Rész, Fejezet

 1  1,    II|        téren van, ahol egy szökőkút áll. Mármost hát nekünk sorba
 2  1,    II|       felhajtóját ha lehúzzák, s az áll alatt keresztülkötik, az
 3  1,   III|     feltekergetve, hogy az eldugott áll kényelmesen mozoghasson
 4  1,   III|      semmiért indulatba nem jövünk. Áll az egyezség?~ ~Cambray úr
 5  2,     I|       akinek az egyik válla lejjebb áll, mint a másik, az egyik
 6  3,     I|             gömbölyű tokának induló áll, valami nevezetes családi
 7  3,     I|       fasípokkal. Az ablakhoz közel áll egy festőasztal; azon papírdarabok
 8  3,    II|             a főkérdést. – Általunk áll fenn a világ.~ ~– Mi az
 9  3,    II|      betegek házainak látogatásából áll, s első útja a templomba
10  3,    IV|            még a kutyának is alatta áll. Hasonló elzüllött emberi
11  4,    II|           kiáltott tán. Az alak itt áll; hanem a hang ott marad,
12  4,    II|          élő tünemény, aki mellette áll: Marie.~ ~Sokszor föltette
13  4,   III|              de az a tiszttartómnál áll. Éppen alkudozásban voltam
14  4,    IV|             szobában, ahol a kincse áll. Egy bátor férfi többet
15  4,    IV|         úrnak nemcsak szabadságában áll, de még kötelessége is,
16  4,     V|            orr, ez achillesi ajk és áll mind bronzból volnának öntve.
17  5,    II|             a szájába.~ ~– Íme, itt áll az inszurgens!~ ~Az egész
18  5,   III|            a háznál rendelkezésemre áll, a szakácsné, a jó teremtés,
19  5,    VI|             része van. S a nő azzal áll bosszút azért, hogy megszabadítja
20  6,     I|          suttogá a leány. Még lábra áll!…. Ugye, meg fog élni?~ ~
21  6,     I|            a napok és férgek között áll: nem rettegnél színe elé
22  7,    II|            magyar nemzet fegyverben áll. Az insurrectionalis törvénycikk
23  7,    II|            Minden fegyverzet készen áll, az utolsó töltényig.~ ~
24  7,    II|         lustrálok. A fegyver készen áll. Van-e hozzávaló ember és
25  7,   III|             szó és a felelet között áll egy „vékony fátyol”, ami
26  7,  VIII|       végtől végig, amiben kevélyen áll egy rigyető hímszarvas fekete
27  8,     I|              mert nem szalad, tehát áll. Azt ön tudni fogja, hogy
28  8,     I|          hogy harminc nap alatt ott áll a csatatéren a nemesi felkelő
29  8,    II|           követett el, nem a bitófa áll rajta bosszút, hanem a pallos,
30 10,    II|      gyermek azt kérdezné, hogy hol áll a patkányméreg?~ ~– Még
31 10,    II|          Szent Isten! Ott egy férfi áll!~ ~A sötét alak egy ajtómélyedésből
32 10,     V|             ahol egy parasztasszony áll, piros kendővel a fején.
33 11,   III|          ami a defilé elején előtte áll, az egyetlen, utolsó eszkadronja
34 11,    IV|            a győri elővárosok alatt áll. A reggelt sem várták meg:
35 11,    IV|           amiknek a legmagasabbikán áll egy majorság. Itt lettek
36 11,    IV|            megfogadta, hogy bosszút áll érte! Horváth Mihály csak
37 11,     V|   átszabadulhat a Dunán, ez meg nem áll, hanem felszedi valamennyi
38 12,     I|              Az inszurrekció készen áll, van már ötvenezer emberünk
39 12,     I| éjjel-nappal két francia granátíros áll silbakon a bárónő szállása
40 12,    II|             sánc, melynek a közepén áll a templom. A hajdani török-kuruc-labanc
41 13,     I|           dicsekedve monda:~ ~– Nem áll már a két medvesüveges a
42 13,     I|              s a szoba mélyében ott áll a mennyezetes ágy, kígyós
43 13,    II|        parton sorakozva, hadrendben áll a halálfejes valónok bandériuma.~ ~