Rész, Fejezet

 1  1,     I|        hozzá, hogyan kell egy kicsi leányt jól ellátni.~ ~Azalatt lehúzta
 2  1,   III| visszahoztam.~ ~Azzal kézen fogta a leányt, s odavezette.~ ~A szép
 3  2,    II|          hogy ezt vagy amazt a szép leányt jó lesz meginteni, mert
 4  2,    II|           estéjén minden kisfiút és leányt felhívat a Névtelen Várba,
 5  3,     I|         maga hozta be az ételt, s a leányt kínálta meg elébb, azután
 6  3,     I|        nevezte, a férfi pedig, ha a leányt megszólítá Marie-nak mondta.~ ~
 7  3,    II|          Akkor megölik egymást.~ ~A leányt bántotta a veszedelmes kíváncsiság.
 8  3,   III|            méreg forrt ereiben.~ ~A leányt betakargatta a bő fürdőköpenybe,
 9  3,   III|               Madame”. (Így hítta a leányt.)~ ~– Ön az, Henry? Hát
10  3,    IV|       tulipánjai. Lajos megszánta a leányt, amint látta, mily keservesen
11  3,    IV|          megörvendezteté e szóval a leányt! Az táncolt, szökellt örömében.
12  3,    IV|       átadott füzetkét, otthagyta a leányt, s a brochure-t rögtön visszaküldte
13  4,     I|       magával együtt még egy fiatal leányt is eltemessen a selyemmel
14  4,     I|             Aggódva látta a serdülő leányt hajadonná fejlődni szemei
15  4,    II|        karjára ölté a lefátyolozott leányt, s a parkon keresztül, megkerülve
16  4,    II|            És aztán körülhordozta a leányt a kert virágágyai közt.
17  4,    IV|         mindent elvihettek volna: a leányt az acélszekrénnyel együtt.~ ~
18  4,     V|           meg fogja majd rémíteni a leányt. Azt fogja kérdezni: hát
19  5,     V|           sétakocsizásra felkérni a leányt.~ ~– Köszönöm. Nem megyek –
20  5,     V|       nagyon jól nem őrizte volna a leányt, hajlandó lett volna azt
21  5,     V|        hevesen elhurcolta magával a leányt.~ ~(Az a jámbor kertészlegény
22  5,     V|           vitte magával egyenesen a leányt a tanulóterembe. Egy szót
23  5,    VI|           széket maga alul, mikor a leányt e virággal keblén szobájába
24  5,    VI|    szótlanul elhagyta szobáját, s a leányt is a szobában.~ ~Marie szokva
25  5,    VI|            haragosan, s otthagyta a leányt szótlanul.~ ~Most már az
26  6,     I|            hozzá, s keblére vonva a leányt.~ ~– Nézze ön! Nézze csak: –
27  6,     I|             mikor meglátta a belépő leányt.~ ~Mint egy tünemény, mint
28  7,    II|        gyöngéden odavonta keblére a leányt. – Azt mondtad nekem egy
29  7,    II|           eléje lépett:~ ~– Ah, aki leányt kérni megy, annak bokréta
30  7,     V|            keblére ölelte az ifjabb leányt. S senki sem tudta kitalálni,
31  7,  VIII|  rendelkezik; aztán karjára vette a leányt, és vitte magával. Az meg
32  7,  VIII|             Katalin vitte magával a leányt.~ ~– Ez itt az én hálószobám:
33  8,   III|            a Névtelen Várbul vagy a leányt, vagy a reá vonatkozó okiratokat,
34  8,   III|         kastélyból.~ ~– Melyiket? A leányt vagy a ládikót?~ ~– Ha lehet,
35  8,   III|          lehet, mind a kettőt; de a leányt mindenesetre.~ ~– Nehéz
36  9,    II|        fogáshoz folyamodott, hogy a leányt visszatartsa.~ ~– Marie!
37 10,   III|           férfiért. S még nemcsak a leányt, de az ötmilliót is azonfölül.
38 10,   III|          képesnek hiszem őt, hogy a leányt elszöktette előlem. Nekem
39 10,     V|                kiálta Vavel gróf. – Leányt vártál, legényt hoztam!~ ~–
40 10,    VI|             szerelme soha. Ha ezt a leányt veszedelem érte, akkor ez
41 10,    VI|           felé. Nem találta-e meg a leányt? Nem akart-e az vele jönni?
42 10,    VI|           Fertőszegnek, s elrablá a leányt?~ ~S ez a holt ember itt
43 13,     I|            engem: hanem azt a rossz leányt, aki annyi bajt okozott