Rész, Fejezet

 1  1,     I|                 megvilágítani a gyermek arcát.~ ~Az pedig most már hangos
 2  1,   III|              kezét; azután a kis Amélie arcát, amit ez pirosra gömbölyített
 3  1,   III|                 az öltönyébe temette az arcát, úgy kacagott, a szobaleány
 4  2,    II| megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát fátyolozatlanul nem mutathatja
 5  2,    II|         kastélyba; ezért nem mutatja az arcát soha senkinek, őrajta kívül.~ ~–
 6  3,     I|            Akkor fölteszi a kalapját, s arcát lefátyolozza azzal a sűrű
 7  3,    IV|         nyomatékot adandó, leleplezi az arcát?~ ~Hanem az másforma hölgy
 8  3,    IV|             jobban meg lehetett a beteg arcát tekinteni.~ ~Az egészen
 9  3,    IV|           tenyerére támaszkodva lehajtá arcát a hullámhoz, és megcsókolta
10  4,     I|                 közelebbről láthatta az arcát, kipirulva a hevélytől és
11  4,    II|                 fátyolt, s tündértiszta arcát először aranyozta be hosszú
12  4,    II|           megakadályozta.~ ~– Hagyja ön arcát fedetlenül. Itt senki sem
13  4,    II|           könnyei összeáztatták az ifjú arcát.~ ~De az nem a fájdalom
14  4,   III|                haját újra fonatni. Szép arcát még ragyogóbbá tette a megszabadulás
15  4,   III|              szemöldökkel fordítá félre arcát, míg az a zsinórok felbontásával
16  4,   III|             Vavel az ágyon fekvő némber arcát vizsgálva figyelmesen.~ ~–
17  4,    IV|               egészen elferdíti vele az arcát.~ ~– Ugye? – monda a leány –
18  4,    IV|              megvetésre fintorította az arcát.~ ~– Hát kik? Holmi pernahajderek!
19  4,    IV|              leány ott aludt csendesen: arcát karjára hajtva; lábánál
20  5,    II|                ablak felől eltakarta az arcát a legyezőjével; meg ne lássa
21  5,   III|                szeme elől, s akinek az. arcát nem szabad az embernek meglátni.~ ~
22  5,   III|              egészen beburkolta abba az arcát. – Elég nagy-e így a hasonlatosság?~ ~
23  5,   III|                 hogy milyennek látta az arcát.~ ~Katalin az ijedtség,
24  5,   III|          asszonyom!~ ~A hölgy betakarta arcát a fátyollal, s egész karjával
25  5,   III|                 egy hölggyel, akinek az arcát még nem látta senki, mert
26  6,     I|              akarta igazítani eltorzult arcát.~ ~– Nem is magamat sajnálom,
27  6,     I|               mind nem nyugtatá ez meg. Arcát a pokol félelmei még jobban
28  6,     I|                 kényszeríteni rángatózó arcát. Ez már tetszett neki. A
29  6,     I|        végigsimítá a haldokló hű szolga arcát.~ ~E kéz érintésétől becsukódtak
30  7,     I|              mosolygásra kényszeríté az arcát; helyre akarta hozni a múltkori
31  7,    II|                 Most már megláthatja az arcát. Láthatja az egész világ,
32  7,    II|                a leány, elfordítva tőle arcát.~ ~– Miattad vagyok az.~ ~–
33  7,    II|                s reszkető kezével Lajos arcát cirógatta. – Egy csepp hősi
34  7,   III|              Volt oka fátyollal takarni arcát a világ elől, mert aki az
35  7,    IV|              Hanem az a csók, ami Marie arcát érte, olyan volt, aminővel
36  7,     V|               az egyúttal lángba boruló arcát is eltakarta.~ ~Most Marie
37  7,    VI|               hogy megint meggyújtsd az arcát! Csak eredj te a kardjaid
38  7,   VII|                megcsókolta Lizett kövér arcát mindkét felől, s aztán odatartá
39  8,   III|                hogy leplezze le a hölgy arcát. Ezt ő nem fogja megtenni.
40  9,    II|                 De a hölgy elvonta tőle arcát, s visszatartá őt a kezével.~ ~
41  9,    II|            hölgy eltakarta két karjával arcát.~ ~Marie elvonta a szégyenpírban
42  9,   III|              elébb megismerjék, mint az arcát látnák. Lajos szíve nagyot
43  9,   III|                Vavel Lajos végigtörülte arcát a kezével.~ ~– Álom volt
44  9,   III|              büszke haraggal emelte fel arcát.~ ~– Én magam fogom önt
45 10,    II|              nézett utána, odanyomva az arcát a négyszegletű ablakocskába, –
46 10,    II|               ha beszélt vele, ismét az arcát és a kezeit jól; ez hatalmas
47 10,    II|          fejénél, s bevilágítá annak az arcát.~ ~Marie látott már egyszer
48 10,     V|          dombtetőn eltakarta irtózva az arcát. A halál postái most repkedik
49 10,    VI|               hanyatt feküdt a fűben, s arcát az ég felé emelte.~ ~Katalin
50 10,    VI|                    Az pedig megfordult, arcát a zöld mohába hajtá, és
51 10,    VI|               azzal locsolta Sátán Laci arcát, míg az újra magához tért,
52 11,     I|         kedvetlenül nyúlt bele a leány, arcát is félrefordítva, s csak
53 12,    II|               ült egy éltesebb úrhölgy, arcát nagyon őrizve a sűrűre húzott
54 13,     I|         kebléhez szorítva annak karját, arcát odafekteté annak kezére.~ ~–