Rész, Fejezet

 1  1,     I|  bankutalványokban. Hanem ezeket csak utolsó szükségben fogja ön felhasználni.
 2  1,   III| felakasztottak azért, mert ő volt az „utolsó márki”, hiába szenvedte
 3  2,     I|              leülsz, bizonyosan az az utolsó hely”.~ ~„Audiát” aztán
 4  3,   III|              szeszélyes tó. Az elmúlt utolsó két évtized alatt magunk
 5  4,   III|         elsötétüléséto , amíg csak az utolsó fénykaréj is eltűnt, s az
 6  4,   III|             árny.~ ~Mikor már csak az utolsó fényvonal világított, a
 7  4,    IV|        szántani. Ott kell végeznem az utolsó fánál: az akasztófánál.
 8  5,     I|        neveztek; úgy hisszük, hogy az utolsó zsiványok, akiket csak a
 9  5,    II|        országban: egyik a múlt század utolsó évében, a másik néhány évvel
10  5,   III|             mit megköszönni. Hanem az utolsó estén, amikor búcsút vett
11  5,   III|        észrevétlenül, s ő azt csak az utolsó nap fedezte fel! Hahaha!
12  5,   III|          pillanatig. Tudja meg hát az utolsó gondolatomat is! Én tudtam,
13  5,   III|               marni, vagy nincs?~ ~Ez utolsó mondatot már a kendőzetlen
14  5,     V|             lelken. Őszintén megmondá utolsó gondolatját.~ ~– És ha lehető
15  5,    VI|              már régóta fürkészik. Az utolsó tíz év alatt negyvenkétezer
16  6,     I|                  Lelki vigasz?~ ~– Az utolsó vigasz egy haldokló embernek. –
17  6,    II|                  Vavel Lajos egyetlen utolsó barátját veszté el, s most
18  7,    II|            van a nemzeti szózat.~ ~Ez utolsó szavak alatt, mint egy életre
19  7,    II|             fegyverzet készen áll, az utolsó töltényig.~ ~Az alispán
20  7,    II|         átadták a megmentett pénzt az utolsó fillérig. Az egyik vitéz
21  8,     I|              ujjával odaigazította az utolsó percre, ahol mindjárt következik
22  8,    II|               Keresztlevele; anyjának utolsó sorai gyermekéhez. A két
23  8,    II|               lenni.~ ~S most még egy utolsó csókot!~ ~Annak a másiknak
24  8,    II|               És így mégis ő kapta az utolsó csókot.~ ~ ~ ~Lajos eltávozása
25  9,    II|          vonszolja magát, hogy még az utolsó szavával is engem védelmezzen,
26 10,   III|                  Fölségesen. Éppen az utolsó jelenetét várom.~ ~– Képzelem,
27 10,   III|                 Azzal felhörpintve az utolsó pohár bort, bedugta a nagyra
28 10,     V|            Meg kell neki azt tudni az utolsó próbáig, hogy Thémire-e
29 10,    VI|               a vízbe, akkor aztán az utolsó védelmezők a pusztán maradt
30 11,    II|    pillanatokban a veszprémi ezrednek utolsó osztálya (mind Fehér megyei
31 11,    II|            kiálta, mikor már ő maradt utolsó katonának a vezérkarával,
32 11,   III|              előtte áll, az egyetlen, utolsó eszkadronja az ezrednek.~ ~
33 11,    IV|             elvágni.~ ~Most azután az utolsó órában Nugent tábornok is
34 11,    IV|             golyó, s azt mondta neki: utolsó óra! A kapitány halálra
35 11,     V|       egyetlen, melyet az ellenség az utolsó emberig le nem kaszabolt.~ ~
36 12,     I|             volna. Szegény László, az utolsó szavával is a kegyes pártfogóját
37 12,     I|               Névtelen Várban töltött utolsó rémséges éjszakáját, s elkezdte
38 13,     I|          tartotta addig, amíg csak az utolsó házat is el nem hagyták.~ ~
39 13,     I|              sebe van az arcán: a mai utolsó kardcsattogások emléke.~ ~
40 13,     I|            búbánatos melódiát.~ ~S az utolsó akkordhoz még a verset is
41 13,    II|           elfeledtetést.~ ~Ez volt az utolsó szava a fénylő vízsugarak
42 13,    II|              szekér mellé. Ez volt az utolsó nemesi inszurrekció.~ ~A