Rész, Fejezet

 1  1,     I|  kockáztatni.~ ~– Mondok önnek valamit. Én tudok egy országot Európában,
 2  1,     I|         Akkor az öregúr elvett valamit a székről az ágy mellől.~ ~
 3  1,   III|        rohant oda a grófnőhöz, valamit súgva a fülébe, amire a
 4  1,   III|     Cambray, a bankár, mondhat valamit, ami nem igaz: de a nemesember
 5  1,    IV|       előbb ki kellett találni valamit, hogy feltűnés nélkül elhagyhassa
 6  2,     I|       hogy mikor mondani akart valamit, sebesen összedörzsölte
 7  2,     I|            Én hallottam felőle valamit – szólt közbe a doktor.~ ~–
 8  3,     I|       pótlására is találtak ki valamit, amitől egyszerre minden
 9  3,     I|  meghallgatta. Ha a leány kért valamit, a férfit Lajosnak nevezte,
10  3,    II|     tartsd. Az idén is kívánok valamit tőled: azt már módodban
11  3,   III|   támadni lelkületében. Tudott valamit, amihez nem kell senkinek
12  3,   III|     ember, ha állat!~ ~A leány valamit nyöszörgött, mintha ellentmondana.~ ~–
13  3,   III|        s az ebédnél alig evett valamit.~ ~Egy férfi, aki legkeserűbben
14  3,    IV|       gondolkozott rajta, hogy valamit kellene mondani, ami eltér
15  4,     I|      igyekezett felőle kitudni valamit. Mindössze is azt a mendemondát
16  4,    II|         Eközben tanult is tőle valamit, amit Marie-ra nézve értékesíteni
17  4,    II|        toll alá mond Marie-nak valamit, az egészen más dolgokat
18  4,    II|       előtte fekvő papírra írt valamit.~ ~– Mit írt ön?~ ~A leány
19  4,    II|       Lajos mondani akart neki valamit, de Marie szájára tette
20  4,   III|         Hanem álmában kiáltott valamit, amíg ön oda volt; jól hallottam
21  4,     V|     kedves Lajos. Elvesztettem valamit, de te azt nekem nem adhatod
22  4,     V|      azt ki nem tudom mondani! Valamit érzek, ami végtelen és elszédítő:~ ~
23  4,     V|        a lelkéig. Tudott-e már valamit? Vagy csak az a csodálatos
24  4,     V|        ha én találtam volna ki valamit, ami azt lehetővé tegye?~ ~
25  5,     I|    olvasott ő e névrőlo valaha valamit? De csak nem jutott eszébe.
26  5,    II|         hogy olvasson fel neki valamit fennhangon, hogy ne hallja
27  5,    II|        valami hallatlan tréfás valamit fog az ünnepélyt rendező
28  5,   III|         és elkezdé:~ ~– Ön tud valamit Barthelmy Léon ezredesről?~ ~–
29  5,   III|    pedig, akinek a véleményére valamit adok, jól fogja tudni, hogy
30  5,   III|       egymást űzték. Az álmodó valamit kiáltott, amiből a nem alvók
31  5,    IV|           No, én csak mondanék valamit.~ ~– Hát mondja el!~ ~–
32  5,     V| tartózkodó volt.~ ~Sejtene tán valamit?~ ~Meg van-e adva az az
33  5,     V|     találni?~ ~De hátha látott valamit?~ ~Nem történhetett-e az
34  5,     V|        áruló cső tudatott vele valamit, ami kezdetet ád a vég nélküli
35  5,     V|        volna ön, mondtam volna valamit. Önök akkor, mikor engem
36  6,     I|         se kuruzslónő. – Hanem valamit mégis kívánok.~ ~– Mi kívánságod
37  6,     I|      csak szabad elmondani, ha valamit nagyon óhajt. Egész életemben
38  7,    IV|      és én engedelmeskedem. Ha valamit nem jól teszek, azért megpirongatsz,
39  7,  VIII|   erről semmit, amíg nem tudok valamit. – Csak akkor, ha egyszer
40  7,  VIII|     szabad légen szaladgált.~ ~Valamit kíváncsi volt megtudni.~ ~–
41  7,    IX| eloltani, hogy sötét legyen.~ ~Valamit álmodott is már.~ ~Ekkor
42  8,    II|      keblére borult zokogva, s valamit suttogott ahhoz a nagy sírás
43  9,     I|       kéri, hogy meséljen neki valamit, úgy altassa el; – aki kezét
44 10,   III|   mikor egy estélyen Joséphine valamit akart magyarázni Madame
45 10,   III|         a leány szép szemeiből valamit. Ebből még nagyobb sírás
46 10,   III|        az az úr, aki tud tenni valamit. – Jocrisse! Milyen őrizet
47 10,    VI|         Aztán utánafutott, még valamit elfelejtett. – Ezt a csókot