Rész, Fejezet

 1  1,     I|           sötétséggel, egyike előtt azoknak az ódon házaknak, amik még
 2  1,     I|         elkésett vándor valahonnan, azoknak a léptei nem hangzanak a
 3  1,    II|         volt hajtva, a fején egyike azoknak a festőietlen alakú sipkáknak,
 4  1,    II|     beleütődött a tengelye egyikébe azoknak a szétszórt szegletköveknek,
 5  1,   III|           meg a falon, többen pedig azoknak a torzképeit, akik őket
 6  1,   III|      embereket; hízelegve csalni ki azoknak titkait; – s ezeket együtt
 7  1,    IV|          grófnő. Az erény útja csak azoknak való, akiknek – nagy lábaik
 8  2,    II|            néha pénzesleveleket is, azoknak a recepisséit neki kell
 9  3,     I|            jól, hogy az nem tetszik azoknak. Kapuban ácsorgók visszahúzódnak
10  3,    II|           szeretem megtartani, mert azoknak olyan szép pengésük van,
11  3,   III|              A Névtelen Vár egyikén azoknak a földnyelveknek épült,
12  3,   III| szigetecskék vannak benne elszórva, azoknak a szélei nádassal körülvéve,
13  3,    IV|     mesterséges vizafogó segélyével azoknak sikerült is. A csodát partra
14  4,     I|             megálltak egy időben, s azoknak a tulajdonosait, a jókedvű
15  4,     I|       embereket nevelni segítsenek. Azoknak az élelmen és hajlékon kívül
16  4,   III|              amio bizonyosan egyike azoknak, amiket a milói Vénusz elvesztett,
17  4,    IV|           rablók után szökött, hogy azoknak hírt vigyen a kastély belső
18  4,    IV|           nyomorultak számára, s az azoknak jólesett. Hanem a sáfár
19  5,     I|             erdőkben tenyésznek, és azoknak ártalmatlanná tételére mindig
20  5,     I|             Bärenhäutereket illeti, azoknak még a várát is tőbül kihányták
21  5,    VI|          kedély túlérzékennyé lett, azoknak egy gondolat is elég, hogy
22  5,    VI|       következtetésre vezette, hogy azoknak a vizeknek, amik a Hanság
23  7,    II|      ereimben. Én nem vagyok utódja azoknak a magas hölgyeknek, akik
24  7,    IV|         amnesztiát a rablóknak. Nem azoknak, akik a bárónő kastélyába
25  7,  VIII|             Állatokat! Pedig hiszen azoknak nincs lelkük, ami az Istené:
26  7,  VIII|           Hozzátette kisvártatva: – azoknak, kiket szeretek. – Aztán –
27  8,     I|         eszközölni Sátán Laciéknak: azoknak nagy hasznát akarom venni
28  9,     I|            olyan forrón imádkoznak, azoknak minden bizonnyal vissza
29 10,    IV|    spirálformán tekeredett húrjait, azoknak a végén vannak a virág bimbói;
30 11,    II|      megtámadottak segítségére, ami azoknak a gyalogsággal szemben mit
31 11,   III|          fejlődött azután ki egyike azoknak a viadaloknak, aminőket
32 11,   III|            szomorú pompa!~ ~Hát még azoknak a sírása, akik nem találták
33 11,   III|           inszurgens hadnak. Egyike azoknak e visszavonulás alkalmával
34 11,   III|            asszonyok ennivalót, ami azoknak nagyon jókor jött.~ ~– Felét
35 11,    IV|             lovasokat megkaphatott, azoknak nekirúgtatott, s ha helytálltak,
36 11,    IV|        hátrálóknak, s míg egy része azoknak újrafelállításával foglalkozott,
37 11,     V|             nem is ő kommandérozott azoknak, hanem azok őneki. Nem „
38 11,     V|           elő a nagy dáridó-hangra. Azoknak is csak meg kellett mutatni,
39 12,    II|            kentaurok ezek?~ ~– De – azoknak az ivadékai.~ ~– Igaz, hogy
40 13,     I|           semmit, csak szót fogadni azoknak, akiket nagyon szeret. –