Rész, Fejezet

 1  1,    II|           odacsíptette a függőt, a rossz parókát feltette a fejére,
 2  1,   III|           megérdemleném ám; nagyon rossz voltam az este. Nem akartam
 3  2,     I|          hallják.~ ~– Hiszen semmi rossz sem, amit meghallott felőle;
 4  2,    II|       kárba veszett. A tudós úrnak rossz fogai voltak, annálfogva
 5  2,    II|     Mercatoris uram is elkészült a rossz fogaival, s most már ő is
 6  2,    II|       házastársi viszonyban él egy rossz hírű férfival, a vármegye
 7  3,    II|          vége a betegségnek.~ ~– S rossz az a halál?~ ~– Nem tudom.
 8  3,    II|       halál? Rosszabb az, mint egy rossz álom? Fáj az nagyon, mikor
 9  3,    II|           azután is fáj valami? Ha rossz, akkor miért kell meghalni?
10  4,   III|            teszem rá, hogy az! Van rossz múltja, de azt már megbánta;
11  4,    IV|        Lajos felrezzent.~ ~– Igen. Rossz hírek a külföldről.~ ~Csakhogy
12  4,    IV|         ábrázattal. De még arra is rossz voltam. Akinek a disznaja
13  4,    IV|            a hazánk. Az erdő pedig rossz tanácsokat ád. Azok az odvas
14  4,     V|      hiszem, be akarnak rám törni, rossz emberek, – akik régen valamikor
15  5,   III|            Ne higgye ön, hogy elég rossz szívű tudnék lenni, e nőtől,
16  5,   III|        akit ez érdekelo , hogy egy rossz órában ki foglalta el a
17  6,     I|         ostoba vagyok, vagy nagyon rossz szívem van.~ ~– Az nem azért
18  7,     I| mendemondában, amit a gróf úrról a rossz nyelvek elhíreszteltek;
19  7,    IV|        válogatott nevek, amikkel a rossz embereket szokták illetni
20  7,     V|         kérlek! – Hát Lajost ilyen rossz embernek tartották!~ ~(Még
21  7,     V|            tartották!~ ~(Még Lajos rossz hírén sopánkodott!)~ ~Elmondott
22  7,   VII|            azt ne hallja senki. Ha rossz kedvem van, szeretek pörölni,
23  7,   VII|           kártyáimból. S én nagyon rossz leszek valamikor kísértetnek.
24  7,    IX|    nőszívben annyi jó van, amennyi rossz. Győzhet az egyik; de a
25 10,    II|           a szíve. Aztán nem olyan rossz ember, mint az apja.~ ~Milyen
26 10,    II|        majd én sem soká leszek már rossz ember. – Ha az én uram azzal
27 10,   III|            volt az oldala.~ ~– Nem rossz bor! – mondá a jövevény,
28 10,     V|           mi az a görbe, de nagyon rossz!”~ ~Azt a görbét bizony
29 10,    VI|           nem is lehetett tőle azt rossz néven venni.~ ~– Te, kedvesem,
30 11,   III|          kinn a kapuban.~ ~Lehet-e rossz néven venni egy hősnek,
31 11,   III|         foglyot vesztett: azt is a rossz, csökönös lova ejtette rabbá,
32 11,    IV|          rohamra vezette vitézeit. Rossz puskáik voltak; de jó volt
33 11,     V|            olyan, mint a többié: – rossz. Kovátlan, sárkánytalan
34 11,     V|            megmutatták, hogy nincs rossz puska! Ha nem sül el a likas
35 11,     V|        volt miért panaszt emelni a rossz puska miatt. Piszkafa kellett
36 12,     I|            mindenféle hír van.~ ~– Rossz? Vagy jó?~ ~– No – úgy vegyest.
37 12,     I|           úgy vegyest. Van jó, van rossz.~ ~– A jót utoljára hagyom.~ ~–
38 12,     I|           hogy mind elhullottak. A rossz hír azt beszéli, hogy titkos
39 12,     I|           mint francia kurír.~ ~Ez rossz hír volt, de hátra volt
40 12,    II|            felvonulás, csinálatlan rossz utakon, ahol a társzekerek
41 13,     I|             nem engem: hanem azt a rossz leányt, aki annyi bajt okozott
42 13,     I|    emlékeztek rá többé? Álom volt: rossz álom. – A Névtelen Vár! –
43 13,     I|  trónörökösnő. – Dajkamese, amivel rossz gyermekeket elaltatnak. –