Rész, Fejezet

 1  1,     I|       Tökéletes igaza van. Engedjen előre mennem. Amíg ön bezárja
 2  1,   III|       tartott; az alsó ajkát erősen előre pittyeszté, s a szemeivel
 3  1,    IV|            volt a szökevényeknek, s előre elkészítve, hogy mit valljon;
 4  2,     I|            földesurak közül, mintha előre tudtul akarná adni, hogy
 5  2,   III|         beszédébe vágnak, s mindent előre tudni akarnak, amit ő elmondani
 6  3,    II|         tanult, az ő kezét fogva.~ ~Előre örül már ennek a napnak,
 7  4,   III|        csakugyan az történt, amit ő előre megmondott.~ ~Egyike az
 8  4,   III|             az előadás napját velem előre tudatni, hogy mikor a „Schlagwort”-
 9  5,     I|       veszélynek tegyék ki magukat; előre értesülve levén, hogy minden
10  5,     I|          katonák vannak, mert tudja előre, hogy ha a katona veri meg
11  5,     V|           hátra nem tekintve haladt előre, ő hirtelen a vadgesztenyefák
12  6,     I|         mondok! Hát most te mégy el előre, kvártélyt csinálni. Aztán
13  6,    II|           gyűlölt császárjuk ellen. Előre megtudta a fekete légió
14  7,     I|         tehát ezt a fölkelő sereget előre felkészíteni, betanítani,
15  7,     I|        adomájának a végét nem tudja előre elmondani. Aztán pontban
16  7,     I|             között – idehaza. Azért előre megmondom a gróf úrnak,
17  7,    II|      vonagló kövezetnek? – Volt! – „Előre!” Harsogott az irgalmat
18  7,    II|       parancsszó, s azzal vágtatott előre a nehézlovasság, utat törni
19  7,    II|            hátulról jövők taszítják előre; a nehéz ágyúkerekeknek
20  7,    IV|           szólt Katalin –, de kérem előre is alispán urat, hogy senkit
21  7,     V|          kész volt azt az áldozatot előre meghozni, hogy a hitéből
22  7,     V|      kitérjen, s ezt az akadályt jó előre elhárítsa. Mármost mégis
23  7,  VIII|    Katalinnak, hogy ne köszöngessen előre a szemközt jövő embereknek,
24  8,     I|        forognak, az óramutató, megy előre: az inszurgenshad minden
25  8,   III|        onnan!”, s azzal maga rohant előre az ároknak, mellvédnek,
26  8,   III|    elfogadni.”~ ~„Egy éjjel, amikor előre lehetett tudni, hogy a Névtelen
27 10,    II|          Nemes ember és okos ember. Előre látta ő, hogy a „mon petit
28 10,    II|             akik azt keresik: akkor előre tudom, hogy holnap az én
29 10,   III|            a régit.~ ~– Csak tudnók előre, hogy ki lesz az, akinek
30 10,    IV|          túl.~ ~A démon alig hatolt előre húsz lépésnyit, amint egyszerre
31 10,     V|           osztotta fel, s úgy küldé előre portyázva, míg más részét
32 10,     V|         lassú, majd gyors ügetéssel előre, két szárnyára szedve előretolt
33 10,     V| bukdácsolnak a rekettyés vízárokban előre a lappangó démonok; piros
34 10,     V|          szeretőjére. Megmondta azt előre Katalin: ha azt meglátod,
35 10,     V|            visszavonulásra, hanem: „előre! előre!”~ ~Sátán Laci véres
36 10,     V|     visszavonulásra, hanem: „előre! előre!”~ ~Sátán Laci véres fejjel,
37 11,    II|    röppentyű: nem riadtak széjjel. „Előre!”– hangzott a vezényszó,
38 11,    II|      nagy-kamondi erdő felé nyomúlt előre, s a lovasok által eltakarva,
39 11,    IV|    országnak a főkapitánya. A nádor előre kimondta, hogy Győr alatt
40 11,    IV|             vörös keresztig”nyomult előre, s a csanaki hegyhátról
41 11,    IV|             s ha futottak, futottak előre, s visszaverték az ellent;
42 11,    IV|          kenyeret süttetett a nádor előre, hanem azt a generalissimus
43 11,    IV|           könnyen lehetett volna az előre megásott sírjává.~ ~A bőszült
44 11,    IV|             a lovaikat, s vágtattak előre, előre! Az ágyútekék ott
45 11,    IV|        lovaikat, s vágtattak előre, előre! Az ágyútekék ott búgtak
46 11,    IV|             rám!”– kiálta a dalia. „Előre! A hazáért!”S azok vágtattak
47 11,     V|       rohant gyalog! Megmondták azt előre.~ ~E gyászhír költötte haragot
48 11,   VII|      pozsonyi ezred most már vágtat előre a kinyitott úton. Utoléri
49 11,   VII|          sere tudta, hogy merre van előre, merre hátra. S minthogy
50 11,   VII|        inszurgensek által tört úton előre akarván hatolni, nagy bosszúságára
51 11,   VII|          lobogó zászlókkal haladtak előre; a városokból eléjük jöttek
52 12,     I|          kell mondani a királynak: „előre!” – megyünk.~ ~– Hát Oudet-ról