Rész, Fejezet

 1  1,    II|     polgártárs – mondta neki nyugodt hangon. – Mert először is az én
 2  1,   III|              mondá rideg, megriasztó hangon:~ ~– Minden el van árulva.
 3  1,   III|         Önnel nem lehet a megkezdett hangon folytatni. Én sem bánom
 4  1,   III|                egészíté ki diadalmas hangon de Fervlans.~ ~– De az rettenetes! –
 5  1,   III|            Cambray úr – szólt kemény hangon de Fervlans –, hogy Cambray,
 6  2,   III|      kandalló párkányához, s nyugodt hangon mondá:~ ~– A nevem Vavel
 7  3,    II|             menhelyén vékony acélhúr hangon csicseregni. Ami aztán megint
 8  3,   III|           visszaértek, a férfi nyers hangon ráparancsolt a leányra,
 9  3,    IV|             úr – rebegé a leány halk hangon, melyből alig lehetett megítélni,
10  3,    IV|           hozzá, s erőteljes, csengő hangon kiáltá:~ ~– Louis!~ ~Erre
11  4,    II|      megszorítá, hálasóhajra enyhült hangon suttogva:~ ~– Hát mégis
12  4,    IV|             gróf úr? – szólt kérkedő hangon. – Kinek van még ilyen felhasított
13  5,    II| lovagostorával, s sajátszerű reszelő hangon kiálta a szörnyetegre:~ ~–
14  5,   III|            szólt indulattól reszkető hangon.~ ~– Azt is megismertetem
15  5,   III|              csak dörmögte. De olyan hangon, mint mikor az oroszlán
16  5,   III|       legcsendesebb, de mérsékeltebb hangon felelt:~ ~– Vicomte de Barthelmy
17  5,   III|           dobbantott.~ ~De ugyanazon hangon kiálta vissza Vavel gróf:~ ~–
18  5,   III|           hörgé szenvedélytől rekedt hangon:~ ~– És én követelem öntől,
19  5,   III|                szólt csendes, kimért hangon Barthelmy Léon –, micsoda
20  5,     V|      vagyunk-e ketten? – szólt tompa hangon a férfi. – S nem vagyok-e
21  5,    VI|             kérdé Marie-tól reszkető hangon.~ ~– Az éjjel nyílt az üvegházban.
22  6,     I|           előtte halkan, kenetteljes hangon azt a szép imát, amit a
23  7,    II|           szólt Marie lágy, könyörgő hangon, s reszkető kezével Lajos
24  7,    IV|        sorsának tündére; nem bír más hangon szólni, mint a nevetés carillonján,
25  7,    IV|             kezét Lajos elé, s meleg hangon rebegé neki e szókat:~ ~–
26  7,    IV|            később. – Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. – Meglehet
27  7,   VII|           Madame – folytatá felemelt hangon, s fenyegető kézmozdulattal
28  8,    II|            őtőle magától meghallható hangon: „Ne menj el! Maradj itt.
29  9,     I|         kiálta a rémülettől elrekedt hangon a hölgy, és szemei megkövülten
30  9,   III|                dörgé kemény, szigorú hangon. – „Katalin” -e, vagy „Thémire””?~ ~–
31 10,   III|       láttára De Fervlans örömteljes hangon kiált fel:~ ~– Ah, La Barbe
32 10,     V|              hátrafordult, s csendes hangon mondá Lajosnak:~ ~– De Fervlans
33 10,    VI|       rekettyebokorban alig hallható hangon, mintha távolból jönne az,
34 10,    VI|          adjon a testének; s gyöngéd hangon hívogatá vissza az életre: „
35 11,     V|             egészen! – ordítá rémült hangon a Sámsonverő.~ ~Nincs iszonyúbb,
36 12,    II|              a vezére igen kegyetlen hangon parancsolgatott a bíróval,
37 12,   III|      sietségtől és örömtől elfulladt hangon. – A hölgyeket szabadon
38 13,     I|           beteg? – suttogá lenyomott hangon Vavel.~ ~Erre az alispán
39 13,     I|          csapva, s az olyan keserves hangon ejtett kiáltás, hogy aki
40 13,     I|            felhők távolából révedező hangon: „Rágalmazó nyelvek irigysége,