Rész, Fejezet

 1  1,     I|    gyügyögtetni: – Ne féljen ön semmit! Ah, hogy át van fázva!~ ~–
 2  1,     I|        kis teremtést. Ne féljen semmit, kis grófnécska. Nem lesz
 3  1,    II|      Erre a kérdésre nem felelt semmit a hosszú ember, hanem felugrott
 4  1,    II|     helyeztek el.~ ~– Ne féljen semmit, polgár! – monda neki a
 5  1,   III| kocsisnak, aminek hollétéről az semmit se tudott, valami idegen
 6  1,    IV|         márki ugyan nem vallott semmit; de a szeretetreméltó kis
 7  2,     I|     vármegye harangja” se tudna semmit.~ ~– Már azért, amit én
 8  2,   III|    audiát?~ ~– Én? Nem beszélek semmit.~ ~– Hol vannak már a pipáim?~ ~–
 9  2,   III|    audiát?~ ~– Én? Nem beszélek semmit.~ ~– Hát hol a pipáim?~ ~–
10  3,    II|        fejét, s nem szólt hozzá semmit. Vannak köszöntők, amiket
11  3,   III|      körülbámult, és nem látott semmit.~ ~De néhány perc múlva
12  3,   III|     igaz.~ ~– Aztán ön nem tesz semmit. Én teszem, amit teszek.
13  3,    IV|       kulcsolt kéz nem használt semmit, akkor a keblébe nyúlt,
14  3,    IV|        doktor sohase tudott meg semmit.~ ~Ő csak akkor mert visszanézni,
15  4,     I|         de ám a leány nem ígért semmit. S ha érezte is a leány
16  4,    II|         hozzá.~ ~S nem látszott semmit tudni afelől, hogy a Névtelen
17  4,    II|      ami még ugyan nem bizonyít semmit, mert egy pár istennői lábat
18  4,    II|       Marie rejtélyéről nem tud semmit, vagy elég finom érzékkel
19  4,    II|     attól fogva nem akart többé semmit tanulni Lajostól.~ ~Az ifjú
20  4,   III| elfutottak már, s nem vittek el semmit. Ön elég jókor jött segélyemre.~ ~–
21  4,   III|      pedig senki sem beszélt ki semmit.~ ~
22  4,    IV|         kastélyából nem vitt el semmit, és neki semmi oka sincs
23  4,     V|         ne lássak és ne halljak semmit, s ha így elalszom, oly
24  5,    VI|        mind nem használ neki az semmit, a vízár alulról fog felfakadni,
25  6,     I|    mindent, s nem reménylek már semmit. Tudom, hogy mi ért. Guta
26  6,     I|       ide, segíts; én nem tudok semmit, te tudsz mindent; az én
27  7,    II|     Felrobbantása nem ért volna semmit, mert az ellenfél hat óra
28  7,    IV|      nem; ne változtass magadon semmit. Így vagy legszebb, ahogy
29  7,    IV|      Rablók? Erről én sem tudok semmit.~ ~Lajos mentegette magát.~ ~–
30  7,  VIII|      Lajosnak nem szólunk erről semmit, amíg nem tudok valamit. –
31  8,     I|      pénz, se posztó”. Nem tesz semmit. Egyenruha nélkül is lehet
32  8,    II|      Számomra ne lopj el belőle semmit. Legyen a szíved egészen
33  8,    II|      Nem bírtam felőle megtudni semmit elválásunk óta. Te vagy
34 10,    II|     ajtót. Mind nem használt az semmit. Az ajtódöngetés. mely végighangzott
35 10,   III|  sietnem kell most. De nem tesz semmit. Asszonyok éjszaka nem mernek
36 10,     V|       nem ér a lóhátról puskázó semmit, csak a hangja nagy; igyekezzék
37 11,     V|  visszavonulás iránt nem tudott semmit; hanem az elébbi rendelethez
38 12,     I|       az álom.~ ~– Nem használt semmit a vicispán protestációja –
39 12,     I|           Vavel nem hallott már semmit.~ ~– Csak Cambray meg ne
40 12,    II|       egyet, kamerád, ne búsulj semmit. Látod, minek vágtál olyan
41 13,     I|       hogy „én azt mondom, hogy semmit se mondok!”~ ~– Marie beteg? –
42 13,     I|         bohó leány, aki nem tud semmit, csak szót fogadni azoknak,
43 13,    II|   sohasem hallott többé a világ semmit.~ ~A nemesurak is hazamentek