Rész, Fejezet

 1  1,   III|          meglátja ön. Ugye, eljön velem a mamához? El fogja mondani,
 2  2,     I|        úrhoz –, hogy sokat fog ön velem foglalkozni, azért, ha nem
 3  2,    II|    elhelyezve. Ezt ő maga tudatta velem. Ezzel ő a magasból minden
 4  2,    II| testimoniumot * ? Akkor úgy járna velem, mint a tolnai főispán a
 5  3,    II|            s te azt az időt, amit velem szoktál tölteni a kocsin,
 6  3,    II|       vagyok: nem lehet úgy bánni velem, mint gyermekkel. Eszedbe
 7  3,    II|            ahol nem találkozhatik velem senki: ahol nem láthat meg
 8  3,    IV|          az. – Kérem önt, siessen velem rögtön a kastélyba. Az „
 9  3,    IV|   kiáltozva: – Miért tette ön ezt velem?~ ~Hanem a doktor megjelenése
10  4,     I|          áldja meg, aki ezt tette velem.~ ~A gróf elégedetlen volt
11  4,   III|          egyéb rosszat nem tettek velem; hanem fenyegettek, hogy
12  4,   III|         tőlük; de ne vesződjék ön velem – szólt a bárónéo , ki még
13  4,   III|       percig.~ ~– Ne vesződjék ön velem – suttog a hölgy, amint
14  4,   III|           kérem az előadás napját velem előre tudatni, hogy mikor
15  4,    IV|    mondták, hogy nem csúfítják el velem a regementet. Pedig azt
16  4,     V|           szeretnék bízni. Jöjjön velem, majd megmagyarázom.~ ~Mátyás
17  4,     V|        vagy már régen, szolgám. – Velem együtt.~ ~ ~ ~Hanem a tervezett
18  5,   III|     mivelhogy a bérletszerződését velem meg nem újította, – annálfogva –
19  5,   III|     voltam önnek, s ön parancsolt velem. De holnaptól kezdve megszűnök
20  5,   III|      akarná kockáztatni azt, hogy velem jöjjön kikocsizni? Nem gondolta-e
21  5,     V|          már? – Holnap sem fog ön velem kikocsizni?~ ~– Ha ön megengedi,
22  5,     V|          mondok; – akárhogy bánik velem, eltűröm tőle, s megáldom
23  6,     I|        ujjaim hegyeit…. nem pöröl velem, mikor öltözködöm… nem lopkodja
24  6,     I|          kötelességed itt maradni velem?~ ~– Hiszen alkalmasint
25  7,     I| Spectabilis most mindjárt úgy jár velem, mint az egyszeri kritikus,
26  7,    IV|           kérlek, hogy jöjj te is velem.~ ~Azzal futottak le mind
27  7,    IV|                Nos, hát eljössz-e velem az én házamba? – szólt Katalin,
28  7,    IV|      Marie Lajoshoz. – Elhitetted velem, hogy az a felnyithatlan
29  7,    VI| felgördíteni, s te itt halnál meg velem együtt.~ ~– Istenem! Ne
30  7,   VII|        szobákban? azt nem szokták velem közölni.~ ~– De mi azért
31  7,  VIII|         lesz. Csak parancsoljatok velem. Én úgy szeretek – engedelmeskedni… –
32  8,   III|           Jocrisse azt is tudatja velem, hogy Thémire egészen meg
33  9,     I|           átkozott, aki ezt tette velem! Legyen átkozott a szív,
34  9,     I|     csendesen.~ ~– Nem! Jöjjön ön velem. Itt van a leány és a kincsei.
35  9,    II|     azután nem tudom, mi történik velem.~ ~– Ne rémíts meg! Te azt
36  9,    II|               De hazudik. Állítsd velem szembe! És én az arcába
37 10,    II|           kisfiúhoz fordult – jer velem Lackó, keressük őt.~ ~Az
38 10,     V|           marasztani.~ ~– Ne jőjj velem tovább. Maradj itt biztos
39 11,    IV|      kiáltott fel: „Ne törődjetek velem! Harcoljatok vitézül. Nem