Rész, Fejezet

 1  1,   III|        Cambray úr iróniásano .~ ~– Kérem. Önök szállásán egy leány
 2  1,   III|             ha benne van. – S most kérem önt, hogy hagyjon magamra.~ ~–
 3  2,     I|      mondani? Már hallottam hírét. Kérem, ismertessen meg a többi
 4  2,    II|       elmondani hölgyek előtt.~ ~– Kérem, doktornak minden szabad!~ ~
 5  2,    II|        találni párját.~ ~– Hogyan, kérem? – tudakozá a bárónő visszatérve
 6  3,    IV|           hatalmas ösztön.~ ~– Óh, kérem alássan. Tessék besétálni
 7  3,    IV|         beszélni.~ ~– Jelentsen be kérem, elébb.~ ~Zsuzsa asszony
 8  3,    IV|          vagy agg nő szava-e az. – Kérem önt, siessen velem rögtön
 9  3,    IV|          doktor Tromfszky. Mutassa kérem, gróf úr, a nyelvét.~ ~De
10  3,    IV|         hogy ki hozta önt ide.~ ~– Kérem! – szólt a doktor megneheztelve. –
11  3,    IV|             akkor tegye azt, amire kérem. Menjen a szobájába, vesse
12  4,   III|       kezdjen, vagy elájuljon.~ ~– Kérem. Szabadítson fel! – suttogá
13  4,   III|         elértette a szándékát.~ ~– Kérem – monda –, ne harangozza
14  4,   III|       remeg megszabadítójától.~ ~– Kérem önt: ne üssön zajt. Hanem
15  4,   III|         folytatá:~ ~– No, hát csak kérem az előadás napját velem
16  4,   III|          űzök. Most egész komolyan kérem önt még egy nemes tettre,
17  4,   III|        felszínen.~ ~– Tehát nagyon kérem, ön se szóljon e mai találkozásunkról
18  4,   III|   komornyikom.~ ~Mármost csak arra kérem, ha eltávozik ön, zárja
19  5,    II|          Távolítsa el, ezredes úr! Kérem.~ ~– Nos! vigyázz! – kiálta
20  5,   III|       tartalma.~ ~„Gróf úr!~ ~Igen kérem, mielőtt ma kikocsiznék,
21  5,   III|       másikban újrakezdhetjük azt. Kérem, maradjon itt. Eltalálok
22  5,   III|           nem veszik. És most arra kérem, ne kísértse meg hozzám
23  5,     V|            a kertészlegénynek:~ ~– Kérem, legyen ön olyan jó: fogja
24  5,    VI|        színe elé kerülni; hanem én kérem helyette nagyságodat, hogyha
25  6,     I|              Az Isten szent nevére kérem!~ ~– Lehetetlent kérsz!~ ~–
26  7,    II|      tiltakozhatott ellene.~ ~– De kérem, legalább számláljuk meg,
27  7,    II|   legkedvesebb.~ ~– Ön tudja, hová kérem, hogy menjen el nevemben?
28  7,   III|            jöttem. Magának a kezét kérem egy derék, szép, magához
29  7,    IV|      történt – szólt Katalin –, de kérem előre is alispán urat, hogy
30  7,    IV|       szólt Lajos. – Én éppen arra kérem, hogy eszközöljön ki amnesztiát
31  7,   VII|         igaz, mon petit garçon! Én kérem, hogy feleljen.~ ~– Lizett! –
32  8,     I|            ne felejtse alispán úr, kérem, amnesztiát eszközölni Sátán
33  8,   III|           készen. Erre még egyszer kérem Önt.~ ~Egyébként maradok,
34  9,     I|        törődöm én azzal? Adja ide, kérem. S hevesen szakítá fel az
35  9,     I|            magamat. – Azért nagyon kérem önt, hogy Marie-nak meg
36  9,   III|   megsemmisíteni a tartalmát igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt
37 10,    II|       kísértesz engem, lidérc?~ ~– Kérem, Lizett – szabódott a fiú –,
38 10,    II|           öreget felkeresse: akkor kérem, vigye magával ezt az üveget. –
39 10,    II| betakargatja szépen.~ ~– Még egyre kérem önt. Ön ismeri azt a mestert,
40 10,    II|    rátalálok.~ ~– Mondja meg neki, kérem, hogy siessen ide minél
41 10,    VI|       asszony. De szóljon, az égre kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi,
42 12,    II|             Azután harmadszor arra kérem önt, hogy vágtasson azonnal
43 12,    II|            Marie hercegasszony. Én kérem vissza cserébe az én hölgyeimet
44 12,   III|           önnek kötelezve.~ ~– Óh, kérem önt igen szépen – szólt
45 13,     I|        bandériumot vezet ellenünk. Kérem, adja át búcsúüdvözletemet