Rész, Fejezet

 1  5,     I|     vicomte * , cs. kir. lovassági ezredes.”~ ~Gondolkozott rajta,
 2  5,     I|            megy el a kastélyból az ezredes lovagló iskolát tartani,
 3  5,     I|    átlovagolt a Névtelen Várhoz az ezredes, megújítva a meghiúsult
 4  5,     I|            sem akarta megérteni az ezredes. Meg akarta mutatni; hogy
 5  5,     I|       parancsol.~ ~– Itthon van az ezredes úr? – kérdé a gróf.~ ~–
 6  5,     I|         végtére csak megértette az ezredes? Vagy talán a kastély úrnője
 7  5,     I|         vannak. Azt maga Barthelmy ezredes is kénytelen volt felőle
 8  5,    II|           fog az ünnepélyt rendező ezredes bemutatni; de a valóság
 9  5,    II|            bárónő. – Távolítsa el, ezredes úr! Kérem.~ ~– Nos! vigyázz! –
10  5,    II|           Hogyan? – csodálkozék az ezredes – a nagyságos bárónő vállalkoznék
11  5,   III|       Talán – nem. Hanem Barthelmy ezredes annál jobban. Ez volt az
12  5,   III|            Nem tréfálok. Barthelmy ezredes az én kastélyomat választá
13  5,   III|           fátyol alatt. „Parancsol ezredes úr? Ez volt-e Barthelmy
14  5,   III|          Tán attól fél ön, hogy az ezredes azt fogja hinni, hogy én
15  5,   III|           gondolat, hogy a bőszült ezredes hogy fogja káromkodva elhistorizálni,
16  5,   III| leggyorsabb versenyparipámra, s az ezredes után futtatom e levéllel.
17  5,   III|             A levélben ez állt:~ ~„Ezredes úr!~ ~Ne keresse ön Vavel
18  5,   III|          álltak egymás előtt.~ ~Az ezredes magas, tekintélyes alak
19  5,   III|          vicomte de Barthelmy Léon ezredes vagyok.~ ~Vavel Lajos olyanformát
20  5,   III|        megismerkedni – folytatá az ezredes, mialatt két kísérője hat
21  5,   III|        lehetek önnek szolgálatára, ezredes úr?~ ~– Igen egyszerű dolog
22  5,   III|      becsületszavam kötöm le.~ ~Az ezredes különösen mosolygott.~ ~–
23  5,   III|       indulni készült.~ ~Barthelmy ezredes, még ugyan folyvást a legudvariasabb
24  5,   III|         indulat hangján ejté ki az ezredes, s sarkantyús lábával nagyot
25  5,   III|    pisztolyát, s annak a csövét az ezredes gúnymosolygó arcának irányozva,
26  5,   III|           azt? – kérdezé Barthelmy ezredes, folyvást gúnyosan mosolyogva,
27  5,   III|     gúnymosoly egyszerre eltűnt az ezredes arcáról, kísérőinek kardjai
28  8,     I|        dandárukkal együtt. Plunket ezredes maga izent a francia vezérnek,
29  8,     I|        barátunk, a derék Barthelmy ezredes is, a kapufélfától vett
30  9,   III|    légballont, amiben egy inzsenér ezredes felemelkedett, az osztrákok
31  9,   III|          leverte kedélyét.~ ~Oudet ezredes, a philadelphok titkos főnöke
32 10,     I|      vezette a márki, ki Barthelmy ezredes korában azt az egész vidéket
33 11,    II|   támasztotta zavar alatt Gosztony ezredes vezénylete alatt előrohant
34 11,    II|           meg éjszakára. Gosztonyi ezredes és hadsegéde, Clementis
35 11,    II|        restek példáját követni: az ezredes ki lett szabadítva, Esztergomi
36 11,    IV|          Halász őrmester Gosztonyi ezredes segítségére rohantak, ki
37 11,    IV|        Ekkor Zichy Ferenc gróf, az ezredes, kiküldte az őrnagyát, Ihász
38 11,    IV|     hangosan a hadsor előtt Geramb ezredes, hogy az ő rendes lovassága
39 11,    IV|            zempléni lovasság Kandó ezredes vezetése alatt.~ ~Elég jól
40 11,    IV|           tábornok, Almásy Kristóf ezredes, az ellenség támadásait
41 11,   VII|            városától is, hol Pécsy ezredes maradt hátra, védelemre
42 11,   VII|            lovasai. Azokat Garnika ezredes és Szucsics őrnagy a bácskaiakkal,
43 12,     I|         hadd tartsak rendet. Pécsy ezredes tíz napig védelmezte a várat