Rész, Fejezet

 1  1,     I|         gyermekbálba a márkiékhoz. Szépen felöltöztessen az új selyemruhámba,
 2  1,     I|           durcásan –, pedig milyen szépen fel van sütve a hajam!~ ~
 3  1,    II|         Hogy jól tudjon ön aludni, szépen bekötjük a szemeit, s ha
 4  1,   III|      táncosnőket, hanem lefektetik szépen, s azután a nagyok folytatják
 5  1,   III|           azt, ami arra írva volt, szépen elolvasta. Pedig meglehetősen
 6  1,   III|            okmány.~ ~– Azt is igen szépen megköszönöm, uram; de nem
 7  1,    IV|           eredő adomák útján olyan szépen levezeti a beszélgetést
 8  1,    IV|            együtt!~ ~– De egy igen szépen jövedelmező mesterségbe,
 9  1,    IV|          fog nekem kézbesíteni egy szépen írt levelet az ön számára,
10  2,     I|           felé. A baronesse bizony szépen besétált az egyenes úton,
11  2,     I|            Katinka!” S miután ezen szépen átestünk, menjenek az urak
12  2,   III|         szerződést, ez letisztázza szépen. Hanem hát egy adomát kell
13  3,     I|          vendégek a háziasszonynak szépen megköszönték, s egymásnak
14  3,    II|         tegezzük egymást. Már most szépen köszönts meg. Hadd hallom.~ ~
15  3,   III|            éppen nem fázik, s hogy szépen le fog fekünnio .~ ~Aztán
16  3,    IV|          bocsásson az ajtón; azzal szépen felkapaszkodott Henry úrnak
17  3,    IV|          merényletet soha! Alugyék szépen.~ ~– Mindent megteszek,
18  3,    IV|         mégsem fogadott szót, hogy szépen aludt volna, hanem inkább
19  4,     I| tiszteletes Mercatoris uramtól egy szépen indokolt felhívást kapott
20  4,     I|       megköszönnie.~ ~A levél igen szépen volt írva, s ami még különösebb,
21  4,    II|         bogy a principálisát olyan szépen megszöktette a kastélyból.
22  4,   III|     tiszttartóhoz, vegyék fel tőle szépen; amikor ön megzavarta egyezkedésünket.~ ~–
23  4,     V|         egész ércgöngyöleg magától szépen felgördült.~ ~Csakhogy ez
24  5,     I|        megtudott?~ ~A jó sors igen szépen kisegíté Vavel Lajost ebből
25  5,     I|             Azzal Vavel behajtotta szépen a névjegye szegletét, s
26  7,     I|          irlandiak. Így állnak ni, szépen:~ ~ ~ ~Akkor elkezdték számlálni
27  7,    IV|          Fogjátok mindjárt egymást szépen a keresztneveteken hívni?~ ~–
28  7,    IV|   nevezitek egymást. Ez rosszaság! Szépen csókoljátok meg egymást,
29  7,    IX|           téve fejeiket, elaludtak szépen mind a ketten.~ ~ ~ ~
30  9,     I|         Marie-val együtt, hajtatni szépen, csendesen az országúton,
31  9,     I|       tovább ezen az úton. Te igen szépen tudsz hímezni, zongorázni:
32 10,    II|        bundáról, majd betakargatja szépen.~ ~– Még egyre kérem önt.
33 10,    II|     barátom volt. Temettesse el őt szépen.~ ~– Elvégzem vele.~ ~Most
34 10,    IV|           több olyan faja van, ami szépen elrejtőzik a víz alá, ott
35 10,    VI|        Laci bácsi! – beszélt hozzá szépen Katalin. – Nézzen csak rám,
36 11,   III|            is kérte, csak elemelte szépen, s aztán loholt ki a borsos–
37 11,   III|           a franciák közé, s olyan szépen tudott velük bánni, hogy
38 11,    IV|          Istvánt is az öccse mellé szépen.~ ~Déltől késő estig tartott
39 11,    IV|    partjára, ahonnan az ellenséget szépen oldalba lehetett ágyúzni,
40 11,    IV|            volna az idő és alkalom szépen levonulni az egész sereggel
41 11,    IV|         verekedjék. S azután olyan szépen verekedtek, hogy nemhogy
42 11,    IV|            eleséggel: el is vitték szépen Komáromba, egy kis kerülővel.~ ~ ~ ~
43 11,     V|          kufercest! Eközben bizony szépen bealkonyodott. S ez a győri
44 11,   VII|       dandárit üldözte, megfordult szépen, s elment a maga dolgára
45 12,     I|            urat is eltakaríttattam szépen. Hiszen tetszik tudni, hogy
46 12,     I|               A bizony: eltemettem szépen, odaírta a testamentomát
47 12,   III|                 Óh, kérem önt igen szépen – szólt a kapitány hátra
48 13,     I|            elmúlik. – Kérjétek meg szépen a doktort, hogy hadd ne
49 13,    II|          hold; az idő lecsendesült szépen, tündérregei ihlett éjszaka
50 13,    II|   hatvan-hetven év alatt. Elnyelte szépen a föld, lassan, csendesen,