Rész, Fejezet

 1  1,     I|           vele a könnyeit, amik az arca barázdáin végigcsorognak,
 2  1,   III|   kerevetről, s csipkezsebkendőjét arca elé tartá, hogy kitörő nevetését
 3  1,   III|        lett volna egyszerre, egész arca megnyúlt; – szemei merészen
 4  2,     I| igazságának, melyet pirosra hízott arca sem cáfol meg, s a keményen
 5  2,    II|            elöl a vállaira omlott; arca fehérebb volt a liliomnál
 6  3,     I|        gyermekkor árulja el magát. Arca, melyet sohasem ér az Isten
 7  3,    II|           erre felugrott helyéről: arca elsápadt, szemei elmeredtek,
 8  3,   III|        fekszik egészen magánkívül, arca lángol, szemei úgy ragyognak,
 9  3,    IV|       előtte a titokteljes nőalak. Arca lefátyolozva, mint mindig;
10  3,    IV|           volt kelve az alakjából, arca tűzlángban égett, s a mereven
11  3,    IV|          pillanatban olyan lett az arca, mint aki egyszerre megőrült.
12  4,    II|  búskomoran kapaszkodotto karjába. Arca nem mondhatta meg, hogy
13  4,    II|          aranyat játszó szőke haja arca körül. A nagyító üveg szivárványnimbusszal
14  4,    II|           mosolyra gömbölyödött az arca, ajakszegletei a gyönyör
15  4,   III|            meg a segédkező úrhölgy arca sápadt halálra; szemei elfordultak
16  4,     V|          hogy veres és kék lett az arca az elfojtott jókedvtől.~ ~–
17  4,     V|          lehetővé tegye?~ ~A leány arca elsápadt. Mire gondolt most?~ ~
18  5,     I|       többször volt mellette, s ha arca oly rideg és komoly volt
19  5,   III|      termetéről ismert rá, mert az arca sűrűn le volt fátyolozva.
20  5,   III|          valaki más?”~ ~Vavel gróf arca csupa tűzláng lett erre
21  5,   III|           a kezét.~ ~Katalin ismét arca elé rántá a fátyolát, s
22  5,   III|        fátyolát még sűrűbbre vonva arca előtt, kilebbent a park
23  5,     V|         lenni. Ha ő megszólította, arca felderült; egyébkint komoly,
24  5,     V|        szót sem szólt addig hozzá. Arca sápadt volt a dühtől és
25  6,     I|         úgy jött be hozzá, hogy az arca egészen nedves volt a könnyektől;
26  6,     I|           lett.~ ~Széles, gömbölyű arca semmiféle indulatkifejezésre
27  7,    II|    napsugárhoz már hozzászokott az arca, de még az idegen szemek
28  7,    IV|         Nézd, milyen piros lett az arca! Mint a tűz-láng! – Hiszen
29  7,    IV|        csók nagy különbség!~ ~Az ő arca régtől oly halavány volt
30  7,     V|          szemébe szökkent a könny; arca elkomorodott: egész tekintete
31  7,     V|       rosszul lesz!~ ~A szép hölgy arca olyan lett, mint az átlátszó
32  7,   VII|          igen nagyot!”~ ~….Katalin arca elsápadt.~ ~Lizett pedig
33  7,  VIII|           húzni sűrűbbre a fátyolt arca előtt: hanem már messziről
34  8,   III|         csepp vér! Hogy lángolt az arca a szégyen miatt!~ ~Olvasta
35  9,     I|            felé, köpenye gallérját arca elé húzva. Aki az influenza
36  9,    II|           vesztett milliók.~ ~Dúlt arca, kisírt szemei, fájdalomra
37  9,   III|           de Fervlans-t?~ ~A hölgy arca ragyogott a tűztől: büszke
38 10,    II|         elkezdett nevetni. Csak az arca mutatta, hogy nevet, hang
39 10,   III|            nézve elég vén volt; de arca még egészen fiatal, s ha
40 12,    II|            hölgy nem tűrte halvány arca előtt a fátyolt, s legyezője
41 12,   III|        oldalszobából. A kisasszony arca elevenebb volt, mint azelőtt.~ ~
42 13,     I|            Cologne-os zsebkendőjét arca elé kapta, s ott tartotta
43 13,     I|         közéjük lépett. Az alispán arca ugyanazt a furcsa átalakulást
44 13,     I|           kis bálványom!~ ~A leány arca ragyog. Nemcsak azok a vészt
45 13,     I|          oly lángban égett most az arca.~ ~– Nézzétek, máris mennyire