IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] irtvány 1 irtványt 1 írva 17 is 1143 isabey 1 ischias 1 ischiast 1 | Frequency [« »] 2291 s 2075 nem 1395 egy 1143 is 1140 volt 1075 azt 987 és | Jókai Mór Névtelen vár Concordances is |
Rész, Fejezet
1 1, I| Lehet, hogy még egyéb oka is van. A Rue des Ours * különben 2 1, I| s maga a St. Martin főút is arról van megjegyezve, hogy 3 1, I| arra, hogy még a lábait is betakarja.~ ~Egyszer-egyszer 4 1, I| kegyetlenül letromfolják; ha jön is egypár elkésett vándor valahonnan, 5 1, I| divatjában a kisleányok is éppen olyan hosszú, testhez 6 1, I| mert lehetne istenasszony is, vagy vadászkutya.~ ~– Aztán 7 1, I| karperecemet és nyakláncomat is feltegye. A Diána ahelyett 8 1, I| Pedig magunkhoz vinni is bajos.~ ~– Ah, csak nem 9 1, I| eszik?~ ~– Talán önöknek is van kisleányuk?~ ~Az öregúr 10 1, I| dolog. – Hanem azért mi is értünk hozzá, hogyan kell 11 1, I| Még talán egy kis piskóta is el fog kelni, meg egy szeletke 12 1, I| természetes halállal, s hogy ne is kutathasson utána a késő 13 1, I| orozva fejbe lőtték!~ ~– Őt is! Akkor csak…~ ~– Csitt! 14 1, I| mikor országok választanak is el bennünket. De most a 15 1, I| A dillingeni golyó odáig is elhat.~ ~– Ez a legnagyobb 16 1, I| van, ott azután rendőrség is van, s ahol rendőrség van, 17 1, I| ön fel nagyobb összeget is. Ön tudja, hogy mi forog 18 1, I| mi történik akkor? Most is nagyon ragaszkodik önhöz: 19 1, I| összeszorítva, mintha azt is óvni akarná, hogy meg ne 20 1, I| Amint az öregúr másodszor is visszamegy a szobába, már 21 1, I| óvatosan, mégis felhangzik az is.~ ~Akkor azután a teljes 22 1, I| végigcsorognak, s aztán – azt is a tűzbe hajítja.~ ~Aztán 23 1, II| szemközt jövőnek. Azonban az is a falhoz tartotta magát, 24 1, II| nyugodt hangon. – Mert először is az én karomon egy gyermek 25 1, II| amellett még szerencsétlen is, mert eltévedt az anyjától. 26 1, II| Peroquin!~ ~Az a bérkocsis is a titkosrendőrség szolgálatában 27 1, II| volt se fej, se írás. Nem is ment a blúzos ember se a 28 1, II| kétszerkettőt * mondani: én is mindig úgy teszek, s mire 29 1, II| megbüntették magát a templomot is; eladták kótyavetyén, megvette 30 1, III| hozzám. Még tojásos puncsot is adtak, ami nagyon jó volt. 31 1, III| felkeresni. A grófné nem is tudhatja még, hogy ön elveszett. 32 1, III| reggelig. Ön után ma délig nem is fognak tudakozódni.~ ~– 33 1, III| ki várost járni, a mamát is megijesztenők vele. Én azt 34 1, III| szép Philine. – Azt nem is mondtam önnek, hogy engem 35 1, III| egy.~ ~Az öregurat még meg is nevettette a kis bohó portéka.~ ~– 36 1, III| összemotozott. – Hiszen ez is gyermekszokás, kutatni – 37 1, III| ilyen. – De ez még annál is szebb!~ ~Cambray úr felöltöztette 38 1, III| kandalló tüzébe.~ ~Cambray úr is megpróbálkozott azzal, amit 39 1, III| eléje, mintha az ő szíve is egy harang volna, amit kétoldalt 40 1, III| A forradalom e palotát is elfoglalta, s az is a kalapács 41 1, III| palotát is elfoglalta, s az is a kalapács alá került: elárverezték, 42 1, III| köszönheti.~ ~Cambray úr maga is régi nemes volt; régibb 43 1, III| palotát építtetéo ; talán nem is Cambray-nak hívták mindig. 44 1, III| vasrácsajtó titkos nyitját is jól ismeré már a kisleány. 45 1, III| igazgyöngyök; a férfiak is csupa szalonöltözékben: 46 1, III| közötűik idősebb úr, de az is délceg alak: büszke, hódító 47 1, III| Cambray úr pedig hallgatott is, nem is, ezekre az ömledezésekre. 48 1, III| pedig hallgatott is, nem is, ezekre az ömledezésekre. 49 1, III| grófnő hálálkodásai alatt is az jutott eszébe, hogy mennyi 50 1, III| elmenetelre. Pedig Beethovent is emlegették előtte. Ejh, 51 1, III| a gyógykezelő ordinárius is mosolyra vonta szét az ajkait, 52 1, III| hintó mélyébe. Azonkívül is a hó olyan sűrűn esett, 53 1, III| némelyek fölé alkalmi strófák is voltak jegyezve, egy-egy 54 1, III| idehozták; a guillotine is ott szerepelt az illusztrációk 55 1, III| Önök szállásán egy leány is volt elrejtve, kit senki 56 1, III| Eltűröm ezt a sakkhúzást is, ámbár elég szabályellenes. 57 1, III| éppen ez a hiba. Először is a rendőrkém volt ügyetlen, 58 1, III| még menekülése eszközéül is felhasználta; úgyhogy most 59 1, III| utolérnünk lehetetlen! De nem is tudjuk, hogy merrefelé szöktek.~ ~ 60 1, III| felszakíttattuk önnek a parkettjeit is, szétszedettük a bútorait, 61 1, III| még a majolika szobrait is összetörettük (amiért nem 62 1, III| Tépjék el az én fonalamat is.~ ~– Azt nem fogjuk tenni, 63 1, III| láthatatlan kötelékekkel most is önhöz van kötve. Nekünk 64 1, III| nem kell pénz. – Ön nem is bankár. – Ez csak mese. – 65 1, III| kinevezési okmány.~ ~– Azt is igen szépen megköszönöm, 66 1, III| felmagasult, – még a homloka is mintha magasabb lett volna 67 1, IV| csontemberek sem titoktartók, azok is elárulták; amíg a Vendőme-téren 68 1, IV| mulattak ezen az éjszakán is az incroyables-ek és merveilleuses * - 69 1, IV| állni. Pasquier * urat nem is ismerik. Ha valaki a társaságban 70 1, IV| hazafias elkeseredését, maga is kacag a Café Procop élcjátékain, 71 1, IV| legközönyösebb tárgyról is át ne vitorlázzon a politika 72 1, IV| állítja, hogy ezzel hajókat is lehetne hajtani.~ ~A negyedik 73 1, IV| hajtani.~ ~A negyedik már azt is tudja, hogy Fulton e találmányát 74 1, IV| Egy ötödik már értette is egészen a dolgot; megmagyarázta 75 1, IV| szerint a kisgyermekeket is ugyanazon szabású viseletbe 76 1, IV| felkérték rá, még a zongorához is odaült, s el tudta játszani 77 1, IV| könnyű, lenge öltönydarabot is jelenté, amit az úrhölgyek 78 1, IV| akkor azután a leány sorsa is el lesz döntve. Szükségünk 79 1, IV| ládikára. De egy a három közül is sokat fog érni. A három 80 1, IV| Európa legszélső szegletébe is elérnek; s ha kell, mi készek 81 1, IV| készek vagyunk hadsereggel is elmenni oda, ahol az ön 82 1, IV| nem látogatják: mert az is útban esik: a börtön. Ezek 83 1, IV| csábító szofizmákkal; – nem is volt szükséges a pénzkérdést 84 1, IV| nagyon valószínű.~ ~– Ne is halljak hát a leányom felől? 85 1, IV| elutazom. Mikor megjövök, azt is megírom önnek. Addig önre 86 1, IV| legjobb lesz önnek legelőször is Svájcot átkutatni a szökevények 87 1, IV| krumplivirágból volt. A kis Amélie azt is kifecsegte, hogy a császár 88 1, IV| szegény emberek kertjeibe is ki kell terjedni, hogy valamint 89 1, IV| Jocrisse úr de Fervlans urat is megkínálta a ritka csemegével; 90 1, IV| többek között a pénztárát is rám hagyta. – S rögtön hozzátevé 91 1, IV| szarkazmussal: De vajon a hitelezőit is rám hagyta-e?~ ~De Fervlans 92 2, I| alispán patvaristájának is ott kellene lenni, hanem 93 2, I| feleségeik és leányasszonyaik is vannak („kisasszony” azon 94 2, I| bemutathassák, hogy nekik napernyőik is vannak, ami akkor nem volt 95 2, I| egyszer magyar prédikációt is tart a lelkész.~ ~A falu 96 2, I| még mikor prédikálni kell is. Ha pedig hozzákezdett, 97 2, I| végig kell mondanom: hogy is van csak, tiszteletes úr?~ ~– 98 2, I| Én azt mondom, hogy mit is mondjak?…~ ~Aztán nem vártak 99 2, I| még szebb az, hogy még itt is akar lakni a baronesse. 100 2, I| Bécsből; még clavicordiumot is küldött le, egy stimmelő 101 2, I| akasztatott fel, a glazhaust * is egészen renováltatta.~ ~– 102 2, I| majorescoval, a lakodalom napja is ki volt tűzve; amikor a 103 2, I| Azt mondom én, hogy mit is mondok?~ ~– Ugyan mondja 104 2, I| kastélyba. Ezóta már ott is lehet; mert a postalovak 105 2, I| Aminthogy szaladt is már nagy lelkendezve a faluból 106 2, I| mind dugába dönti.~ ~Lett is rá egy általános megjegyzés, 107 2, I| kotlóssal. A vén komondort is megcirógatá, s a kis béresgyerekeknek 108 2, I| vendégeiről gondoskodjék. Itt is első gondja volt a baronesse-nek 109 2, I| urak megérkeztek. Még akkor is az ujját szopogatta, amire 110 2, I| utód –, csakhogy rajtam is megeshetik, ami a vitéz 111 2, I| a járás fizikusa, maga is fertőszegi lakos és compossessor, 112 2, I| Vas és Sopron vármegyékben is elismert legnagyobb pletyka 113 2, I| mendemondákat. Már csak azért is lesz mindennap valami bajom, 114 2, I| a doktor kötelessége azt is megmondani, hogy mit főzzenek 115 2, I| foglalkozni, azért, ha nem vagyok is klepsidra.~ ~A szegény inzsellér 116 2, I| hogy mint tudná saját magát is úgy összegöngyölíteni, hogy 117 2, I| rendőrségünk van ám.~ ~A patvarista is ott ágaskodott a többiek 118 2, I| válla közül. Az úrnő azt is észrevette.~ ~– Hát ezt 119 2, I| gazdálkodjanak az urak, hogy nekem is maradjon valami.”~ ~– Óh, 120 2, I| Bruderschaftot kötök, azzal én össze is csókolózom.~ ~– Hát hiszen 121 2, I| csókolózom.~ ~– Hát hiszen az is megtörténhetik – nevetett 122 2, I| A jámbor mérnök most is azt igyekezett a sinusok 123 2, I| titokról. Kivált ha még azt is megtudja a tekintetes asszony, 124 2, II| hiszen a mosoly lehet álarc is.~ ~Feltűnt, hogy a díszlakomához 125 2, II| még olyan predikátumokat is told hozzá, amik nincsenek 126 2, II| tegezi az ember?~ ~– Annak is azt mondja, hogy „lelkem 127 2, II| Katinka bárónő még evés közben is tudott mulattatni, ami ugyan 128 2, II| comtesse-é hiányzik még. Itt is hiányzik még a beleegyezés 129 2, II| részéből: néha pénzesleveleket is, azoknak a recepisséit neki 130 2, II| írni tudnék, ha olvasni nem is; majd találnék én valakit, 131 2, II| aki azt elolvassa”. Ennek is kell lenni valakijének, 132 2, II| kocsikáznak, akkor cselédjüknek is kell lenni, aki a lovakat 133 2, II| aki egyúttal a lovakkal is bánik. Ez a mindenes a háznál. 134 2, II| háznál. Ez jár ki a faluba is néha, és németül beszél. 135 2, II| vasszájú ember. Különben is olyan úrias magatartású, 136 2, II| nem jön. Ha valaki ebédre is ott marad, akkor az ételek 137 2, II| tanúskodnak. A konyhájukról azt is meg lehet tudni, hogy igaz 138 2, II| történik.~ ~– Hát hiszen tudom is: csakhogy eddig nem juthattam 139 2, II| asszonyság. Én háromféle verziót is tudok. Szabad belőle válogatni. 140 2, II| kedveséért, akkor már azt is megteheti, hogy áttérjen 141 2, II| férjet.~ ~– Hiszen mások is támasztották ezt a skrupulust. 142 2, II| mint egy tündér. A termete is egyszer deli, másszor összegörnyedőo . 143 2, II| tiszteletes Mercatoris uram is elkészült a rossz fogaival, 144 2, II| rossz fogaival, s most már ő is hozzászólhatott a napirenden 145 2, II| Csupán levelezés által. És az is egész sajátszerűen megy 146 2, II| ilyesmire. Később a könyvtárából is kölcsönzött olvasni való 147 2, II| elegyedtünk, egy nap tízszer is megfordult Schmidt, a futár, 148 2, II| asszonyszöktető kalandhős, de még nem is világgyűlölő szerencsétlen 149 2, II| kocogtatnak rajta. Még azt is kitanulta, hogy melyik fiú 150 2, II| Hogyne tudnám? most is odabenn ül. Őkelme az a 151 2, II| bárha szavát nem hallani is.~ ~– De akkor mégis mi magyarázata 152 2, II| elvégre az inzsellér úr is hozzájutott a maga sorához.~ ~– 153 2, II| Azt mondom, hogy mit is mondok……~ ~– Ugyan, az Isten 154 2, II| lefátyolozva, minthogy – mit is mondok!~ ~– De mondja már!~ ~– 155 2, II| elsimult. – Gyermekkoromban én is sok adomát hallottam a disznófejű 156 2, II| a doktor – ha nincsenek is disznófejű kisasszonyok, 157 2, II| patvarista. – Főkötő még nem is illett volna a fejére. ( 158 2, II| mernék, hogy a gróf most is ott ül a tornyában, s onnan 159 2, II| látni az embert, hanem azt is meg lehet hallani, hogy 160 2, II| megteheti, miért ne a másikat is?~ ~Azonban hát mégis igyekezett 161 2, II| urak nyerjenek. Nyertek is mindnyájan, kivéve a patvaristát, 162 2, II| kártyázik.~ ~A doktor úr eközben is mulattatta a társaságot 163 2, II| végre megszólta az alispánt is – tótul, hogy az ne értse.~ ~ 164 2, II| értse.~ ~Még késő éjszaka is, mikor a hálószobáikba mentek 165 2, III| sűrű szemöldökkel. Most is fényes bérruha volt rajta, 166 2, III| volt a szegletbeno : nem is lett volna annak semmi keresete 167 2, III| sehol.~ ~A vendégszobában is, ahová az urakat vezették, 168 2, III| átballagni a terembe.~ ~Ott is minden bútor fehér mázos 169 2, III| Idejövetelemnek oka….~ ~– Azt is tudom. A fertőszegi birtok 170 2, III| magammal a patvaristámat is, hogy az rögtön megírhatja 171 2, III| A szerződés végett nekem is a nevét kell kérdenem nagyságodnak 172 2, III| végett, abba a felesége nevét is betétesse. Ezzel a kérdéssel 173 2, III| sérthetett meg senkit. Utoljára is, a gróf nem jött vissza: 174 2, III| maradt más teendő, mint neki is a szobájába vonulni, s ott 175 2, III| minket esznek.~ ~– A frányát is * !~ ~– A komornyik azt 176 2, III| az ő pisztolyától. Nekem is van puskám, meg kardom is. – 177 2, III| is van puskám, meg kardom is. – De ez mégis bolond história. – 178 2, III| azzal a bárónővel! Miért is nem bíztam az egész statutiót 179 2, III| dohányozzam! – Még Bécsbe is csak azért nem megyek soha, 180 2, III| eszméjének, hogy a patvarista is „valaki”. – A folyosó végén, 181 2, III| országban, annak már joga is van itt fekvő birtokot szerezni. 182 2, III| írjak alá?~ ~– Legelőször is elhúzom a repositionalis 183 2, III| egyszer repellálok * . Ez is három esztendő. Elég lesz?~ ~– 184 2, III| kezemet!”~ ~ ~ ~Hanem ez is csak Magyarországon történhetett 185 3, I| mi a divat. Hajviselete is erről tanúskodik. Semmi 186 3, I| Az egyik fülében függő is van, nagy igazgyöngy cseppel, 187 3, I| egy edénytartó almáriom is, amiben apró edénykék állnak; 188 3, I| alacsony bőrkerevet. Könyvtár is van, annak tartalmát képezik 189 3, I| székeken, asztalokon szétszórva is hevernek.~ ~A társaság tehát 190 3, I| védencei saját ösztönükből is szoktak mosdani: előhozza 191 3, I| Ez az ő saját olvasmánya is: egyebet nem tud vele közölni. 192 3, I| neki tanítani, amit maga is tud. Idegen mester, gouvernante 193 3, I| tud, pedig egy leánynak az is kedves időtöltés az egyedüllétben. 194 3, I| egyedüllétben. Ennek a pótlására is találtak ki valamit, amitől 195 3, I| festeni tanult volna. Ez is rabművészet .~ ~Mikor ebbe 196 3, I| rabművészet .~ ~Mikor ebbe is belefáradt a leány, akkor 197 3, I| ivadjao * volt, osztriga is került az asztalra, hanem 198 3, I| Ebéd alatt beszélgettek is egymással ők ketten. A leány 199 3, I| nevezeteset álmodott a leány, azt is elmondta, s az úr meghallgatta. 200 3, I| naponkint négy óránál, s akkor is oly ébren szendereg, hogy 201 3, II| születése napján?~ ~Először is a magányos veréb, akit ő 202 3, II| Bizonyosan azért, mert az is kifogyhatatlan énekes volt.)~ ~ 203 3, II| Te tudsz sokat, amit nem is próbáltál: olvastál felőle. 204 3, II| mindennek, vagy még azután is fáj valami? Ha rossz, akkor 205 3, II| szoktatott rá valaki. Talán tudod is, ki?~ ~– S ez mindig megtörtént.~ ~– 206 3, II| kívánságomat. De mindig meg is csaltál mellette. Így szoktak 207 3, II| Eszedbe tartsd. Az idén is kívánok valamit tőled: azt 208 3, II| nem tehetsz.~ ~– Akkor meg is teszem.~ ~– Kezet reá.~ ~– 209 3, II| Melusine-köntöst Párizsból.~ ~– Az meg is érkezett. Magam hoztam el 210 3, II| eredő volt. És Lajos maga is ismerte azt a büszke gyönyört. 211 3, II| büszke gyönyört. Talán maga is regélt Máriának Cleliáról * 212 3, II| Ami neked öröm, az nekem is az – monda, és kezét nyújtá 213 3, II| kiszáguldanom a nagy tóba is?~ ~– Igen. Két föltétel 214 3, II| az arcot, s aztán másnak is lehet olyan jó távcsöve, 215 3, II| Szabad lesz-e őt nekem is egyszer meglesnem?~ ~– Félek, 216 3, II| imádkoznak, mint mi?~ ~– Nem. Ők is ugyanazt az Istent imádják, 217 3, III| magyar embernek kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy 218 3, III| rárakni.~ ~A néphagyomány azt is állítja, hogy sok év előtt, 219 3, III| mind tófenék volt, s ez is igaz lehet. A Fertő igen 220 3, III| két évtized alatt magunk is láttuk élő szemeinkkel, 221 3, III| egy esztendőben kétszer is arattak, – egyszer aztán 222 3, III| széplaki toronyban van most is; s a halászoko gyakran húznak 223 3, III| építve, s homlokzatával az is a tó felé fordult.~ ~Az 224 3, III| szabad volt még dalolnia is. Nekiereszteni szabadon 225 3, III| onnan bizonyos, hogy ő maga is halkan utánadúdolta a dallamot, 226 3, III| arcán.~ ~Néha órahosszant is elbolyongtak a hullámtükrön, 227 3, III| egész boldogsága.~ ~És ezt is maga találta ki magának.~ ~ 228 3, III| semmije sincs.~ ~Még a kedélye is egészen megedződött a leánynak 229 3, III| öröme se legyen tartós. Azt is megirigyletteo tőle – talán 230 3, III| A Névtelen Vár irányában is volt egy ilyen kis gömbölyű 231 3, III| lakhatik abban? Nincs-e abban is egy Robinson Crusoe letelepedve? 232 3, III| letelepedve? Nem laknak-e ott is vademberek? Vagy kajmánok, 233 3, III| pedig a leány irtózott. Az is meglehet, hogy vidrával 234 3, III| meglehet, hogy vidrával is találkozik, s az meg fogja 235 3, III| tudott felelni; a lélegzete is elállt, el volt fulladva 236 3, III| a koponyát a haj helyett is csak vidraveres csömbölék * 237 3, III| Hát már a víz fenekén is ellenségei laknak?~ ~Nem 238 3, III| többet, még a szepegését is elfojtotta, mint a csínyt 239 3, III| öltözés soká tartott. Kétszer is megsürgette, hogy siessen.~ ~ 240 3, III| vissza. A leány még akkor is reszketett.~ ~– Igazán meg 241 3, III| volt vetve, s az reggel is ott volt. Ha valaki ott 242 3, III| volna.~ ~Másnap a szokottnál is mogorvább volt Lajos. A 243 3, III| semmi.~ ~S az ég nagyon is meghallgatta fohászát: délután 244 3, III| panaszkodhatott; de azok is álmosak voltak, nem hallgattak 245 3, III| Hát el kell híni.~ ~– Én is gondoltam azt; de nem merem.~ ~– 246 3, III| még csak a kastély kapuján is. – Én nem merem ezt tenni.~ ~– 247 3, III| azt mondja, hogy talán meg is halhat? jóságos Isten! Hogy 248 3, III| Madame! Még csak gondolni is erre!~ ~– Én nem gondolok 249 3, IV| megviselte a tagjait. Fel is fogadta, hogy vacsora után 250 3, IV| rögtön le fog feküdni. Az eső is nekieredt, csak úgy zuhogott 251 3, IV| a prímásnak akadt volna is halszálka a torkán, ki nem 252 3, IV| neki, ha maga a Herkópáter is, hogy már lefeküdtem, s 253 3, IV| lefeküdtem, s fáj a lábam, magam is cataplasmákat * raktam fel, 254 3, IV| acélgombos kaputrokkot. – A gróf is vele van?~ ~– Nem. A komornyik 255 3, IV| vigyen oda gyertyát.~ ~Maga is sietett oda rögtön, csak 256 3, IV| komornyiknak őt egy pillanatig is egyedül hagyni egy idegen 257 3, IV| gonosztett volna, s az nem is vállalkoznék erre. Megint 258 3, IV| Csókolom kezeit; olyan nekem is van.~ ~– No hát siessünk 259 3, IV| tenni, kivált miután Henry is a legnagyobb készséggel 260 3, IV| ijedtében, hogy az alabárdját is eldobta, azt hitte, most 261 3, IV| kapitálisból kiverni! Eddig is nagy kelete volt Tromfszky 262 3, IV| aludt, hogy miatta a házat is elvihették volna a feje 263 3, IV| feje fölül. Henry legelébb is az obligát mamuszokat hozta 264 3, IV| suttogva, hogy az úr most is erős lázban van, s nyugtalanul 265 3, IV| bátorságot vett magának a doktor is belépni. Legelső dolga volt 266 3, IV| keresztül; még a mamuszokat is elvitte a lábán.~ ~Pedig 267 3, IV| levetette nedves ruháit, le is feküdt; de annyiban mégsem 268 3, IV| approbaló külső jeleket is: a háta közepéig fecskendett 269 3, IV| följegyezni, hátha még ebből is lehet valami pletykát kavarintani 270 3, IV| betű se hozzá. Erre aztán ő is hazaküldte az elragadott 271 3, IV| fűzfák közül, a szép najád is kilépett öltöző-kunyhójából. 272 3, IV| egy-egy tudományos folyóirat is érkezett Stuttgartból, a 273 3, IV| Egy alkalommal a lelkész is küldött a grófnak egy füzetet, 274 3, IV| helyesebben „aki”) maig is a Fertő tó nevezetességei 275 3, IV| tévedt, vadak között maga is vadállattá lett; vízlakó, 276 3, IV| vadállathoz, még a majmon is alul. (Ha Darwin ezt láthatta 277 3, IV| címkép, a leírt csoda ábrája is, hű rézmetszetben. A csodaszörny 278 3, IV| segélyével azoknak sikerült is. A csodát partra húzták, 279 3, IV| vitték, hogy már a kenyeret is megeszi (eleinte csak nyers 280 3, IV| Már annyi szófogadásra is megtanították., hogy a konyhában 281 3, IV| vízlakó ember még a kutyának is alatta áll. Hasonló elzüllött 282 3, IV| emberi vadat a múlt századból is jegyeztek fel a krónikák, 283 3, IV| rézmetszvényt meglátta, még akkor is összeborzadt.~ ~– Természetrajzi 284 3, IV| Azért, hogy meglássam magam is e rendkívüli alakot.~ ~– 285 4, I| fiatal és igen szép. Azt is hírül hozta neki, hogy zárkózott 286 4, I| Névtelen Vár kapuja előtt is megálltak egy időben, s 287 4, I| házasulandó gavallérokat; de azt is tapasztalá, hogy azok közül 288 4, I| a Névtelen Vár lakóját is köztük.~ ~Karácsonkor ő 289 4, I| köztük.~ ~Karácsonkor ő is rendezett karácsonfát a 290 4, I| nem helyeselte a gróf. Ő is bőven juttatott segélyt 291 4, I| számomra. Akár táncolhatok is.~ ~S még nevetett neki a 292 4, I| már masinalába van. Nem is fogadta el az alamizsnát.~ ~– 293 4, I| volt meg az ellentét.~ ~Az is úgy látszik, hogy elzárja 294 4, I| ütközniök.~ ~Az összeütközés nem is soká váratott magára. Egy 295 4, I| tehetősebbek pártfogását is felhívja, hogy az elhagyott 296 4, I| kívül tanító és felügyelő is kell, s ezt magánadakozásból 297 4, I| hanem maradjon továbbra is az őáltala megbízott család 298 4, I| bárónőhöz írt leveleket is mindig Marie-nak mondta 299 4, I| a gyakorlati feladatokat is maga után vonta. A bárónő 300 4, I| akkor a konviktusi rendszer is igen célszerűvé válik; ha 301 4, I| elhelyezett kis gézengúzból is zsenit nevelni.~ ~– Hanem 302 4, I| az anyjához; ha pedig ön is elítéli azt, akkor továbbra 303 4, I| elítéli azt, akkor továbbra is megtartja nagylelkű pártfogása 304 4, I| kitudni valamit. Mindössze is azt a mendemondát tudta 305 4, I| mélyébe be nem hatolhatunk is.~ ~Neki őrködnie kell védence 306 4, I| együtt még egy fiatal leányt is eltemessen a selyemmel bélelt 307 4, I| gondolni, hogy egykor ő is mindene legyen ennek a férfinak: 308 4, I| ne szeressen, akihez most is úgy ragaszkodik. Mi történik 309 4, I| magamat tartani!”~ ~Meg is tartotta ígéretét – a maga 310 4, I| ígért semmit. S ha érezte is a leány sorsa nehéz titkát, 311 4, I| küzdelme alatt még a férfilélek is közel van a megtébolyodáshoz?~ ~ 312 4, I| elhozott: azok között azt is, aminek a szirmait a leányok 313 4, II| az úrhölgy gyakran maga is beleavatkozott a kerti munkába, 314 4, II| lehet szándékos kacérság is; hanem amit ezután tett, 315 4, II| Névtelen Várban egy hölgy is lakik; aki lehet, hogy asszonya 316 4, II| hagyása által. A bárónő ezt is elmulasztá, ami azt bizonyítja, 317 4, II| kíváncsi!~ ~Eközben tanult is tőle valamit, amit Marie-ra 318 4, II| ön kertje. Most van önnek is egy darab földje, ami önhöz 319 4, II| dísze voltak, ma már maguk is „elfelejcs”-csé lettek, – 320 4, II| kell vele zsémbelni. – Ez is egy neme a jégbehűtésnek. 321 4, II| gróf. Ezentúl ezek a séták is sajátszerű körülményességgel 322 4, II| az indoka, később egyéb is. Valami mágikus élvezet 323 4, II| leánynak mit mondani. Az nem is várta azt, hogy ő beszéljen; 324 4, II| szemű szörny” * még többet is akart látni.~ ~És azután 325 4, II| idehozott. Ugye Lajos, máskor is feljöhetek ide, amikor te 326 4, II| danolásával.~ ~A gróf maga is tovább szemlélte a szomszéd 327 4, III| Landsknechtsschild bárónő is? Hogy egy erős telescopiummal 328 4, III| szobában történik.~ ~Efelől is bizonyosságot szerzett magának 329 4, III| percig.~ ~Lajos Marie-t is felbiztatta, hogy e látványt 330 4, III| a távcsövet.~ ~Hisz erre is alaposabb oka volt a puszta 331 4, III| szolgálattevő némber lehetett. Ő is a holdfogyatkozást nézte – 332 4, III| hogy olyan jól meg volt is nyugtatva, csak mégis inkább 333 4, III| Aristarchus!~ ~Azután a báróné is úgy járt a társaságával, 334 4, III| csak az utolsó fénykaréj is eltűnt, s az égen csak egy 335 4, III| egy darab „sinus iridum” * is tündökölt; – néhány perc 336 4, III| éjszakára. Most már az okát is ki tudjuk találni a hóbortként 337 4, III| negyedik.~ ~A homályban is kivehette a gróf, hogy mind 338 4, III| obszervatóriumból. Legelébb is Henryt verte föl az álmából.~ ~– 339 4, III| eszed? Hisz akkor Marie-t is úgy megijesztenők, hogy 340 4, III| közeledő lépés hangjától is elfut. Aztán csak négyen 341 4, III| Hiszen háromélű tőr is van benne, s az szűk helyen 342 4, III| Hozd a felső kabátomat is, s tedd a zsebébe az érvágó 343 4, III| van önnek, hogy még erre is gondol!~ ~– Ugyan, jó Henry, 344 4, III| akik olyan nagy rablókkal is dacolunk? Gondolj a Blancs 345 4, III| görcsös botot, aminek a végén is jó súlyos vasszorító volt; 346 4, III| szegélyei lábujjhegyeit is eltakarják. A szétzilált 347 4, III| magát, nehogy az úrnő őt is rablónak nézze, s sikoltozni 348 4, III| voltak megelégedve. A pénzt is odaadtam volna nekik, de 349 4, III| papucskák voltak, a haja is főkötő alá volt szorítva.~ ~– 350 4, III| akit ő pártul fogott, azóta is, hogy az a bárónő házához 351 4, III| nem hívathatom most, nem is akarnám, hogy mindent megtudjon.~ ~– 352 4, III| eszközeim.~ ~– Ah, ön arra is gondolt, hogy itt valakit 353 4, III| az órában.~ ~– De hisz ez is meg fog látni, ha felocsúdik.~ ~– 354 4, III| a hidegláz, hogy a fogai is összevacogtak bele, vagy 355 4, III| nem nézek a vidék felett is, akkor nem veszem észre, 356 4, III| nem, nem! Jövőre pénzt is fogok itthon tartani, hogy 357 4, III| hanem itt tartom tovább is, és itt fog hálni a hálószobám 358 4, III| ön: a másik pártfogoltam is, mikor két lábon járni tanítottam, 359 4, IV| engesztelően: – S ha csúf lennék is, nem szeretne-e ön akkor 360 4, IV| nem szeretne-e ön akkor is úgy, – mint a fakír szereti 361 4, IV| célzást vagy tudakozódást is intéznie a lelkészhez a 362 4, IV| még annál rosszabb indoka is. Lehet, hogy a rablók után 363 4, IV| jól a járást a sötétben is, szobájának ajtaja legszélső 364 4, IV| odatalált. Ott azután a sötétben is ismerte azt a helyet, ahol 365 4, IV| jött ön ide?~ ~– Először is azért, hogy megmondjam a 366 4, IV| őt ki akarta rabolni, nem is az én cimboráim. Pedig tudom, 367 4, IV| bejöhettem, bejöhet más is. – Azt mondják, hogy a gróf 368 4, IV| őriz. – Én nem tudom, nem is keresem, hogy mi az. – Ha 369 4, IV| vizsgálja, rég árkon-bokron is túl legyen azzal a féltett 370 4, IV| amit neki magyaráznak, el is készíti úgy, de soha ahhoz 371 4, IV| zárakat és lakatokat csináltat is a gróf úr kincse védelmére: 372 4, IV| ha éjszakára saját maga is ott hál abban a szobában, 373 4, IV| Tudtam volna én ezt magamtulo is, s szerettem volna dolgozni, 374 4, IV| szerettem volna dolgozni, volt is ügyességem hozzá. De hát 375 4, IV| hagyott. – Még mikor élt is, árva voltam. Disznópásztornál 376 4, IV| ábrázattal. De még arra is rossz voltam. Akinek a disznaja 377 4, IV| rontotta meg az emséjét. Onnan is elkergettek. Utoljára az 378 4, IV| beletévedő emberfiával. Még most is hallgatom, hogy mit beszélnek. 379 4, IV| hogy elvegyem a másét. Nem is tudnék dolgozni már. Nem 380 4, IV| alatt a nemesember fiát is felakasztják. S ahova én 381 4, IV| áll, de még kötelessége is, engem, akinek a fejére 382 4, IV| volt, és a keresztvasrúd is fel volt téve eléje; az 383 4, IV| volt téve eléje; az ablakok is mind betéve és a redőnyök 384 4, IV| rendkívüli kifejezésekről. Nála is megvolt az a könyv, mint 385 4, IV| majd ennek a kiegészítését is megtalálja valaha.~ ~ ~ ~ 386 4, V| idomítható: ha akarta, ujja is volt, ha akarta, nem volt. 387 4, V| nem volt. Még a saruja is saját találmány, ahogy azt 388 4, V| nyírva, szintúgy a haja is egészo a bőrig. Sovány arcának 389 4, V| magát egy kicsit.~ ~– Ez is igaz, Mátyás mester – mondá 390 4, V| futnia a szobából. Ez neki is sok volt.~ ~Lajos pedig 391 4, V| tudomást venni, s még beszélni is érdemesnek nem találja. 392 4, V| Napóleonverésével, még magam is olyan bolond leszek, mint 393 4, V| ajkak már tudtak bánatot is kifejezni.~ ~Lajos ezen 394 4, V| kifejezni.~ ~Lajos ezen a napon is, mint szoká, eljött őt üdvözölni, 395 4, V| maradt. Pedig Marie neve is ki volt abban formálva cukorvirágokbulo . 396 4, V| jártam. S ha fölébredtem is nagy néha éjszaka, s hallottam, 397 4, V| ajtónál alszom, néha éjfélig is fennvirrasztok. Valami oktalan 398 4, V| támad körülem; állatkáim is alszanak. Azt hiszem, hogy 399 4, V| Az a végtelenség érzete is elmaradt tőle.~ ~Igen, de 400 4, V| régi jó álom hajdanta korán is jött; nem váratott magára. 401 4, V| Meghallotta. Fél tízre is eljött. – És aztán a leány ( 402 4, V| kilenckor, utoljára nyolc órakor is. A madarakkal együtt feküdt 403 5, I| illeti, azoknak még a várát is tőbül kihányták régen a 404 5, I| fölfedezését, miután a veszély azt is közvetlenül fenyegeti.~ ~ 405 5, I| senkinek ne szolgáljon. Az is áruló jel lehet. Eddigi 406 5, I| fejeiket.~ ~Ezen az estén azt is láthatá, hogy a szomszéd 407 5, I| kastélynak azon a szárnyán is ki vannak világítva az ablakok, 408 5, I| szállásolta be magát: ahogy illett is; sőt a karabéllyal őrködő 409 5, I| egyúttal más egyéb veszély is elmúlt.~ ~Ez a veszély, 410 5, I| visszalopni: a szívét.~ ~Ez is el volt hárítva a szép dragonyosezred 411 5, I| ablakain át a tánczenét is, késő éjszakáig. Ott jól 412 5, I| katonák ebédelnek.~ ~Nem is akadtak bele egymásba soha.~ ~ 413 5, I| tartania, hogy az ő lakásába is szállásoljanak be katonát; 414 5, I| vissza illett adni. Ennek is tudta a leghelyesebb módját 415 5, I| a Névtelen Várból, s úgy is tért vissza, s ez négyszerte 416 5, I| még reggel három órakor is az ágyban?~ ~Azzal Vavel 417 5, I| Barthelmy Léon vicomte is ezek közé tartozott. Bátor 418 5, I| Azt még az ellenségnek is meg kellett engednie, hogy 419 5, I| nem a franciát, bár annak is többször bemutatta bravúrjait; 420 5, I| a legkisebb alhadnagynál is ötezer forintban volt megállapítva, 421 5, I| Azt maga Barthelmy ezredes is kénytelen volt felőle kinyilatkoztatni 422 5, I| a bárónő idegen.~ ~És ez is megérthető.~ ~A környékbeli 423 5, I| távol tartani. Különben is unalmas emberek. A gazda 424 5, I| Némelyiknek fiatal felesége is van, kit városról városra 425 5, I| s azokban maga a bárónő is szerepel, megérdemlett tapsokat 426 5, I| egy más különös érdemük is van, az, hogy discretusok, 427 5, I| sőt egyszer karusszelt is rendeztek az uradalmi lovardában.~ ~ ~ ~ 428 5, I| vizsgálótornyából. Valaha neki is nagy kedve telt az ilyenekben. 429 5, I| nevekedett fel. A tánczene is ott kísért néha egész nap 430 5, I| ablakaiból átrévedezett hozzá. Ő is szeretett valaha tréfálni, 431 5, I| idekerültek.~ ~A közkatonák is mulatnak, miként a tiszt 432 5, I| közvetlenebb. Vavel azt is elnézi gyakran, kivált vasárnaponkint. 433 5, I| összeverekesznek. Enélkül nem is volna mulatság tökéletes. 434 5, I| hangtól. Akit eddig attól is megvédtek, hogy éjszakai 435 5, I| oly rideg és komoly volt is, de nem találta meg rajta 436 5, II| célból Barthelmy csapatja is feljebb vonul. A tisztikar 437 5, II| Valahogy majd csak átesünk ezen is! – gondolá magában Lajos, 438 5, II| Lajos, bár nyugtalankodott is. Marie valóságos tűziszonyban 439 5, II| attól a papirossárkánytól is, amit a gyermekek zsinegen 440 5, II| zsinegen feleresztenek.~ ~Nem is mert a leány ez éjjel korán 441 5, II| híres Bobèche * bravúrját is tudta utánozni, egy kalapból 442 5, II| a vidám vendégek búcsút is készültek venni a vendégszerető 443 5, II| egy kurta szárú makrapipa is volt dugva a szájába.~ ~– 444 5, II| forgószele magát a bárónőt is elragadta, egész dévaj sikoltás 445 5, II| onnan a Névtelen Várból ezt is meglátják?~ ~– Szegény fiú. ( 446 5, II| idomározotto orángutáng. Úgy is hítták a tréfás urak, hogy 447 5, II| Jó paprikás húst is eszik bográcsbul,~ ~ ~ ~ 448 5, II| glászlibul,~ ~ ~ ~A roszprádlit is megeszi cintálbul.~ ~ ~ ~ 449 5, II| húzni a kulacsból. Ezzel is köztetszést aratott.~ ~– 450 5, II| bort inni. De még többet is tud. Figyeljenek, uraim 451 5, II| farkasok?~ ~ ~ ~Hej, nem is angyalok!~ ~ ~ ~A megszólított 452 5, II| emberré lett idomítva; már ki is tud csiholni, és pipára 453 5, II| amit ő most csinált. Őneki is tetszett. Ez az öröm kifordította 454 5, II| még magát Barthelmy Léont is meglepte.~ ~– Miért nincs 455 5, II| nem adom, mert magamnak is szükségem van rá; hanem 456 5, II| oktatta. Még a boritalra is rászoktatta. Ez pogányság.~ ~ 457 5, II| kiégették a sziporkák, maga is odaégett volna, ha egy sajtár 458 5, II| jól megrakta a hátát. Ezt is meg kell tenni az idomárnak. 459 5, II| elfogja.~ ~És aztán nem is jött vissza többet.~ ~Amint 460 5, III| Valamikor Lajos előtt is ismerős volt ez a hang. 461 5, III| ismerős volt ez a hang. Most is, mikor reggelenkint arra 462 5, III| megnyugtatá, hogy a parkkal is beéri.~ ~– Látogatásomon 463 5, III| csodálkoztam az önén. Ez is minden etikett ellen volt. 464 5, III| közönyösen.~ ~– No, önnek többet is kell róla tudni – mondá 465 5, III| Ange elszöktetője.~ ~– Ön is?~ ~– Én? Talán – nem. Hanem 466 5, III| szabályszerű rencontre-hoz több is kell, mint férfias bátorság; 467 5, III| fegyverdurrogáso azt elárulta volna? Az is lehető, hogy a komornyikom 468 5, III| egy kissé hamispénzverő is vagyok?~ ~– Nem tréfálok. 469 5, III| egyik szárnyát, amit elődeim is vendégek számára rendeztek 470 5, III| bele ne kössön. Mert ön is, mivelhogy a bérletszerződését 471 5, III| reszkető hangon.~ ~– Azt is megismertetem önnel. De 472 5, III| súgjam, amit akarok; s ön is tompítsa a szavát. Ha Barthelmy 473 5, III| vitéz és gyakorlott: meg is tudta tenni azt, amit mondott. 474 5, III| előrelép. – Hanem önnek másra is kell gondolni. Ön nem a 475 5, III| tanyáz? Valljam meg magamnak is, másnak is, hogy gyáva vagyok, 476 5, III| meg magamnak is, másnak is, hogy gyáva vagyok, féltem 477 5, III| nélkül, én sem; hanem végre is azt fogja rá mondani, hogy „ 478 5, III| hogy nem teszik meg. Én is azt mondom. Nem tétovázok 479 5, III| filiszterek felabajgatása is sport. Engem mulattatni 480 5, III| fedezte fel! Hahaha! Magam is ott leszek a nevetők között. 481 5, III| fog mondani? Hisz anélkül is fog mondani. – Nos. Adjon 482 5, III| hát az utolsó gondolatomat is! Én tudtam, hogy ön ezt 483 5, III| ön, ha úgy akarja; de én is teszem azt, amit én akarok. – 484 5, III| késztet, hogy „ily áron is” elfordítsa a halálveszélyt 485 5, III| kész vele a világ végeig is elmenni.~ ~A hintó az udvarra 486 5, III| másik.~ ~Ennek a másiknak is megtetszenek a fű közül 487 5, III| harangvirágok és nefelejcsek. Ez is szeretne azokból emlékcsokrot 488 5, III| emlékcsokrot tépni. Ennek is megmondják rövid, mogorva 489 5, III| amikor ön már lefeküdt. Ön is szíves volt látogatásomat 490 5, III| ismeretség megejtése fölött is kifejezni őszinte örvendezését.~ ~– 491 5, III| szívviszonyoknál még az eskü is igen kétséges próba. Ahol 492 5, III| minden bokor tömve volna is muskétással * . Harcban 493 5, III| megkövettem.~ ~A két kísérő is közelebb lépett most, s 494 5, III| közelebb lépett most, s azok is furcsa kíváncsisággal bámultak 495 5, III| Barthelmy Léon még aközben is, amidőn Vavel gróf előtt 496 5, III| érinthesse, s még a sisakot is levette a fejéről, s a hóna 497 5, III| kiáltott, amiből a nem alvók is megtudhatták, mit álmodott; 498 5, III| hogy a felébredés után is itt maradjon. Érzé, hogy 499 5, III| Vavel tett, kötelessége is volt tenni. – Ő is szereti 500 5, III| kötelessége is volt tenni. – Ő is szereti azt a nőt.~ ~Nem 501 5, III| lenni, e nőtől, akit nem is ismerek, elrabolni az ő 502 5, III| Eltalálok csónakomig egyedül is. Senki sem tudja a kastélyban 503 5, IV| kibeszéltek mindent. Mi okuk is lett volna azt titokban 504 5, IV| helyen az alispán, ki maga is szintén egyenes lelkű, becsületes 505 5, IV| ember lévén, más embernél is annyira föltételezte a becsületességet, 506 5, IV| sedriák * alatt még össze is veszett a főispán asztalánál 507 5, IV| A jóakaratú pártfogó nem is sejté, hogy amíg ekként 508 5, IV| egy rosszakaratú pártfogó is: a doktor, aki saját tanúskodásával 509 5, IV| Éjfélkor még a táncestélyeiről is rendesen visszavonult. Mi 510 5, IV| a jószág megvétele előtt is itt volt, s az a fátyolos 511 5, IV| park felől jött elő. Akkor is a Névtelen Várból került 512 5, IV| világtól elvonulásának titka is fel van már fedezve.~ ~A 513 5, IV| esperesi rangjánál fogva ő is hivatalos volt; de az ő 514 5, IV| mert sokat szeretett.~ ~Ezt is megtudta Katalin, s nagyon 515 5, IV| Mindjárt megtudjuk annak is az okát.~ ~ 516 5, V| alkalma Marie-val távolról is találkozhatni.~ ~Hanem azért 517 5, V| férfi. – S nem vagyok-e én is oly egyedül, mint ön?~ ~– 518 5, V| halál? Fáj-e még azután is valami, vagy vége van vele 519 5, V| boldognak fogom látni, én is az leszek.~ ~– Óh, az én 520 5, V| az én boldogságom napja is arra vár, hogy az öné virradjon. 521 5, V| önt szeretnie. És önnek is kell őt szeretni! Ha én 522 5, V| Isten engedjen bennünket is kiszabadulni velük együtt, 523 5, VI| mindkettőjüknek megengedve. Az idő is elromlott. Egy őszi dér 524 5, VI| növényeit. Itt hát télen is virágok közt sétálhatott 525 5, VI| Úgy látszott, hogy a gróf is nagy virágkedvelő lehetett 526 5, VI| reggelre nyílt ki.~ ~Meg is lepte, Vavel Lajos kilökte 527 5, VI| elhagyta szobáját, s a leányt is a szobában.~ ~Marie szokva 528 5, VI| kíváncsiságot még az a tudat is sarkantyúzza, hogy az az 529 5, VI| szobájába.~ ~De Lajos ott is fel tudta őt találni.~ ~– 530 5, VI| szótlanul.~ ~Most már az üvegház is látogatatlan maradt. Kiknél 531 5, VI| lett, azoknak egy gondolat is elég, hogy őket egy kedvenc 532 5, VI| Még hátravolt, hogy erről is lemondjon.~ ~Maguk az elemek 533 5, VI| lemondjon.~ ~Maguk az elemek is ellene esküdtek ebben az 534 5, VI| Marie kis virágoskertje is szenvedett. Környéke egészen 535 5, VI| környékéről, az már nem is hajaz a mostani alakjához. 536 5, VI| E fennakadáson végtére is segített az Úrnak angyala, 537 5, VI| Landsknechtsschild Katalin bárónő, ki is megtudva, hogy a föld népének 538 5, VI| elkövetett, abban nagyságodat is injuriázta, nem mer a színe 539 5, VI| mendemondákat, amikben neki is része van. S a nő azzal 540 5, VI| félt a derék ember, hogy ez is valami ajándékkal fogja 541 5, VI| bárónőnek sem tudott rá mit is mondani. A vármegyegyűlésen 542 5, VI| inzsellér úr, a sok „mit is mondok”-tul senki sem értette, 543 5, VI| azután Marie kis kertje is megszabadult attól a veszélytől, 544 6, I| pongyola-öltöny volt rajta, s azt is az egyik kezével tartá elöl 545 6, I| szeressem. Hiába volna az szép is, okos is, kedves is, csak 546 6, I| Hiába volna az szép is, okos is, kedves is, csak azt gondolnám 547 6, I| szép is, okos is, kedves is, csak azt gondolnám mindig: 548 6, I| eltemetnek, afölött énekelni is szoktak valami halotti dalt. 549 6, I| hitte, az halotti dal.~ ~Azt is kedvesen vette, hogy néhány 550 6, I| mintha ellenség volna. Úgy is kellett. A vívás után dicsekedtek 551 6, I| Az már, ha sírni akart is, csak nevetni tudott.~ ~– 552 6, I| mer többet idejönni. Nincs is nekem rá többet szükségem, 553 6, I| a nyelvem jár még; de az is nagyon furcsán forog.~ ~– 554 6, I| Azon búslakodom magam is legjobban. Ki fogja a helyemet 555 6, I| eltorzult arcát.~ ~– Nem is magamat sajnálom, hanem 556 6, I| kell őt keresni. Ön maga is odatalál már hozzá. De mit 557 6, I| fennyen beszélni, s ha tudnék is, nem mernék ott!~ ~– Nem 558 6, I| nem mernék ott!~ ~– Nem is szükség, fel van az jegyezve 559 6, I| Hát kárhozzál el! Az is kötelességed! Ha a pokolba 560 6, I| kell! megyek le hozzá én is a pokolba, s egy társaságban 561 6, II| élet mindenféle apró gondja is az ő nyakába szakadt.~ ~ 562 6, II| nap senki se szól egy szót is. Még a szakácsnő se nyitja 563 6, II| játszópajtásai, s aki eddig is hálára van őiránta lekötelezve. 564 6, II| őiránta lekötelezve. Különben is igen jóindulatú, okos fiú 565 6, II| száműzetése siralomházában is imádja; s aki megsiratja 566 6, II| abban osztoztak; bárha nem is volt sejtelme mindannyinak 567 6, II| Ugyanaz volt Vavel Lajos is. ldőközönkint a bankár küldözött 568 6, II| vagyok!”~ ~És amellett azt is tanulmányoznia kellett, 569 6, II| bebizonyította, hogy Ádám ősapánk is magyar volt, és csupán e 570 6, II| csupán e nyelven beszélt; nem is lett volna oka más nyelven 571 6, II| lett volna oka más nyelven is beszélni, miután az ördögök ( 572 6, II| Lesznek, akik ez egy vonásból is kitalálják, hogy ki volt.~ ~ 573 6, II| játszani nem böjti napokon is (szerdán és pénteken), mint 574 6, II| mikor az ilyen kicsiny dolog is elég arra, hogy a betöltetlen 575 6, II| újoncilletményt (őt ott is a „távollevők követe” képviselte), 576 6, II| festeni az északi hómezőket is. Az eylaui ütközetben huszonnyolcezer 577 6, II| belekeveredve az irtóháborúba, maguk is oly vadakká fajulnak el, 578 7, I| nagy lemondásba kerüljön is.~ ~Így tett Drávakereszturi 579 7, I| Görömbölyi Bernát alispán úr is, amidőn a megye rendei részéről 580 7, I| személyes megjelenésével is érvényt szerezni serénykedjék.~ ~ 581 7, I| másrészt pedig az ellenségnél is a rablási ösztön csillapíttassék.~ ~ 582 7, I| lehet; – azután: „akkor is csak azon esetben, ha a 583 7, I| hadviseléshez legelőször is pénz kell. Ezt elfeledték 584 7, I| világot.~ ~– Hát a gróf úr is dohányzik?~ ~– Igen biz 585 7, I| már olyan dohanyfüstben is helytállani, ahol az ember 586 7, I| átellenében, s még csak nem is köhécselt tőle. Ez nem lehet 587 7, I| exponálni miatta. Ezúttal is, ha őnagysága rá nem beszél, 588 7, I| amennyi egy embernek sok is: hát a főbírámat küldtem 589 7, I| az én feleségem.” – „Nem is azt akartam mondani, hanem 590 7, I| pipázik, de még adomázik is. Hisz ez talpig derék ember. 591 7, I| grófhoz, hogy még egy áldomást is mert indítványba tenni. 592 7, I| úgy ezt a regulát ezúttal is obszerválta, s maga is két 593 7, I| ezúttal is obszerválta, s maga is két poharat vevén a kezébe, 594 7, I| csillagzat alatt.~ ~– Én is remélem: mert nem szeretném, 595 7, I| hogy ön, ha megtizedeltetik is, meg ne haljon. Nem ismeri 596 7, I| földön fekszik. Ezt fogom én is praktizálni, ha arra kerül 597 7, I| arra kerül a sor: mert én is ismerem a különbséget az 598 7, II| az ellenfél sebesültjeit is magával vinni; azokat ott 599 7, II| saját nyelve használatát is megtagadták, melyet szegénnyé 600 7, II| vállán.~ ~– No gróf úr, én is úgy jövök most, mint az 601 7, II| a fia kenyeret kért: „te is mindig olyat kérsz, ami 602 7, II| hogy ember van elég, ló is van, amit megüljön: csupán 603 7, II| s ráadásul saját magamat is.~ ~S azzal felnyitva egy 604 7, II| A harc alatt az erények is óriások!~ ~– Azonban hát 605 7, II| szörnyetegei megittasultak, hogy én is hozzájok hasonló legyek 606 7, II| törvényesíted az én kardom jogát. Én is imádom az én nemzetemet. 607 7, II| nemzetemet. Jobban senki. Én is leborulok a végtelenség 608 7, II| fogunk, a te imád ellenére is; vagy elesünk, ha Isten 609 7, II| hanem ezredes-kapitánya is vagyok.~ ~– S kívánom, hogy 610 7, II| kívánom, hogy még annál is több legyen: násznagyom. 611 7, II| szorítván kliensével, még arra is megemlékezett, hogy egy 612 7, II| olyan hatalmas férfiúnak is, minő egy magyarországi 613 7, II| keblére tűzte fel.~ ~Bernát úr is elfeledkezett erre minden 614 7, II| nem bánja, ha utána meghal is.~ ~A leány egyre kacagott. 615 7, II| állt a háta mögött, magárak is úgy tetszett, mintha e tündöklő 616 7, III| ilyennel a vasládája. Kardja is van annak és puskája, több 617 7, III| talpán.~ ~– Hát miattam az is lehet – szólt Katalin, a 618 7, III| megérdemli azt, hogy ön is szeresse őt, azt állítom. 619 7, III| Bernát úrnak, amit az meg is ragadott emberül.~ ~– Tehát 620 7, III| De úgy, hogy engemet is magával viszen.~ ~– Ön hozzá 621 7, IV| soha.~ ~Ezelőtt négy évvel is csábító volt az alkalom. 622 7, IV| Katalin?~ ~Hisz azt nem is okosan rendezi el az ember, 623 7, IV| kivallására; de hát ezt nem is ember rendezte így.~ ~Egyszer 624 7, IV| ahogy most vagy.~ ~Nem is lett volna mindezekre az 625 7, IV| Megengeded, hogy én is ott legyek az elfogadásán? – 626 7, IV| Sőt kérlek, hogy jöjj te is velem.~ ~Azzal futottak 627 7, IV| lett volna ez, ha eddig is így lett volna!~ ~Vavel 628 7, IV| tegezte egymást. Hisz az anya is leány volt még, mint a leánya.~ ~– 629 7, IV| csendesség van.~ ~– Oh, én is úgy óhajtom, hogy odavigy 630 7, IV| megdicsérsz.~ ~– Tőlem nem is kérdik már – szólt közbe 631 7, IV| leányrablásba?~ ~– Hát hiszen te is velünk jöhetsz – szólt ártatlan 632 7, IV| ember!~ ~Erre az alispán is figyelmes lett.~ ~– Micsoda? 633 7, IV| nem azt, hogy Marie előtt is elhallgassa.~ ~Most meg 634 7, IV| csak mégis szeretném magam is megtudni – erőteté Görömbölyi 635 7, IV| Katalin –, de kérem előre is alispán urat, hogy senkit 636 7, IV| tartották önök ezt énelőttem is titokban?~ ~Ennek a történetét 637 7, IV| Hogy borzongott egyik is, másik is, ez elbeszélés 638 7, IV| borzongott egyik is, másik is, ez elbeszélés alatt!~ ~ 639 7, IV| ez indítvány. Lajos maga is szükségét érezte annak, 640 7, V| szomszéd kastély úrnője előtt is ki kellett tennie magáért. 641 7, V| menő háztartáson, s ezt nem is hallgatta el Marie előtt.~ ~– 642 7, V| a házam gondját.~ ~– Őt is magunkkal fogjuk vinni? – 643 7, V| összekelünk?~ ~(Igaz, hogy ez is az ő háza volt: a vőlegény 644 7, V| katolikus.~ ~…… – Hát hiszen én is az vagyok – suttogá Katalin.~ ~– 645 7, V| egyúttal lángba boruló arcát is eltakarta.~ ~Most Marie 646 7, V| szemébe odavágva szemével. – Ő is azt hitte, hogy én Lajosra 647 7, V| összecsörrenté poharát: s a két hölgy is odaérteté a maga kristálykelyhét 648 7, V| Akire te köszöntél, én is arra köszöntök. – Az én 649 7, VI| vőlegény, hanem hadvezér is. Nem éri be egy haditervvel. 650 7, VI| haditervnek nevezi?~ ~– Ami nem is olyam könnyű, s sok egyéb 651 7, VI| összefügg vele. Először is Marie-t még ma elviszem 652 7, VI| zászlószalagját. Aztán Marie is hadd érezze már egyszer 653 7, VI| eltávozta után, úgy hiszem, ő is örömest fog inkább azzal 654 7, VI| Mercatoris előtt még el is kell tagadnom, hogy nyájából 655 7, VI| ágyfülkéjét elzáró acélgörgénnyel is megismerteté, aminek a célját 656 7, VI| aminek a célját ő maga is csak most tudta meg.~ ~Mikor 657 7, VI| Te bohó! Hát még tőlem is meg tudsz ijedni? Ne félj. 658 7, VII| és nehéz: még a homlokán is kövér volt, s a tokája kétszer 659 7, VII| szétsimított kötényére. Az a kártya is négyszegletű lehetett valaha, 660 7, VII| A négy szín és alakjai is olyanok, aminőkről nem beszél 661 7, VII| Katalin nyájasan – ön nem is ismeri tán a szomszédasszonyát?~ ~– 662 7, VII| király”.~ ~– Igen. Már fel is van húzva a torony fölé 663 7, VII| karszékem, mikor beleülök, az is megnyikkan, és nyekereg, 664 7, VII| ételmaradékot, még azontúl is akarnak enni, hogy a gróf 665 7, VII| van. – Hiszem, hogy ezután is jó helyen lesz. Jól gondját 666 7, VII| Érti ön? Nem tudom. Nem is kérdezem. És akkor el fogja 667 7, VII| felől, s aztán odatartá neki is a magáét, hogy adja vissza 668 7, VII| tudja ön, Madame, ha önnek is lesz a házánál ilyen kis 669 7, VIII| csónakra: aztán meg vissza is lehet azt neki küldeni.~ ~ 670 7, VIII| kicsiny kis világáról el is felejtkezett?~ ~Hát semmi 671 7, VIII| hogy maga evezhetett. Ezt is Lajostul tanulta. Sok természetes 672 7, VIII| Marie-nak, sőt még a nyakát is odatartotta neki, hogy no, 673 7, VIII| odatartotta neki, hogy no, még ezt is. Marie a kis dámünőt ölébe 674 7, VIII| felporhanyítják, s megmutatja, hogy ő is ért hozzá: „óh, én egész 675 7, VIII| szabad belőle egy szálat is leszakítani. Dúskálkodhatik 676 7, VIII| rendeleteket adni, s el is veszti néha magátul; úgy 677 7, VIII| Megülöd te az igazi lovat is. Aztán majd együtt járunk 678 7, VIII| No, hát mossunk mi is ruhát a patakban.~ ~– De 679 7, VIII| másokat.~ ~Marie még azt is meg akarta látni, hogyan 680 7, VIII| tilinkózott: Marie arra is vállalkozott, hogy ő azt 681 7, VIII| vállalkozott, hogy ő azt is megtanulja. A konyhában 682 7, VIII| Fräulein Lottinak neveztek. Az is mély reverenciát fejezett 683 7, VIII| Le tudnál tán engemet is festeni?”~ ~– Óh, igen. 684 7, VIII| szerette volna, ha ahhoz is most mindjárt hozzáfogtak 685 7, VIII| zűrhangot adtak.~ ~Nézte alul is, fölül is, hol van ezen 686 7, VIII| Nézte alul is, fölül is, hol van ezen az a csavargató, 687 7, VIII| kísérni figyelemmel; ez maga is emberfölötti vállalat! De 688 7, VIII| tudod.~ ~– Hát hiszen te is meg fogod tanulni. Fräulein 689 7, VIII| még a házi gond! Pedig azt is meg kell tőlem tanulnod. 690 7, VIII| országába, a háládatlan. Nem is nagyon bánom; mert elkezdte 691 7, VIII| keresztül.~ ~– Ah, tehát te is leskelődtél utánam.~ ~– 692 7, VIII| vizsgálta, hogy az mit lát. – Ki is találhatta; mert az elkezdett 693 7, IX| szemeit az álom. Az éji lámpát is kénytelen volt eloltani, 694 7, IX| legyen.~ ~Valamit álmodott is már.~ ~Ekkor egy érintés 695 7, IX| Nagyon szeretlek.~ ~– Én is téged. – Imádkoztál már? 696 8, I| az Isten ege alatt: halva is kiáltó tanúi, hogy az ellenség 697 8, I| dolog?~ ~– Azonkívül azt is tudatta, hogy rézdobokat 698 8, I| fadobokat.~ ~– Hát hisz az is megteszi a magáét.~ ~– Hanem 699 8, I| sötétkékkel.~ ~– Hát hisz az is igen szép öltözet.~ ~– Végre 700 8, I| posztóból lesz a nadrág is, mint a dolmány.~ ~– Hisz 701 8, I| viselet.~ ~– Hát hiszen bele is nyugodtak a vármegyék. Hanem 702 8, I| semmit. Egyenruha nélkül is lehet verekedni, csak ember 703 8, I| Azonban hát ilyen puska is csak felének jut, a többinek 704 8, I| Írva van . A számát is megmondhatom, ha meg akar 705 8, I| mindjárt rákerül a szuronyra is a sor. Csak tessék türelemmel 706 8, I| hát gyújtsunk rá. Elvégre is az inszurrekció ereje nem 707 8, I| szekereket, meg ágyús lovakat is. Ecce! Hanem az ágyúhoz 708 8, I| Hanem az ágyúhoz tüzérek is kellenének.~ ~– Az „akadályozó” 709 8, I| gyalogságot és a lovasságot is az invalidusok fogják betanítani?~ ~– 710 8, I| parancsolni. Egyéb akadály is van. A rendes katona német 711 8, I| és birtokos nemességünket is. Akiket a törvény tíz lovas 712 8, I| állnak az élükre.~ ~– Én is azt fogom tenni!~ ~– Férfiak, 713 8, I| hozassék be a nemesi hadnál is a botbüntetés.~ ~– De miért 714 8, I| az idegenek ellen nagyon is indokolt. Különösen a francia 715 8, I| kémei voltak s még annál is rosszabbak. A megerősített 716 8, I| derék Barthelmy ezredes is, a kapufélfától vett búcsút, 717 8, I| Diable-t! – Most már nem is hiszem az egész Barthelmy 718 8, I| érteni azt a rejtelmes intést is, amit a rablófőnök itt ebben 719 8, I| fátyolt lerántani! S majd én is megmutatom neked a te jegyesedet. 720 8, I| fölkeresni.~ ~Az alispán is, re optime gesta, kiverte 721 8, II| kikerült, már régen meg is volt kötve a béke, s a „ 722 8, II| téve; a többinek az alakja is olyan, hogy a nép ajkán 723 8, II| níz.~ ~ ~ ~Leányvári víz is elapadt,~ ~ ~ ~Visszakerült 724 8, II| menyasszony hiányzik. Az is készen lesz nemsokára: a 725 8, II| alispán, még nádorispán is! És viszont a parasztból 726 8, II| És viszont a parasztból is lehet nemesember, ha jól 727 8, II| nemesember, ha földmíves is, csak a maga földét míveli, 728 8, II| akkorra elkészült a zászló is.~ ~Marie azt akarta, hogy 729 8, II| egy másik voloncsapatja is volt Vavel Lajosnak, Sátán 730 8, II| rendült meg.~ ~Dél felől is csupa Hiób-hírek. János 731 8, II| S ugyanakkor Oroszország is hadat izen a magyar királynak, 732 8, II| majd érte jönnek.~ ~Minek is hallotta volna a szerelmi 733 8, II| szeretlek, ha kolduspár lesz is belőlünk.~ ~Csók volt a 734 8, II| mellékteremben tán hosszú is lehetett már az idő: egyszerre 735 8, II| Fertőszeghez. Marie-nak is írt nehány sort ugyanabban 736 8, II| volt tartva, hogy azt Marie is elolvashassa.~ ~– Meglephetnők 737 8, II| néven.~ ~– Óh, bizony mások is megteszik azt. Hát nem olvastad 738 8, II| mindnyájunknak”. No hát, más asszony is elmegy az ura után a táborba.~ ~ 739 8, II| Fertőszegről kimozduljak bárhova is: hacsak az ellenség erre 740 8, II| szerezték Lajosnak, hogy ők is egy levélnek mind a két 741 8, III| vágni.~ ~Bernát bácsi most is a maga elemében van: adomázik. 742 8, III| számára való adatokat.~ ~– Ezt is fölírhatja még, domine frater. ( 743 8, III| a közbekottyanót.~ ~– Te is azt tennéd, öcsém, ugyebár, 744 8, III| tódult be a kapun, még akkor is valamennyi ágyújával lövetett 745 8, III| ágyúval az ezredéhez.~ ~– Ezt is csak huszár teszi meg!~ ~– 746 8, III| De biz a bakancsos is megteszi. A collegnanói 747 8, III| teleírt oldal.~ ~Legelőször is az aláírást nézte Vavel.~ ~„ 748 8, III| legtávolibb találkozást is, s játszotta a világtól 749 8, III| találkoztak a szándékaik, ott is csak azért, hogy egymást 750 8, III| szerelmes, még a gyermekét is kidobja a hajóból.”~ ~„Amint 751 8, III| tenni?”~ ~„Jocrisse azt is tudatja velem, hogy Thémire 752 8, III| kinek csodajóságát Jocrisse is kénytelen magasztalni, a 753 8, III| mert seregeink Steyer felől is közelítenek, s átlépték 754 8, III| szerelmeslevél, egy elejtett könny is lenyomhatja a mérleget. 755 8, III| Azonkívül egy más föladat is vár önre, amit mindjárt 756 9, I| útközben tán szunyókálni is, míg egyszer lesből előrohanó 757 9, I| Kincset? De hátha nem volna is az?~ ~Ha Vavel Lajos csak 758 9, I| ha áruló? ha gonosztevő is? Lehet-e őt elárulni annak, 759 9, I| sürgetett. Jocrisse háromszor is utánajött már úrnőjenek, 760 9, I| magát.~ ~Mikor harmadszor is utánajött Jocrisse, akkor 761 9, I| Ez nem elég. Ennyit Júdás is megtett. „Én nem tudom kezetekbe 762 9, I| küld-e hozzá levelet? Azt is megmondtam neki, hogy szökevény 763 9, I| Minek az?~ ~– Annak is okát adom egymás után. Nem 764 9, I| hulláival, még a hazatérőknek is a torkába harapott, úgy 765 9, I| neked: fordulj vissza te is! Ne járj tovább ezen az 766 9, I| adhatsz zongoraleckéket is. Miattam ne legyen már gondod, 767 9, I| mely a sajgató kínokon is keresztültör.~ ~– Amélie 768 9, I| békét hagyni, még azokat is szét akarta szórni a levegőbe, 769 9, I| aggodalmam van. Én magam is az influenza-kórházból jövök. 770 9, I| hurcolni magamat. Nincs is miért! Dolgom be van végezve. 771 9, II| felemeltetni a földről, Marie is leült oda mellé a földre, 772 9, II| akarsz tenni te?~ ~– Én is elhagyom ezt a házat, egyedül.~ ~– 773 9, II| hanem a halálának spóráit is. Ő is megkapta e ragályt. 774 9, II| halálának spóráit is. Ő is megkapta e ragályt. De a 775 9, II| nemes ember még haldokolva is nemes ember! Azt mondá: 776 9, II| akarom, hogy védszentemet is magammal vigyem! Elzárkózom 777 9, II| Aki pedig saját férjét is irtózott megnézni haldoklásában, 778 9, II| hogy még az utolsó szavával is engem védelmezzen, én hagyjam 779 9, II| bátorsága, lesz a másiknak is…~ ~– Marie! Gondolj Lajosra! 780 9, II| dögvész Bethesdáin keresztül is sértetlenül járok végig. 781 9, II| s szeretni fogsz ezután is, ahogy én szeretlek téged.~ ~ 782 9, III| magasan állt, s a holdvilágra is lehetett számítani fél éjszakán 783 9, III| Egyszerre kellett megtudnia azt is, hogy fellengő tervei mind 784 9, III| ezermesternek még a háborúban is lehetett hasznát venni, 785 9, III| mozdulatairól. Olyat én is tudnék csinálni. Láttam 786 9, III| másikig átér. Azután azt is láttam, hogy törték össze 787 9, III| aztán tudok én négykézláb is szaladni. Ha előőrsre akadtam, 788 9, III| Lajos. Még a kémkedésnek is megvan a maga heroizmusa!~ ~ 789 9, III| közre fog működni; hanem azt is tudatta vele, hogy ők a 790 9, III| Napóleonnal együtt a trónt is össze akarják törni. Marie 791 9, III| akarják törni. Marie így is, úgy is száműzöttje marad 792 9, III| törni. Marie így is, úgy is száműzöttje marad hazájának. 793 9, III| ily keserű csalódások után is el ne veszítse erélyét. 794 9, III| Donau!” hanem azért azt is el kellett ismernie, hogy 795 9, III| két inszurgens lovasezred is volt a tűzben, a nyitrai 796 9, III| reményt ad, hogy másutt is jól fognak verekedni. Csak 797 9, III| az édes a keserűre? Azt is megkísérté, hogyha egymás 798 9, III| akarnak még szolgálni? Annak is szenvedést okoznak, aki 799 9, III| okoznak, aki őrzi, annak is, aki üldözi. – Felnyitni 800 9, III| rajtam? Nincs egyebem. S ezt is kölcsön kértem. –~ ~– Így 801 10, I| fékezhetlenek; hanem a rablásban is azok. Az ökleik éppoly félelmesek 802 10, II| kinyitott ajtón legelébb is egy vas szénlapátot toltak 803 10, II| kenyerünket ették, maga a pap is, mért ne lehetne áruló? – 804 10, II| benne; mossa meg vele most is, – meg ha beszélt vele, 805 10, II| egész várlakot feláldozta is Lajos szabadcsapatjának; 806 10, II| leányszobáját.~ ~Odasietett.~ ~Annak is nyitva volt az ajtaja; de 807 10, II| bútorokból mindazt áthordták is, ami Marie-é volt: de itt 808 10, II| bizonnyal.~ ~Erre aztán Marie is gondolt ki valami ellenfurfangot.~ ~(„ 809 10, II| akarsz játszani, majd én is kijátszalak téged!”)~ ~Fennhangon 810 10, II| lámpát.~ ~– Szabad a puskámat is magammal hoznom?~ ~– Puskát? 811 10, II| elcsendesült.~ ~Akkor aztán Marie is föltette magában, hogy nem 812 10, II| alunni.~ ~Bizony azt Lackó is sokkal tanácsosabbnak találta.~ ~ 813 10, II| sem lehet jutni tőle. El is temette magát egyúttal. 814 10, II| férfi, még zöld korában is. A kis Lackó, amint azt 815 10, II| acélszekrény elragadását is rám bízta.~ ~– Azt már elvitte 816 10, II| valakit megvigasztaljon. Nincs is rám ez úton semmi szükség. 817 10, II| védelmezőül ezt a fickót is vigye el magával. Helyén 818 10, II| uram hol fog megjelenni! Én is ott leszek! Meg a huszonnégy 819 10, II| törekszik, ott még a föld is meghajlik az ember lába 820 10, III| köztudomású, hogy rendes időben is a Fertő vidéke látja el 821 10, III| okozni.~ ~De Fervlans maga is a vendégfogadóba volt szállva, 822 10, III| Cythere dandárához tartozott ő is.~ ~La Barbe Hector kozák 823 10, III| Napóleon. – No ilyen levelet én is tudnék a feleségemnek írni, 824 10, III| biztosságban. Mintha most is látnám a jó Caprara bíbornokot, 825 10, III| Shakespeare szerint ez is a „névtelen tettek” sorába 826 10, III| Joséphine vigasztalhatlan is volt miattuk. Egyszerre 827 10, III| Bojorum” szélén: fogtam is már egy gyönyörű példányt 828 10, III| Ugyan ne mondd. Te is azt hiszed?~ ~– Minden kávéházban 829 10, III| már, s ami több, Fouché is beszéli.~ ~– S mi oka lehet 830 10, III| irigylett állás.~ ~– Nagyon is irigylett. Nemsokára Joséphine-t 831 10, III| el vele, hogy a császár is örömest olvastat fel magának – 832 10, III| leányt, de az ötmilliót is azonfölül. Egy férfiért. 833 10, III| Tehát „io non posso?” Így is jól van, Mamade! – Tehát 834 10, III| ugyanazon az úton vissza is térnem. Jártál valaha azon 835 10, III| megírta, még valami mást is gondolhatott. Én arra is 836 10, III| is gondolhatott. Én arra is képesnek hiszem őt, hogy 837 10, III| utat tenni. Ha elhagyták is Fertőszeget, nagyon messzire 838 10, III| úr csinálta. Aztán magam is keresztül-kasul jártam az 839 10, III| récékre vadászva. Sötét éjjel is eligazodom rajta.~ ~Azzal 840 10, III| akkor rögtön felkerekedett is a csapatjával, hogy De Fervlans-ra 841 10, IV| IV. ~ ~Ez a csoda meg is történt.~ ~Valóságos istencsodája. 842 10, IV| levegőben nagy zsivajjal: azokat is a terjedő sár zavarta fel 843 10, IV| éjszaka. Van ennek más útja is.~ ~Igaz. A Hanság lakóinak 844 10, IV| személyes tapasztalat után is jól ismerte e bozót minden 845 10, IV| még az egyes leskunyhókkal is ismerős itt.~ ~Itt kezdődik 846 10, IV| a „magyar Versaillesnak” is meglátszott egy aranyozástul 847 10, IV| a „Qui vive?” másodszor is hangzott, s azt egy lövés 848 10, IV| lovasok. Egy kis keleti szellő is jött a munkájához segíteni 849 10, IV| tiszteletére. Valószínűleg ő maga is bele fog égni.~ ~Hanem a 850 10, IV| mezőn, melyben még a moha is tüzet fogott, mint a tapló, 851 10, IV| Ne féljenek! Még pihenni is marad idejük. De Fervlans 852 10, IV| lovag elveszett, még most is merültek fel óriási buborékok, 853 10, IV| az iszapfolyamon, de az is visszariad tőle, pedig a 854 10, IV| szereti a sarat, s úszni is tud. A fekete iszapból kábító 855 10, IV| Hanságban elszórt tavacskák is mélyebbek, mint máskor, 856 10, IV| De Fervlans-nak még azt is meg kellett tudni, hogy 857 10, IV| kellett tudni, hogy a virág is lehet ellenség. Első lovasai, 858 10, IV| hinni ezt a csodát, s maga is majd beleveszett a hinárba 859 10, IV| még csodák az új időkben is. Ugyanaz a rendkívüliség: 860 10, IV| eldöntésre, kicsiben itt is megmutatta hatalmát, s De 861 10, IV| vergődni.~ ~Még azután más baj is támad. A bozótégés tűzfénye 862 10, IV| akkor nekimegy az ördögnek is.~ ~De Fervlans csapatjának 863 10, IV| mely egyúttal vendégfogadó is.~ ~– Itt pihenőt kell tartanunk – 864 10, IV| ördög, ha megéhezik, azt is megeszi.~ ~Itt azután De 865 10, V| Amint meglátta, hogy Katalin is felült az öszvérére, és 866 10, V| volt elég, még a fejemet is odateszem ráadásul: mert 867 10, V| egyetlen halom volt. Az is emberkéz munkája. Egy sziksógyárnak 868 10, V| s azonnal megindított ő is egy portyázó csapatláncot 869 10, V| Egy-egy lövés hangzott innen is, túl is, ami nem sok kárt 870 10, V| lövés hangzott innen is, túl is, ami nem sok kárt tett.~ ~ 871 10, V| csapott rá, perc múlva annak is két-három társa akadt. Hol 872 10, V| ellenségen kívül még a földdel is kellett harcolni.~ ~De Fervlans-hoz 873 10, V| készül; aztán az alakja is gonosz praktikával van kifundálva. 874 10, V| leírásából. A fokosaikra is ráismerek. Éppen ilyen „ 875 10, V| nyakamra. – No hát majd ennek is megmutassuk, hogy a háború 876 10, V| Akkor hát siessünk mi is az üdvözlésére!~ ~Azzal 877 10, V| Annyi katonai ismeretet ő is feltett ellenfeléről, hogy 878 10, V| büszkesége, de a katonai lélektan is azt tanácsolta neki, hogy 879 10, V| sortüzet adjon rá.~ ~Ennek is tudta Vavel az ellenfogását. 880 10, V| ví-rohamra.~ ~Még tréfálózni is ráértek.~ ~– Holla hó! Marquis 881 10, V| Vavel közelébe jutni. Futni is jól tudott.~ ~A vízárok 882 10, V| magához hasonlóra talált. Ezek is a társadalom számkivetettei. 883 10, V| társadalom számkivetettei. Ezek is azért jöttek erre a mezőre, 884 10, V| elveszítsenek rajta: ezeknek is „rabló” a nevük, amíg a „ 885 10, V| volt a legcsúfabb.~ ~Az is megbecsülte őt, és felé 886 10, V| nevével dicsekedik, s ő is kicserélte vele ez udvariasságot.~ ~– 887 10, V| azon véres arccal, maguk is összevissza vagdalva, rohantak 888 10, V| trombita jelszóra.~ ~Vavel is hallotta a háta mögött hangzó 889 10, V| hangzó puskalövéseket, s ő is azt vette ki abból, hogy 890 10, V| még az ellenfél csodálatát is felkölti, s Vavel lovag 891 10, V| kométást a lova alól s a lovát is négy lábára állítva, ismét 892 10, V| Most már a kométásnak is megnyílt a trombitája: de 893 10, V| szökéssel, mely paripának is becsületére vált volna, 894 10, V| ellenfele előkészületét. Ő is kihúzta hát nyeregkápájából 895 10, V| lazarino comenazót. Neki is volt egy széttépni való 896 10, V| Fervlans ír „Thémire” felől. Ő is fojtást gyúrt abból, s azt 897 10, VI| telecsorogtatá azt. Maga is szürcsölt belőle. Édes volt 898 10, VI| arcára a parasztfejkötő alatt is.~ ~– Thémire! – hörgé eliszonyodva, 899 10, VI| hozzá: „Úgy úgy, anyám! Én is így tettem! Tanuld meg te 900 10, VI| így tettem! Tanuld meg te is!” – Azután fogta patyolatgyolcs 901 10, VI| pedig merő újonc.~ ~Nem is voltak hálátlanok: Sátán 902 10, VI| halottakat.~ ~A volónok közül is több ott veszett, s Vavel 903 10, VI| még annak a menyasszonya is ritkítja párját a hősnők 904 10, VI| megfosztani törekedett; nem is lehetett tőle azt rossz 905 10, VI| kulcsával az ércládikát is. Vidd el azt Marie-nak. 906 11, I| meglátogatja őket, s addig is sűrűn fognak egymással levelezni.~ ~ 907 11, I| egymással egy pillanatra is találkozni, ha csak nehány 908 11, I| mértföldnyi távol választotta is el őket egymástól.~ ~A táborozás 909 11, I| meg, kiknek lelkesedése őt is magával ragadta. Egy új, 910 11, I| nyúlt bele a leány, arcát is félrefordítva, s csak azután, 911 11, II| Szentgróton volt. Útnak is elég!~ ~A veszprémi lovasezredbe 912 11, II| verték ellenfeleiket, oda is utánatörtek, kiverték a 913 11, II| vágtatott; a segédnek le is lőtték a lovát; amikor aztán 914 11, II| alezredese volt. Majd azzal is találkozunk. A magyar lovasság 915 11, II| katonának a vezérkarával, s maga is kardot rántott, s új rohamra 916 11, II| Még esti kilenc órakor is visszhangzottak a hegyek, 917 11, II| nem végződött ott: és ott is – majd meglátjuk, hogy mi 918 11, III| hadserege már ekkor Pápát is elhagyta, és gyors menetben 919 11, III| verekedő pesti lovasságnak is parancs adatott a visszavonulásra.~ ~ 920 11, III| miatt; de amint az üteg is elvonult, s az ágyúk elhallgattak, 921 11, III| fogta a kardot, akkor azt is elvágták, akkor leugrott 922 11, III| mint egy oroszlány; kapott is viszonzásul sebeket minden 923 11, III| hogy eleget kapott, a lovát is leszúrták alatta, akkor 924 11, III| hagyhatott ott; azt nem is kérte, csak elemelte szépen, 925 11, III| negyedik . Annak aztán a lovát is megtartotta magának, meg 926 11, III| a kardját és pisztolyait is, s kész ember lett belőle 927 11, III| hogy még érdemrendeket is akasztanak a mellére érte. 928 11, III| izzadság után; rekommendálta is mindenfelé azt a hideglelésvesztő 929 11, III| hogy használt-e az másoknak is.~ ~A francia lovasság a 930 11, III| Erre a francia főtiszt is „megálljt!”parancsolt a 931 11, III| egyetlenegy foglyot vesztett: azt is a rossz, csökönös lova ejtette 932 11, III| Gasparics Józsit sajnálták is nagyon az ismerősei, mert 933 11, III| kíván az atyafiságnak. Nem is gyalog jött pedig, hanem 934 11, III| helyett cserébe, s azon is verekedte végig az egész 935 11, III| hogy de még a Varga István is ott van ám a József-huszároktól. 936 11, III| lehetett otthagyni: azért is „érte ment”. De azonban 937 11, III| visszaadták a három elfogott lovat is, s így hozta vissza Bereczky 938 11, III| őrmester, hanem keresztapa is, hát azért extra kell megszolgálni. 939 11, III| extra kell megszolgálni. Elő is léptették rögtön alhadnagynak.~ ~ 940 11, III| Ez este a kapott sebekre is lehetett gondolni. Tábori 941 11, III| az tudott a sebészethez is, s ha valaki meg akart élni, 942 11, IV| szerezték még a fegyvereiket is. A Tisza melléki inszurgensek 943 11, IV| politikai helyzetben. El is nevezték érte a bécsi aulikus 944 11, IV| akihez még a Tisza-vidékieket is oda lehetett volna vonni, 945 11, IV| voltak már a futásban. Nem is hagytak a hátuk mögött semmi 946 11, IV| Egypár kompánia katonát el is felejtettek tudósítani a 947 11, IV| azokat bizonyosan végre is hajtotta volna, ha reggelire 948 11, IV| csapta ki a csákót, magát is szédülten ütve le lováról, 949 11, IV| az inszurgens gyalogság is kimutatta mai nap a maga 950 11, IV| öcsémet, hát lőj meg engemet is!”Abban a pillanatban jött 951 11, IV| odafektette Berecz Istvánt is az öccse mellé szépen.~ ~ 952 11, IV| üteg elmozdítására. De azok is véres fejjel jöttek vissza, 953 11, IV| szeméből kicsordult a könny. Ő is ott lehetett Landsknechtsschild 954 11, IV| vagy hogy híják?~ ~Keresték is Nugent tábornokot egész 955 11, IV| magát – ha mindjárt nem is a babérain.~ ~Az egész éj 956 11, IV| ebédjét.~ ~Az inszurgens is ugyanazt tette volna, ha 957 11, IV| inszurgensek számára, bort is adtak össze nagy bőséggel; 958 11, IV| kívánta mint zászlótartó is kész volt szolgálni más 959 11, IV| vendégségben, melyben Fehér Mihály is kapott két sebet; az volt 960 11, IV| neki a jó áldomás, a lovát is lelőtték; az volt a pecsenye, 961 11, IV| utolsó órában Nugent tábornok is átlátta, hogy valami intézkedést 962 11, IV| csatarendjével. Hiszen a mieink is készen voltak.~ ~Szabadhegy 963 11, IV| betanult sorgyalogságnak is veszedelme az ilyen lovassági 964 11, IV| hanem azért a nagy bajban ő is tudott vezér lenni; összeszedte 965 11, IV| volt két tábori lelkésze is, egy katolikus pap, Járossy 966 11, IV| hathatósabb. A Viczay-ároknál is ott voltak mind a ketten 967 11, IV| az ellenségnek, s először is a főhadnagyát, Jeszenszkyt 968 11, IV| franciák kezéből, s lovat is szerzett neki, amire megint 969 11, IV| nagy tusakodásban először is a főhadnagyát, Ladányi Sándort 970 11, IV| ellenség kezéből; akkor ő maga is olyat kapott a fejére, hogy 971 11, IV| ő maga nevelte fel; nem is adta volna tíz más paripáért. „ 972 11, IV| haubic özönlött reájuk. Nekik is volt négy hatfontosuk, ami 973 11, IV| védte rneg őt, míg maga is föléje roskadt. Tizenegy 974 11, IV| és kigyógyult! S Hunkárt is megmenté, az is kiépült 975 11, IV| Hunkárt is megmenté, az is kiépült nehéz sebeiből.~ ~ 976 11, IV| visszaverte ezt a rohamot is.~ ~A nádor szeme láttára 977 11, IV| Reinisch alezredes, maguk is az ostromló inszurgens ezredek 978 11, IV| volna, ha az ütközet elejét is az vezeti, aki a végét?~ ~ 979 11, IV| ellen. Elesett a zászlótartó is, s a zászlót egy köznemes, 980 11, IV| Sepsey János ragadta fel. Az is elesett. A harmadik zászlótartó 981 11, IV| Ferenc volt. Perc múlva azt is lelőtték: s volt bátorsága 982 11, IV| neveit, egy litánia volna! Az is tünemény, mikor egy zászlótartó 983 11, IV| chasseur közül. Kettőt le is vágott. De a franciák is 984 11, IV| is vágott. De a franciák is jól verekedtek, s Márton 985 11, IV| az öccse segítségére. Az is sebekkel fedve van már; 986 11, IV| hanem még a földön kúszva is tovább vonszolja azt magával, 987 11, IV| magával, s még térden állva is ellenáll a vele tusakodó 988 11, IV| leköpdösött lap! Amit magunk is behajtottunk a nemzet krónikájában, 989 11, IV| találjanak.~ ~A Vas megyei ezred is elveszté derék hősét, Foky 990 11, IV| Szapáry Vince gróf alól is kilőtték a lovat. Az ifjabb 991 11, IV| közmondás, amivel a mai napig is egymást gúnyolja a magyar.~ ~„ 992 11, IV| lováról. Lett azután kard is a vezére számára, amivel 993 11, IV| puskával és eleséggel: el is vitték szépen Komáromba, 994 11, IV| üldözte a visszavonulót. Maga is össze volt törve ez ütközetben, 995 11, IV| bosszontották ifjabb ismerősei, ő is ott volt Győr alatt mint 996 11, V| falatozáshoz.~ ~Cigányt is hoztak magukkal: azt hogy 997 11, V| egy nevet hallani. S ez is csak adott név. Így nevezik 998 11, V| vacsorára!~ ~S legelébb is, hogy a szomját elverje, 999 11, V| perpatvaros atyafi.~ ~– Ejh, kell is puska a franciának! Ha a 1000 11, V| francia futás”volt, hozzánk is hoztak egy csoport maródit;