Rész, Fejezet

 1  1,   III|        kialhatták magukato .~ ~– Ah, uram, az nagyon szép öntől, hogy
 2  1,   III|            szólítá meg az idegent: – Uram!~ ~E pillanatban azonban
 3  1,   III|             bírom önnek megköszönni, uram. Engedje mondani: „barátom”.
 4  1,   III|           Lehessek olyan szerencsés, uram!~ ~Azzal karját az öregúré
 5  1,   III|  összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram, kinek a gyémántjait lopták
 6  1,   III|             se látott.~ ~– Bocsánat, uram: francia lovag nem szokott
 7  1,   III| Figyelmeztetem önt a szerződésünkre, uram – szólt a márki –, hogy
 8  1,   III|           szerencséje!~ ~– Sajnálom, uram, hogy ilyen szép alkalmat
 9  1,   III|             igen szépen megköszönöm, uram; de nem nyúlhatok utána.
10  1,   III|         dandára. – A viszontlátásig, uram.~ ~– Amikor fel fogjuk egymást
11  2,     I|          Görömbölyi Bernát.~ ~– Jaj, uram! – szólt nagyot nevetve
12  2,    II|       azonban tiszteletes Mercatoris uram is elkészült a rossz fogaival,
13  2,   III|           poroszlói töltésen * : „no uram, mondja a forspontos, most
14  2,   III|            parancsol, azt nekem gróf uram nem fogja megtiltani. –
15  2,   III|            ezt a bolondokházát. Gróf uram aztán lássa, hogyan marad
16  2,   III|              holmiaimért. Nekem gróf uram nem parancsol. Megmutatom.~ ~
17  2,   III|     egyenesen haza.~ ~„Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem a kezemet!”~ ~ ~ ~
18  3,   III|               Lajos?~ ~– Igen. Az én uram.~ ~– Az Istenért!~ ~– Szobájából
19  3,    IV|         könyvecskét tudós Mercatoris uram írta latinul.~ ~E művecske
20  4,     I|             vagyok biz az, kegyelmes uram – mondta a koldus –, nézze
21  4,     I|               A levélben ez állt:~ ~„Uram! Ön jól tudja, hogy az ön
22  4,   III|          szüksége lehet rá.~ ~– Ejh, uram, milyen hidegvére van önnek,
23  4,   III|              monda Vavel.~ ~– Ah. Ön uram?~ ~– Valamikor tanultam
24  4,     V|           kényszeríté magát.~ ~– Óh, uram s én Istenem. Hát a mágneses
25  5,     I|               Tiszteletes Mercatoris uram aztán felvilágosítá, hogy
26  5,   III|              fogja rá mondani, hogy „uram, ez a tréfa nagyon vastag!”
27  5,   III|           pedig nem fogja ön elérni, uram!~ ~S e percben mind a két
28  5,   III|             közbeszólt.~ ~– Itt van, uram: lássa meg hát, ki vagyok?~ ~
29  5,    IV|          csak tiszteletes Mercatoris uram maradt meg védelmezőjéül
30  6,     I|              szóra.~ ~– Óh, édes, jó uram. Ugyan hogy tenné ön azt
31  6,     I|        Rablógyilkos voltam. Mikor az uram kincseit szállították az
32  6,     I|         színe elé kerülni e szóval: „Uram, elküldtél s visszahívtál:
33  6,     I|             rémtűzben égtek.~ ~– Óh, Uram, irgalmazz! Szent atyám,
34  7,     I|       szerezték vállrózsáikat! – Ah, uram! Ez egy rettentő merényletnek
35  7,     I|      dologról lesz szó, akkor higgye uram, és tartsa meg adott szavamat,
36  8,     I|           közel volt a sikerüléshez. Uram! Sátán Lacinak ne felejtsen
37  8,     I|           van. – Hej, Barthelmy León uram! Most én jövök a fátyolt
38 10,    II|           halkan folytatá:~ ~– Az én uram, aki engem ide küldött,
39 10,    II|          dolgom. – Nekem ugyan az én uram azt parancsolta, hogy én
40 10,    II|              rossz ember. – Ha az én uram azzal az asszonnyal beszélt,
41 10,    II|             tudom, hogy holnap az én uram hol fog megjelenni! Én is
42 10,     V|                Hohó, csillagvizsgáló uram! – kiálta vissza a márki. –
43 11,   III|           urammal.~ ~Bereczky Márton uram tekintélyes nemesúr volt,
44 11,   III|            kiált fel Bereczky Márton uram. – De biz a két keresztfiamat
45 12,    II|              fenyegetésen.~ ~– Haha! Uram! Ezért egészen fölösleges
46 12,    II|             ki! – Menjünk pikétezni, uram!~ ~
47 12,   III|               Ő toalettjét csinálja, uram!~ ~– Madame. Én felelős
48 13,     I|          fejénél ül Katalin.~ ~– Ah! Uram Isten! – ordít fel Lajos,