Rész, Fejezet

 1  1,     I|      kisleány – mintha valaki most hagyta volna el.~ ~Az öregúr zavarba
 2  1,     I|            gyertyát; csak az ajtót hagyta nyitva, amiből elég világosság
 3  1,   III|       tegnapról. Azt bizonyosan ön hagyta ott. Az jó lesz nekem reggelire.
 4  1,    IV|       feljegyeztek, s aztán magára hagyta azt a Rue Mouffetard-ban.~ ~–
 5  1,    IV|          között a pénztárát is rám hagyta. – S rögtön hozzátevé naiv
 6  3,     I|            az ajtaját félig nyitva hagyta. Tudta jól, hogy az a valaki,
 7  3,    IV|            a konyhaasztalra, s ott hagyta a vendégeket a konyhában.~ ~–
 8  3,    IV|            úrnői eredetét az, hogy hagyta maga után úszni a ruháját
 9  3,    IV|    gyönyörnek.~ ~A leány szomorúan hagyta el kedvenc elemét, és sírt
10  4,     I|            ha látogatója jött, nem hagyta el belső szobáit. Bizonyosan
11  4,     I|          az egyik lábát Marengónál hagyta el. Ez rendesen ott strázsált
12  4,    II|           Mit írt ön?~ ~A leány el hagyta olvasni.~ ~Ez volt a papíron
13  4,   III|         hogy az erkélyajtót nyitva hagyta maga után. Valószínűleg
14  4,    IV|          szép – monda Lajos, s oda hagyta ülni Marie-t a helyébe.~ ~
15  4,    IV|         karjait az ellentámadásra; hagyta azokat megtámadója által
16  4,    IV|        leány hálószobája felé. Ott hagyta Sátán Lacit a szobájában
17  4,     V|          gondolt most?~ ~Lajos nem hagyta őt kétségben.~ ~– Jöjj át
18  5,     I|           találta őt otthon, s ott hagyta a kapusnál a névjegyét.~ ~
19  5,     I|           az ágyba?~ ~S megint ott hagyta a látogató-jegyét.~ ~Ezt
20  5,    II|          volt. Minden bohóságra rá hagyta magát venni. A bárónőnek
21  5,   III| megkarcolva élni. – Azt még sohase hagyta magának mondani férfi: kerüld
22  6,    II|           mikor a huszárcsákót fel hagyta tenni a fejére cserébe a
23  7,     I|         hivatalos látogatását; nem hagyta említetlenül a fatális labodafőzeléket
24  7,    II|          magával vinni; azokat ott hagyta. Az utócsapat vezére azonban,
25  7,    IV|       csábító volt az alkalom. Nem hagyta magát az akkori hadjárat
26  7,  VIII|           és vitte magával. Az meg hagyta magát.~ ~A könnyelmű! Hát
27  7,  VIII|           akkor, amikor a zenét le hagyta szállni közéjük az égből.~ ~
28  7,  VIII|     megcsókolva a homlokát, magára hagyta őt – régi játszótársaival.~ ~
29  8,    II|          az egész Fertő. Lajos azt hagyta meg, hogy ha futnunk kell
30  8,   III|            elfeledett mindent, ott hagyta veszni a fényes vagyont,
31 10,    II|          mint egy varázsszóra, ott hagyta védelmezőjét a leány, s
32 10,     V|           baj érhet.~ ~De a nő nem hagyta rábeszélni magát. Nevetett.~ ~–
33 10,     V|    összeesett; hanem a kardját ott hagyta: markolatig döfve De Fervlans
34 10,    VI|  markotányosné-készülékeit ott nem hagyta volna az öszvéren, könnyen
35 11,    IV|    pecsenye, de a két bajtársa nem hagyta ott veszni. Odavették a
36 11,    IV|           már Szombathelynél rajta hagyta a kezeszennyét az ellenfelén (
37 11,     V|       gyalog zászlóalj háta mögött hagyta a hatvannyolc lovast, úgy
38 11,     V|            légióját „Névtelen”-nek hagyta a krónikaíró.~ ~De annál
39 12,     I|   indulatosan.~ ~Mátyás mester nem hagyta magát kivenni a sodrából.~ ~–
40 12,    II|           Az igen kellemes lehet – hagyta rá Vavel. – Csodálom, hogy
41 12,   III|            volt bízva, s inkább el hagyta volna magát Győr romjai