Rész, Fejezet

 1  1,     I|        Valami kis leány.~ ~– A bizony. Hát mit akar ön itt, kicsike? –
 2  2,     I|         mondá a doktor.~ ~– Az bizony elég szép ár – szólt az
 3  2,     I|      kastély felé. A baronesse bizony szépen besétált az egyenes
 4  2,    II|      bolond, örömében. „Ugrált bizony haragjában!” – monda a komornyik; „
 5  2,    II|     homloka tiszta és magas, s bizony semmi bélyeg rajta; a szája
 6  2,    II|        ezen.~ ~– Tiszttartó úr bizony azt hiszi, hogy a telescopiumon
 7  2,    II|        beszél?~ ~Tiszttartó úr bizony nem talált volna abban semmi
 8  2,   III|       elődének.~ ~– Hahaha! No bizony az ilyen alkun hamar ki
 9  3,    II|     leány ez eszme ellen. – Én bizony egy cseppet sem szeretném,
10  3,   III|     régi építménye ottan, arra bizony az új kastélyt jó volt rárakni.~ ~
11  3,    IV|      lett a kifogással.~ ~– Én bizony szívesen elmennék; de bizony
12  3,    IV|   bizony szívesen elmennék; de bizony Isten, fáj a lábam; rheumatismus
13  4,   III|        nő orra alá tartott; de bizony minden siker nélkül.~ ~–
14  4,   III|           A kísérletnek a vége bizony csak az lett, hogy az elájult
15  4,   III|   vétkét a rablókra kenni.~ ~– Bizony azt jól fogja tenni a bárónő,
16  4,    IV|     értelmét.~ ~Páriz–Pápaiban bizony nem volt arról felvilágosítás
17  4,     V|         mondá a gróf.~ ~– Hja, bizony; de csak a marengói ütközetből
18  4,     V|     elmélázva felelt:~ ~– Volt bizony, kedves Lajos. Elvesztettem
19  5,     V|        az egész világgal? Mert bizony mondom, hogy kio a Névtelen
20  5,    VI|  ínségnek az igazi okát.~ ~„Az bizony nem Istennek az ő csapása,
21  5,    VI|    termés, akkor azt mondja: e bizony csak olyan, ahogy az Isten
22  5,    VI|       nagylelkű pártfogónőhöz, bizony nem jutott eszébe, hogy
23  6,     I|   sajnálom, hanem önöket. – Én bizony Isten megérdemlem már, hogy
24  7,    II| odadörmögött Vavel fülébe.~ ~– Bizony Isten! Kibeszéli kezünkből
25  7,   VII|        mint veszedelem.~ ~– De bizony a házasság a veszedelemmel
26  8,     I|        Hát ilyen nincs?~ ~– De bizony volt. Felfedeztek egyet
27  8,    II|        várod-e azt meg?”~ ~Nem bizony!~ ~Van, aki még jobban siet,
28  8,    II| harcban edzett vezetője van.~ ~Bizony a közbejött napok nem arra
29  8,    II|       vennék jó néven.~ ~– Óh, bizony mások is megteszik azt.
30  8,   III|     hogy a kardjával elérheti, bizony meg fogja vágni.~ ~Bernát
31 10,    II|      Ott akarok nála alunni.~ ~Bizony azt Lackó is sokkal tanácsosabbnak
32 10,     V|  nagyon rossz!”~ ~Azt a görbét bizony fokosnak hívják. Azért veszedelmes
33 10,    VI|      ég felé emelte.~ ~Katalin bizony nem ismert rá.~ ~A halál
34 11,     I|      egymással levelezni.~ ~De bizony ő az ígérete első felét
35 11,    IV|       Sokat fáradt, s olyankor bizony jólesik az embernek, ha
36 11,     V|       Sámsonverő odacsapott, s bizony lerepült a százados kardjának
37 11,     V| Tiszántúl a kufercest! Eközben bizony szépen bealkonyodott. S
38 12,     I|         Mátyás mester?~ ~– Hát bizony mindenféle hír van.~ ~–
39 12,     I|   prímás maga szentelte be. Ez bizony olyan nagy dicsőség volt
40 12,     I|       azon túl mi hír van?~ ~– Bizony az a másik sem egészen örvendetes.
41 12,     I|            A várat és a várost bizony nagyon ostromolták, s a
42 12,     I|      báróné és a hercegasszony bizony bennrekedtek.~ ~– Ki mondta
43 12,     I|   napig lövették a várost?~ ~– Bizony azt tették, mégpedig olyan
44 12,     I|        Princesse Marie!”~ ~– A bizony. Innen tudom a titulát,
45 12,     I|       mostohája: a sors.~ ~– A bizony: eltemettem szépen, odaírta
46 12,    II|       az országot lakják! – És bizony mondom önnek, hogy végigmehet
47 12,    II|      képes: – az én vagyok! És bizony mondom önnek, hogy nem töltheti
48 12,   III|  Guillaume kezében lett volna, bizony várnia kellett volna a hírmondónak