Rész, Fejezet

 1  1,   III|            csak úgy hívom, hogy „mama Thémire”: s azt hittem, hogy az
 2  1,    IV|               törődik. A bájos Dealba Thémire grófnő szalonjaiban soha
 3  1,    IV|              már veszedelmes tárgy.~ ~Thémire már azon gondolkozott, hogy
 4  1,    IV|           mikor azt a miniatűr delnőt Thémire grófnő odaülteté a saját
 5  1,    IV|      általános furorét idézett elő.~ ~Thémire grófnő ezalatt fölkereshette
 6  1,    IV|            egyszerű a feladat – szólt Thémire, a hajából kihúzott arany
 7  1,    IV|            visszahozni? – rezzent fel Thémire.~ ~– Az első, úgy hiszem,
 8  1,    IV|               dandárához tartozott.~ ~Thémire elgondolkozott.~ ~– Egy
 9  1,    IV|               kezében volt – mondá rá Thémire keserű öngúnnyal.~ ~– Az
10  1,    IV|             ön hozzá búcsú fejében.~ ~Thémire átment a budoárjába, s ezt
11  1,    IV|             barátnéja s kicsi mamája, Thémire.”~ ~A levelet lezárta vizahólyag-pecséttel,
12  1,    IV|            kisleányomato – könyörgött Thémire –, csak egy függöny mögé
13  1,    IV|              mögé elrejtőzve tán.~ ~– Thémire! Ön érzelegni kezd. Ez nem
14  1,    IV|               minket árul el annak.~ ~Thémire többet nem szólt, hanem
15  1,    IV|       Jocrisse úrnak a levelkét, amit Thémire bízott rá.~ ~Jocrisse úr
16  1,    IV|               a médisance * -t.~ ~ ~ ~Thémire pedig ezalatt már kocsin
17  8,   III|     cselszövény tökéletesen sikerült. Thémire nyomába akadt a szökevényeinknek. –
18  8,   III|            egészen tönkretette magát. Thémire ajánlatot tett a rouénak,
19  8,   III|           keresztezzék.”~ ~„Azt tudta Thémire, hogy a protektor egy erős
20  8,   III|     vállalkozni.”~ ~„Kénytelen voltam Thémire finomabb, de hosszadalmasabb
21  8,   III| holdfogyatkozást jósolt meg a naptár, Thémire egészen bizonyosra játszott.”~ ~„
22  8,   III|           miatt!~ ~Olvasta tovább:~ ~„Thémire egészen bizonyos volt arról,
23  8,   III|       bizonyos afelől, hogy hát vajon Thémire nem szeretett-e belé a lovagba;
24  8,   III|             megtudtam, hogy azok most Thémire kezébe jutottak. Tehát aminek
25  8,   III|            azt is tudatja velem, hogy Thémire egészen meg van bűvölve
26  8,   III|            elszokott, kitörülte volna Thémire szívéből, s elfoglalta annak
27  8,   III|               holnap estig nem jön el Thémire oda, ahol rá várok, a leánnyal
28  8,   III|        lehetetlenség. Ha elhozza őket Thémire önként, megköszönöm neki,
29  9       |         Kilencedik rész~ Katalin vagy Thémire?~ ~
30  9,   III|         hangon. – „Katalin” -e, vagy „Thémire””?~ ~– Katalin! Katalin! –
31  9,   III|               mennyit szenvedtem én – Thémire miatt.~ ~– Pedig önnek csak
32  9,   III|               leányát: egyetlenét. De Thémire azért mégis nem sír, nem
33 10,   III|               láttuk őt már egyszer – Thémire grófnő termeiben. A Cythere
34 10,   III|            nekem, hanem aeon!~ ~– Hát Thémire hogy játszta itt a komédiáját?~ ~–
35 10,   III|              egy rózsalugas! Hogy ezt Thémire nem láthatta. És hogy nem
36 10,   III|              nőt ismernek ellenségül! Thémire még jókor fog érkezni a „
37 10,   III|               Ezt a pohár bort a szép Thémire egészségére. – Ha el nem
38 10,     V|              a fertőszegi korcsmában. Thémire asszony árulása tehát tökéletes.
39 10,     V|          zsebéből kivett egy levelet: Thémire levelét.~ ~Eszébe jutott,
40 10,     V|                amiben De Fervlans ír „Thémire” felől. Ő is fojtást gyúrt
41 10,    VI|          parasztfejkötő alatt is.~ ~– Thémire! – hörgé eliszonyodva, s
42 12,    II|              az én jegyesemet: Dealba Thémire grófnét és fogadott leányomat,
43 12,   III|            kíséretében utaznak Dealba Thémire, másként Landsknechtsschild