Rész, Fejezet

1001 11,     V|                 egy csoport maródit; én is felfogadtam egyet; de csak
1002 11,     V|            kutyámnak parancsolsz! Annak is csak, ha én engedem! – veté
1003 11,     V|                 a Boldogságos szűz képe is elfért.~ ~– No hát most
1004 11,     V|                  Hát csak feltartotta ő is a pallosát.~ ~Sámsonverő
1005 11,     V|         kardjával kommandérozni. De nem is ő kommandérozott azoknak,
1006 11,     V|             nagy dáridó-hangra. Azoknak is csak meg kellett mutatni,
1007 11,     V|      megsebesülteket szállították: ezek is Budának tartottak. Most
1008 11,     V|                 sebesültek szekérvonata is gyorsabb haladáshoz kezdett:
1009 11,     V|       sebesültek között volt az a tüzér is, aki a múlt napi lőporfelrobbanásnál
1010 11,     V|                éget!~ ~Aztán a falukból is velük szaladt, akinek csak
1011 11,     V|                 s most már megtudta azt is, hogy Győr alatt a fiak
1012 11,    VI|          történetéhez tartozik ez a nap is.~ ~Sátán Laci a komáromi
1013 11,    VI|             hátra egy utócsapat.~ ~Maig is ott vannak még ezek a kezdetleges
1014 11,    VI|                 kölcsön, kardja magának is volt. Összecsinosította
1015 11,    VI|               másik paripája. Akkor azt is lelőtték. Addig verekedett,
1016 11,    VI|          verekedett, míg harmadik lovat is szerzett magának, s így
1017 11,    VI|                harcot.~ ~Imre Mihálynak is lelőtték a lovát, mégis
1018 11,    VI|                hídjához; a vasvitéz oda is utánanyomult. A dandárvezér
1019 11,    VI|            Sátán Laci. A feje még akkor is be volt kötve. Valóságos
1020 11,    VI|            lovasezrednek.~ ~Sátán Lacit is úgy szállíták vissza Komáromba
1021 11,   VII|               zömétől és Győr városától is, hol Pécsy ezredes maradt
1022 11,   VII|               gyalogokból, kikkel eddig is mindennapi dolog volt harcolniok.~ ~
1023 11,   VII|                gyönge reménységük ahhoz is lehetett, hogy talán Chasteler
1024 11,   VII|          elégséges élelemmel; lőszerrel is, amennyi a tizenkét ágyúnak
1025 11,   VII|               azután még a nádor kezébe is el kellett juttatni.~ ~Széchenyi
1026 11,   VII|           francia tábor közepett. Innen is, Győr felől, túlnan is,
1027 11,   VII|            Innen is, Győr felől, túlnan is, a Szigetközben, a franciák
1028 11,   VII|                 Széchenyinek most azzal is kellett vesződni, hogy elébb
1029 11,   VII|        lovasságára és az ágyúira.~ ~Úgy is volt az elrendelve. A gyalogságnak
1030 11,   VII|       embereikre akadtak, akik még őket is le tudták gyalogolni. –
1031 11,   VII|                  Knezy, Popovics; de az is a kor erős vonásaihoz tartozik,
1032 11,   VII|                átgázolt, azon a francia is átmehetett; hanem azt megakadályozták,
1033 11,   VII|       mulatságok közé tartozott.~ ~Volt is áldás, de cifra!~ ~– Inkább
1034 11,   VII|                 zavarba hozták a többit is. A tüzérségnek alig volt
1035 11,   VII|           francia hadsereg számára. Azt is elfoglalja egy „hajrá”kiáltás
1036 11,   VII|                 Van tehát mármost puska is; jó francia fegyver! Van
1037 11,   VII|       dandárának útját állni! Az utóhad is visszaverte a támadókat
1038 11,   VII|              közkatonájáig. A királynak is megküldte ezt a jelentést.~ ~
1039 11,   VII|              találkozót a Dunántúl, egy is azok közül bele nem botlanék
1040 11,   VII|         nyughatatlan embereket, végtére is kénytelen volt őket áldás
1041 11,   VII|         hagyatva indult neki, másodszor is megtenni az utat a Balatontól
1042 11,   VII|             kétszázötven forintocskáját is, s kiosztotta mind a szegények
1043 11,   VII|                a legjobb akarat mellett is semmiféle mozdulatot elkövetnie.~ ~
1044 11,   VII|           mozdulatot elkövetnie.~ ~Tele is van minden bulletinje Meskóval;
1045 11,   VII|            arcon. Még a paripák nyakába is koszorúkat aggattak a bohó
1046 12,     I|             várat, s még talán a várost is? Mit kellett azalatt szenvedni
1047 12,     I|               Névtelen Várban még attól is meg volt óva, hogy éjszaka
1048 12,     I|             menekülni?~ ~Vagy talán azt is megszokják az asszonyok?
1049 12,     I|                 azt a derék embert. Meg is ölelte, mikor a szeme elé
1050 12,     I|              László, az utolsó szavával is a kegyes pártfogóját köszöntette.~ ~–
1051 12,     I|              mint azok az övéből, ágyút is többet vett el tőlük, mint
1052 12,     I|               hogy a wagrami csatában ő is elesett. És vele együtt
1053 12,     I|         sodrából.~ ~– Majd rájövök arra is, hogy ki mondta. De hadd
1054 12,     I|                szétpukkant, száz embert is megölt, – ha el nem szaladt
1055 12,     I|                jó részét a városnak fel is égették; hanem azért Pécsy
1056 12,     I|      békességben elvonulhasson. Már meg is érkezett Komáromba, tegnapelőtt
1057 12,     I|            saját húgait.~ ~– Az alispán is ott van?~ ~– Ott ám. Ő is
1058 12,     I|               is ott van?~ ~– Ott ám. Ő is kapitulált, de az asszonyságok
1059 12,     I|              maradt a városban továbbra is, hogy legyen valami tanácsadójuk.~ ~–
1060 12,     I|         meginvitált; – a gróf úr drágái is kaptak ilyen meghívást.~ ~–
1061 12,     I|                 elviszik, akkor Katalin is el van rá nézve örökre veszve.
1062 12,     I|               Úgy! Igazság! Azt az urat is eltakaríttattam szépen.
1063 12,     I|     testamentomát a pugyillárisába; azt is meghagyta, hogy a tópartra
1064 12,     I|           égerfát ültessenek mellé. Úgy is tettem.~ ~Vavel letörlé
1065 12,     I|       ezermester volna, hogy azt a zárt is föl tudná nyitni, ami az
1066 12,     I|                vagy az ajtó mellett. Én is így szoktam. Más is megteheti.~ ~
1067 12,     I|                  Én is így szoktam. Más is megteheti.~ ~Vavel Lajos
1068 12,     I|      megcsókolta – aztán Mátyás mestert is megcsókolta. Nevetett.~ ~
1069 12,     I|         ellenség kezébe került.~ ~– Azt is tudom. Sajnállak érte.~ ~–
1070 12,     I|               szabadítani onnan.~ ~– Az is meglehet. Hanem elébb a
1071 12,     I|           horvát bánust.~ ~Még nevettek is, mikor elváltak.~ ~
1072 12,    II|            énekli a népdal, hogy „….Nem is Isten madara, Kinek fején
1073 12,    II|                 kútból kimerített vizet is meg kellett neki kóstolni,
1074 12,    II|            kóstolni, hogy nincs-e abban is méreg. Szegény bírónak ez
1075 12,    II|             minden élő teremtést. Örült is minden ember, mikor odébb
1076 12,    II|           chasseurök. Még a trombitásuk is úgy fújta az indulót, ahogy
1077 12,    II|             magyar csapat. Bármelyikkel is veszedelem lett volna most
1078 12,    II|              haladhattak. Koroncónál el is kellett azokat hagyni, mert
1079 12,    II|         lélekvesztőn, s reggelre vissza is tért a tudnivalókkal.~ ~
1080 12,    II|           Tóközbe, s reggelire a Rábcán is átúsztatott, s elérte Börcs
1081 12,    II|                 Fervlans.~ ~Íme már meg is fogták martalékukat.~ ~Hanem…
1082 12,    II|               lovasai ellen, kik számra is túlnyomók voltak. Vezérük,
1083 12,    II|              csapat által.~ ~Vavel maga is leszállt a lóról, hogy a
1084 12,    II|               beszéljen.~ ~– Legelőször is, engedje ön, hogy gratuláljak
1085 12,    II|             fiatal lovagnak. Legelőször is vegye ön vissza a kardját.
1086 12,    II|              Marie-m!~ ~– De ön elvégre is francia, s tudni fogja,
1087 12,    II|                     Igaz, hogy még most is emberhúst esznek?~ ~– Úgy
1088 12,    II|              talán másodsorban még azon is, hogy a kentaurnak emberszíve
1089 12,    II|             értelmezni, ha az úrhölgyet is megkínálja a csutorával.
1090 12,    II|            visszautasítani, s aztán nem is bánta azt meg.~ ~– Ah, hisz
1091 12,    II|             vele elégedve.~ ~Aközben el is érték a kertek alját, ahol
1092 12,    II|           vendégszeretettel, amiben nem is volt legkisebb hiány sem.
1093 12,    II|             alkalmatlankodnom, különben is csak minden héten pénteken
1094 12,    II|                szoktam vezekleni, akkor is csak éhomra, nem ebéd után,
1095 12,   III|                 órára a vitéz úr vissza is érkezett Győrből.~ ~A parlamenter
1096 12,   III|         felrakott iratokkal letörlődött is az asztalra krétával felírt
1097 12,   III|               hitelesítve; maga a papír is utánozhatatlan az átlátszó
1098 12,   III|        jelenetet akkorra, amikor madame is itt lesz.~ ~– Értem! – szólt
1099 12,   III|                ön, hát akkor még többet is mondok önnek. Éppen ma hirdették
1100 12,   III|             veres vonallal mindjárt fel is jegyzé Vavel térképére is.)
1101 12,   III|               is jegyzé Vavel térképére is.) Ön természetesen maga
1102 12,   III|                 hétre van megkötve, ezt is megsúghatom önnek; s azt
1103 12,   III|         feledékeny volt. A házigazdától is elfeledett búcsút venni, –
1104 12,   III|                azoktól a honfitársaitól is, akik a templomban feküdtek
1105 13,     I|                 hősi bátorságukat; maga is könnyezett, azok is: olyan
1106 13,     I|                maga is könnyezett, azok is: olyan nagyon megszerették
1107 13,     I|                 dolgot nem értek, s azt is szeretném felvilágosítva
1108 13,     I|               amíg csak az utolsó házat is el nem hagyták.~ ~Vavel
1109 13,     I|                másnap reggelre, hanem ő is felkapott a lovára, s Mátyás
1110 13,     I|                  észrevette, hogy annak is, meg a közlegénynek is,
1111 13,     I|            annak is, meg a közlegénynek is, friss kardvágás sebe van
1112 13,     I|          falakat, leégett várost máskor is, de az a gondolat, hogy
1113 13,     I|              élénk a piac késő alkonyat is, hogy alig lehet lóháton
1114 13,     I|                 hogy alig lehet lóháton is keresztültörtetni a sokaság
1115 13,     I|         trombitásának a megjelenése nem is keltett senkiben csodálkozást,
1116 13,     I|           megállapítani segítettek. Azt is tudta minden ember, hogy
1117 13,     I|                 a hadvezérek vesztettek is: ő diadalmaskodott. Azt
1118 13,     I|            bútorokat, még a négy macska is ott mosdik az ablakpárkányon
1119 13,     I|               égi üdvnek verőfénye.~ ~Ő is magához ölelte Lajos fejét,
1120 13,     I|            tudsz ragadni még a halálból is!~ ~Katalin a homlokára tette
1121 13,     I|                 Már meggyógyulok. – Nem is betegség ez az enyim; csak
1122 13,     I|            elmúlt, s mármost majd a baj is elmúlik. – Kérjétek meg
1123 13,     I|              szemébe.~ ~S e tekintetben is sok olyan gondolat volt,
1124 13,     I|                 mint egy Isten! – De én is szenvedtem annyit, mint
1125 13,     I|           utolsó akkordhoz még a verset is eldanolta, felhők távolából
1126 13,     I|                lesz Botta Zsófia holnap is, holnapután is, és örökké,
1127 13,     I|            Zsófia holnap is, holnapután is, és örökké, míg az emlékezet
1128 13,     I|           Előjön még egy más csillagból is. – Nem! Nem! – Ha ti parancsoljatok
1129 13,    II|                 nemzetét még üldözőiben is imádni; – akinek nincs más
1130 13,    II|                 adjanak neki egy férjet is, aki mellett a szolgáló
1131 13,    II|                míg a közeledő vihar őrá is lassankint fátyolt kezd
1132 13,    II|                a betűk? Pedig azok most is azt írják, hogy „menetekel
1133 13,    II|                 a dereglyébe, mintha ők is üdvözölni akarnák koporsójában
1134 13,    II|                 parton kiköt, a zivatar is megérkezett. A szakadó záport
1135 13,    II|                 koporsó után hajítá azt is a sírba.~ ~– Adjon az Isten
1136 13,    II|             annak a hangja és villanása is elvegyült a zivataréban.~ ~
1137 13,    II|           égerfa mellett most egy másik is zöldült.~ ~Ő kívánta így,
1138 13,    II|            holta után kővé válik.~ ~Mit is írhattak volna sírkövére?
1139 13,    II|                híre Botta Zsófiának, el is jöttek a névrokonok messze
1140 13,    II|             világ semmit.~ ~A nemesurak is hazamentek a falvaikba szántani,
1141 13,    II|          inszurrekció.~ ~A Névtelen Vár is el tudott tűnni. Ahogy el-eltűnnek
1142 13,    II|                vannak a világon, „urak” is vannak; „vitéz harcosok”
1143 13,    II|                vannak; „vitéz harcosok” is vannak; de „nemes emberek”