Rész, Fejezet

 1  4,     V|              jelentsemo be, hogy ő a Mátyás mester.~ ~– Igen, én rendeltem
 2  4,     V|           vele.~ ~– Éppen jókor jött Mátyás mester – mondá a gróf.~ ~–
 3  4,     V|            Azon már nem segíthetünk, Mátyás mester; az elveszett – nyugtatá
 4  4,     V|         velem, majd megmagyarázom.~ ~Mátyás mester annyiban érkezett
 5  4,     V|         szeretne ő itt létesíteni.~ ~Mátyás mester figyelmesen hallgatott
 6  4,     V|              kicsit.~ ~– Ez is igaz, Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –,
 7  4,     V|            tökéletesen kiállítani?~ ~Mátyás mester szomorú arcot öltött,
 8  4,     V|           semmiképpen felnyitható.~ ~Mátyás mester * agyarkodó arcfintorra
 9  4,     V|            Megnyugszom a nézeteiben, Mátyás mester – monda a gróf –,
10  4,     V|             és láthatatlan legyen.~ ~Mátyás mester arcán a kételkedés
11  4,     V|            megtekintés végett?~ ~Óh, Mátyás mesternek volt tervezetes
12  4,     V|            egészen meg volt elégedve Mátyás mesterrel. Talált egy embert,
13  4,     V|          dolgozott a Névtelen Várban Mátyás mester; ez idő alatt Henry,
14  4,     V|        valakinek arról beszélt volna Mátyás mester, hogy mit dolgozik
15  4,     V|            felé Henry. – Ha én ezt a Mátyás mestert még sokáig hallgatom
16  4,     V|          tökéletesen sikerült.~ ~Azt Mátyás mester elébb a kastélynak
17  4,     V| olvasószobában. Azalatt alkalma volt Mátyás mesternek a maga kész remekét
18  9,   III|           után harmadnapra betoppant Mátyás mester Vavel sátorába.~ ~
19  9,   III|       reszketett.~ ~– S hogyan látta Mátyás mester mindezeket?~ ~– El
20 10,     V|        gólyalábakkal utazott tovább, Mátyás mester volt; akinek a távgyaloglásai
21 10,     V|     csapatját már Eszerházán találta Mátyás mester. A vezérrel tudatá,
22 11,    IV|             csanaki dombokig. Tormos Mátyás, Litassy Bálint, Gálos Károly,
23 11,    IV|            és a zászlótartót. Zongor Mátyás káplár volt; hanem azért
24 12,     I|           Vavelt kiküldött hadikéme, Mátyás mester.~ ~Lajost az egész
25 12,     I|              elé került.~ ~– Mi hír, Mátyás mester?~ ~– Hát bizony mindenféle
26 12,     I|          kiálta Vavel indulatosan.~ ~Mátyás mester nem hagyta magát
27 12,     I|           biz az úgy van – mondogatá Mátyás mester. – A generális adjutánsa
28 12,     I|          egyszerű mesterség. – Hajh, Mátyás mester! Ha ön olyan ezermester
29 12,     I|         tenyerébe csapott, aztán meg Mátyás mester vállára.~ ~– Remek
30 12,     I|        arcképét, megcsókolta – aztán Mátyás mestert is megcsókolta.
31 12,     I|        húzott elő a tarsolyából, azt Mátyás mester markába nyomta.~ ~–
32 12,     I|    beszerezni. Rögtön hozzáfogunk!~ ~Mátyás mester átvette a pénzt,
33 12,    II|                Minden megvan – monda Mátyás mester Vavelnek, három fedett
34 12,    II|          ahogy a franciák szokták.~ ~Mátyás mester mindenütt előresietett,
35 12,    II|        kerülni, mint a franciákat.~ ~Mátyás mester azonban nem maradt
36 13,     I|           Vavel maradt egyedül hátra Mátyás mesterrel, ki volón egyenruhában
37 13,     I|             is felkapott a lovára, s Mátyás mesterrel együtt igyekezett
38 13,     I|      kiáltott, és megállította őket. Mátyás mester előhúzta a csizmaszár
39 13,     I|               Hanem hiszen arra való Mátyás mester komájának, Tajkos
40 13,     I|              kedve a kapura kerülni. Mátyás mester sohase szokta azt
41 13,     I|       mehetett kedveseit fölkeresni: Mátyás mester tudta már a járást.
42 13,     I|           házat messziről meglátták, Mátyás mester dicsekedve monda:~ ~–
43 13,     I|             róla. Gyalog ment odább; Mátyás mesternek azt hagyva, hogy