Rész, Fejezet

 1  1,     I|           volt rajta egyéb, mint az a fehér öltönydarab, amiben nem
 2  1,   III|           ragyogó melltűk, s a széles fehér nyakravaló oly magasra feltekergetve,
 3  2,    II|           valaki megszólítani. Mindig fehér glaszé kesztyűt hord és
 4  2,    II|              kalappal, térdig gomboló fehér kamáslit; télen karbonari-köpönyeget * .
 5  2,    II|     játszottak a kastély ereszén. Egy fehér, egy fekete, egy veres és
 6  2,   III|            bérruha volt rajta, kezein fehér kesztyűk, lábain fehér harisnyák
 7  2,   III|         kezein fehér kesztyűk, lábain fehér harisnyák és sarkatlan cipők.~ ~–
 8  2,   III|              folyosók be voltak húzva fehér abaposztóval * ; a falak
 9  2,   III|             bevonva, az ajtók fényes, fehér mázzal festve, s minden
10  2,   III|        terembe.~ ~Ott is minden bútor fehér mázos volt és aranyozott.
11  3,     I|              sugara, csaknem átlátszó fehér; hanem az ifjú életerő annál
12  3,     I|           válláról, s az elefántcsont fehér bőrt engedi kitündökleni,
13  3,     I|               szél. Azután odanyújtja fehér glaszékesztyűs kezét, s
14  3,     I|           kocogtattak az ajtaján.~ ~A fehér kesztyűs kéz feléje nyúlt,
15  3,     I|             bőrpamlag mellett van egy fehér fénymázos rokokóasztal;
16  3,    II|               van minden éjjel azon a fehér fénymázos asztalon, onnan
17  3,    IV|  sétakocsizásukban voltak láthatók: a fehér hajú komornyik, a mogorva
18  4,    II|           amit ezután tett, hogy szép fehér kezeit egész csuklóig besározta
19  4,    II|          hölgy, amint hosszú uszályos fehér öltönyében, parkja zöld
20  4,   III|            találta, hogy egy gömbölyű fehér váll, mely a pongyola köntös
21  4,     V|              kerevetre, s folytatta a fehér asztalkán munkálatait.~ ~
22  5,     I|            bohóskodni, szép asszonyok fehér vállaiban gyönyörködni,
23  5,   III|              hátulsó be volt burkolva fehér köpenyébe, az első nem viselt
24  7,    II|             gyárak kék, sárga, veres, fehér mosadéka folyik le. Ez a
25  7,    II|        emberek között leghatalmasabb: fehér arabs lován, az Eufráton,
26  7,    II|           amikor még mind a két kezem fehér, amikor nem haragszom senkire,
27  7,    II|               s megragadva azt a szép fehér kezet, odaszorítá azt keményen
28  7,    II|       kikönyökölve annak mellvédjére, fehér kendőjével még utána integetett
29  7,  VIII|               sem egy egészet, csak a fehér hasát, amit Lizett leszelt
30  8,    II|        mézeshetek után! Még most szép fehér kezek dolgoznak rajta, hogy
31  9,     I|       csapásokkal hasogatják fel szép fehér bőrét!~ ~Katalin csak leejté
32  9,     I|           tokban. mint a másik.~ ~Egy fehér arc, behunyt szempillákkal,
33  9,     I|         tetteti magát halottnak. Ez a fehér szín nincs festve az arcára,
34  9,   III|            láttam a félistent futni a fehér paripáján, s egy csónakon
35 10,    II|         állított tábori ágyak. A szép fehér ajtók telefirkálva emberi
36 10,   III| komondorkölyök volt az, szép bozontos fehér szőrű, mely amint az asztalra
37 10,    IV|             megkerülést.~ ~Ott szikes fehér síkság terült el nagy messzeségre.
38 10,    IV|             van elszórva a felszínén, fehér, kék, sárga, testszínű;
39 10,     V|              a volónok veres csákói a fehér halálfejekkel.~ ~Egy-egy
40 10,     V|        démonok vezetője gyönyörű szép fehér fogsorait megmutatva fekete
41 10,    VI|           mellett, nem sajnálva szép, fehér kezeit annak a szennyétől;
42 11,    II|          Szőke György, a veszprémi és Fehér megyei lovasezrednek tizenhat
43 11,    II|             tizenhat legényével (mind Fehér megyei fiúk) a szoros úton
44 11,    II|        ezrednek utolsó osztálya (mind Fehér megyei nemesek), mely a
45 11,   III|          sebeik árán, Badácz István s Fehér Mihály közvitézek: Takácsinál
46 11,    IV|              maguk részeért a városba Fehér Mihály káplárt, Lampert
47 11,    IV|       pajtások, már elkéstünk – monda Fehér Mihály. – Nekünk ottan harangoznak!~ ~
48 11,    IV|               a vendégségben, melyben Fehér Mihály is kapott két sebet;
49 11,    IV|              oldalán egy-egy gömbölyű fehér füstfelleg: azok a francia
50 12,    II|              franciául. Szerencsére a fehér barátok perjele értette
51 13,     I|        előhúzta a csizmaszár mellül a fehér lobogót, s trombitaszóval
52 13,    II|              csak egy mirtuszkoszorú, fehér virágokkal átfonva. Két
53 13,    II|         teleszedi a markait azokkal a fehér kagylókkal, amik kővé váltan
54 13,    II|               a pázsit fölé azokból a fehér kagylókból.~ ~Azután megint