Rész, Fejezet

 1  1,   III|       uram.~ ~– Amikor fel fogjuk egymást váltani a börtönben!~ ~Az
 2  2,     I|        tudja mit? Inkább, hogysem egymást kínozzuk a kimondhatatlan
 3  2,     I|           legyünk per tu, s híjuk egymást a keresztnevén.~ ~– Csakhogy
 4  3,    II|              Ezen a napon tegezik egymást Lajossal; miként akkor,
 5  3,    II|        hogy ezen a napon tegezzük egymást. Már most szépen köszönts
 6  3,    II| haragusznak egymásra?~ ~– Kerülik egymást.~ ~– S ha nagyon haragusznak?~ ~–
 7  3,    II|    haragusznak?~ ~– Akkor megölik egymást.~ ~A leányt bántotta a veszedelmes
 8  3,    II|          félnénk, s ketten együtt egymást ijesztgetnők: míg így… Itt
 9  3,   III|           jó barát volt, ismerték egymást. Ha akarta, hevert rajta,
10  4,     I|        philosophjainak két tábora egymást soha le nem győzve, s munícióból
11  4,     I|         hevesen tromfolták vissza egymást. A bárónőhöz írt leveleket
12  5,   III|           a grófhoz, hogy csaknem egymást érték az arcaik, s szemeik,
13  5,   III|           mondott. Aztán megölték egymást mind a ketten. Két kard,
14  5,   III|         azt, hogy ők nem kergetik egymást, hanem mint jó barátok válnak
15  5,   III|        visszatéret Vavel szívében egymást űzték. Az álmodó valamit
16  5,     V|       akkor önök hogyne szeretnék egymást?~ ~Csodálatos észjárás!~ ~–
17  6,     I|    fejében úgy összevissza verték egymást (mert plasztront nem használtak),
18  7,    II|       látnám, hogyan ölelitek meg egymást? Hogy lesztek boldogok?
19  7,    IV|      nevetni, s egyszerre tegezte egymást. Hisz az anya is leány volt
20  7,    IV|     házamba? – szólt Katalin, míg egymást átölelve haladtak fel a
21  7,    IV|      grófnak, bárónőnek címezitek egymást? Fogjátok mindjárt egymást
22  7,    IV|        egymást? Fogjátok mindjárt egymást szépen a keresztneveteken
23  7,    IV|      bárónőnek, grófnak nevezitek egymást. Ez rosszaság! Szépen csókoljátok
24  7,    IV|            Szépen csókoljátok meg egymást, s aztán szóljatok tegezve.~ ~
25  8,    II|     csinált belőlük. Megszerették egymást: mind a vitézek, mind a
26  8,    II|          új foglalkozás váltá föl egymást rá nézve, és ő arra gondolt,
27  8,   III|           ott is csak azért, hogy egymást keresztezzék.”~ ~„Azt tudta
28 10,     I|   orvosságát reggelire. Meglopták egymást a bivouacon; hanem aztán
29 10,   III|          nem lehetett az embernek egymást megérteni az ugatásuktól.
30 10,     V|       vitézek – nevetve biztatták egymást a gúnyos jelszóval: „avanti,
31 10,     V|         Már messziről megismerték egymást, s egymásra nevettek. Mintha
32 10,     V|        magát, mely el nem ereszti egymást élve.~ ~A démonok vezetője
33 11,    IV|          Ferenc. Nagyon szerették egymást, itt sem akartak elválni.
34 11,    IV|  közmondás, amivel a mai napig is egymást gúnyolja a magyar.~ ~„Kend
35 13,     I|         olyan nagyon megszerették egymást. S aztán, mikor a vértescsapat
36 13,     I|          nagyon fogjátok szeretni egymást? – Elmentek innen messze,
37 13,    II| hullámsíkon hófehér sávok üldözik egymást.~ ~Az eszterházai jegenyesorok