Rész, Fejezet

 1  3,     I|      lelkesülhetne; a párduc alakú dundi franciák, hosszú hegyes fülű kaukázusiak,
 2  4,     V|               Hát mikor a mi katonáink a franciák sáncait ostromolják, akkor
 3  6,    II|                És azok, akik elvérzenek: franciák, Vavel rokonai. Az ő vére
 4  8,   III|           beleugrott a Traun vizébe, s a franciák golyózápora között úszott
 5  9,     I|        tisztelőik hatalmába kerültek: mi franciák vagyunk!”~ ~Hát baj ez valakinek?~ ~
 6 10,     V|            magával gyalog a bozótba.~ ~A franciák már akkor gyakorolták ezt
 7 11,     I|              rögtön a Szigetközbe betört franciák ellen kellett indulnia.
 8 11,     I|             Szigetközbe betörő nagyszámú franciák.~ ~Hanem a szíve dolgai
 9 11,    II|       hadseregéhez rendelte be.~ ~Erre a franciák hét osztály lovast és két
10 11,   III|              győri út felé. Alabárddal a franciák ellen! Azzal a jámbor fegyverrel,
11 11,   III|                 árokba, s mikor jöttek a franciák nagy vágtatva, hirtelen
12 11,   III|                  meg ezt a mesterséget a franciák előtt, s mind a háromszor
13 11,   III|                 még egyszer visszament a franciák közé, s olyan szépen tudott
14 11,    IV|              Némánál, vagy Komáromnál. A franciák maguk bevallják, hogy ez
15 11,    IV|               Adám kapitányát vágta ki a franciák kezéből, s lovat is szerzett
16 11,    IV|               főhadnagyát szabadítá ki a franciák közül, kiket már elnyomtak,
17 11,    IV|               ütegeivel szemben. Hanem a franciák jobban lőttek, két ágyúját
18 11,    IV|                  ütközet sorsa döntve. A franciák elfoglalták a szabadhegyi
19 11,    IV|                Kettőt le is vágott. De a franciák is jól verekedtek, s Márton
20 11,    IV|         tizedrésze a harcoló seregnek! A franciák maguk a leggyilkosabb harcnak
21 11,     V|                 és vértől iszonyú.~ ~– A franciák megégetik a magyar nemeseket!~ ~
22 11,   VII|                  tiroliakat a bajorok és franciák bosszújának.~ ~A terv merész
23 11,   VII|             túlnan is, a Szigetközben, a franciák őrtüzeivel volt ellepve
24 11,   VII|               qui vive?”, jeléül, hogy a franciák ébren vannak: egyet villant,
25 11,   VII|                 s míg azzal bajlódott, a franciák egy dunai malomról utána
26 11,   VII|                 megmutatta Napóleon és a franciák.~ ~De most az egyszer embereikre
27 11,   VII|             Balatonig az egész környék a franciák által van megszállva.~ ~
28 11,   VII|                  megakadályozták, hogy a franciák ágyúikkal vehessék üldözőbe,
29 11,   VII|           felkelő tiroliakat otthagyta a franciák és bajorok kényére, Magyarországba
30 11,   VII|      előszeretettel igyekezett maga és a franciák közé odatolni, mely hadműveletének
31 11,   VII|                 Azt az egész területet a franciák tartották megszállva.~ ~
32 12,     I|                   De hátha elfoglalták a franciák a várost, s Katalin és Marie
33 12,     I|                  meg azt állítja, hogy a franciák még többet vesztettek.~ ~–
34 12,     I|           főherceg több foglyot ejtett a franciák seregéből, mint azok az
35 12,     I|               napig védelmezte a várat a franciák ellen.~ ~– S azok tíz napig
36 12,     I|                   Derék ember! Ki lett a franciák részéről várkormányzó Győrben?~ ~–
37 12,    II| Kakastollbokrétás süvegű, kék köpönyeges franciák, akiknek a vezére igen kegyetlen
38 12,    II|                fújta az indulót, ahogy a franciák szokták.~ ~Mátyás mester