Rész, Fejezet

 1  3,     I|    leány kért valamit, a férfit Lajosnak nevezte, a férfi pedig,
 2  3,     I|     mint akkor egy hírlap volt. Lajosnak voltak megjegyzései némely
 3  3,     I|        hogy az a valaki, akit ő Lajosnak nevez, éjjel ott alszik
 4  3,    II|      már el kellett mosolyodnia Lajosnak.~ ~– De nem, nem! – tiltakozott
 5  3,   III|        ingert.~ ~Marie nem volt Lajosnak a rabja: meg volt neki engedve,
 6  3,   III|      Lajos felmerülni többet.~ ~Lajosnak minden idegét megzsibbasztá
 7  3,   III|       sűrű esőt hozott magával: Lajosnak le kellett tenni arról a
 8  3,    IV|     Reggelre semmi baja se volt Lajosnak. Felkelt magától, s megitta
 9  3,    IV|    előresietetto a tópart felé: Lajosnak úgy kellett utánafutni.
10  3,    IV|    küszöbén megállt, azt mondta Lajosnak:~ ~– Nézze csak, hogy dobog
11  4,    II|            s az egyiket odaadta Lajosnak.~ ~E naptól fogva eggyel
12  4,    II|       leány, hogy utána lopózik Lajosnak, mikor az a toronyba felmegy,
13  4,    II|        nagy csővel?~ ~S mielőtt Lajosnak ideje lett volna a csőnek
14  4,   III|   lehetnek a holdbeli emberek?” Lajosnak az jutott eszébe: „egyet
15  4,   III|   holdfogyatkozás végét – monda Lajosnak. – Szép, nagyon szép, de
16  4,    IV|          Milyen szomorú – mondá Lajosnak.~ ~Lajos nem vette azt tudomásul.~ ~–
17  4,    IV|   szűrposztónak való gyapjút.~ ~Lajosnak a szívverése akadozott el. –
18  5,   III| átugorva megelőzött.~ ~Most már Lajosnak egészen a fejébe ment a
19  5,   III|         tájat. E pillanat alatt Lajosnak egész szívén keresztül kellett
20  5,    VI|       látogatásától eltiltsa.~ ~Lajosnak nem maradt már egyéb összeköttetése
21  6,    II|    egész Európa-szerte, s Vavel Lajosnak volt azokkal összeköttetése,
22  6,    II|     fájóbb volt a vérnél. Vavel Lajosnak megküldé a könyvárusa azon
23  7,    II|   leányra. Halkan suttogá Vavel Lajosnak:~ ~– Bámulatos hasonmása
24  7,    II|         szép világ!”~ ~És Vavel Lajosnak, aki ott állt a háta mögött,
25  7,    IV|    Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. – Meglehet ön afelől nyugodva,
26  7,    IV|         nem lesz attól piros.~ ~Lajosnak e szóra nem lehetett megtagadni
27  7,     V|  Barthelmy Ange vagyok? Hogy én Lajosnak kedvese vagyok?~ ~S ezt
28  7,    VI|      nekem írásban adva, hogy ő Lajosnak senkije és semmije? De komolyan
29  7,  VIII|           Csináljunk egy tréfát Lajosnak – monda Katalin – vigyük
30  7,  VIII|        ilyen ajánlaton Marie?~ ~Lajosnak úgysincs ma szüksége a csónakra:
31  7,  VIII|           Aztán – tudod – addig Lajosnak nem szólunk erről semmit,
32  8,     I|      nevez ön engem Fertőszeghy Lajosnak?~ ~– Azért, mert az önnek
33  8,    II|     voloncsapatja is volt Vavel Lajosnak, Sátán Laci embereiből,
34  8,    II|         a meglepetést szerezték Lajosnak, hogy ők is egy levélnek
35  8,   III|    volna a kezem közé.”~ ~Vavel Lajosnak a szívdobogása kezdett elakadni
36  9,   III|        éjszakán át.~ ~ ~ ~Vavel Lajosnak nem az volt az egyedüli
37  9,   III|         a nyaka.~ ~Emiatt Vavel Lajosnak egész éjjel résen kellett
38 10,    IV|   leánynak és az elősiető Vavel Lajosnak.~ ~Ne féljenek! Még pihenni
39 10,     V|         nagyon jól nevet. Vavel Lajosnak meg kellett azt tudni, hogy
40 10,     V|          s csendes hangon mondá Lajosnak:~ ~– De Fervlans jön csapatja
41 10,     V|       ez a levél jogot ád Vavel Lajosnak, hogy őt arra az egyetlen
42 12,     I|       komáromi örömnapból Vavel Lajosnak semmi rész nem jutott.~ ~
43 12,    II|       elfogadni készen, s Vavel Lajosnak egész fölényét fel kellett
44 13,     I|         Marie be akarta mutatni Lajosnak, hogy mennyire ment már,