Rész, Fejezet

 1  3,   III|      hítta a leányt.)~ ~– Ön az, Henry? Hát mit akar? Bejöhet.
 2  3,   III|  sárcipőt húzok. – No menjen, jó Henry, hiszen ha ő haragudni fog,
 3  3,   III|          életét. Óh, siessen, jó Henry.~ ~– Agyon fog lőni! De
 4  3,    IV|     fájna.~ ~– Azon segíthetünk. Henry erős ember, fel fogja önt
 5  3,    IV| ellenvetést tenni, kivált miután Henry is a legnagyobb készséggel
 6  3,    IV|     azzal szépen felkapaszkodott Henry úrnak a széles vállaira,
 7  3,    IV|   elvihették volna a feje fölül. Henry legelébb is az obligát mamuszokat
 8  3,    IV|          a szőnyegen.~ ~Marie és Henry azután egyenesen Lajos hálószobájához
 9  3,    IV|        vezették a doktort. Elébb Henry dugta be nagy óvatosan a
10  3,    IV|  veszélyes beteg.~ ~– Ki mondta? Henry! – kérdé a gróf térdére
11  3,    IV|        gróf térdére emelkedve.~ ~Henry nem mert a helyéből mozdulni.~ ~–
12  3,    IV|   Engedelmet kérek, gróf úr. Nem Henry úr egyedül jött értem, hanem
13  3,    IV|         ajtón:~ ~– Hogy van ő?~ ~Henry ápolta. A jó ember számba
14  4,   III|         is gondol!~ ~– Ugyan, jó Henry, hát illik nekünk ilyen
15  4,   III|        nevess ezen a mostanin.~ ~Henry elhozta a görcsös botot,
16  4,     V|              V.~ ~Másnap délután Henry bejött a grófhoz jelenteni,
17  4,     V|            Vezesse fel hozzám.~ ~Henry nagyon csóválta a fejét,
18  4,     V|   nevezetes férfiú. – Ami felett Henry elkezdett csendesen mosolyogni.~ ~–
19  4,     V|        Marsch!!! * ~ ~De már ezt Henry nem állta ki, anélkül, hogy
20  4,     V|         a hangját se hallotta!~ ~Henry kezdett már bámulni, és
21  4,     V|  ugrással az ellenség sáncára.~ ~Henry teletömte a száját a zsebkendőjével,
22  4,     V|          ezt nem bírta elviselni Henry, ki kellett futnia a szobából.
23  4,     V|      Mátyás mester; ez idő alatt Henry, aki megosztá vele szobáját,
24  4,     V|          monda a munka vége felé Henry. – Ha én ezt a Mátyás mestert
25  5,     I|      aztán átadta a névjegyét, s Henry felvitte azt Vavelnek, aki,
26  5,     I|          ezúttal sem sikerült. – Henry azt mondta, hogy az úr dolgozik,
27  5,   III|         bárónőnek találkozót ád. Henry igen derék, okos ember,
28  5,   III|          fogatát. Az alatt, amíg Henry a kocsiszínben volt elfoglalva,
29  5,   III|          maga melléje ült. – Még Henry sem vette észre az alakcserét.~ ~
30  5,   III|         Barthelmy fenyegetése?~ ~Henry tudta már, hogy itt tovább
31  5,     V|       lett volna azt hinni, hogy Henry fecsegett előtte a tegnapi
32  6,     I|       lesz talán, ha kitömetjük? Henry ért hozzá – mondá Lajos.~ ~–
33  6,     I| gyakorolta magát a kardvívásban. Henry csakugyan vívómester volt
34  6,     I| daganatoktól tele volt a testük. Henry olyanokat vágott gazdáján,
35  6,     I|        zárva találta. Azt hitte, Henry a feleségénél van. A konyha
36  6,     I|      nevetni tudott.~ ~– Hol van Henry? – kérdé a gróf.~ ~– Odabenn
37  6,     I|          félre volt húzódva.~ ~– Henry! – kiálta Vavel, odasietve
38  6,     I|    csodatevő kuruzslóhoz.~ ~– Te Henry, én hallottam hírét itt
39  6,     I|               Mi kívánságod van, Henry?~ ~– Tudom, hogy meg fog
40  6,     I|   Hívasson ön nekem – papot.~ ~– Henry! Az lehetetlen.~ ~– Az Isten
41  6,     I|      kell békülnöm Istennel.~ ~– Henry! Ha te tudnád, hogy ki az
42  6,     I|    becsületes, erényekben gazdag Henry?” s ha arra azt mondja a
43  6,     I|      rábírható a jó Lizett, hogy Henry szobájába menjen.~ ~– Nagyon
44  6,     I|     Lajos bementek a beteghez.~ ~Henry arcán valami csodálatos
45  6,     I|        mindjárt komoly lesz.~ ~– Henry, jó Henry. Akarod, hogy
46  6,     I|       komoly lesz.~ ~– Henry, jó Henry. Akarod, hogy imádkozzam
47  6,     I|           míg az utána mondja.~ ~Henry nyelve mind lassabban, mind
48  6,     I|    föltekintett Marie, már akkor Henry nagyon komoly ember volt.
49  6,    II|    fogadni a házhoz. Elfogadta a Henry jóakaratú, előrelátó tanácsát;
50  7,    II|       folyosóján. Persze, amióta Henry nincsen, a hatalmas látogatókat