Rész, Fejezet

 1  1,     I|      nagyobb kérdés az lesz, hogy hová rejtőzni vele. Ellenségeink
 2  1,    II|                Hát tulajdonképpen hová megyünk? – kérdé a bérkocsis.~ ~–
 3  1,    II|          már tudta a kocsis, hogy hová.~ ~ ~ ~A gyermek a bezárt
 4  1,   III| bérkocsiba, arra a kérdésre, hogy hová hajtson, olyan helynevet
 5  1,   III|        megtartsa. Azt pedig, hogy hová lettek az ön szökevényei,
 6  2,     I|           sohase válogasd, öcsém, hová ülj az asztalnál, ahová
 7  2,    II|         anyját elvitték, nem volt hová lenni. Az idegen úr a tornyából
 8  2,   III|          aggodalma az volt, hogy „hová verje majd ki itt az ember
 9  3,    II|       Menni készült.~ ~– Hát most hová akarsz sietni megint? Nem
10  3,   III|        kincseit vetették prédára, hová lettek? Elnyelte őket a
11  4,    IV|          nem tudott rájönni, hogy hová lett csodálatos vendége.
12  4,     V|          könyvecskéje a zsebében, hová a rábízott munkát szakavatott
13  5,   III|         aki nem fogja tudni, hogy hová forduljon? Kinél keressen
14  5,    IV|           a nagy úri társaságban, hová esperesi rangjánál fogva
15  5,    VI|            Egyszer a télikertből, hová a kertész eltávozása után
16  5,    VI|         fel tudta őt találni.~ ~– Hová tette ön azt a virágot? –
17  6,     I|        embernek. – Bűnös voltomat hová tagadnám el? Vétkeim sokasága
18  6,     I|           fel ez őrült agyrémmel! Hová gondolsz? Papot akarnál
19  6,    II|           nagy idő választaná el. Hová lettek a hős nemesi bandériumok,
20  7,    II|           maradok én oly egyedül, hová leszek akkor én? Ki lesz,
21  7,    II|       legkedvesebb.~ ~– Ön tudja, hová kérem, hogy menjen el nevemben?
22  7,   VII|           az hiányzik belőle.~ ~– Hová lett?~ ~– Azt nem tudom.
23  7,   VII|         bontottam ezt a csomagot. Hová lett, ami hiányzik belőle?
24  7,  VIII|          Hic, Mic, Panni és Miura hová lesznek? No, azok csak megélnek
25  7,  VIII|       kíváncsi volt megtudni.~ ~– Hová lett az a kis vízi szörnyeteg,
26  8,   III|     lovával a kapuvári Rábán.~ ~– Hová tettétek?~ ~– Hát biz annak
27  8,   III|      engem, ahová vezetem.~ ~– És hová vezessem?~ ~– Készen tartasz
28  9,     I|         sem tekinteni utána, hogy hová lett?~ ~S ha még csak ő
29  9,     I|    vezeklése! Ön tudja legjobban, hová lehet őt úgy elrejteni,
30  9,    II|         képed! – szólt Marie. – S hová lett ő?~ ~– Elment a Névtelen
31  9,    II|         sem tudja, honnan jön, és hová megy, – elvisz magához innen
32  9,   III|        gyűrű nincs nálam.~ ~– Hát hová tette?~ ~– Odaadtam az ország
33 10,    VI|          takargatta be a sebeket. Hová lett a kényes úrhölgy, aki
34 10,    VI|     elájult az érvágás láttára?~ ~Hová lett a szalonok túlfinomult
35 10,    VI|        leány! Önre volt az bízva. Hová tette ön? Nézzen rám! Emelje
36 11,     V|   Induljunk! Urak! Induljunk!~ ~– Hová indulnánk most? Alkonyodik
37 11,   VII|          mehetnek. S ha mehetnek, hová jutnak arra? A Dunától a
38 12,     I|          közé, amik elől nem volt hová menekülni?~ ~Vagy talán
39 13,    II|       tenni, hogy senki se tudja, hová lett!~ ~Hanem amint ég,