Rész, Fejezet

 1  1,     I|          utca egészen üres, aminek talán csak az az oka, hogy a párizsi
 2  1,     I|               Ah, csak nem tartunk talán egy kis ártatlan gyermektől,
 3  1,     I|          kisgyermekeket eszik?~ ~– Talán önöknek is van kisleányuk?~ ~
 4  1,     I|           meggyőződései ellen. Még talán egy kis piskóta is el fog
 5  1,    II|           s a lovakat hajtotta: az talán álmodott mindezekről?~ ~
 6  1,   III|          kis bohó portéka.~ ~– Hát talán valami könyvet adhatnék
 7  1,   III|            régi nemes volt; régibb talán, mint aki e palotát építtetéo ;
 8  1,   III|          aki e palotát építtetéo ; talán nem is Cambray-nak hívták
 9  1,   III|          Hol van ez az ország?~ ~– Talán a holdban.~ ~– Tanúnk e
10  1,   III|        híres bonctanárhoz, az majd talán felfedezi a koponyámban
11  1,    IV|          megnyugtató szóval? Annak talán nem fáj a szíve, mikor haldokolni
12  2,    II| háziasszony azt indítványozá, hogy talán kellemes lenne azt a veranda
13  3,     I|          Azt nem mondják meg neki. Talán azért, mert mindez a virág
14  3,    II|          Így szoktatott rá valaki. Talán tudod is, ki?~ ~– S ez mindig
15  3,    II|     ismerte azt a büszke gyönyört. Talán maga is regélt Máriának
16  3,   III|           is megirigyletteo tőle – talán a sors. Minden rosszat,
17  3,   III|       ábrázat emberé volna: férfié talán, hanem a sima arcot rőt,
18  3,   III|            az övé. Egy vidra, vagy talán egy hód, aminek a feje úgy
19  3,   III|        Hogyan? Ön azt mondja, hogy talán meg is halhat? jóságos Isten!
20  3,    IV|        alakot, sőt beszélhet vele. Talán az egész titokba be lesz
21  3,    IV|            vonagló szép ajkakat. – Talán megteszi az úrhölgy, hogy
22  3,    IV|        fekszik.~ ~– Nos aztán. Hát talán azt gondolja Georg, hogy
23  4,   III|            volt szorítva.~ ~– Nos? Talán meghalt? – kérdé, ijedtségtől
24  4,   III|           összevacogtak bele, vagy talán a rémület hatása volt az?
25  5,     I|            már lefeküdt.~ ~– Beteg talán?~ ~– Nem a. Ez a rendes
26  5,     I|      Itthon. De fekszik.~ ~– Beteg talán?~ ~– Nem a. De ilyenkor
27  5,     I|        megértette az ezredes? Vagy talán a kastély úrnője világosítá
28  5,   III|   elszöktetője.~ ~– Ön is?~ ~– Én? Talán – nem. Hanem Barthelmy ezredes
29  5,   III|        félek tőle: ön csak nem fél talán?~ ~Vavel még tétovázott.~ ~–
30  5,   III|            Nem várt rájuk senki.~ ~Talán csak ijesztgetés volt Barthelmy
31  5,   III|    egymással való találkozásunkat. Talán egy másikban újrakezdhetjük
32  5,     V|           rábámult. Mi ez? Sejtené talán Marie, hogy abban a kocsiban
33  5,     V|           Valami ösztön (büszkeség talán?) azt súgná neki, hogy az
34  6,     I|         megcsókolgatá.~ ~– Jó lesz talán, ha kitömetjük? Henry ért
35  6,     I|           ágyúgolyó sodort el.~ ~– Talán ha a csatazajt hallanám,
36  7,    IV|            úgy dobog? Csak nem fél talán? Mitől? A közelgő harctól?
37  7,    IV|          ily képtelenséget!~ ~– No talán csak nem jön az alispán
38  7,    IV|        ébreszté fel szívében, hogy talán e szóval hideget okozott
39  7,    VI|         mellett a magány házamnál. Talán nem ver meg bennünket az
40  8,     I|        dandára a hűség vértanúinak talán megérdemel hatvanhét esztendő
41  8,     I|   Micsodákat?~ ~– Szuronyokat.~ ~– Talán kopjákat akar ön mondani?
42  8,   III|            hívatás vár. – Ön tudja talán már, hogy a császár válik
43  8,   III|  valamelyik határszéli városban – (talán Friedbergen) elénk jövet
44  9,     I|            szomjazná a dicsőséget: talán volna egy mentség annak
45 10,    II|      Menjen a Schmidtékhez! – Azok talán még nem árulók. – De hát
46 10,     V|           csákóján ment keresztül. Talán éppen a halálfőt találta.
47 10,    VI|         most leeresztve tartja. Ez talán még él: ezt még meg lehet
48 11,    IV|         nevéhez ez a csúf adoma?~ ~Talán kipuhatoljuk most, – hatvannyolc
49 11,   VII|            ahhoz is lehetett, hogy talán Chasteler tábornokot valahol
50 12,     I|  ostromolni találta a várat, s még talán a várost is? Mit kellett
51 12,     I|        volt hová menekülni?~ ~Vagy talán azt is megszokják az asszonyok?
52 12,    II|         nincs hozzánőve a lóhoz, s talán másodsorban még azon is,