Rész, Fejezet

 1  1,     I|       vagy valamibe beleütődni.~ ~Mire a lépcsőre nyíló ajtóhoz
 2  1,     I|      mellékajtón az oldalszobába, mire az elhagyott szobában sötét
 3  1,     I|     léptek közeledtek az ajtóhoz. Mire az felnyílt, már a gyermek
 4  1,    II|           beragasztotta a száját. Mire a bérkocsis védelemre gondolhatott
 5  1,    II|           is mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez érek, inkább
 6  2,    II|      veranda alatt elfogyasztani; mire az asztaltársaság kivonult
 7  2,   III|      kérdi: hogy hívják domine? – Mire a discipulus azt feleli
 8  2,   III|        bámult és ámult: nem tudta mire vélni a dolgot. Igen természetesnek
 9  3,     I|        hármas koccintás az ajtón. Mire, a bebocsátó „szabad” szó
10  3,    II|           a leány nem tudja, hogy mire való a pénz? Mi különbség
11  3,    IV|       zivatar kissé alábbhagyott, mire a kastélyba megérkeztek.~ ~
12  3,    IV|  megszorítá az öreg cseléd kezét. Mire az térdre borult előtte,
13  3,    IV|        Miért?~ ~– Hát én tudom?~ ~Mire Lajos a csónakkal előjött
14  4,     I|        lehet az ő ábrándozásának? Mire mélázhat el olyan nagyon?
15  4,    II|           nem mondhatta meg, hogy mire gondol, mert az le volt
16  4,     V|    támadjuk meg a… franciát, hogy mire Napóleon felébred, azt látja,
17  4,     V|          azt a nagyságos úr, hogy mire való a gumilásztikum csizma?
18  4,     V|        jól az Amennel, már akkor, mire arra került a sor, egy más
19  4,     V|            A leány arca elsápadt. Mire gondolt most?~ ~Lajos nem
20  5,     I|           adni erős gorombaság.~ ~Mire azonban a Névtelen Vártól
21  5,   III|        tőrvívásban.~ ~– Ah, ugyan mire való volna az önnek?~ ~–
22  5,   III|         után futtatom e levéllel. Mire ön a két nehéz lovával és
23  6,     I|     készen vagyok-e őt követni. S mire fölébredtem, nem bírtam
24  6,    II|    Megmutatja Spanyolország, hogy mire képes a feldühített hazaszeretet.
25  7,    VI|        hézagaihoz tartva suttogá, mire a két hölgy hallgatva figyelt:~ ~–
26  7,   VII|     elvégezte a maga konyhájában, mire két fiatal látogatónője
27  8,    II|         aki megverte a lantot, de mire a költeménye nyomtatás alól
28  8,    II|          vitézek, mind a vezér.~ ~Mire összekerült a csapat: háromszáz
29  8,   III|           ágyús lovak zabláját, s mire az ellenség észre tér, hazavágtat
30  8,   III|       Laci, elhagyva a kunyhót, s mire Vavel kiment utána, hogy
31  9,     I| gyakorolta magát a zongorán; hogy mire majd Lajos visszatér a háborúból (
32  9,   III|           közé tartozik a korona. Mire valók ezek a rongyok? Kinek
33 10,    II|             Egészen besötétedett, mire a Lackó gyerek visszakerült,
34 10,   III|   császárné lovagolhat rajta.~ ~– Mire ez a kutya olyan nagyra
35 10,   III|           fellármázzák előttem, s mire Fertőszegre érek, hűlt helyét
36 10,     V|        volt. A vízárkot elhagyta, mire a veres sisaktaréjok gyorsan
37 10,    VI|         folyt, üresen maradt már, mire Katalin oda megérkezett.~ ~
38 11,    II|    rohamra a karakói malom ellen; mire Andrássy tábornok két osztály
39 11,    II|      irtványt jó lesz elfoglalni. Mire az ellenség az erdő széléhez
40 11,     V|          csonka fringiás tisztre; mire az nyakába borulva az őrnagyának,
41 11,     V|       zászlóalj nyomában, úgyhogy mire az Buda alá megérkezett,
42 11,   VII|           keskeny győri Dunaágon; mire besötétedett, már ott sikamlott
43 12,   III|     milyen rettenetes ember! Hogy mire akart engem rávenni a templomban?
44 13,     I|           a velünk történteket; – mire ön megérkezik, már akkor