Rész, Fejezet

 1  2,     I|          Drávakeresztúri Görömbölyi Bernát.~ ~– Jaj, uram! – szólt
 2  2,     I|         vele. – No, mármost hát „te Bernát bácsi”, én pedig „te Katinka!”
 3  2,     I|        megrémítéo szavával a kakas; Bernát urat pedig – a tyúk. (Ő
 4  2,    II|             mellém – monda a bárónő Bernát úrnak, megemlékezve a kötött
 5  2,    II|          Csodálatos ország. No hát „Bernát bácsi” maga, tessék magának
 6  2,    II| agaceriájától * , akiket egyébiránt Bernát úr sohase látott.~ ~Katinka
 7  2,    II|         elvégeztetett nálam nélkül, Bernát bácsi?~ ~– Nem végeztetett
 8  2,    II|             hatóság?~ ~– No – maga, Bernát bácsi.~ ~– Hát spicli vagyok
 9  2,    II|             Ah, ah, ne szóljon úgy, Bernát bácsi – tiltakozék a bárónő. –
10  2,    II|           az inzsellér mond – szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám
11  2,    II|         ilyet mondani? – rivallt rá Bernát bácsi.~ ~– Mert láttam.~ ~–
12  2,    II|                  Hahaha! – kacagott Bernát bácsi. – S ez a tündér bizonyosan
13  2,    II|          lehetett látni. Görömbölyi Bernát úr rögtön hozzáfogott elmondani
14  2,    II|          mintha körülötte ülnénk.~ ~Bernát úr nagyot nevetett ezen.~ ~–
15  2,   III|     távolban lakók csézáikra ültek; Bernát bácsi azonban ezzel a szóval
16  2,   III|     Drávaszentkeresztúri Görömbölyi Bernát úr egyenesen a Névtelen
17  2,   III|           porszem nem látszotto .~ ~Bernát úr aggodalma az volt, hogy „
18  2,   III|             a pipámat! – monda neki Bernát úr.~ ~– A gróf úr várja
19  2,   III|           mondá a komornyik, s erre Bernát úrnak csakugyan fel kellett
20  2,   III|          Drávakeresztúri Görömbölyi Bernát alispán úr.~ ~Minden hiba
21  2,   III|             felhívására jött ide.~ ~Bernát úr nem szerette, ha a beszédébe
22  2,   III|             jó memóriám van – monda Bernát úr, teljesen megelégedve
23  2,   III|           vetett egy oly tekintetet Bernát úrra, mitől annak a királyi
24  2,   III|            valamennyi faképeinél.~ ~Bernát úr bámult és ámult: nem
25  2,   III|       békacombokkal….~ ~– Aujnye!~ ~Bernát úr mérgesen nyitotta fel
26  2,   III|         kérdezte azt a gróftólo .~ ~Bernát bácsi dehogy ment vissza
27  5,    IV|         fölmenté őket. – Görömbölyi Bernát a sedriák * alatt még össze
28  7,     I|          Drávakereszturi Görömbölyi Bernát alispán úr is, amidőn a
29  7,     I|       ostobaságot?” – „Én magam!”~ ~Bernát úr meg volt hódítva. Ez
30  7,     I| körömpróbáig.~ ~A poharazás végével Bernát úr egészen elérzékenyedett.
31  7,     I|          Drávakereszturi Görömbölyi Bernát úr pedig sorba járván a
32  7,    II|         tréfát.~ ~– Úgy van – szólt Bernát úr. – Én önnek most nemcsak
33  7,    II|         férfiú keblére tűzte fel.~ ~Bernát úr is elfeledkezett erre
34  7,   III|                  III. ~ ~Görömbölyi Bernát úr, násznagyi minőségében
35  7,   III|          köszönöm a jóságát, kedves Bernát bácsi; de már én hű vagyok
36  7,   III|              Siet biz az – folytatá Bernát úr –, mert hát úgy jöhet,
37  7,   III|             úrhölgy rózsás ujját.~ ~Bernát úr hamisan nevetett.~ ~Az
38  7,   III|           szóra! – Azután odasimult Bernát úrhoz, s mély felindulását
39  7,   III|             mind a két kezét nyújtá Bernát úrnak, amit az meg is ragadott
40  7,    IV|       megtudni – erőteté Görömbölyi Bernát úr.~ ~– Hiszen elmondom
41  8,   III|           bizony meg fogja vágni.~ ~Bernát bácsi most is a maga elemében
42  8,   III|       fiatal hang onnan hátulról.~ ~Bernát úr kegyetlenül végignézte