel
32  7,    IV|           visszaizenni Katalin?~ ~Hisz azt nem is okosan rendezi
33  7,    IV|        egyszerre tegezte egymást. Hisz az anya is leány volt még,
34  7,    IV|       hogy a javára szót emeljek. Hisz e derék emberek nélkül sohasem
35  7,     V|          Vavcl Lajos elbámulva. – Hisz én önt mindig a protestáns
36  7,  VIII|         órában a gyermekjátékait. Hisz ez a napfordító volt az
37  8,     I|           csak fadobokat.~ ~– Hát hisz az is megteszi a magáét.~ ~–
38  8,     I| inszurgensek sötétkékkel.~ ~– Hát hisz az is igen szép öltözet.~ ~–
39  8,     I|    ajánlani a magyar nemességnek! Hisz ez caraffai fenyegetés.
40  8,     I|           is, mint a dolmány.~ ~– Hisz ez meg éppen a legszebb
41  8,     I|          a feleségeikkel.~ ~– Hát hisz ezáltal még becsesebbé lett
42  8,     I|           felőle győződni.~ ~– De hisz ez olyan – kiálta Vavel,
43  8,    II|      Katalin legyen a zászlóanya: hisz ő a vezérnek a menyasszonya;
44  8,   III|          kell menned lóháton.~ ~– Hisz az akkor elég pihenés maga.~ ~
45  9,    II|        minden beteget ragályosnak hisz, aki fél benyitni egy szoba
46  9,   III|         nincs nálam a kulcsa.~ ~– Hisz a gyűrűjében viseli.~ ~–
47 10,   III|         egész úri társaságot.~ ~– Hisz ez a chien de Vienne magyar
48 10,    VI|          ijesztő pofájú rablót.~ ~Hisz megfoghatatlan rejtély volt
49 11,    IV|           a tábornok főhercegnek. Hisz ez tábornok volt, ő pedig
50 11,    IV|       ezredre került a sor.~ ~Óh, hisz ezek már veteránok! Már
51 11,    IV|       mozdulat – hátrafelé .~ ~De hisz az osztrák és magyar hadseregnek
52 12,    II|          ön? Az Istenért!~ ~– Hát hisz önöknek olyan szép vérkiontó
53 12,    II|         is bánta azt meg.~ ~– Ah, hisz ez bor! – mondá meglepetten
54 12,   III|         szón akadtam csak fel. De hisz az lehet a fogalmazó hibája. –